Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-04 / 230. szám

gzagte, JM7. október 4. Vihar a Reichsratban egy interpelláció folytán. Bécs, október 3. A Reichsratban ismét viharos ülés volt szerdán. Tometsck képviselő és társai meginterpellákák a landwehrmi­niszfert. Tömasek elmondotta interpelláció­jában, hogy hétfőn, október 1-én a bécsi 3-as dragonyos ezred 25 főnyi géppuskás oszta­gát a bécsi keleti pályaudvaron bevagoniroz­ták. A katonák egyike, Mauric kiszállt a vasúti kocsiból és hozzátartozóival beszél­getett. A csapatot vezető tiszt amikor ezt meglátta, odament a katonához és rárivalt, hogy szálljon fel. A katona erre azt mondta, hogy azonnal beszáll, csak elbúcsúzik hoz­zátartozóitól, amire a tiszt rátámadt és több­ször felpofozta. A katona önkéntelenül is kar­jával védekező mozdulatot tett és kapkodás közben véletlenül megragadta a tiszt zubbo­nyát. A tiszt erre kirántotta bajönettjét és leszúrta vele a katonát. A képviselők viharos kiáltásba törtek itten ki: — Ez a tiszti becsület, — kiáltották, — ez közönséges gyilkos! Talán lei is tüntették? Az egész ház zúgott a felháborodástól és percekig tartott a vihar. Mikor a képviselők lecsendesedtek, Tomasek folytatta beszédét. Elmondotta, hogy a tiszt azután odaszólt az egyik katonának ,hogy vezesse el „ezt az embert". A katona erre igy válaszolt: — Arra már igazán nincs szükség, mert Mauric már halott. A leszart dragonyos! többszörösen ki­tüntették és ezúttal negyedszer jelentkezett önkéntesen a harctérre. Itt újra kitört a vi­har. A képviselők felugrálva kiáltották: — Ilyen emberek kezébe kerülnek a mi fiaink! Hogy hivják azt a vadállatot? Az interpellációra a miniszter nyomban válaszolt. Kijelentette, hogy néhány órával előbb szerzett csak tudomást az incidensről és ha az eset tényleg igy történt, akkor a tisztet a legszigorúbb büntetésben fogják ré­szesíteni, mert a katona élete ugyanolyan értékes, mint a tiszté. Az interpelláció el­intézését a miniszter végleges válaszáig füg­gőben tartják, 3£3BBB££&BH33SB3a3S3SSS3,S3SRMS3BS9tf SÜ53BBBI1B 3BBBBS0BS8BSS9BBE8BSI9BBBBS33BSRI.BP33SS&33SBGSSB3—ffBBSBBSBB* Czövek kapitány nyilatkozik arról, hogy nyomozásai során miként vallatott. — A Meinx-tárgyafás szerdal napja. —­(Saját tudósítónktól) A Meinx Walter élelmezési főhadnagy és társai vesztegetési bűnügyének főtárgyalásán elhangzott szen­zációs vallomásnak máris megvan a vissz­hangja. Czövek Sándor államrendőrség) ka­pitány nyilatkozott az államrendőrség nyo­mozási módjáról, amely ellen nemcsak Meinx Walter emelte föl szavát. Most folyik Temesvárott a Menkes-pör. amelynek vád­lottjai, tanúi úgyszólván tetjeskn egyező val­lomást tettek az államrendőrség nyomozási módjának ügyében Meinx Walterrel. A Meinx-féle bünügybeu Szegeden tár­gyaló temesvári cs. és kir. hadosztálybiró­ság a szerdai tárgyaláson még mindig Böhm Sándor szállításaival kapcsolatosan hallgatta kí Meinxot, akinek kihallgatása immár öt napja tart. Szerdán az tigyész folytatta kér­déseit; — .1915 agusztus közepéig ön — mondta Meinxnak — összesen 20.000 koronát kapott a szállítóktól. Pedig vallomása szerint au­gusztus elején csak 2—3000 korona födözet­len kiadása volt a legénység élelmezésére. Ha csak ennyi összegre volt szüksége, mért fogadott el mégis 20.000 koronát? Meinx Walter igy válaszolt: — Ismétlem, nem tudhattam, hogy mennyi födözetlen kiadásom lesz. mennyi pénzre lesz szükségem erre. Elmondja ez­után, hogv a húszezer koronát : odaadta Mcntdel "szállítónak gyiimölcsöztetés végett. Ügyész: ön össze-jvissza &4.000 koro­nát kapott a szállítóktól. Igaz ez? — Lehet, — feleli Meinx — hogy tény­leg ennyit kaptam, de nem használtam föl a pénzt a magam céljaira. A detektívek az egész összeget lefoglalták. Az ügyész most megkérdj, hogy lehet az. hogy a BÖhmmel való megismerkedés harmadik napján már 10.000 koronát szám­lázott neki nem szállított árukért? Meinx: Erre nctn emlékszem. — Nos, — mondja az ügyész — ez va­lószínűleg azért lesz, mert előzőleg ön is tett szívességet Böhmnek, aki korpát szállított takarmányliszt helyett és ön mégis a drá­gább takarmánylisztet fizette ki a szállító­nak. Azt is vallotta ön, hogy nem kellett | tudnia a piaci árakat. Ha ez igy volt, mért j érdeklődött mégis augusztusban a piaci árak I iránt kereskedőknél és az iparkamaránál? í Meinx — mini több más kérdésre a szer­dai tárgyalás során — erre a kérdésre sem felelt. A tárgyalást csütörtökön folytatják. Czövek Sándor rendőrkapitány nyilat­kozott az államrendőrség* nyomozásokról a Meinx- és Menkes-üggyél kapcsolatban. Eze­ket mondta: — Ma már annyi az ellenem elhangzott vád, hogy nem tudom, mosolyogjak-e, vagy bőszenkodjam rajtuk. Katonának éreztem magam hivatásom teljesítésében, aki folyton ügyel a törvényre és ha tettem, vagy tenni akartam valamit, előbb lelkiismeretemet kér­deztem meg. Magamért és mellém beosztott detektivekért most is vállalom a felelősséget. Régi dolog, hogy amikor a bűnös bajba jut, a feljelentőjét rágalmazza. Ezeknél a pörök­nél nem volt panaszos, a panaszos az or­szág volt, amely nem tud beszélni, mert ha beszélni tudna, sok olyan gazság kerülne napfényre, amelyről nekünk nincs és nem is lehet fogalmunk. S mert én bizattam meg, hogy e visszaéléseket leleplezzem, a bajba jutott egyén én bennem látta a panaszost, engem bántott s a sajtó egyoldalú közlemé­nyei folytán én voltam a gazember, a brutá­lis, a kerékbetörő, akirőt egy hetilap a nyit­rai tárgyalások idején az irta, hogv — bitó­fára való!... Ma még görcs van a nyelvemen, bizony fáj az ütés, az igazságtalanság ós lelki ismeretlenség, de lesz maid idő. amikor beszélhetek és sokan nem fogják megköszön­ni azt, amit hallani fognak! — A most folyó temesvári Menkes-\i,r­gyálásról szóló tudósitósokban olvasom, hogy miket mondottak a vádlottak és tanúi rólami Én Menkest az ügyészség épületében nyitott •ajtók mellett hallgattam ki. Ügyé­szek, katonatisztek vettek bennünket körül. Elképzelhető-é, hogv? ha én kinoztam, vagy deíektivjeim ütötték volna Menkest. vagv a tanukat, nem kiáltottak volna-e segítségért? Minden szavunkat hallották a mellettünk le­vő szobában. Debrecenben a kihallga'ásná1 egy alezredes és egy huszárkapitány volt jelen, Nagyváradon maga a tárgyalást veze­tő királyi ügyész és mégis a főtárgyaláson a vádlottak brutalitással és kinzással vádol­tak. A budapesti államrendőrség vallatás! módja miatt egyébként többrendbeli pör in­dult meg. Igy Bednacsik József élelmezési főtiszt a nagyváradi ügyészségen feljelen­tést tett Czövek Sándor kapitány. Németh Lipót fogalmazó és lovag Bialoszkurszky detektív ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt. A nagyváradi vizsgálóbíró eddig busz tanút hallgatott ki a följelentés ügyében. Viszont a budapesti detektívek is indítottak pört, beperelték Göndör Feréncet, aki a Népszavában leirta a nagyváradi val­latás mikéntjét. Tehát a bíróság elé kerül a sokat vita­tott nyomozási módszer és a magvar birák majd ítélkeznek róla. „••BBeaBKBBBs&BSBBBBSSBBaa'ESsaBasasassaaasBRasssgB Október közepén lesz ítélet a Lichtenegger-tígyben. (Saját tudósítónktól.) Az egész ország feszült tigyelemmel és várakozással nézete annak a nagy lisztdrágitási ügynek kimene­tele elé, amelyet körülbelül négy hónappal ezelőtt kezdett el tárgyalni a szegedi kihá­gási bíróság. A följelentést tudvalevőleg Valentin József negyvenhatos proviant tiszt tette meg a rendőrségen és az eljárás folya­mán kiderült, hogy egyesek hatalmas liszt­készleteket rejtegettek, amelyeken aztán ki­lónkinti három és négy koronás árakon igye­keztek túladni. A kihágási bírósági tárgyalás igen sok előkelő szegedi embert kompro­mittált. Igy örhalmy Károlyról, az algyői Lichtenegger-tnalom vezetőiéről kiderült, •hogy 115 zsák lisztet adott el a maLmbói kilónkint négy koronájával s ezért Valentin ki is fizetett 16.000 koronát, amit örhalmy viszont, aki veje Lichtenegger Gyula malom­tulajdonosuak, — a kihágási bíróságon tett vallomása szerint — egy összegben átadott Lichteneggernek. Az árdrágitási üggyel kap­csolatosan fölmerült nevek között szerepelt még Keresztes Ferencné, kir. adótiszt fele­sége, Wolf Jakab pék, ennek a fia. Wolf En­dre szakaszvezető és mások. A tárgyalás három napon át tartott. Három nap multán azonban el kellett napol­ni a tárgyalást, miután ujabb tanukiliatiga­tások váltak szükségessé. Ezenfelül a Lioh­tenegger-üggyei kapcsolatos kihágások ügyé­ben a Haditermény véleményét is ki kellett kérni. Ugyanis tarhonyáról is szó volt a bo­nyolult ügyben, amiről a miniszteri rendele­tek — a biróság felfogása szerint — vilá­gosan nem intézkednek. És a tárgyalás abban maradt és azóta mintha a feledés, fátyola borult volna a ha­talmas ügyre. Természetes, hogv nagyon sok érdeklődő akadt és különösen az első idők­ben az olvasók valósággal elárasztották kér­déseikkel szerkesztőségünket. Miután az utóbbi időben ismét uj lendületet vettek a minden oldalról való érdeklődések, kérdés­sel fordultunk dr. Temesváry Géza kihágási bíróhoz, hogy milyen stádiumban van jelen­leg a nagyszabású árdrágitási ügy. A nyilat­kozat. amely nemcsak abból a szempontból nagyon érdekes, hogy a Lichtenegger-ügyről is szól, a következő: — Az Ítélethozatalt egv elmaradt tanú­kihallgatás késlelteti. Szükség volt ugyanis a malom molnárának vallomására is, de az közben eltávozott Szegedről. Mikor aztán a rnagyarkanizsai rendőrség utján akartam ki­hallgattatni, onnan az a válasz érkezett, hogy a molnár súlyos beteg. Azóta állandóan sürgetem az ügyet és valószinü. hogy köze­lesen, egy-két héten belül meg tudom hozni az Ítéletet. — Nagyban akadályozta az üggyel való

Next

/
Thumbnails
Contents