Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-25 / 248. szám

s roandja ezután, hogy kihallgatások ideja alatt az államrendőrség nyomozó közegei Meinxal legfeljebb csak pillanatokig marad­hattak egyedül. Tudtával Bialoszkurszky Meinxot nem befolyásolta, mert a kihallga­tást az ügyészségen ő (Zsifkovies) vezette, a kérdéseket ő tette föl és abba senkinek bele­szólást nem engedett. Meinx Walter minden befolyástól mentesen nyomról-nyomrá ugyan azokat vallotta — csekély eltéréssel — amiket az államrendőrség nyomozóközegei által föl­vett jegyzőkönyv tartalmazott. Meinx a jegy­zőkönyvek lezárása után a németre lefordí­tott és neki fölolvasott jegyzőkönyveket pont. ról-pontra helyesnek ismerte el. .Dr. Dohány Gyula ügyész azt kérd, igaz-e, hogy Meinx kihallgatásakor teljesen össze volt törve. Zsifkovies: Igaz. Sírt mini egy gyerek és mindent beismert. Sirva panaszkodott, hogy Böhm, Mamii és Kárász döntötték sze­rencsétlenségbe. A Meinx és szállítók közti viszonyra jellemző, hogy a szál Utóktól kapott pénzt Meinxnak Mandl helyezte el fővárosi takarékpénztárakban. A tárgyalást csütörtökön folytatják. iiiiHaa««iiHHu)NM>imnniiaNH<iiHnMimiminiminnmiMunmiMaiM^ " izéged. lffi?. október W miután a detektívek az idézésre az ismert ok miatt nem jelentek meg, ezeknek a tanuknak kihallgatását is elhalasztja a hadbíróság. Dr. Dohány Gyula ügyész kéri a mára beidézett tanuk kihallgatását, miután ez füg­getlenül foganatosítható a detektívek vallo­másától. A hadbíróság ezt az álláspontot el is fogadta. Ezután Böhm Sá Tidor folytatólagos ki­hallgatása következett. Nem tudja fölsorolni azokat az árukat, amelyekre ráfizetett, de könyveiből igazolni tudja, ihogy voltak olyan mellékkiadásai és költségei, valamint disz­krét kiadásai, amelyeket számításba kellett vennie az eladási áraknál. Hogy mik voltak ezek a diszkrét kiadások, arra nem felel. Könyveibe be vannak vezetve, de megmu­tatni nem tudja őket, mert valószínűleg ösz­szftföglalva, a költségszámlán vannak elköny­velve, Meinxot nem vesztegette meg, igazol­ja ezt az a körülmény, hogy Meinx őt gyak­ran vekzálta; visszautasította árait, amit nem tehetett volna meg. ha meg lett volna veszte­getve. •Vallomása ezen részeinél Böhm, aki szív­bajos rosszul lett, ugy hogy a tárgyalást tiz percre föl kellett függeszteni. IA tárgyalás újból való megnyitása után Böhm elmondja, hogy 15 vaggon takarmány­liszt helyett tényleg kukoricalisztet szállí­tott. Hajlandó azonban hivatalosan igazolni, hogy a kukoricaliszt drágább a takarmány­lisztnél, finomabb is s hogy erre az egy üzletre 8000 koronát fizetett rá. Meinxnak nem lévén elég pénze, sokszor 150—200.000 korona ese­dékes követelését sem fizette ki, pedig ő — ezt is igazolni tudja — a hiteltőke után a 8 szá­zalékos kamaton kivül 14 napra két százalék jutalékot fizetett, ez pedig 60 százalék kamat­nak felel meg évenkint. Stössinger tárgyalásvezető figyelmezteti a tanút, hogy eltért a tárgytól. Ha nem volt pénze, mért kereskedett ? Hiszen akkor fölszá­míthatja házbérét és személyzeti kiadásait, amik pedig igazán nem tartoznak ide. iBöhra erre nem felel, majd elmondja, hogy a trafikárukat a pénzügy igazgat óság­nál és különféle üzletekben szerezte be, mert Meinxnak oly nagymennyiségűi dohány ne­műre volt szüksége, hogy azt egy helyen be­szerezni lehetetlen volt. Ezután következett dr. Zsifkovies József száza dos-1í a dbiró, h on véd ügyész k ihallgatása, Nft-e ion a lójának német nyelven történt bedik­tálása után kijelentette, hogy csakis magyar nyelven hajlandó vallomást tenni, miután ő honvédtiszt, a honvédség nyelve pedig ma­gyar. Igy tolmács utján hallgatták ki. Elmondta, hogy először Meinxot és azokat a tiszteket hallgatta ki, akik hadse­regszállitásokkal foglalkoztak. Az ügy azon­ban olyan komplikált volt és olyan sok em­ber, — talán húszan — volt benne érdekelve, hogy a kihallgatásokat egyik napról a másik­ra nem tudta foganatosítani. A kihallgatá­soknál mindig jelen voltak dr. Németh Lipót állam re ndőnsógi fogaim azó, Bíalaszk u rszky detektív, Deutschlacnder alhadbiztos és Bach őrmester. Jegyzőkönyvet ekkor még nem vet­tek föl, csak jegyzeteket, amelyek azonban szószerint. egyeznek a jegyzőkönyvekkel. Stössinger tárgyalásvezető: Meinx azt állítja, hogy Bialcszkurszky az ő kihallgatá­sainál jelen volt és illetéktelenül befolyá­solta őt, Zsifkovies: Közönséges hazugság, — El­hajnali zene Megérkezve az isonzói frontra, ezredünk hadtesttartalék viszonyba jut. Nagy az öröm annak hallatára, hogy kiképeznek bennünket a Karszton való különleges harcmodorra. Arra számítottam ugyanis, hogy ez legalább hárotn-négy hétig fog tartani és ennyi idő alatt majd csak megszokom az itteni harci életet. Alig folyik le azonban ma délután az első leckeóra, tüzérségünk hevesen dolgozni kezd a fejünk felett. Persze erre az ellen­ségé is válaszol, még pedig igen kiadósan. Rövid idő muvla elhangzik a parancs: — Riadó! Azonnal indulás! És már megyünk is délre néhány kilo­méterre a front mögött. Gyorsan esteledik. Számos keresztúton haladunk át. Gyakran kell hosszabb ideig várakoznunk. Egy ilyen várakozás alkalmával közönyösen figyelem a közeli harci zajt. Világító töltények fénye sejteti, hogy mennyire a rajvonaihoz köze­ledtünk. Hirtelen a közelemben rettenetes fénytenger villan fel, aztán borzasztó dördü­lés követi. Azt hiszem, hogy valami azonnal a földhöz lapit. Az első pillanatban álmél­kodva kérdezejm: vájjon mi történhetett? De hamar megérkezik rá a felelet. A közvet­len előttem levő hat darab 15 centiméteres mozsár továbbra is bőszülten okádja a tüzet és én attól félek, ihogy megvakulok, vagy legalább is megsüketülök. Szájtátva gyorsan hátat fordítok a megvadult acélparipáknak és az ujjaimmal bedugom a fülemet. Aztán irulok és pirulok, hogy a háború negyedik évében még a saját ágyunktól is megijed­tem. (Igy jár az, aki csak baka és nem tü­zér. Bátrabb a rajvonalban, mint a rajvonal mögött.) ,. ,, Tovább haladva hamarosan megérkezünk rendeltetési helyünkre. Bár éjfél felé jár az idő és pihenni kellene, mégse lehet, mert zümmög a telefon. A hadosztály két óra múlva még előrébb tol bennünket. Nem va­gyunk már hadtesttartalék. Egész éjjel ke­gyetlenül ropogtak a fegyverek és bömböl­tek az ágyuk. Hogy melyik fél a támadó, •egyelőre még nem tudom. Talán a Heiligent geisten augusztusban előnyomult olasz akar­ja visszadobni ismét a frontunkat, vagy pe­dig mi törekszünk előtérbe jutni? Ez most. nem fontos előttem. Inkább avval a ritka látvánnyal foglalkozik az elmém, amely me­netközben hajnali négy óra tájban játszódik le közelemben. Ismeretlen, keskeny hegyiuton vezetők segitségével haladunk előre egyesével. El­lenkező irányba mellettünk idegen csapatok haladnak el hasonló alakzatban. A mi ba­az Jsonzórj. kaink ugy gondolkoznak, hogy ők mennek előre, tehát egy szembejövő' bajtársnak s* térnek ki. Előfordul tehát, hogy ezek kőziii egyik-másik az árokba pottyan. Az ilyennek idegen, cifra káromkodásából csak egy szó válik ismeretessé, amit dühösen és ropogtat­va ejt ki és ez: - . — Má-gyár. Persze egyikünk se törődik a szeren­csétlennel azért, hogy ügyetlensége folytán csehül járt. A sorsát senki se kerülheti él. Ámde figyelem: pont négy az (ka. A hajnali hangversenyt rendező zenekar veze­tője tüzes pálcájával ebben a pillanatban megérinti az előttem lévő hegyhátat és egy­szerre pokoli dübörgés hallható. Soha ilyen kézigránáttal adott össztüzet még nem hal­lottam. Óriási üstöt kell elképzelni, amelyet boszorkányok ülnek körül és benne szörnyű­séges mérget kotyvasztanak száz fokon fe­lüli hőmérséklet mellett, ugy rotyog a hegy­hát. Nem messze tőlem egy hegyi üteg böm­böl sipitós angon. Különös bosszú liheg az ágyuk torkából, mert egyre vadabbul és élén­kebben visítanak. Mögöttem is megszólal valamennyi ágyu. Mindegyiknek más a hang­ja. Ki tudná megállapítani ebben a pillanat­ban, hogy miféle összhang ez. Hiszen már a fegyverek játszák a prímet. Micsoda meg­örökithetetlen színnel festették meg a kö­nyörtelen diplomaták ezt a színpadot. Amer­re tekintek, mindenütt elvarázslóan tündököl a díszlet. Még csak dereng a hajnal és mégis mennyi fény ragyogja be piltanatról-pilla­natra az égboltozatot. A temérdek ágyu csö­torkolattüze kísértetiesen libeg fel és a szür­keségbe burkolózott hegyek körvonalai riő­tiinedeznek. Most meg mintha a nap kelt volna fel, hirtelen fényár lepi el a szemha­tárt és aztán a hatalmas sugárkéve ránk vetődik. A rajvonal fölött száz meg száz fel­dobott csillag fehér, zöld, vagy. piros fény­özönnel hull vissza a földre, hogy megvilá­gítsa a húsra, vérre szomjas emberi fene­vadakat. . i És a levegőben mennyi sistergő hang! Csodálatos hangverseny. Itt csak szereplök vannak. Már nekünk is jut szerepkör. Az ellenség osztotta ki a számunkra pontosan lövő ágyúival. Milyen mérgesen fúródnak az ut mellett a földbe drága pénzen gyártott lö­vedékei. Mit akar ezekkel? Elállni az utun­kat? Digó, digó, magyar bakák haladnak itten. Ujujujiii... brm! — Előttünk vágott le. Tehát még inkább csak előre, bis3#p. már megvirradt, A diktátor

Next

/
Thumbnails
Contents