Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-20 / 244. szám

Szeged; 1917. október 20. 5 -— Ez az intendatuja utasítására történt —,feleli Meinx, aki ezután kérdést intéz iSzaibihoz, hogy lcaphatott-e Böhm 600 fuvarlevelet 814 vaggon céljaira. — Én szigorúan csak annyi fuvarlevelet adtam ki, amennyire ön utasítást adott. — Ez valótlan! — feleli Meinx indulatoson. A tárgyalást szombaton folytatják. ""•.•••••"•••••••""•••("""••••••••••••"•"••"••Baaiiac POLITIKAI HÍREK. — Budapesti tudósítónk telefon Jelentése. — (Minisztertanács.) Pénteken délután dr. Wekerle Sándor miniszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, amelyen folyó ügyekkel foglalkoztak. (A király részvéte Vázsonyinak.) Vázsonyi Vilmos választójogi miniszter édesapja halála alkalmából az alábbi táviratot kapta a kabinetirodától: őfelsége sajnálattal értesült Nagyméltóságod édesatyjának elhunytáról. Excellenciádnak a súlyos csapás alkalmából mély részvétét kifejezni méltóztatott. — Nagy báró. (Andrássy állítólagos memoranduma.) Az alkotmány-pártban és az Apponyi-párrban nagy felháborodással tárgyalták Az Újság tegnapi számában Andrássy ellen megjelent támadást. A támadást a leghatározottabban visszautasítják. Az Apponyi-párt külön kijelenti, hogy mindaddig, amig az Az Újság az áíltólagos Apponyi-párti sugalmazó nevét nem publikálja, az egész közleményt tendenciózus koholmánynak és rágalomnak nyilvánítja. (A munkapárt értekezlete.) Pénteken este a munkapárt gróf Khuen-Héderváry Károly elnöklésével értekezletet tartott. — Gróf Tisza István kijelentette, hogy az eseményeik sajnosan igazolták ama károkat és veszélyeket, amelyeket ők előre láttak és amelyeket elkerülni lehetett volna, ha a munkapárt tovább megy a meggyőződése által eléje szabott uton. A harc elől nem fognak kitérni. Tovább folytatják a küzdelmet, mert mindent meg .kell tenni, hogy elhárítsák a nemzettől olyan radikális választójog veszedelmét, amely katasztrófa számba menne a nemzeti állam szempontjából. Helytelen volna azonban, ha az indeinnitást hosszabb időre nem szavaznák meg. Foglalkozott ezután az egyes főispánok túlkapásaival. A miniszterelnök tegnapi kijelentései őt teljesen megnyugtatták, de azért a párt tagjainaik a legéberebb figyelmet kell tanúsítani. j (Inditvány a Ház ülésrendjének megváltoztatására.) Az esti lapok jelentése szerint az Apponyi-párt szintén indítványt fog benyújtani a régi ülésrend visszaállítására, de csak a sürgős törvényjavaslatok letárgyalása után. Szalámi csak rudakban 24.— koronáért kapható Bokor-tlál, Valéria-tér nuaNnBBaHHHEiHBHHBieian sássá Intelligens német kisasszony, uri családnál házvezetőnőtállá8t vállal- Esetleg — ... .. gyermekek mellett. Érdeklődni Sugár Sándor Fia cégnél. HÍREK ocoo Az esti korzón történt októberben, egy napi áldott fény és ragyogás után, mert a szomorúság évében még októberben is aranyfényüek a napok és a Széchenyi-teret a vénasszonyok késő nyarának lágy és szelíd sugarai simogatják. A >k>ovzón csak a gázlámpák égtelk sápadtan, sárgán, tűnődve és őszi fuvallat borzongatta a fákat, őszi fuvallat hervasztotta a faleveleket és őszi fuvallat nyilatta ki a drága lány szivekben a szerelem égőpiros virágait. Oly fessek, finomak voltak és a testüket selyem simogatta, — a legpuhább, a legmelegebb bársonyon, a testek bársonyán selyem feszült, flnom és súlyos,, tapadó selyem. Akkor. — az utca hangossá vált már és mindig kékebben ködös volt a levegő a Takaréktár-utca sötét torka felé — megjöttek ketten. Öreg, vánnyadt és szomorú anyókák voltak és a kezükben reszketve állott egy ódon hangszer, valami maiidolinos iliárfa lőhetett és régi, mint ők ketten, pedig egyenkint is közel jártak már a századik övihez. És finom volt az arcaik, minit, egy méla dal, amelyet Schubert irt bánatos éjszakáin. ' Mikor beértek a korzó halvány ragyogásába, megálltak fáradtan, törődötten. Hangszereiket a földre támasztották ós rája dőltek csöndeskén ketten, a régi-régi öregek. Hamarosan akadt valaki, aki metszőiitolta, őket: — Hova-hova, nénikék? Ráemelték szemeiket a kérdezőre és olyan volt a szemük, mint a hervadt ibolya. Most meglátszott rajtuk, hogy mennyire testvérek voltak egész életükben s mennyire egyek a sir szélén. — Megyünk úrfi — reszketett fátyolosan,, de még erős hanggal a válasz, — megyünk úrfi, kenyeret (keresni. És most megélénküllek a szemeik ós friss pir szökött az arcukra. Hirtelen .megrázták csöpp kis testüket, kiegyenesedtek. Fölvették a hangszereket a földről és megindultak lassan, tipegve tovább, a Felsőváros felé. Kenyeret keresni. Hiszen ketten együtt még esak .1% évesek. Bírják. Fiatalok. Fiatalabbak nálunk, akiknek vállai olyan igen-igen nagyon meggörnyedtek mostanában . . . . . . Tiz pere telhetett el, vagy talán egy félóra volt, esak a siető emberek idő iránti érzéketlensége diktálta, hogy tiz perce csak, az egyik felsővárosi kis kurtakorcsma előtt újból találkoztunk a ikét öreggel. Jöttek kifelé és hangszerük még zengett csöndesen, de ők a kapott pénzeket számolgatták összebújva. Ha elég már holnapra, bizony, csak menjünk haza, hiszen úgysem engedik meg ezekben a .szomorú időkben reggelig a vigasságot. Érdekes olvasmányt kaptunk a had vezetőségtől, egy 36 oldalra terjedő kis füzetet „Két év az olasz háborúból" címmel /A füzet szerzője Danubius és legfőbb ériéke nem abban rejlik, hogy esetleg uj dolgokat tudunk meg belőle, hanem az események ügyes csoportosítása teszi az olvasását élvezetessé. Úgyszólván szemléltető formában vonultatja fel szemeink előtt a szövetségesből ellenséggé vált olasz kormány magatartását a háború kitörésének kezdetétől egészen a nyilt hadüzenetig. Megtudjuk a füzetből, hogy a szerb királyság római követe 1.914. julius 17-iki kelettel — tehát jó néhány nappal a világháború kitörése előtt — jelenti a kormányának Belgrádba, miszerint az akkori olasz külügyminiszter. Mairchese di San Ginliano a következő nyilatkozatot tette: „Nagyon rosszalom, 'hogy az osztrák-magyar kormány Szerbiával szemben figyelmen kívül hagyja azon tekinteteket, amikkel egyik nemzet a. másiknak tartozik". Ezekkel a szavakkal San Giulia.no már eltávolodott szerződéses szövetségeseitől: Ausztria-Magyarországtól és Németországtól. Gyors egymásutánban következik aztán az. események felsorolása egészen addig, mig az avarnai herceg a hadüzenetet a bécsi külügyminisztériumban átadta. Innen kezdve megkapó'au szép sorrendben ecseteli a szerző a lvarci eseményeket. Ez az a megállapítás, hogy az olaszok téli hadjáratra vem is gondoltak és az 91/5— 1'6-iki tél teljesen készületlenül találta őket. Az olasz hadsereg különben is nincs hideg éghajlathoz hozzászokva és igy az időjárás által okozott veszteségük óriási volt, A történelemirónak nagyon értékes lesz ez a kis füzet, mert egymás mellett megtalálja mindazt, amit a mai jelentésekből megtudtunk ugyan, de az események sokasága miatt mér régen kiestek az emlékezetünkből. Érdekesen van a ifüzetkében feltüntetve hadseregünk harci kedve, bátorsága és kitartása, valamint 'a. hadvezetőség előrelátása és összemiiködése. Tenge részetünk működését összehasonlítva az áruló olaszok tengerészetével, ugyanazt látjuk, mint a szárazföldi hadseregnél: dacára az olaszok számbeli fölényének, a háború eddigi egész tartama alatt a. mi hadseregünk szárazföldön, vizén és levegőlen, tehát mindenütt fölényesen érvényesült az olasz ellenség ellen. (Az füzet 15 fejezette van osztva. Az utolsó fejezet azt fejtegeti, hogy milyen hatással volt a háború kétévé Olaszország gazdasági életére. E szerint csupán 1916-ban öt milliárddal rosszabbodott a kereskedelmi mérlegük és körülbelül 40—50 százalékkal rosszabbodott az agfojuk. Bizonyos, hogy a mi gazdasági mérlegünk is, mindennek mondható, csak rózsás szintinek nem, de nekünk meg van az az elégtételünk, hogy nyugodt lelkiismerettel vallhatjuk, hogy önállóságunkért, létünkért, harcolunk, amivel az olaszok bizony nem dicsekedhetnek, Sze. — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósítónk: A hausse-forgalotn tovább folytatódott. Az árfolyamok jelentékenyen emelkedtek. A zárlat igen élénk és szilárd volt. Egyes árfolyamok a következőképen alakultak: Osztrák Hitel 446. Magyar Hitel 1348, Forgalmibank 739, Jelzálog 650, Salgótarjáni 1345, Beocsini 1345, Lipták 382, Rimamurányi 1316, Államvasút 1193, Danica 1048. — Vilmos császár elutazott Konstantinápolyból Konstantinápolyból jelentik: Vilmos császár este féltizenegykor a szultánnal díszhintón a pályaudvarra érkezett, ahol a trónörökös, a nagyvezir, a császári hercegek és a szövetséges diplomaták is megjelentek. A két uralkodót az útvonalon és a pályaudvaron a népek ezrei örömrivalgással iidvözölétk. A császár, miután elbúcsúzott a szultántól, kíséretével együtt elhagyta a török fővárost. ) — Közős miniszteri tanácskozás lesz Budapesten. Budapestről jelentik: Vasárnap Budapesten közös minisztertanács lesz a miniszterelnöki palotában. Az osztrák kormány részéről a tanácskozáson Wimmer pénzügyminiszter, báró Wiser kereskedelemügyi mi-