Délmagyarország, 1917. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1917-10-18 / 242. szám

is/eged, 1917. október 18. fiMMúii Á MfúMÁ& ocoo Jenőke meghalt 'Mikor az élet széttépte ifjú álmukat, mikor a szerelmük elhullajtotta utolsó fényes szirmait s talán váddal, nehezteléssel a lelkükben elváltak, hogy többé férj és feleség ne találkozzanak, a férfiban, mini utolsó lobhanás, felvillant a gyengédség, a törvényszéki épület folyósóján megcsókolta a szé,p asszony bársonyos kezét, delejesen a szemébe nézett és azt mondta: — Nagyságos asszonyom, még egy utolsó kérésem van az anyához, hallgassa meg. A fiatal asszony megborzongott. Érezhette a delejesséffel, a csókba belelehelt szerelemnek utolsó sóhaját, — Még kérni is tud? — Igen... A szivemből szakad föl ez a kérés. Dacosan villant meg a tekintete az aszszonynak, Istenem, igondoltay még szive is van ennék az embernek. — Meghallgatom — felelte kurtáin. — Ha a sors el is választott bennünket, a kapcsot ne tépjük széjjel, mely egyetlen gyermekű nkhöz köt, — Nos?... csillant fel az asszony szemében a köniny. — Ha valamikor beteg lesz a gyermek, értesítsen engem... Igerje meg, 'Mint a vihar a lombot, ugy rázták az anyaszivet a szavak... Istenem, beteg lesz... Hát ez is megtörténhet!... Beteg az. én egyetlen reménységem, utolsó vigaszom!... Talán meg is halhat!?... isten, te nagy örökkévalóság ne add ezt... Egy pillanat alatt elsötétedett előtte miniden. Zavart volt a gondolata, az ajka megcsuklott és görcsösen mondta ki a választ; — íMeg igérem. Azután ott hagyta a férjét, a most már idegenné lett embert és támolyogva haladt végig kálváriájának első stációján, a márványköves, bűvös folyosón. A férfi elővette ezüst szelencéjét, cigarettára gyújtott, pár percig nézte az összetört asszonyt s egy fájó sóhajjal a kegyetlén sors iránt, ott hagyta ó is a boldogság fagyos kriptáját,... ... És most jöttek a nehéz esztendők, az elhagyatottság szomorú érzéseivel, a fájó emlékekkel, melyek olyanok voltak, mint az ősz, szomorúak és hervasztok. Az, ifjúság üdesége lassan elfonnyadt az arcán, a hit, a remény mind-mind lemondásba temetkezett s a gondok ugy szaporodtak, mint őszi avar r fölött a sárguló levelek. •Talán két héttel ezelőtt világosság szűrődött ki egész éjszaka az elvált asszony lakásának ablakán s a nagy bérház lakói suttogva adták egymásnak a szót; — A Jenőke beteg. Mindenki sajnálta a Jenőkét, a 15 éves, eleven gyermeket és megborzadt mindenki a gondolattól: Istenem, hátba hátha... A kálváriának stációi vannak... hátlha, hátha... Szegény asszony, szegény Jenőke, És másnap már többet mondtak a lakók: — Megjött Jenőke atyja.., nagy ur... Pesten lakik... c, A részvét és izgalom egyre nőtt a lakók — Szegény ember, ott lil éjjel, nappal a beteg gyermek ágya mellett... Nézi és hessegeti a fekete madarat... A halál csúf. vijjogó madara ekkor már állandóan ott röpdösött a lakás világos ablaka előtt... Talán nia, talán holnap be is suhan... Az anya könnyjeit törölgette s ezeknek tört sugaram át nézte, hogy milyen lassan, milyen fájdalmasan peregnek le az égető gyöngyök a férfi feldúlt arcán... Nem volt egymáshoz egy szavuk sem, az elkinozott szívnek már nem volt vigasztaló ereje. Csak szánalmasan néztek egymásra és birkózott lelkük a gondolattal: miért kellett ezt nekik igy csinálniok. Miért? Talán ha együtt maradtak volna... eh, ki tudja, talán akkor is... Az apa már nem bírta tovább, összecsókolgatta a lázas gyereket, pakolt és visszautazott Budapestre. A kötelesség magy ur. Ez hétfőn történt s im' kedden reggel nagy sírás; zokogás támadt a szomorú lakásban, ami átragadt a bérház lakóira is, kik ijedten hangos szóval újságolták a lesújtó hirt: — Meghalt Jenőke! , — Szegény asszony! — Szegény ember! A fekete gyászmadár valóban betörtetett a gyásztól sóhajtozó szobába és letörte a családi élet meghasadt törzséről az utolsó, a legszebb virágot: Jenőkét, a 15 esztendős bájos gyermeket, aki az iskolapadban ugy] ehet már többször szomorúan ráeszmélhetett az ő életének gyengeségére, mely nem ibirta öszszetorr aszta ni a kihűlt szerelemben sóvárgó két emberszivet s ki tudja, nem-e gondolhatott arra is, hogy a halála az üsszetforrasztásü.ól erősebb lesz majdan az életénél. Ki tudja!... Az élet nagy müvés® és kifürkészbetlen az akarata. —y. — Tőzsde. Budapestről telefonálja tudósisitónk: Szerdán az értéktőzsde szilárd •és élénik volt. ,Az üzlet folyamán ugyan leadták az értékek tegnapi árnyereségük egy részét, de egyes speciális értékek megtartottájk legmagasabb árfolyamukat. A szerdai árfolyamok a következőképen alakultak: Osztrák Hitel 938, Magyar riitel 1320, Jelzálog 60U, Leszámitolóbank 799, Ingatlanbank 830, Kereskedelmi Bank 5830, Forgalmi Bank 755, Magyar Bank 882, Beocsini 1310, Drase 1140, Rimamurányi 1238, Sehlick 630, Államvasút 1189, Nasici 3480z Danica 1190 és üpták 381. ; ..r. 1-jS^, lilii ÍJJ — Uj államtitkárok. Hollón Sándor és dr. Emmich Gusztáv miniszteri tanácsosokat a király államtitkárokká nevezi ki. A kinevezéseket a hivatalos lap közelebbi száma fogja közölni. . ^ — A nemet császár ceremóniamesterének aktái. Berlinből jelentik; Gróf Kanilzot, a német császár második ceremóniamesterót a mult szombaton Berlinben éjszaka megtámadták és aktatáskáját, amelyben fontos iratok voltak, elrabolták. — Közszolgálati alkalmazottak háborús segélye. A hivatalos lap szerdai száma a kormány rendeletét közli a közszolgálati alkalmazottak háborús segélyének ideiglenes kifizetése tárgyában. A rendelet szerint addig, amig a november elsejétől esedékes uj háborús segélyeket a közalkalmazottaknak tényleg kiutalják, a közalkalmazottak az eddigi háborús segélyt kapják meg havi részletekben. A beszerzési előlegekre is a régi levonás marad érvényben. A régi és uj háborús sgélyek Rözti különbözetet a közalkalmazottaknak november elsejétől vissz am nőleg kifizetik. Ezzel kapcsolatban megett* ütjük; hogy nagy szükség volna a kormánynak oly intézkedésére, hogv n közalkalmazottak járandóságaikat idejében megkapják. A közalkalmazottak igen nehéz helyzetbe jut. nak a számfejtés késedelmessége miatt. Hónapokig elhúzódik a szabályszerű iltetmémények kiutalása. Még most is varrnak állatni alkalmazottak, akik a ruhabeszerzési segélyt és a beszerzési előleget nem kapták meg. Még súlyosabb azoknak az alkalmazottaknak sorsa, akik első ízben kapnak kinevezést. Ezeknek hónapokig kell várni csekély javadalmazásukra és "hogy addig hogyan és miből étnek, jobb nem beszélni róla. És ez az állapot nemcsak a háborúban van igy, hanem békés időkben is állandó sérelme volt a közalkalmazottaknak. Idete volna, hogy ezt a kérdést a kormány okos adminisztratív intézkedésekkel egységesen rendezze — Az osztrák sajtó támadja Magyarországot. Bécsből jelentik: Az osztrák lapok, köztük elsősorban a. Reichspöst és a Zeit éles -támadást iintéznek Magyarország ellen n reiöhsrat keddi ülésén történtek miatt. Követelik, hogy az osztrák kormány a szénnek és petróleumnak Magyarországba való kivitelét szüntesse meg, vagy ezeknek a cikkeknek árait emelje föl. — Kitüntetések. Ottovay Kálmán, a 32. gyalogezred tartalékos századosa, aki békében a Magyar Ált. Hitelbank főtisztviselője, a Bukovina felszabadításáért folytatott harcokban tanúsított bátor és sikeres magatartásáért a hadiékitményea III. osztályú vaskoronarendet kapta. A király galántai li\:mocsay Gyula pénzügyi segédtitkár, ibecslőbiztos, 86. gyalogezredben tartalékos főhadnagynak, a harctéren teljesített kiváló szolgálatainak elisiueréseül a. koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján és a kardokat adományozta. Lefort Jakab 3, houvédbuszárezredbeli járőrvezetőt a. 2. osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Tóth Andor, Horváth József, Ludwig Péter, Heincz Ferenc, Tóth András, Berezvay Gábor, Koncz István, iSipos L. László, Pölös Pál, Mészáros József, Bakos János, Illés .Sándor, Papp Gergely, Penyák János, Németh József, Olasz Imre és Kürtihy Ist.ván 5. honvédgyalogezredbeli honvédek, továbbá Siági István, Keles Márton, Luteránus József és Németh Szilveszter 5. honvéd gyalogezredben népfölkelők, Doby Ivor 3. honvéd huszárezredben hadnagy, Tancsik Mihály tisztiszolga, Kovács Károly és Fehér János huszárok az ellenséggel szemlben tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a bronz vitézségi érmet kapták, — A vasúti forgalom megkönnyítése. Budapestről jelentik: A kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett az iparkamarákhoz és kereskedelmi érdekeltségekihez, hogy oly szállításoknál, amelyek gépkocsin vagy szekéren is lebonyolíthatók, a vasutat ne használják. A leiratban azt ajánlja a miniszter, hogy a kereskedők maguk között szervezzék meg a tömegszállitásokat és együttesen rendeljék meg a szükséges kocsikat. A leiratban figyelmeztet a miniszter arra is, hogy magánutazásait mindenki lehetőleg korlátozza. A leiratnak az a célja, hogy a vasúti forgalmat megkönnyítse. Raskolnikov a filmen. Péntektől — vasárnapig az Urániában.