Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-13 / 212. szám

Szeged, 1917. gzepiember 13. DílLMÁjGYABO&SZiÜ Wekerle miniszterelnök elmondotta programbeszédét. — A képviselőház ülése. — (Budapesti tudósítónk íelefonjetentése.) A képviselőház szerdai ülését déluitán fél­ül egykor nyitotta meg Szásiz Károly elnök. A 'terem és a karzatok zsúfolásig megtel­teik. Szász Károly elnöki megnyitójában megemlékezett Isonzói hadseregünkről és hadi fiot'tánknák, különösen buvár.hajóinlk­nak teljesítményei röfi. Inditványozza, hogy a Ház fejezze ki őfelségén dk és Boroevi es­nek háláját és köszönetét. A képviselőüláiz ehhez cgybadguillag hozzájárult. Wekerle miniszterelnök ezután királyi kéziratot küld fefJ aiz elnöknek, amelyet felolvasnak. A kiráyi kézirat Esterházy felmentéséről és dr. Wekerle Sándor miniszter elnöki ki­nevezéséről szól. , Ezután Wiekerle Sándor .miniszterelnök emelkedett, szólásra, hogy elmondja pro­grambe'szédét. Kijelentetté, hogy Esterházy programját teljes ege­szében a magáévá teszi, a válasz­tójogi prograiinot is. A kormány sarkalatos programpontja a válasz­tójog, de az egész kormányzásnak is ez a létalapja. Ezt a kérdést a napirendről .többé le­venni nem lehet, mert itt az ideje, .hogy necsa'k a terheiket, hanem .a jogokat is ál­talánosit'suk. Minthogy pekn akarjuk, — mondotta a miniszterelnök, — a meglevő választójogot togdozni-fdltozini, hanem uj választójogot alkarunk alkotni, közlőm, hogy ha a megoldásra és a részletekre vo­natkozólag nem tudnánk meg­egyezni, felhatalmazásom van, hogy a nemzethez apelláljak. A miniszterelnök , ezután a szociális kérdésekről szólott) Kijelentette, hogy min­denekelőtt a. rokkantak, özvegyek, árvák ellátásának kérdésével, a htpllsegélyek ujabb rendezésével, a közalkalmazottak háboríts segé­lyének felemelésével kíván foglal­kozni. , Különös gondot fordif a kormány az anya­és csecs em ő véd élemre, a közegészségügy fejlesztésére, a betegsegéüyezés, baleset­biztosit ás, muníkáiSJVédelem, népőktatás és bi r tok po 1 i t ik a kérdése i r e. Ezuítán megemlékezett Ugrón belügy­miniszter rendeletéről és kijelentette, ,hogy az idegenek eltávolítására a lakásínség megszüntetése szempontjából van szükség. Apponyi rendeletét félreértették. Nékünk vigyázni ketilj, ,hogy népiskolai intézmé­nyünk ne legyen állaim ellenes tendenciáik melegágya. A népoktatás térién vannak nagy elvek, de ezéknek csalk annyi ,a po­litikai értékük, amennyit ebből meg lehet valósi tani. M'ajd .áttért a birtokpolitika kérdésére. Kijelöntetlté', ihőgy Oda kell törekednünk, hogy a föld .saját kezünkön maradjon. A he­lyes birtofemegosztást kivárniuk megvalósi­taini .neniosiaik a községeik kezén levő bir­tokokkal, hanem az államellenes izgatások, révéin kezünkre "került, sőt teljes kártérí­tés mellett egyéb birtokokkal is. Ezután bejei!en/t,ette,,hogy az ősz folyamán be fog-, ják nyújtani a katolikus autonómia és az, 1848:XX* t.-c. végrehajtásáról szóló tör­vttiyja vasiatokat. — A kor uralkodó eszméje, — mon­dotta a miniistzíteirelnök, — a demokratiz­mus kivánja, hogy ne szövevényes, hanem érthető közintézményeink legyenek, meri nemcsak abból áll a demokrácia, hogy a vá lasztójogot kiterjesszük, hanem abban, hogy minden közintézményünket közelebb hozzuk a nép lelkéhez. Szükséges, hogy a közigazgatást is a demokratikus szellem Itassa át.. Ezután hosszasan foglalkozott azzal, hogy miérf volt .szükséges a tárca nélküli miniszteriumek szaporítása. Majd kijelen­tette, liegy Magyarország széntermelése any­nylra fokozható, hogy egész szétr szükségletüiíket saját termelésünk­kel fedezhetjük és a behozatalt egy tizedre redukálhatjuk. A kiegyezés kérdésében a következő­keit mondotta: — A kiegyezés kérdésében Ausztriá­val tárgyalásokat folytatunk. Azonkívül folynak a tárgyalások Németországgal is, de ha csak rendkívüli viszonyok elő nem állanak, a döntést fenn ajkarjuk tartani a jövő országgyűlésnek. Beijélenitem, hogy Apponyi azt a különleges álláspontját, a •melyet a muüt kormány bemutatkozásánál kifejezésre juttatott, most is változatlanul fen'tartja- (Apponyi helyeslőleg bólint a fe­jével.) Kijelentette, hogy a megromiiott. valu­ta javitásáija különös gondja lesz ,a kor­mánynak. — Mielőtt program beszédemet befe­jezném, — folytatta a miniszterelnök, — meg kell emlékeznem azon álmodozásról, amelyet osztrák képviselők állami 'integri­tásiunk elle'ni kirohanásukban szótíbn és írásiban, elkövetnek. Álmodozásnak neve­zem ezekét a kirohanásokat, mert nemcsak legtöbb helyen nin­csen talajuk, tíe alkalmam volt meggyőződni, hogy osztrák kor­mánykörökben is visszautasításra találnak. Ezután az osztrák büntető törvény­könyvről beszélt, amely nem nyújt elég védelmet a magyar állam integritása el­len intézett támadásokkal szemben. A vi­szonosság alapján a közel jövőben megln» dltják a tárgyalásokat az osztrák törvény­könyv e hiányának pótlására. Horvátországot illetőleg .az 1868. évi XXX. t.-c. alapjain, áll. Készséggel támogat­juk a háború uit'án, Horvátországnak azt a törekvését, hogy Dalmáciával 'egvesites­sék. — Külügyi politikánk, — mOndótta a miniszterelnök, — ismételt és itt a Házban többszőr kifejtett alapotkon teljesen válto­zatlan. Szövetségeseinkhez valló hü ra­, 3 igaszkodás egyetértő eljárás a ránk kény­szeri te'tt háború további folyamán is. Egyek feszünik a tisztességes és tartós béke megkötésében is. Örömmel csatlakozunk a nyár fo­lyamán a német birodalmi gyűlé­sen elhangzott hékíerezohicióhoz. Most pedig hálával járulunk hoz­zá a pápa őszentsége ajánlatához. — Ezeket kívántaim programbeszédeni­bein elmondani, kérem aurák tudomásul vé­tellét. (Tisza István beszéde.) A minisztereto'ök uítán gróf Tiszt Ist­ván szólalt fel. örül, hogy Welke lilével a külügyi kérdéseikben egyeit érthet. Bélke akikor lesz, amikor ellensége inkáéi meg­érik a helyzet és belátják, hogy minden •erőfesz itésük hiábavaló. Aki békét akar, atz most összeszontdt fogaL.kál verekedjen-, az utolsó csepp véréig és igy győzze meg az ellenséget, hogy a magyar nemzetet le-» győzni .nem lehet. Felleke'ze'tli , ilslkolánkiban lia téilcőu'yabbá kelil tenni az álla,mi ellenőrzést. Bár Ap­ponyi' Intézkedései vell . iriéisizlleteiben nelm ért egyet, de, most van itt az ideje az itw tézkedéseknelk. Közgazdasági kérdésekben: teljes odaadással támogatja1 a miniszterei -< mölkö't, a pártja, die csiak abban az esetben,' ha nyíltan vallja azt a gazdasági program mot, amelyet Wekerle személye képvisel: Ki jelenti, hogy miután Wekerle Estei-* házy válíaiszfójofei programját átvette, e téren szembe találja magát a munkapárt-" tal. Megállapítja ezzel kapcsolatiban', hogy lelik rismer ellenség volna, ha a kormány ai háború folyamán elrendelné a válasz'táso-t kat. Ez esetbein a legmesszebbmenő harc-t ra kész a munkapárt. Az osztrák tárna dá-* sokkal szelmbenl mindanlnyiunk silkr,a szállá-' sátt követeli Tisza, mert állit ás a szeriint osztrák miniszteri tárcáknál 'olyan ömbe-> •r ékről tárgyalnak, akik a belügyi kérdések megoldását az antant-hatalmakilóí várják. (A kormányt támogató párt szónokai.) Tisza beszéde után az elnök 5 perc szünetet rendelt itt. Ezu'tán1 Szentiványí Árpád az Apponyi-párt megbízásából f e­jezte ki bizalmát a kormány iránt. Peja­esevics Tivadar a horvátok névében fejezi ki csatlakozásukat a kormányhoz. Ezután gróf Andrássy Gyiia szólalt fel.. Hosszasán polemizált Tiszával, alki azt ál­lította, hogy bukása nem volt parilamenti győzelem. Ezzel síziemben Andrássy azt ál­üt ja, hogy igenis az .voít, mert az ellenzék nek sikerült a királyt meggyőzni az ő iga­zukról. ö míaga 'is .rtébe'zeh. .határozíná eí magát a háború alatti választásokra, de* .ha ez csaíkuigyan Olyan nagy lelkilsmeretlen­ség, mint TiSza .mondta, aktkor ez ,r'á ne­hezednék, mi'n't a többségi párt vezérére. Gróf Károlyi Mihály fejtegette -ezután1 hosszasat! álláspontját. Nagyon örül, hogy Welkerlie a békéről eltalálta' azit a hangot, •amellyel abbékéról beszélni, kéli. < Molnár János a néppárt, (Székely Fe­renc a demokrakapárt nevében, fejezték ki

Next

/
Thumbnails
Contents