Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-08 / 209. szám

* m Szeged, 1917, szeptember 8. imLM&ÁÁTAmm^.ÁM. yf szegedi ékszerszüret — Riport tanyai mágnásokról és milliomos kofákról. (Saját tudósi'tónlNól.) Tálán nincs még egy város az országban, amelynek társadalmi életéen a háborús viszonyok annyi eltolódást és káros elferdüiést szültek volna, mint Szegeden. Ennek magyarázata természetesen a. mi speciális viszonyainkban rejlik. Abban, hogy Szeged hatalmas tanyavilág közepében fekszik, amely úgyszólván az egész vár-os életét formálisan uralja és hogy Szeged, mint paprikaterinesztő-hely, első az országban, már pedig a paprika hihetetlen karriert futott be a háború három esztendeje alatt. Az emiitett elferdülések elsősorban az abnormális pénzbőségben mutatkoznak. A háború ugyanis egyetlen társadalmi osztályra nézve sem szült olyan kedvező konjunktúrákat, mint a falvak és tanyák népeire. A pénz, amelynek bősége olyan arányban emelkedett, amilyen arányban fogyott a nyersanyag, szinte lehetetlen tömegekben özönlött a falvak és tanyák népe ifelé. A csizma magas árára való hivatkozással utolsó filléreinket is elvették tőlünk élelmiszerekért és hiába volt minden kísérletünk, v hogy uralmukat megtörjük, a gyomrunkkal fogvatariottak bennünket. Ha csak alaki rendszabályokat léptettek is életbe a piacokon, a tanya sztrájkolni kezdett, mígnem a polgármester és a hatóságok vissza nem vontak minden rendelkezést. Ezért van az. hogy a szegedi piacokon már egy éve nincsenek makszimális árak. A tanyák hihetetlen méretű gazdagodásának egyilc bizonyítéka, h-ogy az ingatlanforgalom óriási arányokban megnövekedett. Már 1916-ban tizennégy millió korona értékű föld cserélt gazdát Szegeden s amint ujabban értesülünk, az ingatlanok forgalma egyre növekszik. Ebben az évben az ingatlan-forgalom felül fogja múlni a tavalyit, amikor pedig a békeévekhez viszonyítva 40—60 százalékkal emelkedett a forgalom, A keresletmin tha kitudódik... Különösen ha még az is megtudja, akinek nem volna szabad megtudni... Milyen levélkék jönnek majd akkor és milyen lesz a viszontlátás, ha majd egyszer vissza jönnek a mi katonáink. Bezzeg itt felsült minden ármánykodás és minden ügyetlen stratégia. Feldwébel Kovács, mintha csak az aranyéremért vitézkedett volna, egyiket a másika után nádpálcázta el a menyecskéket. — A jóreggelét ennek a sok hadiözvegynek, hát erre kell ezeknek a hadisegély... Ezért harcol, mint megannyi lélisten a sik magyar paraszt, akit az ugar mellől vittek a kaszárnyába, onnan az északi, nyugati, keleti és déli frontra ... Majd adok én ezeknek. lEképpen zörgött katonás káromkodással őrmester Kovács és űzte hazafelé a majorbeü hadiözvegyeket a négyágra font sziiostorral. És már készül a nótával, amit az olasz harctéren fog énekeltetni a bakáival, amíg a digó a makarónin rágódik. Talán el is készül akkorra a nóta, mire visszamegy: Az ngari majorban Sok szép asszony, leány, van, csuhaj la... Sok szép cifra asszony van. A szivükben bánat van, csuhajla ... Az urak most nincs itthon Fenn vannak a Doberdón, csuhajla, Onnan nézik mi baj van, Az ugari majorban, csuhajla .,. tel arányban növekedett aztán az ingatta nők ára is. A földéhség sohasem remélt mértékben drágította a földek árát, amivel fölösleges hosszabban beszélni. A tanyai mágnások földéksóge mellett nagyon jellemző tünet még az ékszer-éhség. Ennek különösen a kofák rabjai, akik szintén nem vetették meg a kedvező konjunktúrákat. Ámde a hasznuk — kivéve a paprikáskofákat — mégsem akkora, hogy földet vásárolhassanak. Igy ők ruhákra és különösen ékszerekre költik pénzeiket. Kérdéssel fordultunk az egyik legnagyobb ékszerészoég vezetőjéhez a szegedi ékszei. szüretről. A cég tulajdonosa a következőket mondta: .— Tény, hogy az ékszerkereslet a múlt óv karácsonya óta oly nagy, mint volt a békében. Ez pedig nagyon nagy szó. A férfiak legnagyobb része a frontokon küzd, tehát oem igen vásárolgat ajándékokat. Odavannak a vőlegények is, de a legköltekezőbb gavallérok is. Ezenfelül a lateiner osztály, amely békében leginkább ékszervásárló törzsközönség volt, most örül, ha kenyeret vehet, Két éven keresztül nem is volt forgalma az ékszerüzleteknek. Ekkor azonban — ugy látszik — nagyobb arányú változás állott be a vagyoni viszonyokban, mert azóta a forgalom teljesen kielégítő. Igaz, hogy a vásárló közönség 80 százalékban megváltozott. Legnagyobb részben tanyaiak és kofák. Nagyon érdekes, hogy akik eddig — mondjuk —• 18—20 koronás függőket kerestek, most brilliánsokat kérnek és szó nélkül kifizetnek egy pár függőért 4—500 koronát. Az uj ékszer vásárlók leginkább azokat az ékszereket szeretik vásárolni, amit az uri-osztály szokott. Igy egész, halomra tehető kar-órát adtunk el, — A nagy kereslet annál inkább feltűnő, mert az arany ára hatalmas arányokban megnövekedett. Jelenleg 6 kor. 25 fillér egy gramm arany, amelynek ára békében 1 korona 40—150 fillér volt, A vásárlási kedv pedig egyáltalán nem csökken, sőt csak növekedőben van. Most már inkább az a nehézség, hogy mi magunk sem kapunk aranyat pénzért. Ha uj árut akarunk, legalább ugyan unnfji törmelék aranyat kell csérébe adnunk érte, Enélkül szóba sem akanak állni velünk. Ezért aztán kénytelenek vagyunk bármilyen áron megvásárolni a törmelékaranyat. — Nagyon érdekes az a jelenség is, hogy az aranynak ilyen abnormis áremelkedése mellett az ezüst ára alig emelkedett. Legfeljebb 10—15 százalékos ármelkedésről lehet beszélni. Szinte azt lehetne mondani, hogy a műveletlenebb, tehát a paraszti nép pénzét a legreálisabb értékekbe, ingatlanokba és ékszerekbe igyekszik fektetni. Másban nem bízik annyira, Érdeklődtünk, hogy mennyi lehet körülbelül az az ékszennennyisóg, amelyet a háborús Szeged egy évben megemészt. Ilyen irányú érdeklődéseinkre azonban még' megközelítőleg sem tudtak felelni, s csak egy vált bizonyossá, hogy ez az ékszermeunyiség csaknem mégegyszer akkora, mint volt a békeévekben. 'Egy kis epizód ideiktatását tartjuk még 1 szükségesnek a szegedih áborus viszonyok kikerekitése szempontjából. Az egyik nagyobb szegedi női ruhanemű üzletben történt, néhány nap előtt. Egy kofaasszony vásárolgatott, összesen mintegy 350 és egynéhány korona értékben, Mikor fizetésre került a sor, a kofa a negyedik szoknyája zsebéből kihalászott — több ezres társaságából — n gy darab száz koronást is. Odavitte a pénztárhoz, letette a kisasszony elé, aztán odafordult as üzlettulajdonoshoz, aki maga is milliomos: — A többi rnög lögyön a magáé, hallja-eí És nem akarta elfogadni a visszajáró negjwen és egynéhány koronát. ^>»saaB3SBaa33saBBSH»aana*BKi3B6Hti*aaaBaaaisnaBSHgiSB HÍRE ocoo éyiktuális stvófáíí. * • A fecskék már másfelé szállnak, de a boltok előtt ma is tömegével állnak átalkodott, konok, ácsorgó asszonyok, kik idekapják a harctérről a hírt, mert várják makacsul a zsirt, a cukrot, szalonnát, babot, mit — három éve már — senkisem kapott, sőt, csak nem is látott, De ők tátott szájjal csak várnak s nem veszik észre, hogy vége a nyárnak s hogy a fecskék is már messze-messze szállnak, ők csak várnak, állnak, — némely haza sem megy, a bolt előtt eszik, — azt hiszem, az egészet — napszámért teszik! Egy barátommal, ki egyre várt, lesett a szerencsére, — tegnap nagy csuda esett; s azóta fitymál vigan életet, halált, — milliomos lett: a lakásán egy diószenet talált! Kis tragédia. Akkor is ősz volt és hullottak már a fony nyadt, zizegő levelek. A szomorú, szürke, ólmos eső csak esett-esett és a bágyadt kalimpálás ráfeküdt a lélekre. Az utcán szinte rohantak az emberek, vad eksztázis hajtotta őket, mintha érezték volna a vér szagát, amely lomhán csörgedezni kezdett már valahol messze, a letarolt, sárga mezőkön, Az ösztön állatias felülkerekedése fogott rőt forgótánchoz és nyargalt keresztül velőkig ható kegyetlenséggel emberi szentélyeken. Az állomás zűrzavaros váróterme előtt állott a fehérruhás, ébenhaju gyerek-aszszony. A nyikorgó-sikoltó vonat után nézett