Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-28 / 225. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁJÚ. A szerkesztőség telefonja: 305, ELŐFIZETÉS! ARA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K, félévre . . 14.— K. egy hónapra 2.40 K. Egycss szám ára lO fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁsZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917. míiiiTMiiiiTIi iwii • ¥1. évfolyam, 225. szám. Péntek, szeptember 28. Állani és város. A munkások közvetítésének állami szer veréséről tartott szegedi értekezlet értékes és tanulságos adatokkal szolgál az állam és a városok mai áldatlan viszonyáról," a városfejlesztés közismert vidéki recipéjéről. Az előadó ur vázolta az állami munkaköz­vetítés gazdasági áldásait, tömérdek hasz­nát és előnyét, amelyekből 3 kivándorlás csökkentése, 3 leszerelés után következő idők bizonytalanságainak enyhítése emelke­dik ki. Ha sikerül a munkaközvetítést a fő­cél mellett e két utóbbi, közvetett cé! szol­gálatába is állítani, sokszorosan megéri a pénzt, amily kerül, az - államnak Mi sem természetesebb tehát, minthogy az állam a költségeket a városokkal fizetteti. Az eljá­rás unalomig ismert furcsaságán nem eny hit, hogy a kiadásokhoz kegyeskedik hozzá­járulni -az állam, amelynek vezetői nem szütmek meg a városokkal szemben a leg­liibásabb •,> legkárosabb financiális és kultu­rális politikát folytatni. A minisztériumokban, az ország pótol­hatatlan kárára, még ma sem tudják, mi­tévők legyenek a városokkal. Ennek köz­ismert okai vannak. A kórokok megszünte­tése nélkül képtelenség a bait gyökeresen orvosolni, addig is azonban, mig ez meg­történik. a városokon múlik, hogv a beteg­séget ne hagyják végleg elmérgesedni. Ne vegyenek részt semmi olyan árlejtésen, a melyet azért rendeznek, hogy egy-egy intéz­ményt — legtöbbször minden egyébre való tekintet nélkül — annak a városnak juttas­sanak. amelyik a legtöbbet igéri érte. Van néhány vidéki város, amely sugározza az erőt és ma még egyszerű, nagy intézmé­nyekben szegény falai között a gyors és egészséges fejlődés hatalmas lendületének nyílik tág tér. Ezek közé soroljuk — talán elfogultság nélkül — első sorb.tn Szegedet. Szó sem férhet ahhoz, hogv a teljesen ma­gvar. amellett nagy vagyonú város fellendí­tése nemzeti érdek. Megkaptuk a harmadik vagy : negyedik egyetemet? Miért nem? Mert nincs protekciónk. Gondolt arra akár­melyik kormány, hogy Budapest mai fej­lettsége mellett hozzá kellene látni egy-két nagy városnak a vidéki városok sorából való kiemeléséhez? Rendezik a pénzügyi viszo­nyainkat? Adnak és engednek uj jövedelme­ket. vagy pedig elzárnak tőlük, imiközben az igények nem hogy csökkennének, hanem nőnek? Ilyen okok miatt van. hogv az ember csak elkeseredni vagy nevetni tud. mikor olyan szép 11,i tervről hall, mint a munkás­szálló. Ah, szociális intézmények! Ha mi már ott tartanánk, hogy munkásszállót is építhetnénk! Talán állami támogatással menni fog a dolog. Mi adjuk a telket, az építési és berendezési költségeket, vállaljuk a fenntartás összes terheit, viszont az állam szedni fogja a bevételeket. Egészen bizo­nyos, hogy ilyen feltételek mellett megépít­het jíik a második Eitfel-tornvot is — állami támogatással. Asquith nagy beszédet mondott a háborús célokról. Néhány pap óta különösen a német \ sajtó kürtöld világgá azokat a híreket, a tndyek Anglia engedékenységéről és béke­hajlandóságáról szótanaik. E híresztelések kapcsán mindenki érdeklődéssel várta An­glia megnyilatkozását a revidiáit háborús célokra vonatkozólag, annál is inkább, mert a központi hatalmaknak a pápa béke­javaslatára adott jegyzéke ezt afe uj és fontos megnyilatkozást nagyon is aktuális­sá tette. A hivatalos helyről érkező vissz­hang helyett Asquithnek, a megbukott an­gol mmisztere-ffiüknek egy ujabb háborús rikácsolása kerül nyilvánosságra, melybeit a volt miniszterelnök a régi és^ undorító frázistömegek egész komplekszumával szö­vi be azokat a békefeltételeket, amelyeket ő még hivatalos állásában fundált ki és LONDON, szeptember 27. A hadi célok ügyében Leewdbeu tartott ülésen Alsquitb voíi mfaiiszterelnöK nagy beszédet mondciÉt, Kijelentette, Hogy olyan békéért harcol­nak, amely a világnak megér minden áldo­zatot kivéve azt, amely nélkül a bóké ér­téktelen lenne és nem volna tartós. A békét nem a mindennapi ellenségeskedések be­sziiníetéséécl és az azokat követő tárgya­lásokból letet megtalálni, mert igy ki vol­na téve egész sor esetlegességeknek és ez­után a balgák bibliája jönné tétre. Még ke­vésbé vártra íjuk a békét olyan szerződé­sek tői, amelyeket egyszerűen rákényszerí­tenek a legyőzöttek re. Ilyerv volt a porosz ­francia béke 187!-ben. Németország válasza dxszzadt a ho­mályosságtól —- mondta AsquEh — és a keneiieife általánosságodttól. Kérdem van-e a jegyzékben valamilyen utalás arra, hogy Németország tartózkodni fog az 1871-lki bűncselekmény megisméttóststöl és hogy gyakorlatiing lépéseket fog-e tenni, ame­lyek egyedül nyithatnák meg az állandó béke útját. Hajlandó-e visszaadni Német­ország, arait akkor a franűiáktól eJvrét. Hajlandó-e visszaadni Belgiumnak teljes katonai, politikai ik gazdasági íüggeííensé­gét íentartások és felté-elek nélkül olyan kártérítéssel, amilyennek lenni kell olyan esetijén, amikor egy országot e]pusz!iHo';­tak. — Mi a porosz mötariziuuu ellen har­colunk. Háborúnk célja nem státus quo helyreállítása, nem Is a hatalmak ugynejve annyiszor haugo'ziíatoii és amelyeknek nem csekély részük van abban, hogy a háború még a mai napon is tart. Asquith ugy latszik ezzel a beszédé­vel azt akarta demonstrálni, hogy követ­kezetes maradt önmagához és mostt is ugyanazok a feltételei, mint premier korá­ban voltak, amikor ezek miatt bukott me.„ de sajnos csak olyan mértéikiben, hogy még most is módjában áll száját újból ki­nyitni ós a gonosz igéket mások vérétől áztatott, immár mind meddőbbé váló talajt ha e'hirtcni. Ez a nyilatkozat (íermészete­sen sem az antantnak, sem Angliának rfcm. képviseli már hivatalos állá,sportját, de minden esetre jellemző a helyzetre, hogy a kormány-nyilatkozatot ilyen ujabb és gyalázatos uszítás- vezeti be, zett egyensúlya, hanem mfiudaketüouek egy nemzetközi rendszerrel való pótlása, mely­ben a nagy és kis államok egyformán véd­hetik függetlenségüket. Minit magától ér­tetődő dolgot teszem fel az ellenségről, hegy Franciaország és Olaszország meg­szállott részeit kiüríti. — Bármerre fordulunk Közép- és Ke­let-Európában, olyan terület? elhatárolá­sokat látunk, amelyek teljesen mesterséges eredetűek és a háború fészkel voltak és azok ma is. Mikit például Olaszország igazságos éis régóta esedékes Igényei, Ro­mánia Igényei és a hősiles Szerbia, ameüy­nefk nemcsak rég? otthonát kell visszaadni, hanem althoz is; teret kell ,adni, hogy nem­zeíi életének igényeit kiterjessze. Itt van Lengyelország, amelyre vonatkozó vélemé­nyünkön aláírjuk WÜson nemek szavait. Nem szabad megfeledkezni Görqjgországi­ról és a déiszlávokról sem. E veszedelmes számlákat teljesen és véglegesen ki kell egyeiilMenJ. — Egyszer ,s mindenkorra ki kell irta­nunk felfogásunkból azt a tévedést, hogy ha békét akarunk, háborúra kell készül­nünk. Az írtékor számára a verőfényes Rio meg fog jönni, én azonban attól tartók, hogy írd, sőt a legfiatalabbak is közülünk, csak a távolból fogjuk meglátni ennek a bokfogságnak a súgta'-"*!! A fegy verkezés korlátozása, a 'döntő bírói • • ' el fogadása nemzetközi viszályok természetes megoldásai és a támadó és becsvágytól kezdett háborúnak az ostobaságok bíródat-

Next

/
Thumbnails
Contents