Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-23 / 221. szám

s IMLatAGYAEOBSZAG. Szeged, 1917. szeptember "23. Visszapillantások. — Pesti levél. — Budapest, szeptember közepén. (Tgy is Írhatnám, hogy: visszatekint gelések, Mint mikor az ember elmegy valahonnan és — visszanéz a véghatárról, hogy egy pár futó pillantást vessen még azokra a helyekre, amelyek neki kedvesek voltak az otthagyott vidéken s már a szerint, amint fájó vagy édes emiékei fűződnek ahoz a helyhez: még hosszabb-rövidebb sóhajtással könnyít egyszer-egyszer a lelkén. Szegedről elszakadván, jól esik nekem is néha vissza tekintgetnem arrafelé a Tisza tájára, végig jártatnom lelki szemeimet a jól ismert utcákon, tereken, köszönteni szívben az ismerős arcokat és meg figyelni innen messziről: hogyan megy ott az élet mostanság ezekben a nehéz (bár sok jeles polgártársnak meg annál könnyebb) időkben?! ... Igv hát ez a pesti levél is tulajdonkópén sehogyan se — pesti levél, hacsak azért nem talán, mert Budapesten íródik, és ott sem Pesten, hanem Budán, a „Kis-Svábhegy" szelid lejtőjén, hol derűsebb az ég, zengőbbek a dalok, nem ugy mint a kormos-füstös, kőpalotáju pesti utcákon. És nem is mérgemben irom — mint az a bizonyos hajdanvaló poéta hanem inkább jókedvemben, melyet előidéz vala kellemes érzése annak a lehetőségnek, hogy én most Szegedre pillanthatok viszsza.... 5s Ha csak a, szegedi újságok holt betűiből figyelném a mostanvaló szögedi életet, bizony isten azt kollene megáll api ta t i o m, hogy ez időtájt csodamódon vigan élnek odaát a Tiszaparti metropolisban. (Egymást érik egy idő óta a mindenféle utásznapok, árkásznapok, honvédnapok, katonanapok. 46-os napok s még a jó ég tudná, milyen napok s édes-kevés a gondjuk arra az embereknek, hogy ugyan majd mit hoznak a holnapok?!... Aranykorukat érik ott a népünnepélyek. Soha annyi ünnepély és soha annyi nép, mint a nyár éta Szegeden. Nem gondolnám talán, hogy ezek a gondtalan alkalmatosságok olyan nevetés és vidám kacajok lennének csupán, amelyeknek valamelyes belső szomorúságot, kellene takarniok, hogy: azért nevetek, hogy ne sirhassak. — Valahogyan pedig közel állunk ebez is, — ejh, lépten-nyomon úgyis elég gondot sóz nyakunkba az élet, fogjunk ki rajta s takarjuk a könnyet, a sóhajt!... * (Hogy a bodomi konyít kertészet most ..üzembe" lendül: annak én valami különösképen nagyon tudok örvendeni. Közgazdasági kiváló fontosságáért végtelenül nagyon tudom becsülni a városi tanács életrevaló gondolatát, melynek a közélelmezési viszonyok régen óhajtott javulását kell szolgálnia. Ezért a nemes akciójáért teljesen el tudom felejteni (vagy már talán eddig is el volt felejtve!) a városi (hatóságnak azt a se hideg, se meleg, tétovázó magatartását, melyet tavaly egy időben — mikor területnagyobbitásról volt szó — a nagyjövőjü „Kertbérlő Társaság" kiskertjeivel szemben tanúsított. Akkorában dohogtam is ezért a nyomdafestéken keresztül, meg is haragudtak érte egy kicsit a kiskertek sorsát féltő szegény fejemre egyesek, akiknek a haragos megjegyzéseim valamelyest az elevenjükre tapintottak. De az idő mindent begyógyít, — a kiskertek is szépen, fejlődtek, sőt virágzásnak indult mellettük a tisztviselők kiskertje is; a városi hatóság is nagyobb érdeklődéssel vette körül a munkáskertek szép intézményét, mignem most a tanács — Allah növessze érte nagyra a sza« bállát — minden különösebb fejvakarás és hu zódozás nélkül megcsinálta a bodomi konyhakertészetet is. Nagy munkásház hatvan munkásnőnek! Lám, milyen sókat, jelent már ez is. Ha a „Felebaráti Szeretet Szövetség" nemes ideája, a munkásháaMc intézményének jntensúvebhé tótele az istenverte háború miatt egyelőre ad aeta került is: legyen azért munkásház Szegeden, csirájaként a majdan kifejlesztendő büszke munkássáz-telepnek. De kérem a városi tanácsot, gondoljon sokat és szeretettel a város hírnevét méltán öregbítő kiskertekre is, — a tisztviselőkére is. de legfőképen ama régire, a már három óv óta igaz büszkeségére a városnak és az azt létesítőknek, — minél több területet, neki és mir.lél kedvezőbb helyen, legyen az dédelgetett, féltett alkotása az embertársaik érdekéért dibogó nemes sziveknek, melyeknek melegségét ily jóleső éreznünk ezekben az időkben, mikor napról-napra annyi rosszasággal találkozunk s oly önzők és sivárlelkuek az emberek... Van Szegeden egy igazán csendben és szinte lélekzetfojtottan munká'lkoó egyesület: a Magyar Gyermektanulmányi Társaság fiókköre. A nagyközönség — a mozik, mulatóhelyek bőkezű mecénása — észre se .veszi, mert nem ordít feléjük egetostromló reklámokkal s emberi hiúságok legyezgetéséro nem veri minden utcasarkon a nagy dobot. Ezt, a részvétlenségét a közönségnek különösképen érzem most a távolból, mikor viszszatekiniek arrafelé, — szinte magamnak se tűnt fei az addig, mig én is benne éltem. Ezen valamelyes módon segíteni kell s közelebb hozni hozzá az emberek szivét. Most különben is a munkásságának — mely pedig mindenkor eredményes és áldástbozoó — egy ujabb korszakát kezdi meg az egyesület s egy-egy ilyen időszak elé mindig nagy várakozással néz a Társaság budapesti központja. Várakozása minden esetben kielégítést is nyer ugyan, de ez mindig — hogy ugy mondjuk — pro domo marad, nehezen szivárog át a szélesebb körű társadalom tudatába. A szegedi közönségnek főként most kell fokozottabb érdeklődést, tanúsítani e nemes célú Társaság iránt, mikor egy nagyjelentőségű országos tanácskesmányra készül a központ itt Budapesten, melynek főtárgyai közé fel van véve a tehetséges gyermek felkarolása és nevelése, aztán az erkölcsi elzi'dlés veszedelmének kitett gyermek meg'mentése és javitó nevelése, valamint a hüdi árvák nevelése. A mai nehéz idők legégetőbb problémái ezek, melyeknek a jövőro való kihatásai beláthatatlanok. /A társaság iránti figyelmével, édeklődésével jó befektetést csinál a társadalom minden komolyabban gondolkozó tagja, mert az egyesület irányítása, vezetése ahoz értő dolgos munkás kezekbe van letéve ... •a Nekilendül a munkásságnak nemsokára a „Felebaráti Szeretet Szövetség" is, ez a - sokrahivatott, eredményesen dolgozó egyesület, melynek törekvéseit, céljai felé való iparkodását sokszor nem értették meg az emberek oly teljességükben, mint azt megérdemelte volna Mikor innen visszapillantok e szövetség elmúlt éveire, akkor látom, hogy ha egyszer-egyszer kisebb méretek ben is, — mily sok jót alkotott! Ezutáni működése elé is mindannyian a legszebb reménységgel nézhetünk... * Van a Tiszaparti Metropolisnak, — a hova ime én most visszatekintgetek — egy minden szépre és jóra alkotott, de életműködésében valahogyan egy pár év óta megbénult, szépmultu irodalmi egyesülete, a Dugonics-Társaság. Ha mint eddigi rendes, de Szegedről történt távozásom folytán most már külső tagjának — e nemben elsőnek az uj alapszabályok megerősítése óta. —• „hivatalos" tudomásom nem lenne arról, hogy él. bizony másként aligha érezném meg életbenlétét. Most is, hosszú hónapok óta, az a legelső életjele, hogy a vezetőség mogküldötte a tagjainak az 1916. december 31-iki közgyűlésen elfogadott s a (belügyminiszter által ez KORZO MOZI Igazgató: VASS SÁNDOR. Telefon 11-85. <m Szombaton és vasárnap. Szenzáció! Szenzáció! A Möwc. A német csodahajó utja 4 részben. 15 nagy kereskedelmi hajónak elsülyeszfése. A hajó rakományok elkobzása, az elsölyesztendő hajó személyzetének megmentése. A felvételek a Möwéről eszközöltettek. A világ legnagyobb szenzációja. Előadások 6, fél 8 és 9 órakor. Illáinak* Páholy, 2—, Zsöfye 1.50, I. hely 1.20K., ieiiiíbb* U. helyi.-, K. III. bely —.70 filL,