Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-16 / 215. szám

< DÉDM AGY AROj&SZÁÖ. Szeged, 1917. szeptember 16. akit valahonnan a padlásról keritett elő az inas, hogy érdeklődtem utána. Nagy Mátyás egyszerre válaszol: - Van itt baj, sok, uram. Nem is tudom, hogy melyikről berzéljek. Itt van mindjárt a kukorica. Nincs, csak százasokért. Hát aztán hogy hizlaljunk igy sertéseket? Az árpa is 130— 140 korona, persze dugva. Kukoricát is csak igy lehet venni, — mindent csak igy lehet venni: dugva. Hogy ezt nem akarják megérteni, hogy nem lenne ilyen drágaság, ha nem makszimálnának mindent. A rnult héten még 50 korona volt a kukorica mázsája. Jött a rendelet, hogy nem szabad vásárolni, rögtön 90 korona lett. — Mielőtt tovább mennénk, egy kérdést. Termelő maga, Nagy ur? — Dehogy vagyok, — bár az lennék. De ez az igazság. Akkor sok árut hoznának a piacra, látnák, hogy nem kel el, — adnák olesób ban is, mint a makszimális ár, — Hát most mért, nem adják? — Azért uram, mert mind számol azzal, hogy „reszkíroz." És ezt aztán beleszámítják az árba. Például beszéltem egy bánáti emberrel. Kértem, hozzon kukoricát. Azt mondta, hoz — 09 koronáért mázsáját. Hogy miért ennyiért? Mert — azt mondja — mindennap elfognak, elkoboznak most Szőreg felé 10—15 szekér kukoricát. Neki ezt meg kell reszkirozaii. Talpon sem lehet tengerit vásárolni, — azt mondják, ez a makszimális ár kijátszása lenne. De még makszimális árért is lehetne vásárolni, lia hagynák, hogy behordják a piacra. Hanem nem hagyják. Nem akarják elhinni, hogy igy sokkal több az ország vesztesége. Mert bizony elássák a tengerit is, meg aztán, hogy nem tudnak a jószágnak enni adni, — éhen nem dögölhet meg — hát odaadják a tiszta búzát. Hogy fáj az embernek a szive,, amikor látja. Azt a sok szép búzát a disznó elébe öntik, — itt meg kopalnunk kell. Kinn voltam a Bánátban, , bizony,, uram, amennyi búzát ott megétettek eddig a sertésekkel, elég .lenne egész Szegednek egy esztendőre, bőven. Pedig nem lenne bolond odaadni a búzát, ha lenne tengeri. Hanem azt nem adják, az ország érdeke, — az is az ország érdeke, hogy megromoljon a sok kukorica a Haditermény raktárában, mint az a 00—70 vaggon is. . — Hát elromlott? Hol? — A raktárban. Én az újságból tudom. Megírták. És mennyi lehet, amennyit nem vojt szabad megírni, vagy eltitkoltak. — Aztán ott van a krumpli. Alig termett belőle, de azért 25 koronára makszimálták. Mintha nem tudnák, hogy ínég a békében is drágább volt a krumpli, ha nem termett Igaz, hogy, ha legdrágább volt sem volt ilyen ára, de mégis, akkor lehetett behozni az országba és nem volt minden annyira drága, mint most. Hát persze, hogy inkább a disznóval etetik meg a krumplit, — annak ugy sincs mit adni. Nem lehet vásárolni. De hogy megint a kukoricáról beszéljek, nem lehetne megcsinálni azt. hogy az országban forogjon a kukorica, ha egy méltányos makszimális ár mellett is. Hogy szabad légyen behozni a piacra és eladni annak, aki felmutatja, hogy neki -ennyi disznója van. Vagy állítson ki a hatóság vásárlási igazolványt, de annak alapján aztán vásárolhasson mindenki szabadon és kapja meg mindenki az igazoványt, akinek disznója van, Mért muszáj a Hadi terménynek mindenen keresni? Mi szükség van a Haditerményre? Ha ez nem lenne, sohase tűnt volna el senuni az országból. Amennyiért a Hadi termény adja az árukat, annyiért adná a termelő is. —• Nézze, Nagy ur, gondolkoztam a dolgon. Ha nem lenne makszimális ár, mégis csak drágább lenne minden. — Nagyon téved, uram. Semmiesetre sem lenne drágább, mint amennyiért a Haditermény adja. Be nem bizonyíthatom, mert nem lesz ugy. de akkor a nagybankok nem vernék föl az árakat, mert a termelő maga hizlalna és elmaradna az a haszon, amit a nagybankok keresnek. Tulajdonképpen itt van mindén baj forrása. A Haditerménynél, meg a nagybankoknál. Ez a kettő a kedves, a nép akár felfordulhat. Sok rendelet készült ezeknek a kedvéért, de kevés a nép érdekében. Tudja ezt mindenki, de emlegetik is sokszor. Ha a mi érdekünkben tettek volna annyit, mint az övékében, nem lenne olyan őrületes a drágaság. De még felényi sem. — Hát az élelmiszerekkel hogy vannak? — Hát... csak-csak. Minden nagyon kevés, de még jó, ha van. Hanem ami a petróleummal megy, az mégis csak sok. Egy féllitert kapunk egy egész hónapra, tessék most/ ezzel világítani. Egy fellitert és kell "'a műhelybe, kell a konyhába, kell a szobába. Egy hétre sem elég. De vidékre még ebből a kevésből is jut petróleum. Bejönnek szalonnával, zsírral, persze, hogy adnak nekik a kereskedők. Mitőlünk aztán elhúzzák. Valahonnan pótolniuk kell a hiányt. A múltkor is: öt liter petróleumot vettek el a vonaton egy vidékitől, — Szegedről vitte el. Igy aztán lehessen megélni: a napok egyre rövidebbek, dolgozni nem tudunk, nincs sem petróleum, sem gáz, sem villany. De senkinek sem jut eszébe, hogy ez nem jól van igy, hogy intézkedni kellene. Nem gondol reánk bizony senki. És )ázzel megkezdődött p háborús nyomorúságok felsorolása, amiből túlontúl ,is sok terheli p nagybankokat és a kormányt. Elköszöntem P derék Vfugy Mátyástól. Kiss Andrásnénak már nem volt ilyen megokolt a véleménye. De az elkeseredése annál nagyobb. — Hát. törődött velünk valaha is valaki? Kérdezték még egyszer is, hogy mi a bajunk? Elvitték az urunkat, a fiunkat, a testvérünket, a kenyér kevés, húsra nem telik (már három hónapja, hogy egyszer sem ettem hust) főzelék nincs s ami van, nagyon drága, a makszimális árért sehol sem Jehet^ vásárol ni semmit és .a hadisegélyhői.,. Hej. ha egy hétig lennének a mi helyzetünkben! De már nem is hiszem, hogy sokáig igy tarthasson. Az éhes has rossz tanácsadó! Hanem az urak ezt nem akarják belátni] Nagy Albert né nem kisebb elkeseredéssel szólott: — Engedjék haza az urunkat, vagy pedig tartsanak el bennünket. Igy nem mehet tovább, — nincs olyan hosszú, aminek vége ne legyen. A szegény népre is kell már egyszer gondolni, mert az nem gondolkozik sokat, ha ütni kell! Az Alsóvároson, ha a paprikatermelők nyugodtan ülnek is háborús vagyonúkon, furcsa szelek járnak. A gazdag ember aránylag •••• Telefon 807. VAS5 Telefon 807. •••• Mozgó Szinház V T • T Vásárnap szeptember 16-án. Lőtte Neumann legszebb uj filmje. Ml tál Dráma négy felvonásban. A kiváló művésznő páratlanul értékes alakítása. Előadások délután 2 órától kezdve. — Gyermekjegyek csak az első előadásokra érvényesek. Jegyek délután fél 2 órától kezdve előre válthatók. mégis csak kevés és a nagybankok és a központok még nem az egész ország. Ne tessék felfüggeszteni a makszimális árakat, de igenis tessék kevesebbet gondolni a nyereségre és többet azokra, akik mégis csak az ország fentartói, ha névtelenek és szürkék és kérges kezdek is. Tessék idejében rendelkezni, rendezni az elosztást, tessék végre rendet teremteni. Mert a szegedi Alsóváros a zegész ország — és Alsóváros nincs valami jó véleménnyel a mai rend felől! (s. i.) «niuuniminiNuiinnuuniiiuiBUiiiHt:» A 46-osok népünnepélye. Ha az idő kedvezni fog mához egy hétre, olyan népünnepélyben lesz része Szeged társadalmának, aminőt ínég eddig nem látott solia. Eltekintve attól, hogy a. szemnek és * gyomornak valló élvezetek magasan fölülmúlják az eddigi katonanapok szinte felejthetetlen szépségeit ás érdekességeit, a hangulat lesz az, amely emelkedetté, úgyszólván magasztossá teszi a negyvenhatosok napját. A sziv meleg érzése fogja uralni ezt a szépséges ünnepet és olyan lesz, mint egy szelíd, bájos őszi nap, mellyen a verőfény ragyogása mellett, ott búsong a szomorú melankólia is. Érezni fogja, az egész város, hogy a. mi szerencsét]en e in k et, a mi gyászbaborult, szenvedő özvegyeinket és árváinkat simogatja a jótékonyság fehér angyala, s amíg nemes munkáján gyönyörködni fog a részvétteljes sziv, mosolyunkat beárnyékolja, a bánat, mely majdnem minden házba elküldte a harcterekről az ő dérütött, hervadt virágait. És emlékezni fogunk, akárcsak halottak napján... Virágokból koszorút fon a lelkünk és elküldi a hősök gondozott katonatemetőibe, vagy az élők homlokára a rideg lövészárkokba s ezek az érzések színes virágaiból font-koszorúk illatozni fognak, suttogni fognak, elmondják: hányszor eszünkbe vagytok ti szenvedő mártírok, hányszor gondolunk reátok ti elcsöndesedett, néma. vitézek! Ünnepelni fogunk szépen, méltóságteljesen, lerakjuk a hősök véreiből fölépített oltár előtt a vigasztaló, a. segítő filléreket * ezenközben leszivárog arcunkról a kiapadhatlan köny... Az örök forrás, melynek mindenkor lesz kristálya. Küldjétek ti is haza vitéz 46-osok a ti hős lelketeket. Jöjjetek közénk, mulassatok velünk együtt, kisérjetek át bennünket az öreg Tisza két partját átkötő zöldgalyas és virágos pontonhídon, azután járjátok végig karöltve velünk a díszes, sátrakat, ahol szép asszonyok és leányok mosolyognak kifelé és nyújtják a jótékonyság aranykosarából mindazt, ami gyönyörűséget szerez a mohó szemnek ... Jöjjetek, drága vitézeink, mulassatok velünk és csókoljátok le rólunk szemünk harmatát. —y. Vállalok és készítek: jXT8 üvegezést, gittjavitást, képek keretezését, uj ablak-készitését, famunkáknak enyvezését és javítását. rvAUA DAf üveges-Horváth Mihály-u. 7. L/GUU Írd!, (Csongpddl-takaréíipf. bérpalotájamoilotf. Hívásra üvegezni házhoz és vidékre azonnal megyek.