Délmagyarország, 1917. szeptember (6. évfolyam, 203-227. szám)

1917-09-01 / 203. szám

y­Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁfW. A szerkesztőség telefonta: 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra 2.40 K. Egyes azAm Ara 10 fillér, Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁm. A kiadóhivatal teletonfa: 81. fzeged, 1917, VI. évfolyam, 203. szám. ^.zombat szeptemter^ A meri ka a tűzvonalban. Képtelenség föltételezni is, hogy az an­tant sajtója hű kifejezője lenne a velünk ellenséges viszonyban álló országok [han­gulatának. A nép, amely vérzik és pusztul, nem üvöl'lhet ugy a béke ellen, mint a vi­lághírnévre jutott angol és francia lapok legnagyobb rés/.e, ép azért ezeknek bizo­nyára üzleti alapon álló háborús lelkesedé­sét a legkisebb önámitás nélkül szállíthat­juk le arra a mértékre, amelyen ma, a há­ború negyedik évében nálunk áfli minden józanul gondolkodó ember megítéléséi:en. Wilson, a világbéke kikopott apostola, akié a főérdeím abban, hogy a háború ma­gasra csapó lángnyelvéi még mindig vesze­delmesen pusztítják Európát, a legelsőnek válaszolt a pápa békeicgyzékére. A polgár­ság. amelyet itt is. ott is három éve kül­denek tömör sorokban ama bizonyos láng­nyelvek máglyájára, még nincs abban a helyzetben, bog}' a Eehér Házban bizton­ságban és nagyúri kényelemben lakozó Wilson ur jegyzékéről véleményt alkothas­son, hiszen az amerikai „békés" hajlandó­ságoknak ezt a legújabb dokumentumát még az antant országaiban sem tették köz­zé teljes szövegében. Ellenben az angol kormány kedves és tisztelt ügynöksége, a Reuier. siet befolyásolni n közvéleményt, megadja a hangulatot, amellyel a nagy írásművet fogadni kell és hogv e téren tel­jes iegven a sikere: közfii az amerikai sajtó­nak, a háború szintén becstelen váirnszedöi­nek, véleményét. Ugy látszik, a háborús uszítás kényelmes csataterén az első sorok­ba Amerikát kell már küldeni, ha lega'ább ezen a téren akarnak elérni ma már bizo­nyára csak ideig-óráig tartó sikert katonai sikerekkel dicsekedni nem tudó európai el­lenségeink. Erre vaM a Reuter-ügynökség­nek az a jelentése is, hogv az Egyesiilt­Állantok válaszát az antant valamennyi fővárosában egyszerre fogják közzétenni. Már abból, hogy Anglia ennyire han­gulatkeltésre dolgozik, következtetni lehet arra, hogy a válasz nem kedvez a béke ügyének. A pápai békeakció ilven kudar­cát — a komoly és tisztes béketörekvések ujabb vétkes és becstelen meghiúsítását •— bizonyára megdöbbenéssel látia Európa egész népe, A nyugati országokban kétség­telen sikerrel tudják ezt a megdöbbenést elfojtani és elleplezni, de nálunk semmi szükség az ilyen manőverekre, mert mi hátsó gondolat nélkül, szentséges áhítattal sóvárogjuk a békét, az Htjából eltávolítunk mindent, ami akadályául szolgálhatna an­nak. hogy minél előbb beérkezzék, mi nem akarunk hódítani, bárkit is megfojtani vagy életképtelenné tenni, mi elértük célunkat, amikor megmutattuk, hogv életerősek és letörheterlenek vagyunk, messze lieseget­tük a piszkos dögimadarakát és most hívjuk a békét, rebesgetjük a békét, váriuk a bé­két. ajánljuk — és tartjuk az ajánlatunkat, akárhogy pukkadnak az ellenfeleink — a békét. A hatalmak koncertjében a szónak ak­kor van ereje, ha mögötte szuronyok erdeje fénylik. A pápa ilyen értelemben jóideje nem nagyhatalom. Békekezdeményezését bizonyára ezért fogadták sokan skepsissei. Mégis gondolni lehetett, hogv annak a piegközelithctetlen magasságban álló lelki hatalomnak, amelyet a pápa képvisel, ha •megnyilatkozik, lesz hatása, kiíiönösen a mikor békeasztalhoz hívja meg a tárgyaló feleket. Azoknak volt igazuk, akik nem hisznek a lelki hatalmakban. A pápának legelőször Wilson válaszolt, akinek sike­rült egy időre ismét eltemetnie a népek békereményeit, neki, aki a népek önrendel­kezési jogát hirdette. És a francia, az an­gol, az orosz, a német és a magyar polgár­ság és munkásság pusztulhat, veszhet to­vább. A háború csak szántsa fel teljesen Európát. Miért? Hogy né'hánv lelkiismeret­len diploma!a agyarkodhassék tovább, né­hány politikus, kire úgyis a Qrev kolléga sorsa leselkedik, kitolhassa niból a felelős­ségrevonás keserves napját és az extanár ur népe keressen még néhánv milliárdot, íme Amerika a tűzvonalban! (jörz terüklén vereségük harci szünetre kényszeritette az olaszokat. - A 14-ik csatanap fegyvereink győzelmével végződött. - Triesztet ellenséges repülők ismét megtámadták. ­BUDAPEST, augusztus 31. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Triesztet tegnap délben az ellenséges repülök negyedízben támadták meg anélkül, hogy említésre mél­tó károkat okoztak volna. A Karszt-fen­sikon aránylag nyugalom volt. Görz terü­letén az olaszokat utolsó támadásaikban szenvedett veszteségteljes vereségük harci szünetre kényszeritette, amit mi arra hasz­náltunk fel, hogy egyes még megmaradt ellenséges fészkeket kiemeltünk Kaitól északra. Miután reggel az ellenség egyes részleges rohamai után nappal szintén nem került sor nagyobb harci cselekményekre, annál féktelenebből vetették magukat ujbói az olasz hadosztályok a már emiitett sza­kaszok közt húzódó harci vonalra, a Podle Scenél, Madoninál, Brltofnál lévő állásaink­ra és a 7 napja az Isonzo-viadal közép­pontjában álló Monté san Gabrielere. Az ellenség rendkivül makacsul egyik támadá­sát a másik után intézte. Az Ausztria és Magyarország vala­mennyi részébői való csapatkötelékek vi­tézségének és kitartásának volt ismét kö­szönhető, hogy az ide-oda hullámzó csatá­ban összes állásainkat győzelmesen meg­tartottuk. Az órák hosszat tartó közelharc­ban csapataink újból csalhatatlan bizony­ságát szolgáltatták férfias fegyelmüknek, harci erkölcsüknek és az alapos kiképzés eredményezte vitéz magatartásuknak. Ál­landó friss támadó szellemtől áthatva osz­tagaink este Britofnál, amidőn az olaszok rohamaikkal némileg felhagytak, 3 olasz tisztet, 110 főnyi legénységet és 2 géppus­kát hoztak be az ellenséges árkokból. A csata 14-ik napja is a siker nlapja volt te­hát csapataink számára. Karinthiában nem volt különösebb ese. mény. A déltlroli határon, Bazonától észak­nyugatra az ellenségtől elragadjunk egy támaszpontot. Az olaszok közül, aki a há­borúban nem veszett oda, azt fogolyként vittük el. A VEZÉRKAR FÖNttKE. Az Artoisban elragadták az angoloktól területi ngereségüket. BERLIN, augusztus 31. A nagy főhadi­szállás jellenti: Rupprecht trónörökös had­csoportja: Flandriában a tüzérségek harci tevékenysége a tengerparton és az Yser és a Lys között estefelé fokozódott. Éjjel több izben összetűzésekre került a sor: állásaink előterében nagyobb számú angolt fogtunk el. Az Artoisban Monstől északra helyi harcok fejlődtek, amelyek a sötétség beálltáig tartottak. Le Gateillettöl délnyu­gatra vadász századok az angolok legújabb területi nyereségének egy részét kiragad­ták az ellenség kezéből. Számos foglyot szállítottunk bc. St. Quent'ui Ismét a fran­ciák tüze alatt állott. A német trónörökös hadcsoportja: A Chemiu des Dames hegyhát keleti felé­ben a tűztevékenység élénk volt. Verdun előtt a romboló tűz a Maas mindkét partján este ismét erős tüzérségi harcba ment át, anélkül, hogy eddig ujabb támadásra ke­rült volna a sor. LUDENDORFF, első föszállásaiester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály - *-U WwilfcM

Next

/
Thumbnails
Contents