Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-14 / 189. szám

4 4 DÉ-LMAG'V ATtORSZ A ti. (Fölkiállások: Nincs!) Németországban .sincs iKÍ.ség, de urai kevés vau, ahhoz mindenki egyenlő .irányban juthat hozzá. Nálunk legki­sebb a liadisególy, Szegeden még mindig 63 fillér, noha Ausztriában már 3 korona. Ez Ti­sza István országa. Mi ezt az országot nem akarjak, mi a magunk országút akarjuk. Lelkes „éljen" fogadta ezeket a szavakat is, majd általános figyelem közt lio.hányi Dezső szólalt föl, akinek beszédébe gyakran riadt bele lelkes és hangos éljenzés. Ezeket mondta: Tisztelt népgyűlés! A népek sorsdöntő utján lángbetiikkel két szóval van megírva a kibontakozás: Népjogot, világbékét! Ali azért jöttünk el, hogy bajtársi jobbunkat nyújtsuk a két kérdés kivívásához. Joggal nyújtsuk, mert becsületes bajtársi kéz. Ez a kéz már harcolt akkor is az általános választójogért, amikor ebben a kérdésben kizárólag, mint sziklán az erőd, egymaga hirdette az eszmét, mely a világbéke érdeke. A népek a számadást már lezárták. A viláirjiáboru egy síknek hír­nevet és dicsőséget, százaknak és ezreknek vagyont és jólétet, millióknak pedig szenve­dést és nyomort hozott. Éppet^ ezért milliónyi ember érdeke fűződik ahhoz, hogy legyen meg a világbéke, mely nz emberiséget a szabadság­hoz, a kulturális fejlődéshez és a magasabb boldogság utjailu z fogja vezetni. A választó jogot vasmarokkal kell kiküzdeni. Mikor mi ehhez a küzdelemhez testvéri jobbunkat nyújt .íuk. akkor olyan kéz jut küzdelembe, amely a , íüzpróbát tűzben, vészben és viharban régen j kiáltotta már. (Éljenzés.) Kiálltuk a tüzpróbát akkor, amikor a gázbombák rágalmait szórták felénk. Kiállot­tnk akkor, amikor rendőrkardok világítottak bele a választójogi harcba. Kiáltottuk akkor, amikor az egész fegyveres erő került velünk szembe és a gépfegyverek gyilkoló szikráit lövelték felénk. E harcokban kiérdemeltük legnagyobb Károly-ki tüntetést, a Mária Te­rézia-rendet. Nem küzdöttünk hiába és most születik az a kor, amely uj és jobb jövőt hoz: ott állunk már a küszöbén. A mi szövetségünk annál értékesebb, mert nemcsal; mi képezzük a népjogok tényleges sorhadseregét, sorkato­noságát, hanem azért is, mert mi képezzük a világot, a mindent föntartó munkát. Országok összeomolhatnak, nemzetek megszülethetnek, de amig ember él, a munka lesz az a diadal­mas erő, amely országokat kelthet és újból j hatalmassá tehet minden máson "keresztül. (Helyeslés.) — Nemcsak a szabadság van jó kézben, épp ezért a munkásságnál, hanem a világbé­kének is a dolgozó milliók kezében van a he­lye. A háború lehet érdeke a hadvezéreknek, császároknak, egyes gazdag embereknek, akik időnként a béke ellen újra folytathatják har­cukat, a népek millióinak azonban sohasem lesz érdéke, hogy háború legyen ember és ember között. Ezután azt fejtegeti, hogy a sovinizmus mesterséges szitása milyen káros hatással van a békére, majd igy folytatja: — Tőlünk féltik a hazát, pedig erre ezer évvel ezelőtt lett volna szükség, amikor Ma­gyarországon be nem telekkönyvezett föld /olt eiéy Akkor még mi is tudtunk volna né­hány holdat betelekkönyveztetni, de fajda­lom, nekünk és néhány millió ember számára egy nemzeti dallal, szép altató muzsikával te­szik kötelességünkké, hogy telekkönyvi ki­vonat nélkül is szeressük a hazát. .Pedig tő­lünk a hazát azért sem kell félteni, inert azt pár száz évvel ezelőtt bőven eladták, követ­kező századokon át pedig kisajátították. Mi­tőlünk a hazát félterii nem kell. Ha én gyű­lölném és utálnám a hazát, akkor azt mond­tam volna, hogy ne legyen választójog, le­gyen izzó elégedetlenség, legyen gyűlölet és annak tüzében pusztuljon el ez a ha/a. Ali ép­pen azt akarjuk, hogy hazánkat alátámasszuk hogy erős és hatalmas legyen. Fölajánljuk ehhez millió munkásnak tudását, erejét ér munkáját, hogy ezt a hazát hatalmassá, gyö­nyörűvé, európai szintűvé tegyük. Ez az a hazagy iilölet ? (Élénk helyeslés.) — Én magamban sokszor gondolkodtam*, hogy nem volna-e jobb Tiszát továbbra is uralmon hagyni? Nern volna-e jobb a világ­háborút még egy évig föntavtani"? Tisza és még egy évig tartó világháború megdönt eme mindent, de az összeomlásból csak egy politi- j kaikig iskolázott, érett nép tud ismét kiemel­kedni. Mi lehat nem vagyunk elég erősek az összeomláshoz. Ezután azt fejtegeti, hogy a, nép politikai isméi etchiek fejlesztése szempontjából is szük­ség van az általam* választójogra. Szereti Kossuth Lajos szellemének bizonyos részéi, de az is bizonyos, hogy 48 óta ez a szellem nagyon .sokszor elszunnyadt ebben az ország­ban és nekik kellett a szunnyadást fölébresz­teni. tnlpraállitani és- harcba küldeni.-•»-- Én nem vagyok dinasztikus érzelmű, a népek sza­badságát," demokráciáját nem a mmiárkiató! várom. Egyet azonban : .• m tagadhatok, hogy IV. Károly, amikor királlyá proklamálták és azután is, a jobban kiterjesztő népjogokat hangoztatta, Széchenyi, .Deák, Kossuth után parlamenti életűnkben kellett volna annyi erőnek lenni, hogy ne fölülről jöjjön a népjo­gok kiterjesztésének megvalósítása, mikor a világ összes népei, nemzetei közölt a magyar van legbátrabb a demokráciában. Ostorcsa­pásként vágták arcunkba, begy magyarok, legyetek demokratábbak, mint a királyotok. Amikor ez a nemzet a maga jogait kiépítheti '.'-3 amikor a király rámegy erre az útra és bel­politikai kérdések dolgában egész szabad ke­zet ad, akkor ez a nemzet beszél, vitatkozik, ahelyett hogy többet követelne, mint anieny­nyit Bécsben akarnak neki adni. Én azt hi­szem, hogy a fölülről jött ostorcsapás és alul­ról a milliók erejének föltolulása következté­ben eljön az a pillanat, amely meghozza a népszabadságokat. Most még éppen emiatt hisznek a munkások a politikában, ha azonban nagyon- sokáig késnek, aminek kell jönni, ak­kor cselekedni fognak és akkor tudiák azt, hogy ki kell adni milliók számára a parancs­szót. (Éljenzés.) — A magyaroszági munkásokra nemcsak Bécsben figyelnek, hanem az egész világon* És ha -mi idejében ki nem kényszeritjük az általános választójogot, altkor a. népek nem­zetközi Ítélete fogja azt fölvenni! A magya­roknak az általános, egyenlő, titkos, közsé­genkinti választójog megadandó. Ma nincs olyan kis állam, amelynek sorsával ne törőd­jenek. Ala egy ország stttbadsága nem orszá­gos, hanem nemzetközi kérdés, mutatja a vi­lágháború mai állása. Meg kell érteni, hogy 8 millióan vagyunk, tiz millió magyar volt, Szeged, 1917. augusztus 14. de most már csak nyolc millió van a statisz­tika itt nyújtja a rétest. Vagy mi legyünk -a legdemokratikusabb nép és akkor bennünket szeretet fog körülvenni, vagy reakciósak ma­radunk és akkor u történelem elsöpör bennün­ket. Válasszatok! Nagy az idő, olyan nagy, amilyen még sohasem volt ezer esztendő alatt! Aleg kell mutatni, hogy észbe és erőre kap­tunk. Itt van a polgárságnak a gondolkozó része, itt van a dolgozó része és á dolgozó munkásosztály, dia ez a három összefog, meg­teremtjük az uj Magyarországot. Percekig tartó zajos éljenzés és taps után Vámbéri Melanie mondott tetszéssel kisért beszédet, melyben a háború dolgozó nőire hívta föl a figyelmet és választójogot követelt a nőknek is. Dr. Balassa Ármin volt az utolsó szónok. A következőket mon­dotta: Polgártársak!" Az országos demokrata­párt nevében, a párt vezérének, az Ester­. házy-kormány választójogi miniszterének: Vázsonyi Vilmosnak (hosszas éljenzés) zász­lóját hajtom meg önök előtt, amidőn az elő­terjesztett határozati javaslatnak elfogadá­sát kérem. A demokrata-párt létalapja a polgári jogegyenlőségben gyökerezik; a dol­gozó magyar polgárságnak pártja Kossuth I ajos 48-iki demokráciái alkotmányának to­vább épitő pártja, az általános, egyenlő, tit­kos. községenkinti. a nőkre is kiterjedő vá­lasztójogban ismeri föl azt az eszközt, a mellyel a nép a maga politikai erejét bevi­heti a magyar alkotmányba és a salát sorsá­nak urává teheti magát. (Éljenzés.) Azi akarjuk, hogy mire elhamvadnak a világmáglyának egekig csapkodó lángjai, mire bezáródnak a világmészárszékeknek kapui és visszatérnek közénk a harctereken élve maradt véreink, ne kelljen szégyenleni magunkat renyheségünkért, hanem önérzet­tel mondhassuk nekik: előkészitettük számo­tokra az uj világot, amelyben fölépíthetitek velünk együtt jövendő boldogságtok templo­mát, hogy kevesebb szenvedés árán elér­hessétek mindazt, amit a hazától, államtól, nemzettől, az élettől, a kötelességeit becsü­letesen teljesítő minden állampolgár joggal megkövetelhet. (Éljenzés.) A szavazati jog nem azoknak a tulaj­dona, akik a iog gyakorlásában már benne vagyunk. Ez a jog a magyar alkotmány joga. A honosságról szóló törvény első sza­kasza mondja, hogy a magyar szent korona országaiban az állampolgárság egy és ugyan az. Ugyanezt az elvet fejezi ki a nemzeti­ségi törvény. A világháború századunk uralkodó esz­méjévé érielte a népeknek a politikai job­bágyság, a vagyoni rabszolgaság alól való fölszabadulásának eszméjét, a népszuveréni­tás eszméjének a szervezett polgárság po­litikai erejével, a demokrácia erejével való diadalra juttatását. A választójog kérdését véglegesen meg kell .oldanunk, ha nemzetün­ket az összeomlástól megmenteni akarjuk. A megoldás módija pedig:, az előterjesztett határozati javaslatban követelt választói jog­nak törvénybe iktatása. Balassa beszédével a nagygyűlés viha­ros éljenzés közben véget ért. ÜÉ fonyó Sominál jggL —-

Next

/
Thumbnails
Contents