Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-08 / 184. szám

4 bÍLMAGYARüRSZÁG. Szeged, 1917. augusztus 8. Egy másik fontos kérdés sürgős meg­valósításának szükségességét is bátor va­gyok ajánlani, és pedig egy központi anyag­szertúr. ezzel kapcsolatban egy központi ipari javító mii hely létesítését. A központi anyagszertár kezelése alá kellene utalni min­den néven nevezendő városi szükséglet be­szerzését, megőrzését, raktározását, kezelé­sét, kiszolgáltatását. Főszámvevői működé­sem alatt azon meggyőződésre jutottam, hogy a városi vagyon célszerű kezelése és megvédése indokából feltétlenül szükséges a fent jelzett intézmény megvalósítása, an­nak egy szakhivatal kezébe való csoporto­sítása, mert a mai rendszer mellett igen sok anyag veszendőbe megy azért, mivel az egyik-másik intézni énvnél beraktároz ott myag létezéséről egy központi szervnek tudomása nincs. Ezen anyagszertár kezelé­se alá utalnám a városi tüzelőszerek, városi üzemek anyagainak kezelését, a városi nyom tatványok beszerzését, rendezését és raktá­rozását, a városi írószereket, egyszóval, mi. ikéat azt fent is jeleztem, lehetőleg minden néven nevezendő városi szükséglet beszer­zését. Nem ke1! bővebben indokolnom, hogy ezzel kapcsolatban egy ipari javító műhely beszervezését mely körülmény, indokolja, mert világos, ihogy egy központi anyag­kezeléssel kapcsolatban a városi vagyon célszerű felhasználását csak akkor biztosít­juk, ha az anyagszertárba raktározandó már használt anyagok, gazdaságos btlhasz­nálását, ipari átalakítását az anyagszertái teljesülheti, melynek hivatása lenne a szám­vevőség felügyelete (mellett a városi anya­gok leggazdaságosabb kezelése. .b.aaasbbbbflbbb.babaabasbbbbb..bbbbabbsflsb.kbsa...* Ezredkápolna a fronton. — A Délmagyarország munkatársától. — Az idei havi búcsúra akaratlanul is el­vetődtem és különös figyelemmel kisértem a nép ájtatosságát. A felületes szemlélő bizo­nyára azt állapította meg, hogy nincs már olyan hit buzgóság, mint volt régen. Én azon­ban, aki csak rövid szabadságon vagyok itt­hon a harctérről, tudom, hogy sokan, nagyon sokan vannak a lövészárokban a fekete Mária zarándokai közül és akik ott, vannak, azok százszor-ezerszer hitbuzgóbbak, mint az idei kavibuesnn résztvevők, •Mikor ezredünk végigküzdötte az erdé­lyi harcokat és aztán a hatalmas romániai offenzívát, januárban végre megállapod­tunk és kezdődött a rettenetes munka: az ál­lások kiépítése a legkegyetlenebb időjárás­ban és csontkemény talajban. Kiváló ezred­parancsnokom azt kérdezte tőlem, hogy mi­óta nincs az ezrednek tábori lelkésze? — Mult év julius óta — válaszoltam. — Még ma táviratozunk a honvédelmi minisztériumnak, hogy küldjön lelkészt, inert tovább nem nélkülözhető. Első pillanatra megütődtem az intézke­dés t'ölött és aztán lestem a távirat eredmé­nyét. Hanudrosan megérkezett az értesítés, hogy N. N. tábori lelkész bevonul az ezred­hez. Ezredparancsnokom azonban nem várt a megérkezéséig, hanem addig is misét tarta­tott meghívott idegen lelkészekkel. Először a falu görög keleti templomában, később, amint kitavaszodott, a szabadban történt az istentisztelet. Amint bevonult a tábori lel­készünk ezredparancsnokom naponta foly­tatott vele eszmecserét, hogy miképen le­hetne ünnepélyesebb misét tartani. Hamaro­san gyönyörű fakápolna épült. Mindenki, aki a romániai hadjárat alkalmával értékesebb, gazdátlan szőnyegre akadt, lelkes örömmel ajánlotta fel a kápolna feldíszítésére. Aki pedig a festéshez értett, legjobb tudásához mérten tábori eszközökkel alkotott művészi freskókat. De tudvalevőleg a misén magasztos ér­zést leggyakrabban a szent énekek keltenek. Tehát énekkar is alakult. Az ezredtörzs le­génységi szakácsa Németországban színházi karmester. Valahogyan előteremtett egy he­gedűt s mikor elkészült az ebédkiosztással, délután összegyűltek az énekkar tagjai és a vacsora készítéséig folyt a tanulás. Hogy kik voltak a tagok? kocsisok, szabók, telefo­nteták, Írnokok, málhásállatvezetők, szóval olyanok, akik naponta tanulhattak és amel­lett elvégezték rendes foglalkozásukat is. Ha­zulról hamarosan a hangjegyek tömege ér­kezett. És a misék vasá r» aprói -vasáfen a pr a szeb­bek voltak. A papunk beszédjét áhítattal hallgattuk, de csak akkor, ha isteni igéket hirdetett. Előfordult az is hogy felsőbb su­galmazásrá katonai mulasztásokról emléke­zett meg dorgálólag. Ilyenkor érezhető volt, bogy a nóllfölkelők lelke mintha beburkolóz­na, hogy ne hallja a nem odavaló szavakat. Az énekkar pedig már annyira fejlődött, hogy sokan megfeledkeztek az imádságról és az ég felé szárnyaló szent éneket hallgattak megindult lélekkel. Időközben az ezred más helyre költözött. És csodák csodája, a legközelebbi vasárnapon a velünk" átköltözött fakápolna ismét össze­liitta a híveit- valláskiüömbségre való tekin­tet nélkül. Az egész tartalékban lévő legény­ség megj; lent. Sőt eljöttek később az idegen csapathoz tartozók is, mert a kápolna szép­ségének és ének-karunk kiválóságának híre még a szomszéd lövészárők'határba is elter­jedt. Egyszer aztán nem a mi papunk, hanem a dandáré prédikált, mert bizony már való­ságos dandár jelent meg az ezred istentisz­teletén. És mi történt? A dandár lelkésze nem ismerte ezredünk legénységének gondos kézzel ápolt hitvallásúi és a prédikációjában a hazai és a fronton lévő élet hajairól kez­dett beszélni egészen pőrére vetkeztetve az igazságot. Mintha villám cikázott volna vé­gig a lelkeken, a népfölkelők eleinte morog­tak, később meg már hangosan zúgolódtak. Hirtelen tehát szörnyűséges fegyelmet lenség támadt, holott ezredparancsnokom azért kért annak idején tábori lelkészt, hogy az emberek lelkében az erkölcsi érzést és a hitvallást megőrizze és fokozza, amiáltal a fog)-elem is tökéletesedik, amely nélkül minden munka és fáradozás hiábavaló. Elgondolható, hogy most milyen kinosan érintette ez az esemény. Azóla se misézik nálunk más, mint az ez­red tábori lelkészé, A kápolna pedig egyre szépül. Patyolatfehér az oltár, a miseruhák és egyéb szertartási eszközök pedig aranyo­ll iiík nálmlójoga egyhangúlag a DIÜHfl púder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1 — Nagy doboz „ 2.50 MlndenQK UapíiaiSI 'saii tündökölnek. Nemrég küldte őket a győ­ri püspök. És a katonák áhítattal sietnek minden misére, mintha a fekete Mária kivná őket. Homo. *nsaaraabkaac.h!9iaaaa8awabaaa«baksaabb..x».aaii..a>a!.a Három évi háború Orosz­országgal. A sajtóhadiszállásról jelentik: Három esz­tendeje mailt ni ár,, hogy a ránk kényszeritett hadüzenet Szerbiának eloldotta láncairól a világháborút. A hivatalos Oroszország, amely oltalmazó kezét Szerbia fölé terjesztette, volt a monarchia ellen irányuló összes mesterke­dések lelke. Akarta és régóta előkészítette ezt a háborút, hogy letiporjon benniiket. De máskép történt, egészen máskép, mint az ak­kori orosz hatalmasok elképzelték. A hadműveleti helyzet a háború kezdetén az osztrák-magyar haderőket északon az elé a. feladat elé állította, hogy a hatalmas túl­erőben levő orosz hadseregeket megtámadják, ezzel magukra vonják és lekössék, nehogy az oroszok támadóan vonulhassanak Németor­szág ellen, mintán a szövetséges német had­sereg főereje először a nyugati hadszíntéren volt lekötve.. Ezt a feladatot- a es. és kir. had­seregek tökéletesen megoldották, A hadjárat bevezető harcaiban, augusztus végétől szép tember közepéig két-háromszoros túlerővel álltunk szemben de inieiaiiv előretöréseink­kel ugy össze-vissza ziláltuk és olyan vesz­teségeket okoztunk neki, hogy — mint a kö­vetkezmények mutatták — hetekig tartott, a mig összeszedte magát. Az ellenség szeptember végén főerejét Porasz-Szilézia ellen való előretörsre kezdte készenlétbe helyezni, de Hindenburg és Dáukl október elején megindult offenzívája veszte­.ségteljes harcokba bonyolította Orosz-Len­gyelországban, a Visztulától nyugatra és ez­zel tervezett előretörését érzékeny módon megzavarták. Középgaliciában pedig az osz­trák-magyar főerők offenzívája Przemysl os­tromának megszüntetésére és a Sanon át való visszavonulásra kényszerít ette. Még a San mentén, majd ühyrov és Stary-Sambor terü­letén csaknem három hétig tartó csata tom­bolt. az oroszok a Visztulánál öt ihadseregnyi hatalmas rohamcsotportot vontak össze, ugy, Ihogy Hindenburg és Daxikl hadseregei kény­telenek voltak kitérni nyugat felé, hogy Len­gyelország nyugati határán kedvezőbb felté­telek mellett, a Obyrovnál győzelmes 2. had­sereg zömével megerősödve vehessék fel újra a harcot. A tizenkét napos lerakói csata meg­állította az orosz túlerő további előnyonralá­sát Porösz-Szilézia ellen. Az ellenség, amely­nek északi szárnyát a németek a Iodzi csatá­ban visszavetették és keményen szorongatták, déli szárnyát az osztrák-magyar csapatok a limanova-lapanovi csatában a Visztulától dél­re megverték és a Boroevics-hadsereg a Kár­pátok felöl oldalt fenyegette, december köze­pén kénytelen volt egész nyugatgalieiai és lengyelországi arcvonalán megkezdeni a hát­rálást. Ausztria-Magyarország hadai, kitűnően vezetett vitéz csapatai, a kedvezőtlen viszo­nyok dacára keresztül küzdöttük magukat, érzékeny gyengülésig forgácsolva az orosz hadsereget, időrabló hadmüveletekre és el*

Next

/
Thumbnails
Contents