Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-05 / 182. szám

Szeged, 1917. augusztus 5. DÉLMAGYARORSZÁG. 7 A kerületi pénztárak a munkásbiztositás fennállásának első 10 esztendejében csaknem kizárólag a törvény 50 §-ában felsorolt segélyek kiszolgáltatására, nevezetesen az ingyen orvosi gyógykezelésre, szülés esetén szülészeti támo­gatásra, gyógyszerekre, fürdőkre, gyógyvizekre, gyógyászati segédeszközökre (szemüveg, műláb, stb.) táppénzre, gyermekágyi és temetkezési segélyre, valamint a biztosítottal közös háztar­tásban élő és keresettel nem biró nem bizto­sított családtagok részére orvosi kezelésre, gyógyszerekre es a szükséges gyógyászati se­gédeszközökre, valamint a szülészeti támoga­tásra szorítkoztak. A fenti betegségi segélyek kiszolgáltatásá­val a pénztár korántsem töltötte be hivatását. Az országos munkásbetegsegélyző és baleset­biztosító pénztár kezdeményezésére a pénztárak ujabban felvették a harcot a népbetegségek le­küzdésére. A születések száma általaban nagy mértékben csökken, mig a halálozásoké emel­kedik. A születések számának csökkenése és a halálozások számának emelkedése azonban aránytalanul nagyobb a gyári és ipari munkás­ságnál. A szegedi pénztar szülésznői dij cimén 1913. évben 480 születés után 2388 kor. 40 fillért, 1915. háborús évben már csak 194 szü­letés után 966 kor. 30 fillért, 1916. évben 91 születés utan 459 koronát és a f. év első fe­lében 37 s/ületés után 180 kor. 80 fillért fize­tett ki. Tapasztalatunk szerint a pénztári ta­goknak körülbelül 20%-ka nem jelentkezik a szülésznői segély fe.vételére. Ha tehát a pénz­tár atlagos evi taglétszámát vesszük alapul, 10.000 gyári, ipari és kereskedelmi alkalma­zottra 1913. évben, mintegy 450, 1915-ben 230, 1916 ban 109 és végül 1917. első felében 43 szüietes esik, természetesen az országos át­lag is megegyezik ezzel. A helyzet rendkívül suiyos voltát felismerve a Stefánia-szövetséggel kai öltve kezdtünk meg a csecsemővédelem ne­héz, de eredményes munkáját. Az ország mun­kasbiztosiíő pénztárainál már egész sorozata működik a csecsemőgondozó intézeteknek, am­buians anyák és csecsemők kezelésére és ezen dispeanserek az elért eredmények után itélve a magyar népesedési politika legkiválóbb szer­veinek bizonyultak. Különös jelentősége az in­tézménynek, hogy a dispeanserben jelentkezők gárzott. De mindjárt ismét feszesre húzta ki magát, homlokát összeráncolta, a fizető­ért kiabált és még mielőtt feleszméltem vol­na, vadul megszorította a kezemet és sietve távozott a kávéházból. Három nap múlva visszautazott Prágába ós sok furcsa véle­ményt hagyott maga után. Közel két év mult el azóta. A háború to­vább dühöngött, a sok fájdalom, a nélkülözés, baj és nyomorúság fásulttá tette az embere­ket. Már rég elfeledkeztem Fodorról és életé­nek különös epizódjáról. Kint sétáltam a folyó partján óe érdeklődve néztem egy gőzhajó indulását, mikor néhány lépésről örömteljes kiáltozást hallok. Fodor jött felém, karján egy szőke, karcsú bájos asszonykával . . . — Elza, — gondoltam magamban. Odasiettem és Fodor büszkén mondta: — Bemutatom a feleségemet, — már tud magyarul. Az asszonyka ijedten szólott: — Én Fodornó vagyok. — Most pedig gyere velünk,— vette át ismét Fodor a szót, — tegnap érkeztünk és meg akarom mutatni Annának a várost. — Hát nem az Elza, — szalad ki a számon meggondolatlanul a tapintatlan megjegyzés. De Fodor nem jött zavarba. — Tudod, hiába próbáltam, nem bírtam sokáig oroszlánszívű lenni, aztán végre is megszerettem Elza bugát, Annát, aki szelid, hozzámvaló, jó kis leány volt. Fodornál ekkor elpirult es súgott vala­mit. az urának. Fodor a kezéhez hajolt, meg­csókolta, aztán vidáman nevetve mondta: — Most menjünk át a liidon, megmuta­tom feleségemnek a rózsaligetet, áfád azok a vad, oroszlánszívű magyarok — nyaralni szoktak. pénztári tagságra való tekintet nélkül engedé- \ lyeztetnek és az odahozott csecsemők nemcsak ingyen orvosi kezelésben és gyógyszerben, ha­nem tápszerekben is részesülnek, hozzátarto­zóik pedig az ápolásra és táplálásra vonatkozó utasításokkal is elláttatnak és részükre a Ste­fánia-szövetség és a belügyminiszter által ki­adott füzetek is estrői-esetre rendelkezésökre bocsájtatnak. A jövő nemzedék megmentésének egy másik ágát a tüdővész, harmadikat az alkoho­lizmus s negyediket a venerikus betegségek elleni küzdelem képezi. A tuberkulózis nálunk Magyarországon a legaktuálisabb közegészségügyi kérdés, mely a háború közvetlen és közvetett kihatásai révén az eddiginél is mindinkább elterjedő s ezideig nem rendelkezhetünk a betegség leküzdésére szükséges, említésre méltó eszközökkel. A mun­kásbiztositás e téren is magához ragadta a ve­zető szerepet, de természetesen nem rendelkezik elegendő anyagi eszközökkel ahoz, hogy tüdő­vész elleni küzdelmet teljesen magára vállalja. Az országos pénztár most állitja fel Pöstyénben hatalmas tüdőbeteg-szanatóriumát, a budapesti pénztár tüdőbeteg gondozók egész sorozatát megvalósította, nekünk szegedieknek, hol a tü­dőbetegek száma aránytatanu! nagyobb mint bárhol az országban, a lehető legsürgősebben meg kell alkotnunk a tüdőbeteg-dispeanert és felállítani itt helyben egy szanatóriumot. A sze­gedi társadalom áldozatkészsége remélni engedi ennek rövid időn belüli megvalósítását. Eredményteljes munkát végeznek a pénz­tárak rendelőintézeteinek venerikus osztályai. De ugy ez, mint a népbetegségek negyedik ága, az alkoholizmus elleni küzdelem a közel­jövő leggyorsabban megoldandó feladatát ké­pezi. A népbetegségek leküzdésének céljaira szolgáló intézményeket a munkásbiztositás sa­ját anyagi erejének általános mozgositása sem teremtheti meg. De ez nem is csak a munkás­biztositásra. hanem az egész nemzetre háruló feladat. A magyar társadalomnak, elsősorban Szeged társadalmának és hatóságának, különö­sen a háborúban annyiszor tanújelét mutató páratlan áldozatkészsége remélnünk engedi ezen intézmények mielőbbi megvalósítását. Dr. Holló Jenő. íiiREK egyhangúlag a púder és krém mellett nyilatkozik meg, mert e két szer a női szépség egyedüli biztositéka. Próbadoboz kor. 1 — Nagy doboz „ 2.50 Mindenütt RapEiatö! isiiül taisi Ml I skolaheged ükben, valamint az ösz szes hangszerekben és alkatrészekben Babós Sándor Iskola-utca 8. — hangszerkészítő, szeged, Szoüd árak. ocoo Havibúcsú. Régenten öles riportokat irtak az újság­írók Haviboldogasszony-napján az úgyneve­zett Havibucsuról, megírták azt is, hogy hány öregasszony következett e.1 az egyház szent lobogója alatt innen is, amonnan is, továbbá, hogy hányan vettek teljes bucsut az alsóvárosi Mátyás-templom boltíves folyosóján felállított bűnbánó sekrestyék előtt. Szép és érdekes etnográfiai képek sorakoztak a bor­gisszal szedett cikkeik hosszú hasábjain s föl­sírt bennük a lélek, mely a Mária-imádás ne­mes processzusában találja meg az üdvözítő vigaszt. Ma már lassankint eltűnnek ezek az ér­dekes riportok s mindössze pár -sorra zsugo­rodnalt össze, mert ezzel tartozik az ujsag nem csak az olvasónak, hanem magának a város­nak is, mely a havibucsu-t fogadalmi ünnepévé avatta az 1879-iki árviz-katasztrófa szomorú emlékezetére. A szegedi haviboldogasszony-napi bucsu holnap, vasárnap, megy végbe alsóvároson a katholik-uis egyház szokott szertartása mellett. Hogy talán nem lesz olyan népes, amit a mai hetivásáros nap forgalmáról is következtetni lelhet, annak egyedüli oka a háború -s az ezzel járó gyász és szomorúság. Ma, -a vérzivatar negyedik esztendejében nincs olyan ház, ahol ne ülne emléket a halál... A könny és a bánat visszatartja az embereket mindentől, még a lelkivigasztalódástól is. A vérző sziv ilyenkor szívesebben temetkezik bele a gyász gyötrő fájdalmába és hagyja, hadd hulljon a könny, a bánat harmatcisöippje... Az emberek tehát a vallás szent jelvényei alatt nem fognak olyan tömegesen jönni a közeli falukból és városok­ból, hogy a fekete Mária sokszázados képe előtt vigaszt könyörögjenek és erőt .merítsenek a szent misztikumból, ám azért az egyház tisz­teletreméltó, diszes szolgái ugyanolyan fóny­nyel, áhítattal fognak az Egek urához folya­modni, mint máskor, más esztendőben, ami­kor Szeged fölvirágozásáért, naggyá fejlődé­seért, az elemektől való megoltalmazásáért s j .a néjjek lelki-jóvoltáért, a bűnöktől való meg­j tisztulásáért imádkoznak buzgón, velünk együtt. Az idei havibucsu egyházi jelentősége mel­lett meglehetősen lehangoltnak ígérkezik. A népek szórakozására sem lesznek kéznél a hangos, sokatigérő vásárosok és komódiások, a duttyán-okból is halkabban száll ki a hang, mert fekete gyászfátyolként lebeg mindenen a háború lesújtó hangulata. Mégis emlékeznünk kell. A fekete Mária a török hódoltság idejében mocsárba került, ott volt eltemetve sok-sok esztendőkig -s mikor reátaláltak, olyan csuda­szép volt, mint azelőtt, csalt amikor visszake­rült az oltár fölé — a legenda szerint — egyik szeméből könny szivárgott le, ma is fénylőn csordul a fekete arcon végig — az emberiség bűnének megváltásáért. S ehez a fekete Máriához fordult 1883-ban a város törvényhatósága is, amikor a közgyű­lésen hozott határozatával kimondotta, hogy ez az ünnep Szeged fogadalmi ünnepe lesz egyszersmind, amelyen meg kell jelenni a ma-

Next

/
Thumbnails
Contents