Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-04 / 181. szám

á 4 hélmagyárükszág, Szfeged, 1917. augusztus 4, Jtf világ bugainsége. Mérleg a központi hatalmak és az antant búzaszükségletéről és ellátásáról. A római Istituto Internationale di AgriColtnra jelentése szerint 1916-ban a világ termése, különösen a diéli félgömb államaiban (Argentína, Ausztrália és India) minden gabonafélére nézve egy hatodrésszel mögötte maradt az élözö évnek és egy tizenharmadrésszel az 1911—-15. évek átlagának. Különösen nagy volt a búzatermés csökkenése, amely az előző évhez képest csaknem 25%, a jelzett átlaghoz képest 12—13% volt. Ennek következményekép csaknem minden állam készlete, még az export-államoké is, az uj termés idejére úgyszólván teljesen ki fog merülni és m egyes nemzetek ellátásának kérdése egyesegyedül az 1917. évi ni termés eredményén fog elválni. A központi hatalmak buaaellátásának mérlegét (hamar összeállíthatjuk. Mint külföldi segélyforrások csak a megszállt területek, mindenekelőtt Románia, azután kisebb mértékben Bulgária jöhetnek számításba. Békeidőben a központi hatalmak behozatali szükséglete nem volt nagy. Németország a legutóbbi békeévekben átlag nettó 15 millió mázsabuzát importált évente. Ausztria-Magyarország jó esztendőkben körülbelül meg élt a maga termeléséből, rossz .esztendők ben körülbelül évente 1—2 milliót kellett importálnia. Ha tehát minden egyéb a régiben maradt volna, az a 15 millió hektóliter buza, amelyet az idén Romániából várhatunk, körülbelül fedezi a hiányt. De rnert a munkaerő és trá'gyaanyagok "híján a termés nálunk is, a külföldön is alaposan csökkent, természetesen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy fogyasztásunkat normális módon kielégítsük. Föltehető azonban, higv ha a termé, nem lesz túlságosan rossz, az eddigi korlátozások és fedezési módszerek alapján az idén is kibírjuk, talán még jobban, mint eddig, mert nemcsak a román behozatal lesz nagyobb, hanem Szerbia, Orosz-Lengyelország és Volhynia jobb megművelése is könynyiteni fogja az e területeken álló katonaság ellátását. Másképp áll a dolog az ellenséges államokban, amelyek csak az idén fogják teljes súlyával érezni a háborúnak gazdasági nyomorúságát. Anglia 1914-ben mintegy 15.8 millió mázsát termelt saját földjein és 63 imillió mázsát importált. Ez körülbelül megfelel a békeidők normális viszonyainak. Föltehető, 'hogv az idei termés a legjobb esetben is csak ugyanilyen eredménnyel jár. mert Lloyd George optimisztikus tervei a megművelt területek növelésére eddig munkaerő htján — ha egyáltalán — csa ka legcsekélyebb mércékben valósulhattak npgg és a munkaerő hiányát mguk a régi területek is kezdik.érezni. Másrészt a hadsereg fogyasztása természetesen növelte a szükségletet, ugy, ihogy elég optimista az a feltevés, hogy Angliának az idén is csak 63 millió mázsát kell imiportálnia. Franciaország a béke idején nagy búzatermelő volt, saját termelése átlag 86 millió mázsa volt évente, mégis behozatalra szorult, mert a lakosság csaknem kizárólag buí egy kevés rozsot fogyaszt. A 'háborúmegművelt területek mértéke alnpo>a . serkent. Az idei teriiletet 4.6 millió hektárra becsülik a tavalyi 5.22 millióhoz képest. 1915-ben 5.49 millió, 1913-ban 6.5 millió hektár volt. A buzavetés tehát 1913~.hoz képest 1.9 millió hektárral, kereken 30%-kal csökkent és ez — mint a folytonos csökkenés mutatja — nem vezethető vissza kizárólag a német okkupációra. Természetesen a megművelt területek relatív hozadéka is rosszabbodott és a termést 45—50 millióra becsülik a 90 milliónyi szükséglettel szemben; a behozatallal fedezendő difiéit tehát körülbelül 40— 45 millió mázsa. Olaszország 1904—1913 közt évente átlag 49.9 millió mázsát termelt 63 milliónyi szükséglet mellett és 12,84 milliót importált. 1915-ben a termés valamivel csekélyebb volt (46.4 miiiió), mig a fogyasztás 69 millióra emelkedett, a behozatal pedig 22.5 millió mázsa volt. Az idei behozatali szükséglet Angliában 63. Franciaországban 40 45, Okszországbn 25 millió mm. három államnak tehát 128 133 millió métermázsara van szüksége. Ehhez járulna még Belgium szükséglete, amely 7.4, és Portugálé, amelv 1.5 millióra becsülhető. Ha az európai semleges állaimok és pedig Hollandia 10, Skandinávia 6.5, Svájc és Görögország külön-külön 5.4, Spanyolország 2.5 millió mm.-val látandók el, akkor az ellenséges és semleges Európa összbehozatali szükséglete körülbelül 170 millió. Már most hogyan elégítsék ki ezt a szükségletet? Békeidőben a nyugati államok főképp Oroszország búzaexportjára támaszkodtak. Oroszország azelőtt 200 millió imázsán felül termelt, ennek a felét exportálta. Eltekintve attól, hogy Oroszországnak már csak egy kiviteli útja van, Ardhangelszken keresztül, amelyen azonban csak aránylag csekély mennyiséget lehet kivinni, az orosz termelés hatalmasan megcsökkent és a belső fogyasztás (beleszámítva a pazarlást és az áruromlást) jelentékenyen emelkedett. Singarev miniszter kijelentései szerint a hadsereg vásárlása a háború elején 200 millió pud volt tehát ,az orosz ölttermelés fele része, a második évben ia menekültek ellátása és egyéb körülmények miatt 500—600 millió pud, 1916—17-re a birodalomnak hozzávetőleg 980 millió pudot kellett átvennie, tehát csaknem az egész forgalomba kerülő mennyiséget. A megművelt felület magában 1616-ban 10 millió deszjatipnal, tehát 10%-,kai csökkent. a talaj megművelése természetesen romlott. 1916 december 1-én Oroszország látható búzakészletei 1.25 millió mázsára csökkentek a két évvel azelőtti 8- millióval szemben. Hogy a forradalom és a bizonytalan agrárhelyzet miatt a termelés még jobban csökkent, az magától értetődik. Ha Oroszország a legutóbbi években talán még tudott is 5 millió mm buzát exportálni Arohangelsken át, az idén aligha fog egyáltalán exportálni. Az Egyesült Államok termése két év óta szintén hanyatlik, nem véletlenségből, hanem olyan okokból, mint Európáé. A hadiipar erőszakolt fejlesztése elvonta a mezőgazdaságtól a munkásokat — hiszen csak 1916 második felében 500.000 néger vándorolt ki a gyapodtermelő vidékekről északra —- és nagy a hiány .rágyázóunyagokban, főképp a német kálisókban. Mármost milyenek az Unió kiviteli képességei a von valószínű föltevés méllett. hogy készletei meglehetősen kimerültek? Az Egyesült-Államok önszükségletéit — inkiuzive 50 millió bushel állami .gabona - 600 miliÓ bushelre számítják. Eszerint összesen 56 millió bushelt (14 millió, mm-t) lehetne exportálni. Kanadának is rekordtermése volt 1915ben: 417 millió bushel (= 107 millió mm) a régi 55.7 millió mm átlaggal szemben. A termés tavaly megint az átlagra csökkent (220.4 millió büh. = 55 millió mm). Az idén meg további csökkenés várható. Nemrégiben Kanada kiviteli fölöslegét — jó termésnél — 25 millió mázsára becsülte. Azt hittük. a jelenlegi viszonyok közt 15 millióval is elég magasan számítjuk. Argentinra kiviteli fölöslegét Pofíiier francia képviselő 10 millió tonnára becsüli. Ha azonban helyes az a becslés, hogy az idén 21 millió mim lesz a termés a tavalyi 47 millióval és a 40.5 milliós átlaggal szemben, akkor Argentinia az idén csak keveset vagy semmit sem tud exportálni. Kivitel szempontjából még csak India é? Ausztrália jöhet számításba. India terméskilátásai állítólag kedvezőbbek; a termést 95.7 millió mm átlaggal szemben 99.3 millió mtn-ra becsiiik. De ez az óriási számú lakosságnak nem valami sok> exportra legerősebb 12—15 millió mm kerülhet. Anglia azonban 'Ausztráliába veti reménységét. Számszerű becslések nem állnak rendelkezésünkre, de angol újságok szerint Ausztrália kikötőiben rengeteg gabona fekszik, amelyet az angol' kormány megvert és be fog hajózni. A behajózás persze nem könnyű doiog. maga az ut 3 és fél 4 hónapig tart. Statisztikai adatok liiján meg kell elégednünk Posnier adataival és kiviteli fölösegre 15 millió mm-t számítunk. A francia gyarmatok fölöslegei jelenték telenek. Algírból legföljebb 2 milliót. Marokkóból — dacára a legerélyesebb kormányin'ézkedéseknek — 0.5 miliő ram. buzát és mint halljuk, 2 millió árpadarát kaphatnak. A mérleg tehát a következő: Oroszország maximálisan 5 millió mnnt exportálhat, Amerika 14 milliót, Kanada 15, Argentinia 0, India 15, Ausztrália 15, a ifrancia gyarmtok 2.5 millió mázsát. Összesen kerek 67 millió mm. Ezzel szemben az ellenséges államok i-m portszükséglete 140 millió. A semleges államokat nem számítva, már ez is 73 millió mm deficit = több. mint 50% az egész behozatali szükségletnek és 30%-a az egésb fogyasztásnak. Ha tehát a legtulaottabb reményeket elfogadjuk is, ha az ausztráliai fölösleget 15 helyett 40 millió mm-re számi tjük, még mindig marad körülbelül 50 millió m'fír deficit, szóval a beviteli szükséglet 35%-a. Anglia, Franciaország és Olaszország tehát — egy egységnek tekintve őket — buzüfogyasztásukat kénytelenek volnának 30%-kal csökkenteni a tavalyi fogyasztáshoz képest még akkor is, ha a tengeralattjáróharc nem volna a világon és nem csökkentené a hajóteret, nem sülyesztene szállítmányokat. Hogy ezi mit jelent, azzal mindenki tisztában lehet. Mindenesetre olvan momentum, amely ellenségeink országaiban alaposan lejjebb fogja hangolni a háborús kedvet.