Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-23 / 195. szám

ÍxMjÍUÁ YAJttOKSZÁG. fezeged, 1917. augusztus 18. DÉLMAGY ABOBS&M ^ . ^ 3 Qráci tapasztalatok Grác, augusztus 18. Kedves főszerkesztő barátom uram! Már sokszor mondtam önnek, 'hogy ön szerencsés ember és most odajutottam, (hogy ezen mondásomat megismételjem, önnek /határozottan szerencséje van, vagyis éppen az ellenkezője annak, amit ugy szoktak mondani, jó magyarosan: peches ember. Ezúttal abban nyilvánult meg a hagyományos szerencséje, hogy nem haragszom önre, a miért kedves levelével itt fölkeresett. Amidőn hazulról elutaztam, azt hittem, hogy ha engem itt a hegyek közt valaki valamilyen kéréssel fölkeres, azt legalább is nyakon simítom. És ime, ön fölkeres itt a magányban és egy kéréssel fordul hozzám és én nem hogy a fogadalmamat meg nem tartom, de még haragudni se tudok önre. Hát ez az ön szerencséje. De hát nem is csuda, ha nem birok haragudni. Hiszen olyan művész-mesteri módon, olyan kedvességgel birja levelében kérését előadni, hogy lehetetlenné válik, kérését nem teljesíteni. Már csak azért is teljesitendőnek tartom a kívánságát, mert nagyon helyesen irja, hogy nem a saját kívánságát akarja kielégíttetni, hanem a dé delgetett olvasó közönségének akar szolgálatot tenni akkor, midőn azt kéri tőlem, hogy irjak önnek valamit a gráci állapotokról. Sajnálom, hogy csak ugy általában beszélt „grazi állapotokról" és nem irta meg, ihogy melyik részletek érdekelnék önt. mert ebben az esetben még fáradságot se sajnáltam volna, hogy a kérdezett részletnek utána járjak és töviről-ihegyire mindent megtudjak. Ennek hiányában azonban én is csak ugy általában — és sorrend megváiogatása nélkül — írom meg önnek, amiket itt láttam és tapasztaltam. Az első szembetűnő különbség, amit észleltem, az volt. hogy a vasuii kocsik itt koránt sincsenek ugy túlzsúfolva, rnint nálunk, ami talán annak tulajdonítandó, bogi' az evidéki ember nem határozza el magát olyan könnyen útra kelni, mint ahogy azt a szegedi ember a Budapestre való utazással teszi. A szomszédos forgalom itt is zsúfolt kocsikkal bonyolittatik le. Ezek azonban egészen rövid (8—14 perc) távolságokra, szorítkoznak. Akik Szegeden a hordárok elégtelensége miatt panaszkodnak, azok vigasztalják magukat azzal, hogy Graziban is éppen ugy van. Ellenben ha az élelmezést teszem összehasonlítás tárgyává, ugy nem győzöm eléggé dicsérni a mindenható Úristent és a közellátó Balogh K4rolvt, mert nálunk otthon összehasonlithatlanul jobb állapotok vannak, mint itt. Grazban még most ís százával áll a közönség libasort. míg előbb a jegyet, azután meg a jegyre szóló kenyeret, cukrot vagy egyebet megkapja. Egy helyen magam is láttam egy olyan hosszú, kettős sort a forró napon áilni, hogy még nézni is kinos volt, hát még ott állni. A szállodákban nem adnak kenyérjegyet, hanem csak a szobaszám alapján adnak minden étkezéshez személyenként egy darabka kukoricás kenyeret. Igy aztán az ember nem mehet máshova étkezni, mert máshol csak kenyérjegy ellen kapna kenyerei. Olyan idegen, aki nem lakik szállodában, nem képes egy darabka kenyerei sztírezni. Tojás nincs! vaj nincs! Kávé vagy tej csak a reggeli órákban kapható. Ehez azonban cukor helyett szacharint kap a boldog utas. Szalámi nincs és ó jaj! a jó prófétabe'1 rör se kapható. Az élelmezési hivatal eiosztj t az országban levő sört városok és kerftletek szerint. Ezek meg szétosztják a vendéglősök közt a forgalmuk arányában! Hogy ezt az elosztást nem lehet igazságosan foganatosítani, azt elképzelhetjük. Amit aztán egy-egy vendéglős kap. avval ugy bánik, mint nálunk a trafikos a trafikkal; vagyis tartogatja a protekciós törzsvendószegedi használatra. geknek. Amint a vendéglős maga mondja: mindenkinek ugy se birok adni. hát miért ne adjam el ugy, hogy az én érdekemnek is megfeleljen. Vannak azonban napok, midőn a protekciósok se kapnak sört. lévén „btere loser Tag". A húsételek jók és aránylag nem drágák; A tésztafélékhez túlnyomó részben kukoricalisztet használnak. A bort nem deciszámban kapom, hanem negyedliteres vagy félliteres adagokban. Apró hal koronába kerül egy liter közönséges asztal! bor. A villamos kocsik sokkal .iobb állapotban vannak, mint nálunk; sokkal sűrűbben közlekednek; egyes motorkocsik csak az éjjeli órákban járnak, egyébként legalább egy, de nagyon sűrűn két pótkocsi van hozzájuk kapcsolva. A kalauzok sokkal intelligensebbeknek látszanak és határozottan előzékenyebbek, mint nálunk. A férfikalauzok közt igen sok van olyan, aki katonai szolgálatra alkalmasnak látszik. A legolcsóbb viteldíj 16 fillér, ebből azonban 4 fillér az adó. A város tisztasága kifogástalan; a levegő tiszta, ami a közeli hegyeknek tulajdonitandó. Kiránduló helyekben bővelkedik az ember; a város szivében van a Sdhlossberg és a remek szép Stadtpark: a város végén az isteni szén Hilmteidi óriási gazdag halállományával. Kevésbé látogatottak a Volksgarten és az Augarten. Ezeken kivül minden, a város körül fekvő helység mindmegannyi érdekes kiránduló hely és vagy vasúton. vagy villamoson könnyen megközelíthető. A ruházati cikkek — ugylatszik — még nem érték el azt a magasságot, mint nálunk, mert egy ugyanolyan kalapért, mint a milyent nálunk egy főtéren levő üzletben 30 koronáért vettem, itt 18 koronát kértek, Pichler Antal kalapgyáros Herrengassei üzletében. Amennyire a kirakatokba kitett' árakról ítélni lőhet, egyéb cikkeknél is ilyen az arány. A bérkocsik sokkal tisztábbak és jobbak a lovakat és kocsisokat is beleértve. — mintnálunk, vagy akár Budapesten is. És emellett olcsóbbak is, mert nálunk egy dorozsmai Litert 15—20 koronát kell fizetni; itt meg 12 koronát fizettem egy olvan utért, ami kétszer olyan távolság, mint Szeged— Dorozsma. Az összehasonlításokból azt hiszem — legalább egyelőre — elég lesz, de leírok még néhány nagyon is utánzásra méltó példát. Feltűnt nekem, amint az országúton kocsin mentem, hogy igen sok helyen láttam- egy — a mi vidékünkön ismeretlen — itt most virágzó növényzetet. A kocsisomat megkérdeztem, hogv mi az a bőditó szagot terpesztő, virágjában levő termény. Tőle megtudtam, hogy a „hajdina", amit akkor vetnek, midőn már a rozsot learatták, tehát julius elején. Október közepére beérik és igen jó lisztpótlékot kapnak be, lőle. Ültetnek továbbá olyan földekbe, amelyekről julius végén a zabot learatták, fehér répát és ez is beérik október végére, vagy november elejére. Ha már boldog emlékű Deák Fereneiink megállapította, hogy Magyarországon az anyák egv évben csak egyszer szülnek, talán meg lehetne honositani. hogy egyes földrészek egy évben kétszer adjanak termést. A gyümölcsmagvak gyűjtését egy országszerte működő bizottság intézi és ugy 'hallom, hogy nagyon szép eredménnyel. Tiz fillért fizetnek a magvak kilójáért és népszerű nyomtatványokban kioktatják a népet, hogy egv darabot se hagyjanak elpusztulni, merj egy kiló cseresznye-, meggy-, barackvágy szilvamag annyi olaj vagy zsirpótlékot ad, hogy egy egyén egy hétig, habár szűken is, beéri vele. A vendéglőkben kötelezve vannak a főpincérek kétfilléres számoló cédulákat használni. Kérdezőskodésemre azt a felvilágosítást kaptam, hogy Steiermarkban körülbelül 100.000 darab fogy el naponta, ami napi 2000 koronát jelent olyan 2 fillérekből öszszeszedve, amelyek senkinek se hiányzanak. Levelem befejezése előtt elárulom még Önnek, hogy olyan faluban lakom. 14 percnyire Graztól, ahol.a sültgalamb nem repül ugyan a szántba, de az ízletes alma és körte a szó szoros értelmében lépten-nyomon a fáról a számba potyogna., ha megfelelő po~ ziturába helyezkednék. Óriási almatermés lesz ezen a vidéken, csak ebből az egy faluból háromezer vaggonnal akarnak elszállítani. Ugy hírlik, hogy 100 kilónkint ötven korona lesz a „Höchstpreis". Most jut az eszembe, hogy azon kérdésére, hogy „mivel töltöm az időt?" még nem feleltem. Hát ime azt is megirom önnek. Sétálok., olvasok és — almát legelek, isten önnel! Igaz baráti üdvözlettel Belvárosi polgár. U. i. írtam: nem mérgemben, hanem jókedvemben, Grác mellett egy kis faluban, az almafa alatt, a világháború negyedik évének az elején. Szembekötősdi a sötét szegedi utcákon. Ej szórakozás élvezhető most makszimáiis áron, vagy néha azon felül is Szegeden. Az uj szórakozás a régi szembekötősdi játékhoz hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a szem bekötés egyszerűen mellőzhető, mert a gáz- év szénhiány feleslegessé teszi; nappal helyett éjjel játszák egy óra után, gyermekek helyett felnőttek a passzív szereplők és aki nem akarja, az is kénytelen játszadozni az ósdi szembekötősdi eme legújabb fajtáját. 'Röviden leirom a nagyközönség szives használatára is ugy, ahogyan magamnak volt szerencsém ismeretlen, de kétségtelenül invenciózus urak jóvoltából kitapasztalni. A játék első és legfelsőbb feltétele, hogy szénhiány legyen. Adva van tehát egy kiadós, terjengős és jogerős szénhiány. Ennek első következménye, hogy a gázgyár redukálja az üzemét, jégbehütik a resókat, stoppolni viszik a gáz-harisnyákat és éjjel 1 óra után általános sötétség borul a városra, itt-ott csak méesvilág, vagy a honszerelem lángja ég. Az a, boldogtalan felnőtt, aki kénytelen a saját kár rán tapasztalni, hogy ez a 2 láng bármennyire ég, mégsem világit, megindul a vaksötétben bukdácsolva és tapogatódzva. Kezdetét veszi a, szembekötősdi. Első lépések után az ember zökken egyet, — Sebaj, — gondolja magában. — Kern falun vagyok, sem kint az erdőben; itt nincs árok, nincs gödör, nincs rókalyuk, nincs mész, legfelsebb a sima, szép komprimált aszfalton töröm ki a nyakam. Tovább bandukol és csoszog. Neki megy egy búskomor lámpakarónak, — az akad elég, — neki vágódik egy üzlet feljárójának, két terebélyes platánfának, egy szomorkodó sarokkőnek, aztán elhallgat. Öt-tiz pere múlva csodálkozva tapasztalja, hogy a nyaka még mindig helyén van és ugy tűnik ifel neki, mint ha már nem is volna oly rettenetes sötét. Hisz a csillagok is pislognak, ő is pislogni kezd cs sebesen neki indul. Harminc lépés után már egész neki bátorodott, el is felejti, hogy sötét van és hogy miért is van sötét. Már a pillája sem rebben meg, olyan biztosan halad a nyugodt gyalogjárón . . . És egyszerre csak érzi, hogy lábai megakadnak, emelkedni kezdenek, a levegőben kínosan kalimpálnak. És a fizika örök törvénye eszerint, lendületben levő teste előre bukik; amennyit a lába emelkedik, annyit feje és fősulypontja, az orra hegye lemerül, mig végül éles csattanással egy cuppanós puszit lehel a sima, kedves komprimált aezfaltraü A szembekötősdi uj formájának ez a legkellemesebb fordw