Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-19 / 193. szám

1,1 111 ÖELMAÖ ¥ ARORSZAG. Szeged, 1917. augusztus 19. szokat ez a látvány nagyon meglepte, de azért vitézül ellentállnak. /Véres, borzasztó kézitusa fejlődött ki, végre is a muszkák megfutamodtak. A mieink egetverő hurrá-kiáltással rohantak utánuk és amint később, az erdőben talált felszerelésből és a foglyok vallomásából megállapíthattuk, a eszázad két teljes orosz zászlóaljat vert ki az állásaiból. Közben pedig az A . . .-század koncolta fel azokat a muszkákat, akik V . . . főhadnagy századát csúcs alatt körülfogták. Igy foglalták el a szegediek azt a hegycsúcsot, amely a Ceremosz-völgyet uralta és amelynek birtokában csapatainak folytathatták a Radautzifelé való előnyomulást. iNeméjny Vilmos. aaBGasxiiiaae&rs* Beszélgessünk. * A fahonvéd: Ugyancsak mozgalmas volt ez a hét. Gyűlés gyűlést követett, sok beszéd elhangzott, de vájjon lesz-e foganatja? Én: lépésről-lépésre megy előre az ember és mindig abban a hiszemben, hogy célhoz ér. A fljhonvéd: Rák módjára nem is kiváltunk hátra menni. Hanem ugy gondolom, hogy a sok beszédet már fölválthatná a tett. Én: (Csak mindent idejében. A részegséget is kell, hogy az ivás megelőzze és kell. hogy a tettet is & beszéd. A fahonvéd: Mindezt jól tudom, de mégis attól tartok, hogy a lényeg elvesz a nagy kísérleti versenyben. Én: Majd csak lesz valahogy, mert még ugy nem volt, hogy valahogy ne lett volna. A fahonvéd: Valahogy van minden és éppen az a baj. Várunk, várunk, egyre várunk, hogy a rosszat felváltja a jó, ds a jónak még az árnyékát sem látjuk. Én: Túlságosan is eltakarja a rossz. Van mindenünk, de a nagy árak miatt sok mindenhez nem tudunk hozzájutni. A fahonvéd: Én meg azt tapasztalom, hogy sok embernek semmi sem drága és egyik másiknak még jól sem esne, ha potom áron jutna az élelmiszerekhez. Én: Az eben szerzett vagyon tulajdonosai a dus lakmározók. Ezeknek súlyos a pénztárcájuk, csak a lelkiismeretük könnyű. A fahonvéd: Majd elválik, hogy egy kis nyilas kerül-e a pénztárcájukon az árkász-, napokon. Én: Hát bizony ezeken a napokon mindnyájunknak ott kell lennük, de szívvel, lélekkel. És bár módjával, de nem szabad sajnálni a garast. A fahonvéd: A tehetősebbek a koronát sem. ((Elgondolkozik.) Lássa, azon tűnődöm, hogy honvédnapunk már volt, árkásznapunk meg most lesz, (de azt szeretném tudni, hogy mikor lesz a háziezred, a 46-osok napja? Én: Ez is eljön, talán hamarább, mint aj, ő hazatérésük várva-várt pillanata. A fahonvéd: Jöjjön is, mert ha valaki, az Isonzo hősei megérdemlik, hogy minden érzésünkkel rájuk gondoljunk. Én: iAz érdemesekről nem szokás megfeledkezni. Lárn, a király sem felejtkezett meg Roseniféld Nándorról és magas kitüntetést juttatott neki a sebesült katonák szállítása körül végzett teljesítményeiért. A fahonvéd: Megérdemelte. Az ő szívbéli munkájáról a sebesült katonák tudnának csak beszélni. Mindegyik, ugy magában, nótát is mondott róla. És ugy tudom, hogy a polgári hadiérdemkeresztet megelőzte a polgárság tisztelő, becsülő elismerése. Én: Az igazi érdem felséges jutalma. Ez jutott ki, a derék, aranymisás piaristának, a „kis Tóth"-nak is, aki az életét szentelte a népnevelésnek. A fahonvéd: Az öreg nevelő csak alakra kicsi, lelkiekben nagy, sőt mindanyiunk közül kiemelkedik egy fejjel. Én: És szemmel látható a munkájának a gyümölcse. iPedig nem mérte olyan drágán, mint mostanában a faalját, a (férgeset, a tanyai nép. A fahonvéd: A köz hasznára dolgozott mindig ós nem a maga javára. Én: Kultúrát csinált, noha sosem nevezte magát a kultura apostolának. A fahonvéd: És nem szamáron járt, mint az apostolok, csak gyalog, de sok kétfüles mellett vitte el az útja. Én: És kitért még azok előtt is. És a csöndet szerette. A fahonvéd: Kerülte a vidám életet, a strandnak talán csak a hirét hallotta. Az ám, ni, a strandról jut az eszembe, hogy a rendőrség megrendszabályozta a vizi Nimfák és Faunok megjátszó sait. Én: Elkövetkezett a parti látványosságok alkonya és a vizes szerelmeké. M/ég a füzeseknek is megtiltották, hogy hüs árnyékok badság virágos-kertjéből és felvegye a függelem szükreszahott, szoros köntösét? Lehetséges az, hogy a leglelkesebb költő katona legyen? ... Lehet, hiszen csakis az ilyen poétalelkek képesek egyik végletből a másikba esapongani... És Palotás Fausztin a mi kedves, szegedi magyar irónk tényleg katona lett, fölvette a diszes uniformist és nemes szolgálatába állott a Hazának. De nem ugy, mint sokan, akik az aranybojtot csak tekintély-emelésre, dekorációnak tekintik és a Haza szolgálatában csak a kardcsörtetésig mennek, hanem olyan értékes munkával, olyan fáradsággal, tudással szolgálta a magyar Hazát, amelynek maradandók lesznek minden vonatkozásban az eredményei. Előbb a Ludovika Akadémiában, majd a nagyváradi, később pedig a soproni katonai reáliskolában működött, mint a magyar irodalom és történelem valamint a csapatszolgálat körébe eső tantárgyak hivatott tanára. lEhben a minőségéhen sem lett hűtlen az irodalomhoz. Ugy a katonai szakirodalmat, mint a szépirodalmat továbbra is egyaránt gyarapította és jelenleg is gyarapítja értékes munkásságával. . Ettől fogva szép hire került haza. melyre méltán büszke volt hálás szülővárosa, megmegjelenvén olykor (nagy ünnepeken) ő maga is s mindenkor beigazolta diszes rangjával és kitüntetéseivel, hogy katonának is olyan értékes tehetség maradt, mint irónak. És ime most azt olvassuk róla, hogy azon az uton, amelyre az élet rabságából: a hivatalból elindult az érvényesülés felé. a virágok és tövisek között eljutott a távol jelentkező szines szivárványhoz — a dicsőséghez, íme megjelenik Palotás Fausztin ragyogó méltóságban — ezredesi rangban. Megdobban a szivünk és boldogan, szeretettel mosolygunk Palotás Fausztin, az egykori tüzes arcú, sárgarózsás bohém újságíró, ma méltóságos ezredes ur- felé . . . Büszkék vagyunk reá, mint katonára és hódolattal hajlunk meg előtte, mint iró előtt, akj ha elül ez a véres zivatar és leteszi becsülettel, szeplőtlenül viselt aranybojtos kardját, felveszi újra azt a szép tollat, amelyből gyönyörű irások keltek életre, amelyből szinpompás magyar novellák fognak bizonyára életre kelni, mert Palotás Fausztin, ha bohém volt is, mindig szigorúan következetes volt és érző, nagy magyar szivének minden dobbanásával szerette és szereti ma is az édes magyar Haza mellett a Múzsát is. Fogadja méltóságos ezredes ur Szeged minden polgárának meleg köszöntését, kalaplevéve, tárt karokkal várjuk Önt. akit mi soha nem szűntünk meg tisztelni és becsülni — a kanyargó Tisza mellé vissza, az édes. a felejthetetlen szülővárosba... nyújtsanak a tüzes szerelmeknek. A fahonvéd: De hallom, hogy rendelet adódott ki arról is, hogy felemelt kezekkel szabad a vizben vieánkolni. Aki pedig a kezét felemeli, cseh alapon azt jelenti, hogy megadja magát. Én: A kézifelemelési rendelet azt célozza, hogy meg ne (foghassák a kis halacskákat. A fahonvéd: Ez bizony üdvös rendelet,, mert ugy is kevés hal van már a Tiszában. Én: Annál több a rák, különösen igy nyári időben. A fahonvéd: Hogy a kakas csipje meg őket, ugyancsak szeretnek csipni minden irányban . . . tf9MtaM»HHBMIHHM«UHaHHHSHHUUaaaamMI Német tengeralattjárók ujabb síkerei. Berlin, augusztus 18. A Wolfif-ügynökség jelenti: Tengeralattjáróink a biscayai öbölben és az Anglia körül elzárt területen ismét elsülyesztettek 25.000 bmttotoitnát. Az elsülyesztett hajók között volt a Portcurtis nevű 3000 tonnás, fölfegyverzett angol hajó, amely huzat szállított, s amelyet hét óráig tartó tüzérségi harc után győztünk le, továbbá egy fölfegyverzett tartálygőzös, amelyet egy másik gőzössel együtt a kisérő hajók közül lőttünk ki, továbbá egy fölfegyverzett, ismeretlen nemzetiségű, szintén kísérettel haladó hajó, látszólag petróleumrakománnyal. Az egyik elsülyesztett /hajé kőszenet vitt. Berlin, augusztus 18. A Wolff-ügynökség jelenti: Az északi hadszintéren öt gőzöst. egy vitorlást és egy halászhajót siilvesztettek el tengeralattjáróink. Az elpusztított hajók között volt egy ismeretlen nevű felfegyverzett angol teherszállító gőzös, a mely legalább 5500 tonnás volt. a Talisman nevü angol gőzös, az Alcione nevű angol vitorlás, mind a kettő kőszén rakománnyal, egy ismeretlen felfegyverzett teherszállító gőzös és a René Marthe nevü francia halász-, Ihajó. Egy ismeretlen nevü, nagyon megterhelt angol gőzöst a kisérő hajók közül lőttünk ki. Német tengeralattjáró támadás a tripoliszi parton. Berlin, augusztus 18. A Wolff-ügynökség jelenti: A Földközi-tengeren operáid egyik tengeralattjáró naszád julius 30-ikái> a he|msi (Tripolisz) katonai telepeket megfigyelt jó hatással tüzelés alá vette. Több ellenséges parti üteg élénk elhárító tüzelése eredménytelen maradt. Az angol lapok Kerenszki nyilatkozatáról. Rotterdam, augusztus 18. Az angol sajtó látható zavarral fogadta Kerenszkinek azt a nyilatkozatát, amelyben az orosz kormánynak a stockholmi konferenciával szemben el(foglalt magatartását ismertette. A Westminster Gazette azt mondja, hogy az angol kormány teljesen fentartja magának a jogot, hogy saját felfogása legyen a konferenciáról. Ezt azonban saját felelősségére kellett volna megtennie és gondosan kerülni kellett volnag hogy az orosz kőrmányt belevonja ebbe a kérdésbe. Leghelyesebb lenne, ha a kormányok folytatnák a maguk konferenciáját Stockholm helyett Londonban, hogy az antant hadicéljait pontosan megállapítsák. A L\ lily Telegraph pétervári jelentése szerint az orosz szocialista sajtóban nagy örömet keltett az angol munkáspárt határozata. A munkás- és katonatanács lapja a határozatot az orosz forradalom és a béke hatalmas győzelmének tartja.