Délmagyarország, 1917. augusztus (6. évfolyam, 178-202. szám)

1917-08-15 / 190. szám

DfiLMAG Y ARORSZÁG. Szeged, 1917. augusztus 15. c"Patiesi íevéí. — A Délmagyamrszág mxmkat&rsától. — Palics, aug. 12. A Kókus-állcraáson, ahol vonatba szálltunk, nem voltak sokan. Mindössze harminc ember jutott egy olyan szakaszba, ahol békében vasvilla-szemek meredtek a tizedik belépőre. De azért jó helyem volt; egy darabban érkeztem meg a kies fürdőhelyre, ide, ahol ez-t a beszámolómat iram. Az ut mindössze tiz kilót apasztott le vézna testemről; remélhetőleg a „nyaralásom" sem i'og több hústól megfosztani. , Utánajártam annak, hogy,, miről nevezetes Palics s erről — Ígéretemhez képest — most beszámolok. Megbízható helyről nyert információim szerint legfőbb nevezetessége az, hogy egyformán közel van Szegedhez és Szabadkához s hogy akadtak emberek, akik — naiv embertársaikat ugratni szeretvén — elhíresztelték e helységről, hogy fürdőhely. Állítólag van még egy neveztessége s ez egy tó lenne, de jelenleg nem látható s igy nem tudom,, igaz-e? Maga ,a helység szép s különösen tetszetős, hogy az utakat körül fákkal ültették be. Néhol pázsit is van s fölöttük állandóan friss ózon lengedez. Ez szigorúan a makszimális áron kapható Palloson, amelyhez zenestélyeket is mellékelt a fürdőigazgatóság. A zene egyébként harmadik nevezetessége ennek a szépen bontakozó fürdőhelynek. A zenészek nagyobbrészt fekete képnek és húros hangszereken játszanak; de azt mondják, néha a katonazenekar is játszik. Ez nagyon szép lehet, de nekem nem volt szerencsém hozzá. Ózont is keveset kaptam, mert a makszimális ár tényleg a legnagyobb ár s igy sokra nem tellett. Az unalom — ugy mondják — ismeretlen fogalom ezen a fürdőhelyen. Szórakozni lehet sétával, olvasással, bámulással, napsütéssel, sörivással és „Mozgó Palloson" című mozi látogatásával. Évenkint egyszer népünnepély is van itt s ezt igy hirdetik Szabadkán: pDühan\gé[ni akarj Ménjén Paliéséf', augusztus 20-án, a hatén, inapra." Bizonyos, hogy ez a nap nagyon szép lesz s a fürdő .annaleseiben .aranyhetükkel fog soká ékeskedni. A negyedik nevezetesség a vendéglő. Innen hiányzik a fizetőpincér s igy a fogyasztott élelmiszerek kifizetése nem kötelező. Kenyérjegyet 1913-ban láttak utoljára Palloson; ezt a. szabadkai múzeumiban őrzik, mint a barbár-kor emlékét. Átlag öt percenkint fiatal katonák jelem nek meg az asztaloknál; nyomukban idősebb hölgyek. Kalapot tartanak a kezükben. — Csak egy krajcárt a katonáknak. Megfogadtam a tanácsot, bedobtam egy krajcárt, mire az idősebb nő, aki alighanem a fiatal katona bácsi mamája, dühösen mondta: — Smueig disznó! Ugy, hogy ijedfepi dobtam a krajcár után egy koronát. Ez az éSet egy óra lefolyása alatt harminckilencszer ismétlődött. A sétaút ideje alatt szintén többször nekemrontottak a kalapokkal, melyeknek tartalmát a katonák gyakran hányi nemtörődömséggel * kabátzsebükbe gyűrték. Később nők is jöttek; ezek kosarat tartottak elém. Szintén a katonáknak gyűjtöttek. Általában: szép hely. Jelenleg — a háborúra való tekintettel — idegen herceg nem nyaral ugyan itt, de Hadiszállító Ur nejével együtt megjelent, Pedig nem drága fürdő: egy nap alig került 400 koronába. Ebből jótékonyságra 298-at költöttem. A számlát, egyébként mellékelem; azon részletesen föl van tüntetve minden kiadásom. A napot nyaralással töltöttem. Nagyon jól nyaraltam; a következő pirosbetiis napon újra kiküldetésem fogom kérni. Egyebekben Szegedet és Szerkesztő Urat üdvözölve vagyok liive Nyaraló. U.. i. Apropó, most jut eszembe, sétám közben láttam valamit. Azt mondták, az a tó. Nem vettem észre. Fenti. asEHssasHiieitiBiaasfteiiHBBBSsgaaBaaMaaaBaasasaaiicxiiBBBc OCOO XMtuális strófáit. Lelkemre térdelt a horu, mióta a rendőrség ily szigorú a sinmddal és nem hagyja, hogy sok fürdőruhás angyal rám mosolyogjon a túlsó parton, ha ott járok az ujszegedi sarkon. •Szivem a szomorúság epeszti s a bánat majd megrepeszti, és szeretnék a fájdalomtól bukni arcra: •szerelmes liezonokat a eullám már nem vet partra •a strand fölött s a strand alatt •> •s nem foghatok már nőt sem ott, csak — hidat. Szinte szedetnék sirni, hosszan, — nem tudom, hogy - osszam be már most az időmet s hol láthatom meg drága nőmet, mert biztos, hogy mikor e sorokat iram, e szigor már oly hamis, hdgy elűzte őket — onnan is. Csak nem ülnek, többé iszapba, mely ragad, ha kecses kosztümökben •mászkálni sem szabad? Megy a hajó lefelé . . . Megy a hajó lefelé, Törökkanizsa felé . . . Hej, mikor még ez a nóta járta, mikor a cigány még ezt a nótát muzsikálta és piroshajnalu majális után szép asszonyok, lányok ugy énekelgették, dúdolgatták hazafelé menőben a Mercur fehér fedélzetén, mintha álmosszemü, pihegő galambok búgtak volna hűs lombok között, egy vidám, zajos és felejthetetlen szép éjszaka befejezőjéül. Régen volt. Akkor még a béke napja ragyogott. Csend volt a szivekben, nyugalom és öröm. Nem voltak frontok, nem piroslott a forró magyar vér, nem volt annyi sóhaj, bánat és szenvedés. Sok minden nem volt. amit ma szenvedéssel viselünk és sok minden volt, amit ma bánatosan nélkülözünk. A Mercur ma is megy hűvös hajnalon lefelé és viszi az embereket a hátán, akiket leginkább a kereskedelem hajt lefelé is, fölfelé is, viszont visz más embereket is, akiket olykor a kirándulás kellemesség© vonz valamelyik tiszaparti faluba, községbe, ahol szép lányok, hadimenyecskék vannak és várják a füzesek közötti kikötőhidnál a hajót: nem érkezett-e ő is meg... Ö megérkezett.... Milyen édes a. viszontlátás. Milyen kellemes a kézszorítás, a fekete szemek biztató csillogása ... Azután az történik, liogy ő nem érkezeti meg ... Milyen kellemetlen ez a hiábavaló várakozás... De hát hol lehet? A hajó még nem jött meg, pedig már régen itt kellene lenni. Egy órája, két órája, három órája! ... Talán már elment és nem vették észre! .. .. Talán el sem indult!... Vagy — amitől Isten ments, — elsülyedt!... Haha!... Mibe? Hatvan centiméteres vizbe? ötvenben még megy a hajó lefelé A feneke itt-ott súrolja a szürke fövenyt, a Tisza éles kvarcát, amely ugy csillog a napon, a füzesek között, mintha ezüstpor lenne a parton. Ha meg zátonyra ér, akkor vége a kirándulásnak, vége az utazásnak, mindennek ami szép, ami kellemes és végül o sem érkezik meg. Mint teszem azt, ezen a héten. A Mercur, megindult hajnali öt órakor és ment, ment tul a szegedi vashidon, tul a boszorkányszigeten, tul Szentmihályteleken, Röszkén, az öreg Tiszán is tul, már elmaradt egy kicsi karcsú templom, balról a másik is, a gyálai, azután egy hosszú kémény, kettő s im' egyszerre csak lenn a gépházban hiába kattogott, zakatolt a gép, Mercur. az öreg vasliajó, megállt, mint a rossz ló és hiába nógatták, hiába csavarták a kormányzót, nem indított — zátonyba ke\rüit!... Illik ezt följegyezni, mert 1838 óta nem, volt ilyen sovány a szőke Tisza. Akkor apadt le annyira, bogy Felsővároson átgázoltak benne az emberek. Ott, ahol most körülbelül a strandfürdő van, ahol a vár keleti bástyája volt s ahonnan a széles várfal lehúzódott egész a Tisza közepéig. Akkor kilátszottak ezek a ritkán mutatkozó, öreg romok is s az emberek a várfalakon sütkéreztek, merigették ki a rákokat és húzták ki az emelgetővel az ezüstpikkely ü keszegeket naphosszunk Szóval a jó öreg Mercur a mult héten niagállt a hadikoszton levő Tisza közepén a a kirándulók kénytelenek voltak gyalog folytatni tovább az utat, oda, ahová indultak. Most is fölhangzott azért a dal a magos kukoricák között: Megy a hajó lefelé ... Törökkanizsa felé. De nem volt benne semmi hangulat, mert tele volt bosszúsággal. —y. — Tőzsde. Bécsből jelentik: Erösebb ösztönzés liijján és tekintettel a küszöbön • álló ünnepre a mai tőzsde (meglehetősen csendes volt, de a hangulat a kedvező hadi jelentések hatása alatt barátságos maradt. A járadékipiac változatlanul szilárd volt. Budpestről jelentik: Értéktőzsde: A tőzsde iránya ima is szilárd volt. A bankértékek sorban 2—-3 koronával javultak. A zárlat igen élénk volt. — Kinevezések a szegedi postán. A hivatalos lap keddi számít közli a következő feze-