Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-13 / 162. szám

4 • DÉL/MAGYARORSZÁG. Szeged, 1917. julius 13. a rendőröknek kardot rántani. Tisza támadása nemcsak jogtalan, ihanem méltánytalan is. Tisza azt válaszolja a belügyminiszternek, hogy az államtitkár megtiltotta a vérontást, tehát vonja le most a konzekvenciád ka? Ugrón azt feleli, hogy az utasításokat a Fők .pitány adta ki saját 'felelősségére. (A ktvaslat elfogadása.) Ezután Esterházy miniszterelnök poleTüntetések Péfervárotf az offenziva nagy veszteségei miatt. Köln, julius 12. A; Kölnische Zeitung jelenti Pétervárról: A frontról visszatérő sebesültek borzalmas dolgokat beszélnek az orosz hadsereg veszteségeiről. Az offenziva első ti pján a bőséges tüzérségi előkészítés után támadó gyalogság a front egész szól ' • r \ ' ":x ; í ' mizál röviden a felszólalókkal. A nemzetiségektől megkívánja a magyar állam feltétlen elismerését. Tisza aggodalmát a választójog kérdésében nem osztja. Kéri a javaslat megszavazását. A javaslatot ezután ugy általánosságban, mint részleteiben megszavazták. Utána letárgyalták az osztálysorsjáték és a koronaérték megállapításáról szóló javaslatokat. Holnap délután harmadszori olvasásban fogják a javaslatokat tárgyalni. Az illés ezután 9 órakor véget ért. Péterváron nagy tüntetések voltak, amelynek elfojtására kirendelt katonaság fegyveres ellentállásra talált. Bern, julius 12. Stegemmn, a Bitnd tudósítója ezeket irja a veszteségekről: — A harc egyelőre eldöntetlen. Annyi azonban megállapítható, hogy a védekezők vesztesége hadifoglyokban nem olyan nagy, cd „nagyasztalt" is mozgósították !.. . Hires. volt mindig a nagyasztal, Szegeden. Különösen abban az i'dőben, amikor meg alakult. Amikor a nagyvendéglő zsindelyteteje olyan alacsony volt, hogy télidőben, ha bement az ember a rézlóces üvegajtón, leütötte a fejével az ereszről lecsüngő' jégcsapokat. Azóta a nagyvendéglő is megnőtt, emeletes épület lett, elvesztette igazi korcsmai jellegét, a falai sem füstösek már, mint hajdanában, a cigány is urinótákat muzsikál benne, mert hajh, ezt igy követeli ai megváltozott idő. És a vendégek közül is kivesztek azok az alakok, akik vasárnap naigymise után bementek egy pohár sörre meg egy pár tormás virslire s igazán nem léhet tudni:, miért, miért nem, még hétfőn virradatkor is muasikált nekik a fiatal Kukacz. ingujjban hallgatván már ekkor a, szivhezszóló édes magyar nótákat . . . Hires volt a nagyasztal ebben az időben, mert a fényesre mán gólt asztalterítő fölött olyan viharos ütközetek voltak, h'cgy szinte roskadozott éjifél után a széles nyárfaasztal a burnzéj\es meg a karuleszes üvegek hadoszlopai alatt ... És híres volt, mert olyan nagyfejet eszközöltek nap-nap után a vidám, gondtalan emberek hogy csakúgy nyögött belé a pimsbugyelláris a fizetés mindig előkelő és gavalléros idején. Híres volt, mert a főhelyen ült a legbobémabb felsővárosi bennszülött polgár, aki: reggel felé már vödörbe vonultatta föl a jóizü magyarádit, mivelhogy akkoriban még hireJbarnva sem volt az idegreszkettető szögedi buckainak. íKésübb, egy-két évtized múlva, átformálódott a nagyasztal. .A nótát kedvelő cívisek helyét urak foglalták el, akik már nem eregették szilaj nótázás közben a húszasokat a bőgőbe. Ehelyett vidámságot .teremtettek maguk között, továbbá hasznos beszélgetést és ártatlan pletykázást. A bumzeres üvegek is átváltoztak lassankint söröspoharakká s a vért bizsergető magyarádi meg tokaji helyett finom sört ittak. Itt megint az i'diő szólt bele a nagyasztal időtöltésébe, a felzaklatott idegeket kellett csillapítani hűvös, tetejére (t>apolt, habos sörrel, s a nóták közül is azok járták, amelyeknek lágy és búsongó volt a dallamuk. A cívisek közül már csak azoknak jutott hely, akik ősvendégek voltak 9 akik a nagyasztal ilyetén metamorfózisán rezignáltán elmélkedtek és idézték föl lelkükben a multak emlékeit. Most már a székeken irók. bohémek is ültek néha-néha, akik nyári vakációra kerültek haza egy-két hétre s akik fáradt juosolylyal emelték föl, régi ösmerősükre köszöntvén a karcsú, hosszú söröspoharat. És kereskedők, nagyiparosok, bankárok is helyt kaptak a szellemi munkások előkelő társaságában, respektálván persze mindenkor a régi just és a tekintélyi. Igy rövidült most már a nagyasztal zárórája is. Nyolcórai harangszó előtt, vagy <a drákói kapuzárást megelőzve, elkövetkezett a hóra dh\\a s asz alázatos ezüstfiatosok. nikkelpénzek szerényen kocogtak a pohárfalakon, s a hívásra odalibbent ,a Lajos meg a Jóska ' helyeit a mindenkori főúr, hogy a pezsgőseéduJa hátán összeszámolja a kontót, beleértve a négy és a tiz filléres borravalókat is, Igy volt ez tovább félszázadnál. Az emberek jöttek, mentek a nagyasztal körül, a szokások, 'hangulatok változtak az italok színeivel együtt, csak a nagyasztal maradt rendületlenül, mint egy ősi tradíció. Ált és várta a vendégeit pap-nap után, akik különösen 6zalmaözvegyi állapotban hűségesen meg is jelentek az uj időszámítás szerint: jóval alkonyat előtt, A háború szele azonban a nagyaszéglt is - ! v 1 -h 0 „' -r_ Harmincezer vaggon Szeged egy évi szénszükséglete. — A polgármester a szénellátás zavarairól. — Országos korlátozások a szénfogyasztásban. — (Saját tudósítónktól.) Hogy mit jelent ma, I virálták tőlünk. Kattovidban lekötöttünk egy a háiboru harmadik, — illetve pár nap múlva már • egyedik — esztendejében a szén, bizonj renkinek som kell bővebben .magyarázni. .A* elimdi tél keserves tapasztalások árán •au. m . enniinket a szén megbecsülésére >s arra, ir gy mi az a gazadsági és biztosító politika A jó 18—24 fokos hidegek idején egyszerre megtanultuk, -hogy mily óriási hatalom, hogy aranynál, gyémántnál csak egy az értékesebb s ez: a szén. Hogy a szükség most ,is jó tanítómesternek bizonyult, az eredmények tanúsítják. Már csaknem minden város megkezdte saját szánsz -kségletének 'bizositását, vagy legalább is az erre irányuló kísérleteket. Mert szenet .szerezni már bajosabb, azaz egyáltalán lehetetlen is. Szeged, melynek 'hatósága első volt a szénszükséglet 'biztositása körül meg'indiult országos tülekedésben, még csak tudott pár vaggon szenet szerezni, a szénbeszerzés azonban most már teljességgel lehetetlen. Az ez elé tornyosuló leküzdhetetlen nehézségekről dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következőket mondta a Délmagyar ország munkatársának:' — A város hatósága okulva a múltbeli tapasztalatokon, már hetekkel ezelőtt megtette a szükséges intézkedéseket a városi üzemek és a közönség téli szén,szükségletének biztosítására. Eleintén sikerült is néhány vaggon szenet kapnunk, most már azonban teljesen szünetelnek a szállítások. A jelenlegi helyzet az, hogy augusztus közepéig külföldi szenet senki sem kaphat. Ennek az a magyarázata, ihogy cséplés! eNokra a Haditermény Részvénytársaság lekötött magának 9000 vaggon szenet s amig ez leszállítva nincsen, mindennemű széívpzálUtás szünetel. — A város már megkísérelte, hogy szénhez juthasson, telefonáltunk, táviratoztunk, kértünk, könyörögtünk .és mindezt: hiába. Sőt, megtörtént, az az eset is, hogy azt a szenet, amit a város megbízottja kutatott föl, elrckegész vonat — 50 vaggon — szenet, Engedélyt kértünk ennek elszállítására, az engedélyt nem kaptuk meg, de a szenünket elvették. Talán sikerülni ifog ebből egy pár vaggonhoz hozzájutnunk. Erre szükségünk is volna, mert a városi üzemek csak szűkösen vannak szénnel ellátva és viszont méltányos, ihogy abból a •szénből, amit mi szereztünk, mi is részesedjünk. •Megkérdeztük még a polgármestert, hogy körülbelül milyen miennyiségü szénre van szüksége Szegednek egy esztendőben. A polgármester válasza a következő: — A városi üzemek egy évi szénszükségieto összesen ezer vaggonra, tehát busz vonatra vehető. ,A lakosság egy évi ellátására 8—10.000 vaggon szén szükséges, mig a gázgyár maga 11.000 vaggon .szenet fogyaszt. A gyáj-telepek, és egyéb ipartelepek szénszükségletét .összesen — minimálisan — 8000 vaggonra kalkulálva is egy éri szénisziikség\qt 30.000 vaggonra tehető. ' --•• . .. k, . rr. , •A polgármester nyilatkozata további részében elmondta, hogy a szállítások augusztus második felében meg fognak kezdődni, ám nagyon kevés a rtírnény o>i\>a, hogy a város sUükségleténjék c#ak egy szerény kis részét is ki tudják majd elégíteni, — A város hatósága — mondta a polgármester — éppen ennek tudatában .most azon fáradozik, hogy legalább a szükséges famenynyiséget biztosítsa a város közönsége és a különböző üzemek részére. Azonban ez is nagyon nehéz munka és nem valószínű, hogy munkánkat teljés 'sikér koronázza, — Bizonyos, hogy a kormány éppen az előrelátható viszonyokra való tekintettel nagyon szigora, országos korlátozást rendel el a szén fogyasztás terén. Igen valószínű, hogy a korlátozások megszabják majd azt is, ki hány szobát fütihet, vagy, hogy kinek mennyi •szén jár. Nem lehetetlen, bogy erre a cikkre is behozzák a jegyrendszert. ee*s»ssmsbs»»sb9«hsbab«aisb*sae8itiessssi!:5s5ss8ae»5: