Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-08 / 158. szám

Szeged, 1917. julius 8. DÉLM AÍG Y AIRORSZ ÁIG. 7 ház érdemes igazgató főorvosával. Házasságukból -három gyermek származott: Vilma, Éva és József, akik gyászos árvaságukban siratják édes anyjukat. És velük együtt siratják a Bakonyi, Kelemen. Rieger és Malina-cáalád, a jói-arátok, az ismerősök sokasága és mindazok, akik ismerték dr. Boros Józsefnét. irodalom, művészet rajongóját, minden szépnek, jónak istápolóját, pártfogóját, virágok kedvelőjét, poétikus megéntklőjét, sikit vasárnap délután 5 órakor temetnek a Tisza Lajos-körút 21. szám alatt levő gyászházból. «&asBaBnBssBaiBHBaaaassssnBBBaBttBa8aiS3a«saa«BHaaap HÍREK ocoo Idegenek találkozása. Amikor rámi nézett, mintha élénk szemében felvillant volna, a régi: emlék. Véletlenül találkoztunk a Folyó homokos partján. Alkonyat felé járt már az idő és langyos déli szél bodoriiotia fel a szolid hullámokat. A leáldozó nap bíborvörösbe borította .melankoliát ki Fejező arcát és a leány a távolba nézett. Kis szaiuloliuok bukdácsoltak mvc-asze a viz hátán és a horizont végén egy vitorlás körvoim;.-. • bontakozott elő. —' Idegenül akart elmei:' nmimííeiu, — szólt iriély rezignációval, — é - ;• •-/:-. van; •mi már idegenek vagyunk. — Igen, — mondtam o. fogul tan mi idegenek is lehetünk egy-máshoz, de e ak addiig, amiig- nem találkozunk. Mikor .isimét látom szomorú, csalódott pillantását, leomló barna Fürtéit, büszke honnlokát és fehér bőrét amely sugározza ki a tisztaságot, akkor ismét magáé a lelkem. Suhanok vissza a multbe. kacagva jönnek elém a szép napok, m/iml egymásután. — Mikor először látott, ugy-e? Mikor ott iiite/m az akáolomboktól elborított, függöuyös idegen emberek részére a magyar fölcleJerméfiét a magyar nép fáradságos munkájának gyümölcsét.. Jönnek, mint a vándor madarak, nyárutón ellepik a tönkrement dzsentrik ősi fészkét és mikorra leesik az első hó, már megint elköltöznek, elvándorolnak, messzi, messzi . . . Ez a nehéz sivár jelen, ez a hamisítatlan tiszta valóság fe-lajza az ősz költő lantjának húrjait s a vékony, fáradt ujjak nyomán im', most dal fakad. Gyönyörű, szép magyar dal, olyan, aminőt az ő finom, mélyenérző lelke szokott kisugározni magából. Minden betűje olyan, mint a gyöngy, ékes a költészetnek ragyogó zománcától, minden sora olyan, mint a hárfa-zengés, megérinti és aztán hirtelen hatalmába ejti a sziveket és ugy játszik velük, mint a feltámadt szellő " könnyű pebelylyel. Most megkacagtatja, most sírásra fakasztja őket, most háborgatásra indítja bennük az érzelmeket, most örömre majd bnsongásra készteti őket, aszerint, amint, a költő szive hullámzik, erőre kap és föiviharzik, majd meg ismét elcsendesedik az élet játékos tengerén . . . És lágyan, szelíden, mint az estimára liivó távoli harangszó, befejezi kesergő lelkének bűbájos és megindító zokogását: Átcsiltan egy-egy könny l;us szeme fátylán, * Ki tudja mit sirat... Nem i.s magát tán!" (Szabolcsba.) P-ersze, ihlettségében nem Hall most egy szót sem abból, amit odakünn, az árnyas verandán kivül, ti felhők sebességével rohanó élei mond . . . ablak mellett. Elrejtettem fiatal, üde arcomat, a gclbelinránna mögé és minden klét&zázadik öltés után néztem csak fel. ->- És én boldog voltaim amikor felnézett, és elpirultam a vágytól és örömtől. Kora reggeltől késő estig a szomszédos ablakban voltam. Onnan készültem az első alapvizsgára, onnan küldözgettem a lapoknak kilószámra a, hosszú verseket és onnan szőttem az első, szép és rózsás álmokat a jövőről. — És később, — -szólt pirulva a leány, — már megértettük egymást. Szemünk sugárű összefonódott a vonzalom meleg eksztázisával. A szájunk önkéntelen mozdulatokat tett és és boldogtalanul ölelgettük az ablakrámát. — Műkor az ősz jött, — emlékszik'?. — ráleheltünk az üvegre és felírtuk egy-más nevét, gyorsan eltűnő, lágy. vonalakkal. A leány emlékezett és szomorúan mondta: — És minden ilyen tűnő, to.vasikló, álomszerit volt. Az első, második . . . az utolsó találkozás-,. Ugy éreztem pedig hogy mindig •együvé tartozunk: Mindig velem lesz és az életet szépen végigjárjuk. — Talán még nem késő. Hisz én egyedül kóborlok most is a világban; elnézem a esön(!;: utcákat és vágyom a nyugodt otthon után. Keresek egy szelíd, megértő lelket; vad hajszolással -szaladok a nyugalom, a tisztaság.és a rend után. Most is hajnalban járok haza, mint akkor és -érzem elhagyatott szive-miben a sors néma vádját. Most is kellene valaki, aki várjon és gondoljon kósza lelkemmel; aki megkérdezze: hol voltál .és merre tartasz? Valaki, aki lássa velem együtt a kijelölt célt, valak-i. aki mutassa az uítalan-utat, aki tudja, ftlo'gy csak velem együtt jöhet, mert én néni haladhatok nélküle . . . A nap még egyszer szétlövette aranyos sugarát, aztán letűnt hirtelen egy felhő mögött. Egyszerre homály lett és a leány megindult az ut felé. Szeme, mintha könnyes lett volna é.s miikor benső hódolattal kezet csókoltam neki, gyorsan megszólalt ós szinte hadarva mondta: — Ejnye, milyen buta vagyok. Csak most jut eszfeiüibe, -hogy velünk szemiben a Kovácséknak egy bútorozott szobájuk van kiadó. Vegye kii-, dle még holnap. A.u re-v-odr! Berezeg István. — Dr. Kelemen Bélát kinevezték szegedi főispánnak. Budapestről telefonálja tudósitónk : A Magyar Tudósító jelenti: A király folyó évi julius 7-én, Laxenburgban legifőbb elhatározással Ugrón Gábor belügyminiszter előterjesztésére 40 főispánt nevezett ki. — Csongrád-megye és Szeged város főispánjává dr. Kelemen Béla budapesti ügyvád, volt főispán, országgyűlési képviselőt nevezte ki a király. A kinevezések a hivatalos lap vasárnapi számában jelennek meg. — Ciernínneb nincs köze az amnesztiarendelethez. Bécsből jelentik: Bizonyos helyeken ugy tüntetik fel az amnesztia-rendeletet, mintha Czerninnek része lett volna benne. t:z nem felel meg a valóságnak, mert Czer ninnik a rendelei megjelenéséről \ tudomása sem volt, amit igazol az a tény is. hogy a rendelet megjelenését megelőző napon az osztrák igazsá'gügyminiszter néhány stiláris módosítást is tett rajta. || — A Mária Terézia-rend a bajor királynak Bécsiből jelentiv: Őfelsége Lajos bajor királynak a Mária Terézia-rendet adományozta. — Rendelet a cenzúráról. Budapestről jelentik: A cenzúráról szóló uj rendelet kedden jelenik meg a hivatalos lapban. A rendelet ötvennél több lapot felold az előzetes cenzúra alól. — Dr. Pap Dezső kitüntetése. A király, mint a hivatalos lap szombati száma közli, dr. Pag Dezső kereskedelemügyi minisztériumi osztálytanácsosnak, dr. Pap P/óbert szegedi ügyvéd fivérének, buzgó és öbédinényes (közszolgálatai elismerése ül a III. osztályú vaskoronarendet díjmentesen: adományozta. — Gabonaelrejtő bácskai nábobok. Szabadkáiról jelentik: Geyer Henriknének, n Szemző-család mrtronájánaik uradalmában, Dungyerszky Bogdán munkapárti képviselő, LelbacJi János. Lel ha eh Péter és Lelbaeh Antal uradalmaiban nagymennyiségű elrejtett gabonakészletet találtak; Kisebb mennyiséget fedeztek föl Fernhach József. Ungár József, Pál és Imre uradalmaiban. Az ismert bácskai nábobok -ellen megindult a. kihágási eljárás. — A német nemzeti szövetség és az osztrák alkotmányreform. Bécsből jelentik: A német nemzeti szövetség vezetősége az alkotimányrevizió kérdésével foglalkozott és azt a tegnap felmerült eszmét, hogy államtanácsot alakítsanak, általában kivihetetlennek minősítette. Ellenben szükséges, hogy más keretet találjanak, amelyben a megoldásra váró nehéz kérdések előzetesen megtárgyalhatok legyenek. Parlamenti körökben elterjedt hirck szerint a német nemzeti szövetség javaslata arra irányul, hogy vegyes bizottságot küldjenek ki az alkotmányreform előzetes megvitatása céljából. — Kitüntetések. Tóth Imre és Dancso József 5. honvéd gyalogezredboli honvédeket az 1. osztályú vitézségi éremmel. Baranyai. László törzsőrmestert, Pepo János szakaszvezetőt, Tóbi Antal és Watt a Márton tizedesüket, László Dezső tartalékos hadnagyot. HclTner József tizedest, Réká.-sy Dezső .szakaszvezetőt és Bőhni Péter tartalékos hadnagyot az 5. honvéd gyalogezredben a bronz vitézségi őretrtmel tüntették ki. — A város hatósága a 46-osokhoz. Jelentettük. hogy a szegedi 46. gyalogezred fronton lévő katonái gyűjtést indítottak Tömörkény Istvánnak, a nemrég elhunyt írónak szobrára. A nemes célra adományozott ezernyolcszáz 'koronát Zeiss ezredes, a 46-osok parancsnoka meleghangú levél kíséretében küldte meg dr. Somogyi Szilveszter polgármester címére. A város tanácsa most a szegedi közönség nevében hálásan megköszöni a 46-osok adományát a 46. gyalogezred -parancsnoké-ágához intézett hosszabb levélben és tiszteletét, nagyrabecsülését tolmácsolja az ezred parancsnokságának, tisztikarának és minden hős katonájának. — Gyors segélyt a piac ellen. Tekintetes Szerkesztő Ur! Mély tisztelettel 'kérem, szíveskedjék alábbi közérdekű soraimnak a Délmarjycpárszág hasábjain helyt adni. Min: havifizetéses alkalmazott (inert, a tisztviselő is az) a legnagyobb két ségb< eséssel és felháborodással kell megállapítanom, hagy a. hatóság (legyen sz magsa a kormány) < ::yáltalán semmit nem törődik a mi ny.omormógos életünkkel. A piacún olyan tűrhetetlen és hallatlan állapotok uralkodnak fu egész