Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-07 / 157. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁCÍ. Szeged, 1917. julius 7. A magántisztviselők háborús segélyt. Fenti cimen a Délmagyarország tegnapi Számában Boros Ignác ur névaláírásával ellátva egy cikk látott napvilágot, mely Szeged város legutóbbi közgyűlésén elfogadott azon indítványból indul ki, hogy a magánalkalmazottak érdekében felírnak a kormányhoz és e mozgalomhoz; való csatlakozásra felszólítják a társtörvénvthatóságokat is. Majd mindjárt megállapitja, hogv nem a fizetések elégtelensége okozza a magánalkalmazottak nagy nyomorát és cikkíró ur szerint a fizetések felemelése döhogv is enyhítené ezt a nyomort, sőt ellenkezőleg, ez csak az árak ujabb emelkedését idézné elő, ami még jobban ifokozná a nyomort. iEzen állításának igazolásaként utal a munkásság bérrnozgalmaira és arra a konklúzióra jut, hogy sajátképpen az egész háborús drágaság jóformán nem is vezeilhető egyébre vissza, mint arra, hogy a munkásság folytonosan béremelést követelt, amit főnökeik kénytelenek lévén megadni, áthárították a béremeléseket a fogyasztókra és elitből leit aztán a mai nagy drágaság! Maid miután a bukott kormány szűk látókörű intézkedéseit is hibáztatja a drágaságért, harci riadót fuj a drágaság leküzdésére és egész csomó javaslatot tesz e cél elérhetése érdekében. Mivel cikkíró ur fejtegetései bővelkednek vagy a dolgok nem ismerésén alapuló tévedésekkel, vagy pedig tendenciózusan félremagyarázott és a tényekkel homlokegyenest ellenkező állításokkal, azokat szó néikül hagyni nem szabad és állításai okvetlen helyreigazításra szorulnak. Igen nagy tévedésben van cikkíró ur akkor, ha komolyan hiszi, hogy a munkásság bérmozgalmai fokozták a drágaságot, mert ezzel talán mégis szorosabb összefüggésben állottak pl. már a .háború előtt is a kiilömböziő agrárvámok és a háború alatt pl., hogv egyebet ne emliísünk, az áruk felhalmozása és a külömböző bűnös spekulációk. A munkásság nem csinált egyebet, minthogy minidenben a bekövetkezett viszonyoknak megfelelő munkabéreket követelt és szervezett ereiével ezt többnyire el is érte és ha a magánalkalmazottak is erre az útra tértek volna már régen, akkor most "nem kellene az ő helvzetükrői újságcikkek keretében vitákat folytatni. A mint ezekből láthatja cikkíró ur. állítása és a valóság között csak a sorrendben van egy kis eltérés, de ez a sorrendi hiba éppen elégséges arra, hogy összes következtetéseit halomra döntse. Ilyen gyönge alapokon nyugszanak további következtetései is. A magánalkalmazottakat azon törekvésüktől, hogy elviselhetetlen helyzetükön javítsanak, a cikknek az a figyelmeztetése, hogv a fizetésemelések ujabb drágulást fognak előidézni. nem riasztja vissza és életviszonyaik megjavításáért továbbra is rendületlenül küzdeni fognak. A magánalkalmazottak ugyanis tudatában vannak annak, hogv a háborús drágaság, melynek helyes és céltudatos intézkedésekkel — szó sjnes róla — gátat leheteti volna vetni, ináról holnapra még akkor sem fog megszűnni, ha a cikkíró ur összes — és közöttük nem egy nagyon .helyes — javaslatai azonnal megvalósulhatnának. Arra pedig, hogy a drágaság ellen csak harcoljanak, de e küzdelem közepette mai fizetéseik mellett éhen pusztul iának, az alkalmazottak nem kaphatók. Ez évi május 13-án a budapesti összes magánalkalmazott szervezetek országos kongresszust tartottak és ez alkalommal megállapítást nyert, hogv a mai rettenetes, drágaságon csakis az összes élelmezési és ruházati cikkekre vonatkozó igazságos, a termelőtől kezdve egész a fogyasztóig végigvezetett á rmaximálás enyhíthetne, de mivel még ez sem biztosítaná tel.ies mértékben az alkalmazottak helyzetének Javítását, ha fizetési viszonyaik is nem javulnak, azt is kimondta a kongresszus, hogv az alkalmazottak helyzetük javításáért a legerélyesebb küzdelmet felveszik, mert legjobban mégis csak önmagukban bízhatnak. Falra festett rémképek ezen elhatározásuktól az alkalmazottakat el nem riaszthatják ós minden ;iytn kísérlet kudarcot fog vallani! Az ..atyai jóindulatból " fakadó tanácsokra való hallgatás idejét multa és elérkezett a komoly cselekvések ideje! Fzí Teljes mértékben átérezte Szeged város törvényhatósági bizottsága akkor, midőn a magánalkalmazottak helyzetének javítását célzó indítványt magáévá tette. Téved tehát Cikkíró ur, midőn azt áliitja, hogy „az idea mélyebb hatást nem keltett és erősebb visszhangra nem talált." A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel tette magáévá az indítványt és ha ez az akció csak egy lépéssel is előre viszi a magánalkalmazottak ügyét, az inditvánv beterjesztői érdemes munkát végeztek. Fekete Mór. Fölirat a kormányhoz az osztrák képviselőház cseh beszédei miatt. (Saját tudósítónktól.) Régóta kelt Magyarországon és Ausztriában bámulatot az a vakmerőség, amelyly-e-1 a csehek harcolnak a — reich-srathban. A magyar képviselőház minden oldaláról megtörtént már a cseh vitézkedés visszautasitása, ugy tátiszik azonban, liogy ez ellen a harcoláisi mód «ellen tiltakozni kíván, közgyűlései utján az országegész polgársága is. Csanádmegye közgyűléséhez dr. Meskó Sándor és dr. Dernkó Pál nyújtottak be indítványt, amelyet egész terjedelmében közlünk, mert ilyen tárggyal első az országban. Az indítvány a következőkép szól: iTek. Törvényhatósági Bizottság'! Mind töibb és több nyugtalanító jelenség merül föl, amik nemzeti függetlenségünk, államiságunk integritását látszanak veszélyeztetni. A monarchia másik felének képviselőházában büntetlenül hangzottak el nyilatkozatok, amelyek a magyar államiság lerombolását tűzték ki maguk elébe óhajtandó célnak, a magyar nemzet testének feldarabolását a nemzetiségek felszabadításának hamis jelszava és ürügye alatt. Valóban legádázabb ellenségeink sem hangoztatták nyíltabban ezt, minthogy ezt az osztrák képviselőházban egyes cseh, ruthén, vagy román nemzetiségű képviselők tették. Mintha csak azok munkáját óhajtották volna megkönnyíteni. E vakmerő támadásokra nem jött viszszautasitás a.z osztrák képviselőház elnöki székéből s az osztrák kormány elnökének nyilatkozata is sokkal hűvösebb és tartózkodóbb volt, semhogy e rendkívüli viszonyok között elvárható lett volna. Sajnálattal láttuk azonban egyúttal azt is, hogy a m. kir. kormány részéről is elmaradt az azonnali visszautasítás s ismételt felhívásra is nélkülöztük azt a feltétlen határozottságot, amit a veszélyeztetett magyar nemzeti szempont okvetlenül megkövetelt volna. Sajnálattal láttuk, hogy a magyar sajtónak is egy része igyekszik agyonhallgatással mellőzni ezt a rendkívül fontos kérdést, I amelynél pedig fontosa-bhat, a magyar nem| zet létérdeke szempontjából égetőbbet el sem I tudunk képzelni. Belpolitikai helyzetünk is elég súlyos és válságos. Azonban lehet-e hasonlítani ahhoz, hogy a monarchia másik államfejének szláv elemei büntetlenül hirdetik, sőt programúiul tűzhetik ki maguk élébe az ezeréves magyar államnak elemeire való szétbontását. Vájjon nem szembetűnő, hogy a kártérítés és annexió nélkül való béke hangoztatása mellé most odaszegődik harmadikul a népek önrendelkezési jogának elve? Nem szembetűnő, hogy a velünk harcban álló nemzetek ísugalmazása folytán eme (nálunk is minden megfontolás nélkül átvett) jelszónak már olyan az értelmezése-, hogy ennek megvalósítása az ország egyes részeinek elszakítását vonhatja maga után. Mély aggodalommal szemléljük eme dolgokat. Fájdalommal látjuk, hogy eme jelszavak, emez ellenséges nyilatkozatok hatása alatt mint homályosul el s mint dől romba mindaz, amit elért katonáink vitézsége s népünk kitartása. Vájjon ezért volt-e a rettentő erőfeszítés, a rengeteg áldozat, a példátlan kitartás, hogy a határainkon belől levőknekcsapásai alatt dőljenek romba a magyarság bástyái! Nem érzi-e minden magyar ember, hogy itt nem langyos és erőtlen nyilatkozatokra, de félre nem ismerhető és félre nem magyarázható), férfias, határozott állásfoglalásra éh cselekvésekre van szükség, amelyek révén majd kiviláglig az is, hogy mily tényezők rejlenek a szembetűnő módon vakmerő, bántó s ellenséges indulata felszólalók mögött. Indítványozzuk: irjon fel Csanádvármegye törvényhatósági bizottsága a végtelenül fontos kérdésben a kir. kormányhoz s a képviselőházhoz. Fejezze ki óhaját ós reményét, hogy a kir. kormány bátran és habozás nélkül utasitsa vissza az országgyűlés nyílt színe előtt a nemzetünk ellen intézett vakmerő támadásokat, még pedig határozottan, félreismerhetetlenül és félremagyarázhatlanul. Adjon kifejezést annak, hogy minden ily táA koncentrált.fén^ fonyó Sománál h 'Gázzal töltve 2000Wattig