Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-03 / 153. szám

Szeged, 1917. julius 8. < DÉLMAGYAI?ORSZA(i 3 láttunk, mindent végigélveztünk — amidőn nyugalomra tértünk, még soká hallottuk a zene ritmikus ütemeit, a hangverseny .szabatos, felemelő énekét, soká láttuk a konfetticsata helyi sihérét, a sátrak körül való mozgalmas életet s az ebből kimosolygó vidám, megelégedett arcokat, láttuk soká a hullámzó óriás közönség sziu-kaoszát, a vendégfogadásban gyönyörűen kitűnt tisztikart, s •••MaHaBsaaBBeHaaaHaaHaaaM.aMMMaHaBMaiiHaKasesesEaz jiaseaascaBBHSNBBBaBSa*aaaaaaBBBase«sEaBBK»» Az oroszok hatalmas veszteségei az offenzíva első két napján. élén a szép, daliás és vitéz ezredest, aki a harctéren is megállta hős Lessen a helyét és vitézi tetteivel a legmagasabb elösmérés értékes érmeit és rendjeleit érdemelte ki, melyeknek díszes sorához most mi szerényen odatilztük a polgárság elösm erősének értékes aranyérmét: a szeretet és a hála gyémántköveivel, —yA Magyar Távirati Iroda jelenti: Az orosz fronton teljes /mértékben folyik a harc tegnapelőtt óta. Az oroszok a legnagyobb készületeket telték a támadásra. A támadás helyéül választott területen nagymennyiségű, különösen jól kiképzett és erkölcsileg nagyértékii jcsapatot gyűjtöttek össze: testőrhadosztályokat, szibériai és az Amuron túlról való hadosztályokat, továbbá nagyszámú aknavetőt és mindenféle kaliberű löveget. Van közöttük egy legnagyobb kaliberű vasúti ágyú is, ímelyet azonban egy .mozsarunk telitalálata hamarosan harcképtelenné tett. Fokozott ellenséges tevékenység folyt néhány nap óta az egész arcvonalon, fíogy a támadás céljai felől ímegtévesszenek bennünket, az arcvonal több részén rendeztek demonstráló támadást az oroszok. Mindenütt nyomban tisztába jöttünk céljukkal, amely ennek folytán tökéletesen kudarcot vallott. Az oroszok Brzezany területét választották ki az áttörés helyéül. A tüzérség tüzelése ezen a helyen szakadatlanul erősbödött és 29-én este már a legerősebb pergőtüzzé fokozódott. A hadállásaink mögött levő területet egészen elárasztották gázzal. Tüzérségünk semmivel sem maradt adós az ellenségnek. A legeredményesebben harcolt az ellenséges ütegek ellen és nyomban heves pusztító tüzelés alá vette az orosz árkokat, amint észrevette a csapatok gyülekezéslét. Az ellenség gyalogsága jóformán meg sem kezdhette a támadást. Csupán két helyütt mert az éj folyamán nagyobb erőkkel kísérletet tenni a támadásra, de zárótüzünkben /megállítottuk. |Fell*zadt orosz hadosztályok. — Kerenszki srapnellel lövette a békepárti csapatokat. — PéMrvár, julius 2. Miután a 12. és 13. lövészhadosztály lövészei, akik annak a parancsnak, hogy junius 28-án uj formációkba menjenek, vonakodtak eleget tenni és seirimiféle rábeszélés nem használ, Sulhov helységet, alhol az említett lövészek voltak, Kerenszki hadügyminiszter parancsára lovasság körülfogta, egy üteg pedig kétszer srapnellt lőtt ki a helységre. A lovasság ezután támadásra ment, mire mintegy 500 lövész megadta magát. Lefegyverezték és elvezették őket. Vérontásra nem került a sor. A következő nap reggelén újból feléledt az ellenség tüzelése a harc legforróbb pontján és helyenként jelentékeny erősségűvé fokozódott, miközben a nehéz ellenséges aknavetők is nagy tevékenységet fejtettek ki. Délután megindult az ellenséges gyalogság támadása Brzezanytól és Koniucbytól délre és délkeletre. Tüzelésünkkel mindenütt tökéletesen visszavertük. Tüzérségünk pusztító tüzelése több helyütt megakadályozta az ellenséges gyalogságot árkainak elhagyásában. Este 9 óra 30 perckor ujabb támadást kezdtek az oroszok Zaloscétól északnyugatra, de záróttizünk ezt a kísérletet is gyorsan meghiúsította. Ugyanez a sors érte azt a támadó kísérletet is. amelyet az oroszok éjfél tájban kezdtek a Brzezanytól délre levő területen. Itt /minden tüzérségi előkészítés nélkül kísérelték meg, hogy árkaikból meglepetésszerűen előrohanjanak és .megrohanják a mi árkainkat. Súlyos veszteségeket szenvedtek és nyomban viszsza kellett fordulniok. Tüzérségük ekkor ismét működésbe lépett és julius 1-ének reggeléig állandóan fokozta tüzelését. Az Anglia és Franciaország által elrendelt offenzíva első két napján súlyos veszteséget szenvedett az ellenség anélkül, hogy támadásával a legcsekélyebb eredményt elérhette volna. A mi részünkön Ausztria, Magyarország, Németország és Törökország csaknem minden részéből való katonák harcoltak és mindannyian egyenlő részt vettek az orosz támadás elhárításában. A szövetségesek vesztesége a nagyszerű védői intézkedések és a kiváló együtt működés folytán rendkívül csekély. Ujabb 24.000 tonna hajótér elsülyesztése Berlin, julius 1. A Wolff-ügynökség jelenti: Tengeralattjáróink az Északi Jegestengeren és az Anglia körül elzárt területen ismét 24.000 tyruttotQmiát süly&sétettek el, 'Az elsülyesztett hajók között volt a. Mafronoth nevű 31.85 tonnás Oroszországba, rendelt automobilokkal és szénnel megrakott nagy felfegyverezett, angol gőzös, ;( 2223 tonnás szénszállító Algol felfegyverezett orosz gőzös és egy ismeretlen .erősen megrakott felfegyverezett gőzös. Két másik gőzöst egyszerre lőttünk ki a kíséretéből. Két elsülyesztett vitorlás fát szállított. Egy ágyút zsákmányoltunk. A \káng&részi\ vezérkar főnőké. HÍREK ocoo Holdfény derengett halványan, de ezüstösön és lágy, puha volt az éjszaka, mint egy pehelyvánkos, amelyet sziiz teste fűtött; és ugy érezte, soha, sohasem volt még annyra árva, annyira elhagyott, mint ezen a foró juliusi éjszakán. Könnyes vízióban látta a lányt; a szemei olyan fényesek, a szája olyan édes, arca gömbölyű és szép, mint egy babáé lehet esak és a hangja! . . . Csak nézte, nézte hosszan, sokáig. A korzó néptelen volt és néma; a gázlámpák szerény mosollyal üdvözölték az égi lámpás -folyékony sugarait; Tisza Lajos, Rákóczy, Deák, Vásárhelyi csak hallgatott makacs ajakkal, részvétté le niil. Pedig kétségbeesve nézett reájuk; szomorú volt, segítséget várt és maga sem tudta, honnan? Észé bej utott egy decemberi délután; itt a fák akkor zúzmarában díszelegtek és „o" kis kegye]tlenségge.li megvallotta, hogy nem szereti; talán nem is szerette, de néha mégis melegen érez, hanem most . , . most olyan boldogtalan, jó volna sirni; isten, mit hozol még rá, gyönge vállaira; hiszen ugy. szerette azt a másikat aki , , , És még neki kellett vigasztalnia a gyereket; saját, könnyei a szivére hullottak; ki törődött azzal valaha is? Mindig árva volt, mint most; sohasem szerették, sem ő, sem más. Legföljebb sajnálták; — szegény — mondogatták és szánakozva hogyták, hogy jó legyen és megbocsásson és szelid szavakkal megköszönje az ütleget. Ki volt az életében, aki megmaradt? Mindenki elhagyta, magára, esak mint tűrő volt jó és igy tudták szenvedni. Ki volt? Pár olcsó diadal ,a. mélyben, egy megszédült aszszony feljebb, egy árva tanítónő én a. másik asszony, akiért nem is járt más utat, mint a szenvedésekét. Már akkor sem tudta néha; tényleg a kis nippsraerü asszonyért dobban-e olyan hevesen a szive, vagy a belőle viruló gyötrelmekért? Ki volt? Rajta kívül, aki gyermek és tiszta még, mint az angyalok, ugyan ki volt, akiből megmaradt valami is épen és érintetlenül; hófehéren? De ő egészen itt van, erősen és mindörökké; a múlton, jelenen és jövőn keresztül! , . . Most a délutánokra gondolt, mikor boldog és büszke, talán még főlényes is volt; itt a bérszékeken sorban ültek a nők, mintha kínálták volna magukat: vigyél, vigyél és nekik összeért a kezük lágyan, melegen és összevillant a tekintetük. Milyen messzi van! Most az estében árván gubbaszt; reszket és az égre néz, ahol a hold mosolyog hután, értelmetlenül. Nem