Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-21 / 169. szám

tízeged, 1917. julius M. DÉLMAÖYARORSZATI Jf £{uspérjzfár ausztriai szállításai. (Saját tudósítónktól.) A Hus- és Vásárpénztár ausztriai husszállitásának ügye érthető érdeklődést keltett városszerte. Szükségesnek láttuk az ügynek teljes tisztázását oly módon, hogy a tervezett szállítás három aktáját leközöljük. lAz első a Huspénztár távirati kérelme a földművelésügyi miniszterhez, a második a miniszter leirata Szegedhez, amelyben véleményt kér, a harmadik a hatóság válasza arról, hogy megadja-e a miniszter a kért szállitásí engedélyt. A Huspénztár 11 ak a földmivelésiigyi miniszterhez intézett távirati kérelme a következő: — Társulatuink' szegedi, illetve környékbeli érdekeltség részéről! megbízást kapott nagyobb mennyiségű marhának levágására ós a mkirhahusniak Ausztriában való értékesítésére. Alázatosan kérelmezzük, méltóztassék nekümk egyelőre tiz, egyenkint ötezer kilogrammot 'felölelő szállítmány ölött marhahúsnak vasúton Ausztriába nevezetesen Wienbe való kiszállítására engedélyt adni. Tiszteletteljes kérelmünket különösen azon körülménnyel okoljuk meg, hogy a tartós szárazság folytán a gazdaközömégnek elegendő takarmány nem áll rendelkezésre és kénytelen állatainak egy részén túladni. Amig azonban az élőállapotban való értékesítés mai viszonyok között kedvezőtlen, addig ölött állapotban Ausztriában kedvezőbb eredményt lehet elérni és feldélgozás haszna az országban marad. Tiszteletteljesen kérünk távirati választ és tiz darab egyenkint ötezer, összesen tehát 50.000 kilogrammra szóló szállítási igazolványnak szives megküldését. Szegedi Hus és Vásár pénztár Részvénytársaság. A földmüvelésügyi miniszter a Huspénztár kérvényét a, következő leirattal küldte meg Szegednek: — A Szegedi Hus- ós Vásárpéuztár Részvénytársaság ez évi julius 4-ón kelt táviratát másolatban azzal a fölhívással küldöm, hogy lehetőleg sürgősen nyilatkozzék arra nézve, hogy a kért marhahús kiviteli engedély megadása az ottani közélelmezési tényleges helyzetre nézve nem okozhatná-e számottevő hátrányt a hussa.1 való ellátás tekintetében. Egyébként megjegyzem, hogy polgármester ur hozzájárulása esetében is csak akkor következik be a kért kiviteli engedély megadásának lehetősége, ha a cs. és kir. osztrák népélelmezési hivatal a kérelem, teljesítését a sza\r vasmarha, kontingensbe való beszámítással javasolná; a juliusi kontingens terhére pedig .ez a kivitel már nem engedélyezhető. Budapest, 1917. julius 13-án. A miniszter rendeletéből Péchy József, miniszteri tanácsos. A polgármester válasza a következő: Nagyméltóságú M, Kir. Földművelési Miniszter Ur! A folyó évi julius hó 13-án kelt rendeletével arra hivott föl, hogy a Szegedi Hus- és Vásárpénztár Részvénytársaság által kért marhahús kiviteli engedély megadása a közólelmezésünket nem érintii-e hátrányosan a Írassál való ellátás tekintetében. A felhívásra tisztelettel jelentem, miszerint -a kért marhabuskiviteli engedély megadását nem javaslom, épen a közélelmezésünk tekintetéből, mert a marhahús ára nálunk rendkívül magas, nem való az, hogy a gazdák olcsóért kénytelenek elvesztegetni az élőjószágot. A közelmúltban élősúlyban 6 korona volt Szegeden a marhahús ára. Az utóbbi időben 5 korona körül ingadozott s dacára énnek, a mészárszékekben 11 és 12 koronás árban lehet kapni egy kilogramm marhahúst. Éppen a iközéMmezés érdeke megköveteli azt, hogy az igy is igen magas árak ne fokoztassanak azáltal, hogy egyes üzérkedők kiviteli engedélylyel' még magasabb árakat érnek el külföldön, s ezáltal a gazdákat arra sarkalják, hogy ne az országban árusítsák el az élő marhákat a mai árviszonyoknak megfelelő rendes árért, hanem mindig fölcsigázott árakat követelnek, miért biznak abban, hogy ha a magyar fogyasztóközöneóg nem adja. meg az általuk felcsigázott vételárat, ugy külföldre szállít hatják marháikat, Tisztelettel kérem tehát a m. kir. Földművelési Miniszter Urat, hogy a marhahúskivitelt ne csak a jelen esetben, hanem égyáltalán tagadja meg, oly esetekben, mikor a kiviteli korü&ngensen tul, üzérkedés céljából kívánják a hus kiszállítási engedélyét kieszközölni, Szeged, 1917 julius 16. Dr. Somogyi, polgármester. Tudvalevő dolog, hogy az Ausztriába való marii,aszállitás kontingálva van. A Huspénztár eljárásának megítélésénél tehát szerintünk az a döntő szempont, hogy a megállapított kontingensen fölül akart-e — a közönség rovására a legnagyobb nyereségtől sem irtózó gazdákkal szövetkezve — 50.0ÜO kilogramm marhahús szállítására engedélyi szerezni. Igaz, hogy a kérvény — feledékenységből-e vagy szándékosan nem tudjuk — erről hallgat, szövegezése mégis arra enged következtetni, hogy, bizony a Huspénztár itt egy egészen különálló, a kontingensbe be nem tudott szállítást szeretett volna eszközölni. Ez pedig határozottan a város, sőt az ország agyoncsigázott és íkiuzsorázott fogyasztó közönségének a rovására történt volna. .Nérnii megnyugtatásunkra szolgálhat, hogy a földművelésügyi minisztériumban gondoltak a kontingensre. Annál nagyobb nyugtalansággal látjuk azonban a Huspénztár ilyen kísérletét, mert igazgatóságában — ugy mondják közérdekből — helyet foglal tanács egyik tagja. Miért nem érvényesíti ez a tanácstag a közérdek álláspontját, a Huspénztár igazgatóságában és miért nem kényszerítette a város erkölcsi súlyával a Huspénztára arra, hogy például ne a wieni, hanem a szegedi ellátás részére társuljon a gazdákkal. •Nem lehet elégszer elsírni .a polgárság jogos keservét, amely az ilyen esetekbői de sokszor látja, hogy nagyon magára van hagyva. a gazdák — állítólag — kénytelenek túladni állataik egy részén. A szegedi polgárnak legfölebb heteinkint egyszer telik a drága húsra és a jó urak Wienre gondolnák. Az élőállat ára 5—6 korona kilónként, a mészárszékben 11—12 korona egy kiló marhahús. Fejedelmien keres itt mindenki a polgárság gyomrán ós ha igy van — pedig igy van —• ismét kérdezzük: nem ikeresnek iSzegeden túlsókat a mészárosok, nem kellene végre hatósági mészárszéket felállítani ós a hus árát maximálni? De mind'akettőt egyszerre és minél előbb, ; ; ! { , tuimiiinumnihinnuniiniunnimniu Hivatalos heti statisztika az elsülyedt hajókról. Rotterdam, julius 19. Londonból jelentik: A hivatalos heti statisztika arról számol be, hogy a német tengeralattjárók a mult héten tizennégy 1600 tonnán felül levő és négy 1600 tonnán alul levő kereskedelmi hajót sülyesztettek el. Tizenkét haiót sikertelenül támadtak meg. Ezenkivül nvolc halászgőzös pusztult el. Megveszi-e a város a íejcsarnokot. (Saját tudósítónktól.) Nehánv nappal ezelőtt megirta a Délmagyarország, hogy a Központi Tejcsarnok — vezetőiének állitása szerint — báró Kürthynek a tej makszimáiis árát megállapító rendeletével válság elé jutott. Á helyzet ugyanis az. hogy a tejcsarnok a mai makszimáiis árak mellett képtelen tejet kapni, báró iKüríhy pedig a város ismételt fölterjesztéseire sem volt hajlandó ezt a rendeletét megváltoztatni és a tejet magasabbra niakszimálni. Kőrös Albert, a Központi Tejcsarnok igazgatója erre megjelent dr. Somogyi Szilveszter polgármesternél, akinek bejelentette, hogy nagyobb mérvű ráfizetések nélkül képtelen üzemét tovább folytatni. Miután azonban a reszvényta rsaságtól nincs meghatalmazása arra, hogy az üzemet ráfizetésekkel is tovább folytassa, kéri a várost, hogy — a tejellátás biztosítása eminens közérdek iévén — támogassa a tejcsarnok üzemét havi 5000, korona hozzájárulással, ellenkező esetben pedig kénytelen üzemét a háború tartamára beszüntetni. A polgármester az igy megindult tárgyalások során kijelentette, hogv — bár a tejellátás biztosítása, tényleg elsőrendű fontosságú kérdés a városra nézve, évi 60.000 koronás támogatást mégsem adhat egy idegen vállalatnak. Igy merült föl az a terv, hegy a Központi Tejcsarnokot megveszi a város. A polgármester kérdést intézett Kőrös 'Albert igazgatóhoz, hogv mennyiért adnák el a városnak az egész üzemet, mire Kőrös kijelentette, hogy a részvénytőke őszszegéért, 300.000 koronáért bárki hozzájuthat a tejcsarnokhoz. A polgármester nyomban a szóbeli ajánlat-tétel után elrendelte a leltározást a Központi Tejcsarnok telepén. A leltározást a megbízottak csütörtökön délután befejezték és a polgármester elé terjesztették az eredményt. É szerint a leltározott ingatlanok és ingóságok összes értéke 306.000 korona. A városi számvevőség viszont, amely fölülvizsgálta a leltározást, azon a véleményen van, hogy a szerelvények megrongált állapotban lévén, nem érik meg a leltározott érieket, csak ennek negyven százalékát. A leltári értékből igy 50—60 százalékot leszámitandónak tart a számvevőség, ha a valódi érték megállapítását kivánják. E szerint a Központi Tejcsarnok ingatlanainak és ingóságainak összes értéke legfeljebb 160—170 ezer korona. A számvevőség véleménye tehát az, hogy a város csak ezért az összegért vásárolhatja meg a tejcsarnokot. A közélelmezési tanács pénteken foglalkozott ezzel a kérdéssel. A tanács többségének véleménye szerint a városra nézve hátrányos lenne, ha megvásárolná a íejcsarnokot, Egyéb megoldást azonban szívesen elvállalnának. A közélelmezési tanács határozata után a tejcsarnok igazgatósága olyan értelmű ajánlatot tett a városnak, hogv hajlandó az alaptőke 5 százalékáért, tehát évi 15.000 koronáért bérbeadni a tej csarnokot a városnak, ugy, hogy az átadás után a rizikó teljesen a várost terhelje. A közélelmezési tanács most ilyen irányban fogja folytatni a tárgyalásokat a tejcsarnokkal. Nem léhetetlen azonban, hogy a megvétel kérdése újból napirendre kerül. A polgármester 'fölfogása ugyanis teljesen: ellentétes a közélelmezési tanácséval és a tejcsarnok megvételének szükségességét hangsúlyozza. Érdeklődtünk dr. Somogyi Szilveszternél a várható fejlemények iránt. A polgármester kérdéseinkre igy válaszolt: — A magam részéről ma is azt tartom, hogv helyesebb lenne megvásárolni a tejcsarnokot természetesen nem 300.000 koro-