Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-03 / 153. szám

Ö®LMiA.GYAEOES21é Jf szegedi föispánság. A Délmagyarország budapesti munkatársától. — Budapest, juíius 2. Amennyire a mai még ki nem alakult helyzetben egyáltalán lehetséges, tisztáz­tam buzgó utánjárással a szegedi főispán­Ság ügyét. Az Apponyi-párt klubhelyiségé­ben jól informált képviselőktől a következő felvilágosítást nyertem: — Kelemen Bélának eddigi népszerű­ségét a pártban legutóbbi parlamenti szerep­lései nagy mértékben növelték. Emlékeze­tes, hogy Kelemennek az a felszólalása, a melyet az, állami tisztviselők ügyében tar­tott még a függetlenségi párt akkor nagy­hatalma ellenfele, gróf Tisza István részé­ről is nagy elismerésben és méltánylásban részesült. Mi ma büszkék vagyunk Kelemen Bélára, épp azért itt szeretnők őt tartani, hogy a párt köziponti életének vezetésében foglaljon el hozzá méltó helyet. Kedden választják a képviselőiház ni elnökét. A Imi jelöltünk Tóth János. Ha ő emelkedik ebbe a díszes közjogi méltóságba, akkor Kelemen Bélát szeretnénk megnyerni ügyvezető alelnöknek. Amennyiben a képvi­selőház elnöki tisztének betöltésénél csaló­dás érne bennünket, akkor Kelemen Bélá­nak más díszes pozíciót szántunk, ö lenne a Ház egyik alelnöke. — Nagyon szépen köszönöm ezeket az érdekes közléseket, — mondtam — de a képviselő ur szegedi főispánságáról is sze­retnék valamit tudni. — Természetes, hogy a kombinációk •sorából ez sem esett ki. Amint mondtam: imi a központi pártéletnek szeretnők tovább­ra is biztosítani Kelemen képességeit. Hogy sikerül-e ez a tervünk, mé'g nem tudható, mert Kelemen legalább olyan jó, lelkes és hűséges szegedi ember, mint amilyen buzgó és értékes párttag. — Tehát a szegedi ifőispánságot vá­lasztja. — Többet nem léhet mondani. Ilyen határozott nyilatkozatot csak maga a kép­viselő ur tehetne. Talán még annyit, hogy ia választás teljesen ő rajta áll. Más forrásból közlöm, hogy Kelemen Béla már is döntött. A neki, felajánlt két diszes tisztséggel szemben a szegedi főis­pánság szép méltóságát választotta. Károly király általános kegyelmi rendelete Ausztriában. BÉCS, julius 2. A Wiener Zeitung hol­napi száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves Seidler lovag! 1 Rendithetötlen akaratom, hogy az Is­teni gondviselés által ráinbizott jogokait, kö­telességeket oly módon gyakoroljam, hogy összes népeim virágzó és áldásos íejlödé­isébeik megteremtsem alapját. A gyűlölség és megtorlás politikáját mindenütt az eh­geszlelékehység politikájával kell felcselrél­tili. Ennek a szellemnek kel'íl uraflkojdnliia az állam belsejében is. A nép kivánságaít bá­torsággal, kölcsönös előzékenységgel kell kielégíteni. Az engesztelékenység o jeliében akarom latén hatalmas támogatásával uralkodó/' kö­telességein gyakorolni és elDsöikénit akarok az engedékenység útjára lépni, és mindazon sajnálatos politikai el­tévelyedésekre, amelyeik a háború előtt és alatt történteik, a feledés fá­tyolát kívánom bqritainii. Azoknak a személyeknek, akiket polgár/, vagy katonai bíróság az afanit iköveitkezö polgári helyzetben elkövetett büntejtö cse­lekedet miatt elitéit, elengedelm a kiszabott büntetést: Hazaárulás, felségsértés, a császári ház tagjainak megsértése, lázadás, zendülés, erőszakos fellépés a kor­mány által a közügyök tárgyalására egybehívott gyüíekezjet, bíróság vagy más hatóság ellen, vagy a fölsorolt büntettek egyikének pártolása. E kegyelem alól kivétetnek ázolk, akik az üldözést külföldre való menekülés által ke­rülték el, akik az ellenséghez mentek át, vagy a háború kitörése után nem tértek vissza a monarchiába, A büntetéssel egyidejűleg elengedem a törvényes elöirások alkalmazását is. Azért a rettenthetetlen viselkedésért, amely lyel derék, vitéz katonáink visszaverték a hadseregem délnyugati arcvonalán indított legutóbbi offenzívát, népeim iránt való háláimat neVn tudom jobban leróni, mint ezzel a kegyelmi aktussal. Erre a mai napot szemelem ki, amelyen hon szeretett legidősebb fiam, akit Isten kegyessége nekem ajándékozott, védőszent­jének nevenapját ünnepli. Laxenburg, 1917. julius 2. KÁROLY is. k. Seidler s. k. BÉCS, julius 2. A császári kegyelmi rendelet parlamenti körökben nagy feltű­nést keltett. A rendelet nemcsak a szláv, képviselőkben keltette a legjobb hatást, hanem a németek is a kéziratban foglalt di­cséreteit; hatása alatt állanak. Várják, hogy a kegyelmi rendelet kitűnő befolyással lesz a parlamenti ülésszak további lefolyására. Szeged, 1917. julius 3. LEGÚJABB. SANüHAI: A Reuter-ügynökség je­lenti: Kmában proklamálták a császárságot és Huaretuug császár trónralépését. PEKING: A Reuter-ügynökség jelenti: Hsan Gsun tábornok, a katonai párt vezére julius elsején délután három órakor föl­kereste a köztársaság elnökét és követelte visszalépését. Egyúttal kijelentette, hogy Huantung mandzsu király újból íróríralépett. AMSTERDAM: Pétervárról jelentik: Az antant-hatalmak újból meg fogják kísé­relni az oroszországi pártok egyesítését, akik aztán követelni fogják a jöfonileigi kor­mány eltávolítását és ajntamíbarát kormány felállítását. ROTTERDAM: A Daily Chronicle je­lenti: A munkás- és katonatanács meg­engedte, hogy a fronton levő katonák részt­vegyenék az alkoímányozó gyül'és tagjai­nak megválasztásában. Az aíkcitmányozó gyűlés fog azután dönteni a háború és béke kérdésében. ZÜRICH: Az angol király udvariassági látogatást tett Beathay admirálisnál. E lá­togatás állítólag bejelentője az angol hajó­had nemsokára meginduló akciójának. BUKAREST: Majorescu Titus, a liires román politikus tegnap 71 éves korában meghalt. BERLIN: A kancellár a legközelebb nyilatkozni fog az általános katonai és po­litikai helyzetről. Különösen Líoiyd George legutóbbi beszédére fog válaszolni. BERLIN: A Wolff-ügynöksiég jelenti 2-án este: Nyugaton nem történt lényeges esemény. Keleten Koniuchynál orosz tá­madások összeomlottak és tovább északra ujabb harcok fejlődtek. A központiak mái* meg­nyerték a háborút. — Hindenburg nyilatkozata a helyzetről. — BÉCS, julius 2. Hindeniburghoz közel­álló egyén közli a Magyar Távirati Iroda tudósítójával a következőket: Hindenburg a helyzetről így nyilat­kozott: A háborút megnyertük, ha helyt állunk az ellenséges támadá­sokkal szemben, amíg a tenger­alattjárók befejezték munkájukat. Tengeralattjáróink jól dolgoznak és erösebbeii buzdítják az ellenség: életföltételeit, mint hittük. Nem is távoli időben ellenségeink békére kényszerülnek. Azért folytatják sú­lyos veszteségeikkel járó, ered­ménytelen támadásajkat. Az ame­rikaiak segítségét már nem várhat­ják meg. Ám jöjjenek az amerikai­ak is; bennünket nem lehet meg­verni. Az ellenséget addig dönget­jük, míg belátják, hogy megnyer­tük a hábornt, azután megkapjuk azt a békét, amelyre szükségünk i van. A volt miniszterek felelősségre vonása. Athén, julius 2. (Reuter.) ,A kormány elhatározta, hogy a decemberi események­ért felelős egyének ejlen megindítja a bün­tetőjogi eljárást. Nem fognak kivételt tenni miniszterekkel sem. A görög kormány visszakapja a flottát. Athén, julius 2. (Reuter.) A Salamis­iban veszteglő könnyű görög flotillát és 'ki­sebb hadihajókat vissza fogják adni a gö­rög kormánynak,

Next

/
Thumbnails
Contents