Délmagyarország, 1917. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1917-07-17 / 165. szám

2 DÉLiM AGYÁR ORSZÁG. Szeged, 1917. julius 18, Szeged föürata a Fehértó ügyében. — Hogyan kíván védekezni a hatóság a vadvizek ellen. — (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, ihogy az elmúlt tavasszal sók gondot okozott a Fehér ó, mely körülbelül 20.000 hold termőföldet elöntött. Áprilisban a törvényihatósági bizottság rendkívüli közgyűlést is tartott ebben az ügyben, amely többek közt elhatározta, hogy a védelmi intézkedések megtétele végett -felir a földművelési és honvédelmi miniszterhez. A tanács hétfői ülésén dr. Turóczy Mihály tiszti főügyész bemutatta azokat a föliratokat és átiratokat, amelyeket a közgyűlési határozat értelmében küldeni kell. Az a fölirat, amelyet a földmivelési miniszterhez intéz a város, értesiti a minisztert a határozatokról és arról, hogy a csatorna kimélyitési tervezete munkában van. A nagymennyiségű viztömeg elvezetéséről az őszi esőzéseik beállta előtt kell gondoskodni. Erre 300 embernek egy havi munkája szükséges, melyet azonban a város a nagy munkáslhiány miatt nem tud biztosítani és igy abba a helyzetbe kerül, hogy a tervezett levezetési munkálatokat nem tudja keresztülvinni. Ez a körülmény előre ki nem számitható mezőgazdasági károkkal fog járni és nem ok nélkül lehet attól tartani, hogy a Fehértó vizszine annyira fog emelkedni, ihogy a mellette levő budapest—szegedi műutat is elönti és fölhuzódhat esetleg a várost övező körtöltéshez, aminek következtében elborítja a rókusi és felsővárosi, feketeföldeket, eltekintve attól, hogy visszahatással lesz az összes felsőtanyai egyéb területekre is> aminek folytán 20.000 katasztrális holdra tehető az a terület, amelyet a Fehértó elöntéssel fog fenyegetni. Megemlékezik a fölirat arról is, hogy a király is érdeklődött a fehértói bajok felől és kéri a város a minisztert, hogy járjon közbe a honvédelmi miniszternél, hogy a szegedi műszaki csapatokból a szükséges munkaerőt bocsássa a város rendelkezésére. Ezek az intézkedések csak a közvetlen veszély elhárítására nyújtanak védelmet. Állandó védelem szükséges. Ehhez pedig a Duna—Tisza közti vadvizek rendszeres, egyöntetű szabályozása szükséges. Kéri a város a minisztert, hogy a Duna—Tisza köze belvizeinek rendezését állami föladatnak mondja ki és a kérdést törvényhozási uton rendezze. A város a szükséges munkaerő kirendelése iránt hasonló föliratot intéz a honvédelmi miniszterhez, továbbá fölkéri Pestpilissolt-, Csongrád- és (Bácsbodrog megyét, Hódmezővásárhely és Baja városokat, hogy hasonló föliratban támogassák a városnak azt a kérését, hogy a Duna—Tisza közti vadvizek levezetését állami föladatnak tekintsék. Végül Csongrádmegye alispánjához intéz átiratot a város. Ebben elmondja, hogy a Szegedi Ármentesitő és Belvizszabályozö Társaság lúdvári zsilipje és szivattyú telepe számára zsilip- és szivattyukezelési szabályok vannak megállapítva. E szabályzat 3-ik és 4-ik szakasza a társaságot följogosítja arra, hogy a holttiszai kanyarba torkolók rnatyéri zsilipet plusz 3.20 méternél lezárhassa. Később a társaság oly közgyűlési határozatot hozott, amely szerint plusz 2.40 méternél lezárhatja. A határozat 4. §-a szerint, ha a holt kanyar vize plusz 3.20 méternél magasabban van, a szivattyú telep működésbe hozandó és oly erővel tartandó üzemben, hogy a kanyar vízállása a PUISZ 3.20 métert meg ne haladja. Ez a rendelkezés már elavult és a várra azért keresi meg Csongrádmegye alispánját, hogy az illető rendelkezésnek oly módosítását rendelje el, amely szerint a zsilip nyiA'a hagyandó addi, amig a holtkanvar vízszintje a három métert el nem éri és hogy a lttdváii telep köteles a szivattyúzást a jelenlegi plusz 3.20 méter vízállás helyett már akkor megkezdeni, ha a holtkanyar szintié a plusz 2 méter magasságot eléri. J7 kénjényseprő szerencséje. Torna i Ferenc 1881. évi születésű kéményseprő segéd legelőször 1909 december 27-én vállalt munkát Kittka szegedi felsővárosi mesternél. Ekkor 1912 április 7-ig, tehát két és fél évig dolgozott Kitt kánál és a kilépéskor nyert bizonyitvány tanúsága szerint becsületes ember, megbízható, munkáját jól és rendésen végezte, akit a legmelegebben lehet ajánlani mindenkinek. Kittka — az események tanúsága szerint — a legkomolyabban vette a saját meleg ajánlását, mert 19lL4 február 3-tól ismét nála dolgozik az 1907ben felszabadult Tomori, még pedig ez alkalommal az első' alkalmaztatásánál hosszabb ideig, 1917 julius 10-ig, vagyis közel hárem és fél évig. Alig hat hónappal azután, hogy Kittka másodizben alkalmazta az akkor 33 éves Tomorit, kiütött a világhá'boru, mely most máiteljes három éve szedi áldozatait: a frontokon és itthon. A háború nagy kiterjedése már az első évben szükségessé tette a békében alkalmatlan b) osztályú népfölkelők sorozását és az egyik ilyen sorozáson alkalmasnak találták Tomori Endrét is. Kittka folyamodott. Tomori felmentéséért. Kérvényét kedvezően intézték el, nem azért, mert ő maga a háborús nehéz viszonyok ellenére- sem igen öltötte fel a kéményseprés szerencsés kosztümjét, hanem inkább mással foglalatoskodott, hanem azért, mert a kéményseprés mesterségének; zavartalan iizése némi vonatkozásban van a tűzbiztonsággal, amit okos és gondos hatóság minden körülmények között respektálni szokott. Igy történt, hogy felsőváros egyetlen kéményseprőmestere számára felmentették annak egyetlen segédjét, aki inajd egyedül végezte az egész kerület munkáját. 1914 február 3. óta, amikor Tomori másodizben foglalta el állását Kitt-kánál. nagyot változott a világ sora. A drágaság olyan méretekben emelkedett, mintha 36 év óta lenne világháború, mintha 300 évet éltünk volna át azóta. Akár igy, akár ugy, gyarló életünkben hosszú idő, ami alatt a legegyszerűbb munkás jövedelmének is emelkedni kell, hacsak sorsának javítása, helyett az idő múlásával nem akar mind' közelebb jutni keserves élete legkietlenebb állomásához, amit mindannyian elkerülni igyekszünk: az éhezéshez. Tomori Endre 1914 február havában 80 K .fizetéssel lépett szolgálatba. Ne tessék rémüldözni: nem ebből kellett megélnie. A kéményseprő segédnek mellékjövedelme is van, Tomori például 60—80 koronát keresett havonta kéményégetésből, kályhaseprésből és egyebekből. A keresete igy együtt sem valami nagy, .dehát számolni kell a sors keserves szatírájával: kéményseprői látni másnak csak szerencse. A háború kitörésével azonban egyre fogyatkoztak a mellék jövedelmek. Kéményt ma már alig égetnek: nincs petróleum. A mellékjövedelem egyéb' okok miatt is csö;kent, de a havi 80 korona fizetés a bosszú 3 . s fél év alatt egy fillérrel sem emelkedett. Az id'én julius elején azután egy szép n p pon bátorrá edzette Tomorit az őt és családiját egyre jobban fenyegető ni-ncsetlenség é* tekintettel arra, hogy a rettenetes háborús drágaság közepette sem kapott 3 és fél év óla fizetésemelést, hogy a mellékjövedelmei a végsőkig lecsappantak, hogy a mesterek dijait ö ven százalékkal emelte a város, havi fizetés >nek 150 koronára való felemelését kérte. Kittka előbb kézzel-lábbal tiltakozott mindenfizotésjavitási offenzíva ellen, majd megajánl-e: t nyomban 20 és október 1-tól ismét 20 korona javítást. És mert Tomori ezt nem találta kielégítőnek, nyomban elboesájtotta és a hatóságnál bejelenttete, hogy nélkülözhetetlensége .megszűnt, felmentésére nincs tovább szüksége. Szegény Tomori, kinek szerény keresetére egy asszony és egy apróság vár bizalommal és éhesen, mit tehetett mást, megalázkt diott, felkereste Kittkát és kijelentette nek', hogy havi li20 koronáért hajlandó dolgozn.. Kittka táncoltatta néhány napig Tomorit, azután megmondta neki, hogy megadná most már nyomban is a 120 koronát, de bizony o nem szaladgál a városházára, nincs már r.í egyébként sem szüksége, vannak inasai, majd azokkal dolgozik. , ; , • • j Tomori bevonul. Százezren megtették már előtte. De hogy lett nélkülözhető a háború harmadik esztendejének végén, amikor fizetésemelést kért, ha nélkülözhetetlen volt, eddig, amikor eddig természetszerűleg nem voltunk annyira szükiben az embereknek, mint most? Ajánljuk ezt az ügyet az illetékes hatóiságok figyelmébe. Bombáztuk a vernai katonai telepeket. BUDAPEST, julius 16. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Tengeralattjáró naszádaink egyike, amelynek Trapp sorhajó hadnagy a parancsnoka, julius 8-án a vernai (Északafrika) katonai építményeket egy órán át jó eredménnyel lövöldözte. Az ellenséges szárazföldi ütegek tüzelése sikertelen volt. hajohadparancsnokság. Fwé Sósnál fjjm '•hwp