Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-03 / 130. szám

0 bélmagyarország Szeged, 1917. junius 3. is, ha azon más nemzetek részére is hajózta­lünk. Fejlődésünkhöz a szabad és nem a zárt Adriára vau szükségünk. Egyebet nem aka­runk. Ezt és a magyar Magyarországot, a magyar nyelv kizárólagosságot azonban követelnünk kell. Mi Szerbiát meg fenyítettük, most nem puszrr ózhatjuk. Tudja meg. hogy a nagy szomszéddal szeml en mik a kötelességei, ha azokat telje­síti. panaszra nem lesz oka. Megengedni azonban, liogy továbbra is testünkből dara­bokat akarjon kitépni — biin volna, — már pedig ugy látszik, hogy ezt akarják! Gál Miksa. ib&h&akbbbsbsbbbbbbbbflbbbr; Hötzeudorii Conrad báró tábornagy: Ellenségeink fogyatkozó erejének leg­jobb bizonyítéka: kétségbeesett vadászatuk uj szövetségesek után. 1917 május havában. Hötzeudorii Conrad báró, tábornagy. jflbbbbflbbbsbbflbbbbbflbbflflbbt Beszélgessünk. * A fahonvéd: Hát csak az ég nem ontja helyettünk a könnyét. Pedig annak a könny­nek áldás járna a nyomában. Én: Ránk férne már az áldás meg a bé­kesség! Esőt, kivánna a föld nem pedig vért. A fahonvéd: Mindig abból van a sok, áruit az ember nem ikiyán és abból kevés, ami után vágyakozva sóhajt. Én: Csirip-esurup dolgokra folyik itt is a gyűjtés, de a. gyöngyösiek érdekében nem igen mozdulnak meg a szegedi szivek. A fahonvéd: Ha tán szerelemről volna -szó, a szivek jobban megszólalnának. Én: A szex-étet néha több, mint a szere­lem. A fahonvéd: He több a szívtelen ember i.s mint a lelkes. A szoknya után még buk­nak, de a hadikölcsön-jegyzés iránt nem igen. Pedig az itthoni evőknek is meg kellené mutatniuk az erőt és nem csupán azokra ibizni az erőkifejtést, akik az ellenséggel szemben állnak. A tartózkodó magatartás visszafelé is sülhet. Én: Az egész vonalon ilyen görbeségek­.Azután lasankint épülni kezdett az alsó­tanyai müut mellett, közel a „minta tanyá"­Sxoz a kápolna," ott, ahol a Pestmegyéből jövő vadvizek lefolynak, Csorvason át a Nagyszék­sósba s ahol a vízfolyás fölött erős tölgyfa-hid (köti átal a partot. Épült a kápolna, azonközben a városból jövő kocsra megálltak, nézni, hogy mi készül itt. Barna Illések lelkesen magya­rázták : Ennek a szentnek ugy leöli állni, hogy lefelé nézziin, inert ezt a vizbe fujtották, oszt ugy dukál, hogy arra forduljon, amerre a viz szalad. — No — akaszkodta'k a rövidszárú pipába az öregek — hát nkkó jótfelé fordították kend­tök. — Aztán mór' fujtották a vizbe? — kíván­csiskodott az asszonynép. — A Morvába (Moldvát akart mondani) fujtatta a cseh-király. mert nem árulta el a gyónást, amit a felesége tött neki. - .Tó lőtte — néztek össze az asszonyok. — Hát . . . Jó hát . . . Aztán arra napkelte felé kölletött fordítani, mer' tngyák kendtök, hogy |H szól, vihar, eső mindig emerről gyün, hát védeni köll. j kel találkozhatni. Visszájára mennek a dol­I gok. A fahonvéd: Csakugyan. Itt van a sze­gedi Miibarátok Körének a cselekedet is. Van egy egyesületünk, amelynek feladata volna a kiállítások rendezése, de már évek óta ölhetett kezekkel ül és várja a csodát. Én: A csoda meg is történt, mert iane, nélküle is megrendezték a kiállítást, aminek a révén elibénk tárult a ífnc/c-muzenin kin­csestára. Csak az a baj, hogy az uj alakulat­nál ineg az egyéni törekvések nyomulnak előtérbe. Sok a szereplő és kevés a munkás hozzáértő. A fahonvéd: Az eszkimók, meg a fókák históriája megújul és jelentkezik. Én: Itt jotbhára mindig az volt a baj, hogy az eszmét eltakarta az előrefurakodók csoport j a. A fahonvéd: Azokat látják meg rendsze­rint, akik nem hátul állnak. Én: -Néha azokat is. Itt van példának a Viragh doktornő esete. Noha sohasem tüleke­dett előre, csak a munka- teljesítésében nem állt hátul, mégis észrevették most, hogy az élete során uj határkőhöz jutott. •A fahonvéd: Azt •hiszem, nincs ebben a városban senki, aki nem kívánná a boldog­ságát, a zavartalan szépségekkel teli házas életét. > Én: Magam is azt hiszem. No de nem­csak ő, a töbih orvos is teljesítetté a köteles­ségét. Mindegyik kivette a vészét busásan a munkából, sőt annyit fáradtak, hogy szinte ma-holnap "nmguk is kezelésre szorulnak. A fahonvéd: Még talán a hentesek és a mészárosok is. Valami bajuk történhetett, mert már a húsárak olcsóbbodásáról -is lehet beszélni. Én: Beszélni igen, de a tényt konstatálni nem igen. A meghízott taglósok ugyancsak kötik az ebet a karóhoz. A fahonvéd: Talán azért is adóztatták meg a kutyákat. Most még csak a levtgő­szivás megadóztatása van hátra és aztán e téren minden kimerült. Én: Ideje volna, ha a szalon n adrágitők törekvése is kimerülne már. Ha a bűvösre kerülnek, még jól járnak, mert nem szenve­dik a nagy meleget. A fahonvéd: Pedig most egyik-másik telhetetlennek ugyancsak melege leliet. Én: Az se volna baj, ha a zsírjuk osö­Ezt is helyben hagyták a magyarok. Hely­ben hagytak mindent, még a kápolna elején levő feliratot is: Isten dicsőségére Nepom.ukí Szent János tiszteletére. A világháború emlékére Emeltették az alsótanyai hívek. És ina inár áll a díszes kápolna, a kápol­nában Vasrács mögött Szent János szobra az ötszáz év előtti prágai érsek „képmása", aki Napomnkban születvén, Csehország védőszent­jévé Dagadta el. Most már csak az egyházi fel­szentelése van hátra, ami csütörtökön. Űrnap­ján délután megy végbe fényes szertartással.., A vadvizek széles folyása mellett, homokos rozsföldek közlött, áll a háború első emléke és állni fog hosszú éveken körösztül, mert a vitéz hősökért való kegyelet gondozni fogja azt. A vfellásoé szivek pedig összeszedik majd a mezők sziues virágait, a tölgyek friss leveleit és lete­szik Szent János lábai elé. liogy illatozván azok, a könyörgés szelíd szava, mint tömjénfüst szálljon az Ég felé a virágos kalappá!, nótás ajakkal eltávozott, de vissza nem tért alsóta­nyai fiuk lelkéért. —y­. J s ipögne, mert ugyancsak szívják az emberek zsírját, A fahonvéd: De a teremburáját, az ilyen vámpíroknak a torkukra kellene tenni a kést. Én: Mit érne vele? Ezek a telhetetlenek előbb eladnák a kést, mintsem a torkukra kerülhetne. A fahonvéd: Jó szerencse, hogy a sok rossz cselekedet között jó is kerül. A Nő védő­Egyesül el holnapi népünnepélye szép és hasznos cselekedet lesz. A jövedelemből a hadi árváknak, meg a szegény gyerekeknek jut majd jócskán. Én: Jusson is. de minél több. Két kézzel kell adni mindazoknak, akik tehetik. Akik nem tehetik, azok egy kézzel úgyis adnak. A fahonvéd: Akik adnak, azok kapnak is. Sok nyeremény lesz kisorsolva és meglás­sa, az nyeri íueg majd a főnyereményt, aki­nek disznaja van. Mert disznóba lenni jó . . . aasaaaaababbaanaababaabtabbaabaaaabbaaabaababaaaaaaa A gyerrciekrendőrség szervezése. (Saját tudósítónktól.) A néhány héttel ezélőtt Szegeden megalakult gy/rmekrendőr­ség szervezése sok munkát, vesz -még igénybe. Szombaton délután dr. Szalay József főkapi­tány elnöklésével értekezlet, volt, amelyen a gyermekrendőrség szervezési szabályait tár­gyalták. A főkapitány utmutatási tervezetet mutatott he az értekezletnek, amely azt egy­hangúlag elfogadta. Az útmutató többek közt a következő fontosabb pontozótokat tar­talmazza: A gyermekrendőrség tagjai hivatásuk­nál fogva nem hatósági közegek, jogosítvá­nyuk nem is lesz ilyen, hanem társadalmi" szervek, akik nemes hivatásuknál fogva a hatóságok fokozottabb támogatására és vé­delmére számithatnak. A gyermekrendőrség célja az, hogy a fiatalkorú gyermekeket a,bű­nözéstől visszatartsák és a gyermek erkölcsi és testi épségét megvédelmezzék. Az útmuta­tásban, amely nagy gonddal van összeállítva, fel vannak sorivá azok az esetek és körül­mények, amelyek kívánatossá teszik a gyer­mekrendőrök közbelépését. Különösen fonto­said) cselekményekről emlékszik meg az út­mutatás. Ilyenek például a gyermekek kére­getése, csavargása, tüzokozó, vagy robbanó­szerekkel való játszása, szeszes italokat áruló helyiségekben, vagy éjjeli mulatóhelyeken való megjelenése; káromkodás, állatkínzás; épületek, parkokban levő növények és fák rongálása; ki nem jelölt helyeken való für­dés a gyermek munkaerejével való vissza­élés ós a szembetűnő nyomor. Ilyen estekben kívánatos a gyermekrend­őrség tagjainak a közbelépése. A gyermeke­ket először komoly hangon figyelmeztetni kell, ha ez nem használna, akkor elsősorban a gyermek törvényes gondozójához kell for­dulni, vagy a helyszínen, vagy a lakáson. Csak a. legvégső estben kívánatos a városi, vagy a katonai rendőrség közbelépését igénylevenni. A panaszt a fiatalkornak fel­ügyelőhatóságánál kell megtenni. Ez portó­mentes levelezőlapon is bejelenthető. Az útmutatás végül komoly intelmet tartalmaz és arra hivja fel a gyermeki- md­őrség tagjainak a figyelmét, hogy a túlzástól tartózkodjanak. A gyermek erkölcsi elfajulá­sát kell megakadályozni, de nem elfojtani a gyermek kacajt, ; |

Next

/
Thumbnails
Contents