Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-28 / 150. szám

•j ) * .,— —— — » Sz&fifed, 1917. junhis BÉLMAGYAROBtíZAG Mégy hónapra szavazta meg a képviselőház az indemnitási. — Budapesti tudósitónk telefonjelentése — A Ház szerdái ülését Szász Károlv al­elnök háromnegyed tizenegykor nyitotta meg. Jelenti, hogy Sebmecz- és Bélabánya város a közszolgálati alkalmazottak fizetés­emelése, Békés, Hajdú és Zala megye pe­dig a vármegyei tisztviselők anyagi java­dalmazása és a háborúban eltöltött idő két­szeres beszámítása tárgyában feliratot in­tézett a Házhoz. Ezután Szász Pál, a kérvénvi bizottság előadója tette meg jelentését. Az elnök közli, bogy a házszaibálytok 433. szakasza értelmében — miután elérkeztek az indern­nitás tárgyalásának negyedik napjához —• egy-egy szónok félóránál hosszabb'beszé­det nem mondhat. Kovácsy Kálmán rámutat arra, . hogy a munkapárt állítólag a nemzetiségektől félti a magyarságot és ezért ellenzi az ál­talános választójogot, holott mind a kettő meglesz, (hiába erőszakoskodik a munka­párt. ö bízik a nemzetiségekben. Ismeri a felvidéki népet. A tót rendkívül hü a ma­gyarsághoz. Tud esetet, hiogy a tótok eb­ben a háborúban' nem akartak együtt har­colni a csehekkel és amikor arra buzdítot­ták őket, hogy csak menjenek velük, hiszen közéjük tartoznak, mert ők is szlávok, azt mondták, hogy ők csak odahaza tótok, a harctéren tí&Jtibdn magyarok. Sajnálja, hogy már eddig is nern dol­gozott a parlament a népért. Arnig a nem­zet naggyá nőtt, a parlament oly kicsi ma­radt, hogy szégyenkeznie kell miatta. Min­dent el keit követni, hiogy a hazatérő ka­tonákat kenyér és munkaalkalom fogadja. Üdvözli a katolikus autonómiát. A kormány iránt bizalommal viseltetik és azr indemni­tást elfogadja. Pescha Miklós: üdvözli a ibirák iize­tésreridezését. Meg állapiba, hogy a hadi­gegély kiosztása körül sok visszaélés tör­tént. Az indemnitást elfogadja. Pop Cs. István elfogadja az indemni­tási javaslatot, bár nincs bizalommal a kor­mány iránt. Erey János: Magától nem is kívánunk bizalmat 1 Pap Cs. István: Nem akartam felszó­lalni, de súlyos és igaztalan vádat emeltek ellenem. Kijelentem, hogy ugy én, mint pártom többi tagjai, ha sérelmeket pana szolunk fel, azokat stohasem a magyarság, vagy a magyar nemzet ellen, hanem min­dig az illető kormány ellen hozzuk fel. Mi a magyar nemzettel és a magyar­sággal jó viszonyban élünk és akarunk él­ni. Tisza István vádjának azi volt a lényege, hogy az aradi román intelligenciának éri vagyok a vezetője és hogy ennek az intel­Hgenciátiak a lapja, a Rotmanul, a hábioru alatt kétértelmű magatartást tanúsított. Hivatkozik a háború kezdetén a képviselő­házban tett hűségnyilatkozatára és Appo­nyinak, valamint Andrássynak beszédére, a mellyel ezt a hűségnyilatkozatot üdvözöl­ték. Hangsúlyozom, folytatja, hiogy egyek és elválaszthatatlanok vagyunk a magyar nemzettel. Hitszár Károly szólalt fel ezután. A választójtognak azt a reformját, amit az uj kormány hoz, üdvözli. Ellenben visszauta­sítja azt a kompromisszumot, amit Tisza ajánl. Az indemnitást megszavazza. Lukács György szólalt fel ezután. Ki­felentt, hogy azért lépett ki a munkapárt­ból, mert Tisza választójogi álláspontjával nem értett egyet. A Fejérváry-kormány állította a programja élére a választójfogot, amelyet voltaképen ő tett a politikai élet vezérlő gondolatává. A mai kormány szin­tén ezzel a programlmal jön, tehát a két kormány között nincs nagy különbség. Az indemnitást megszavazza. Miivel a 'ház­szabályok értelmében félóránál tovább be­szélt, az elnök megvonta tőle a szót. (Andrássy bedjzéde.) Gróf Andfássy Gyula szólalt fel ez­után. Foglalkozik Lukács beszédlével. Tilta­kozik az ellen, hogy a mai kormány hely­zetét a Fejérváry kormányéval hasonlít­sák össze. Akkor a kormánnyal szeimben a nemzet többségének bizalmát biró párt volt, a mostani többség azloniban nem beszélhet a nemzet nevében. Fülében csengenek még Tisza szavai, melyekkel figyelmeztetett ar­ra a diszharmóniára, amely a határunkon küzdő katonák és a hazában lejátszódó események között vannak. A munkapárt ré­széről olyan közbekiáltások hangzottak ei, amelyek szégyenteljesek. 'Ugy látszik, hogy érzik azt, hogy nagyon rosszul áll a dol­guk. Tisza kifogásolta, hogy Ausztriában helyreállott a parlamentáris kormányzat. Gúnyosan szemükre vetette az ott történ­teket. — Én ritkán örültem valaminek ugy, — mondotta Andrássy, — mint mikor a csehek lelplezték veszedelmes akcióikat. Így legalább világosan kiderült, hogy hol vannak azok » törekvések, amelyek Ma­gyarország és a monarchia érdekeivel el­lentétben vannak. Ezutáu áttér a Ház felosztásának kér­désiére. Tisza is foglalkozott ezzel a kér­déssel. Miért lát most merényletet a Ház tervezett feloszlatásában, amikor, neki ke­vesebb joga lett volna erre. Majd áttér a •választójog kérdésére. A legtöbb forrada­lom olyan országban tört ki, amelyben a parlament nem jól működött. A volt mi­niszterelnök hiába tagadja a történelmi ese­ményeket, azokat nem lelhet meghamisíta­ni és a kormányt támogató pártok egész szívvel vállalják a felelősséget a választó­jogi reform megalkotásáért. Hogy Tisza megbukott, ez az egész országnak nagy hasznára lesz. A túloldalról folyton azt hangoztatják, hogy mi nemzetközi atheista irányt követünk. Ez ellen a nevetséges vád ellen felesleges is védekezni. A nemzet ér­deke kivánja a választójog kiterjesztését. Egy azonban bizonyos, hogy a határon tul nem mehetünk. Bízik abban, hogy a válasz­tójog kiterjesztése nagyobb munkára fogja serkenteni a népet. Azzal végzi Andrássy beszédét, hogy felszólítja a kivüláijclkat, hogy n'e hagyják •magukat elragadtatni Tiszától. Tiszát nagy koncepciójú, de veszedelmes embernek tartja. Szembe akarja állítatni a történelmi középosztályt a néppel és ha ez az osztály utána megy, ez is meg fog semmisülni. (Nagy taps a hiohlakm.) (Telejszky fel&zidtfoáM.) Telqszky János kijelenti, hiogy a Ház feloszlatására vonatkozó kijelentéseiben Andrássy tévedett, ö indítványozta a mi­niszter tanájcsban, hogy oszlassák fel a Házat és Tisza a leghevesebben ellenezte. Az indemnitással foglalkozik ezután. Ki­jelenti, hogy a beterjesztett javaslat külön osztálybikat juttat előnyhöz, mások sérel­mére. A birák épugy érzik a nehéz hely­zetet, mint más tisztviselők. Ha a koijmány ragaszkodik a birói kar\ fiz^téséhék rende­zéséhez, ugy a mUfikapét azt meijizaváiér A pénzügyminiszter fejt ege léseit egyébként kielégítőnek tartja. (A minpszterjekiök a cseh támadásokról.) Gróf Esferíházy Móric miniszterelnök azzal kezdi beszédét, hogy a legfőbb nem­zeti érdek teszi szükségessé a javaslat el­fogadását. Miután a munkapárt haj lati dó az indemnitást megszavazni, ebből látja, hogy mindent meg akarnak adni, ami a háború győzelmes befejezéséhez szükséges. Kitér ezután a Reidisratban elhangzót, támadásokra. — Legyenek meggyőződve, — mondta, — hfogy sa felelős tényezők nem szimpatizálnak a felelőtlen tényezők kije-i fentéseivel. Bennem pedig álég erjj és ener­gia \ in adja, hogy mqgvédfem a magyar álláspontot. A kiegyezésre vonatkozólag kijelenti, hogy a 67-es kiegyezés híve. A munkapárt részéről személyét ért támadásokra, nem reflektál/Előre kijelenti azonban, hogy az eljárás épen a munkapártra nézve fog igen kellemetlen következményekkel járni. Vitatklozik Tisza ' tarthatatlan választó­jogi álláspontjával. — Láttam, — mondta, — h< gy a nemzet legbecsesebb tradíciója Szent István óta, hogy akikor alkotta meg a reformokat, amikor áztok a legjobban kapcsolódtak be a kor szellemébe. A kor­mány választójogi programjának megalko­tása és megvalósítása az egész világ előtt Magyarország szociális érettségének lesz a tanúsága. (A baloldal fölállva tapsai és éljenez.) (Szavazás féMeédlMsel) Az elnök a vitát ezután berekesztette. Felteszi a kérdést, hogy a Húz elfogadja-e a pénzügyi bizottság javaslatát általános­ságban. A baloldal azt hiszi, hogy már a négy hónapos t'e tninusról van szó, ezért ülve marad, sőt amikor Andrássy feláll, barátiad visszahúzzák a helyére. A baloldal ellen/próbát is követel, azt hangoztatják, hogy többségben vannak és megszavazzák a hat hónapos indemnitást. Az óriási zai­ban az elnök folyton csenget és.magyaráz­za. hogy az indeimnitásnak csiak az álta­lánosságban való elfogadásáról van szó, de nem a terminusról. Ellenpróbát rendel el és a iModalhoz csutíukúzitiék a horvát és szerb képviselők is. Jelenti ezután az elnök, hogy a többség általánosságban megsza­vazta az indemnitást. A jbbboldialort nevet­ve kommentálták az eseményt azzal, hogy a kormány pártja majdnem leszavazta a saját indömnitását. (141 : 127.) Délután félötkor zsúfolt teremben nyi­totta meg az elnök az ülést. Az indemnitási javaslat részletes tárgyalásánál az első szakaszhoz dr. Gratz Gusztáv pénzügymi­niszter szólalt fel. Javasolja, hogy az in­demnitást hat hónapba sgaivdzzák meg. Hegedűs Lóránt ragaszkodik a négy

Next

/
Thumbnails
Contents