Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-27 / 149. szám

&éged, 1917. jttnííu É. ŰWlMAiÍ?Á£aamAl3 ' I n . I I ... ..... .... Burgonya még apuidig kc-vés van. tehát J A gyiimclcspiucoti is. Mindenütt. Csak a az ára is ern-eilkeklett; két korona Irkterre. zsebben Jegyeq pénz, sok pémz. Ment, hogy Három-négy krumpli egy liter . » . akii (fölmegy a piacira, azt kirabolják telíe­•Egyébkémt panaszra igazán nincs ok* seri, az szent. Elvégre is, dJ- álltam nem vtéd­vah minden a piacon* (Amit alkar az ember, hieti meg mindentől áz embert. Nem Qyernjekbemutató hétköznapodon. (Sajót tudósitónktól.) A munkásbizto­»itó pénztár szerény épülete hivalkodó di­szitései dacára sem tűnik már nagyon sze­münkbe. Megszoktuk a Tisza La jos-kör út­nak ezt a furcsa kis házát, amelyben a köz­ismert kórházi szag fogari, amint a kapun belépünk. (Megyünk fel az emeletre, ahol az egyik orvosi szobában dr. Turcsányi Im­re kedves előzékenysége folytán jelen lehe­tünk az itt már régebb idő óta meghonosi­tott gyerniekbemut-atók egyikén. A folyosón ma'mák, dajkáik és nagymamák körül apró­ságok. Akad közöttük nagyobbacska gyerek is, van egy, aki 15. életévét tapossa, a leg­több azonban 1—.3 éves. Nem mondhatni, hogy ünnepi csönd iili mog az épületnek ezt a szakaszát. Az egyik gyerek sir. a másik • kacag, a harmadik a nagymamát szekírozza a negyedik enni kér, az ötödik a doktor bá­csitól fél. Vannak a gyerekek vagy negyve­nen, ugy hallom, sokkal többen is szoktak lenni ezeken a1 szép és szent hétköznapo­kon, amelyeiken a gyermekmentés áldásos munkáját végzi csendben és fáradhatatla­nul dr. Turcsányi. Mindenek előtt fel kell jegyezni, hogy az igy rendszeresített gyermekbemutatókon nemcsak pénztári tagok gyermekeit vizsgál­ják meg. Kellett erre a célra egy helyiség. Az a mnnkásbiztositó épületében készen állt. Turcsányi pénztári orvos. Rendszeresítette tehát, itt, a hivataltól rendelkezésre bocsáj­tott helyiségben a rendelést minden szegény számára. A különbség csak az, hogy nem félórát tölt itt, hanem két órát, nemcsak & pénztári tagok, hanem minden szegény be­teg gyermekét menti meg, ha megmenthető, amikor hozzá viszik. Ez a különbség nyil­vános életünk minden vonalán megérdemel­né a legszélesebb körii liberalizmust, amely itt pompásan érvényesül. Ha orvosság kell, megírj£« Turcsányi a receptet, a patikus féláron szállítja a gyógyszert és ezt a fél­árat is kifizeti a szegény asszony helyett, akinek az ura hadban van, a központi bi­zottság. Ha tej kell, ad Turcsányi mindjárt a rendelésnél utalványt, amelyért a Köz­ponti Tejcsarnok akármelyik üzlete kiszol­gáltatja a tejet és fizeti a Stefánia-szövet­ség. Cukrot, szacharint, tápszereket, kakaót, kávét természetben kapnak a rendelésnél & felek, beszerezte valamennyit a .Stefánia­szövetség. Kezdődik a rendelés, amelynél két ro­konszenves nő segédkezik a főorvosnak. Minden gyerek alapos megvizsgálás alá ke­rül. Tartózkodni akarunk a tulsötét színek­től, de az életet akkor varázsolhatjuk erre a papírra, hai megírjuk őszintén, hogy sok a vérszegény és angolkóros gyermek. Van csöppség, aki -csont és bor. Már nem sir, csak nyög fájdalmasan. Lehet-e rajta még segíteni? A legtöbb — vérszegénysége mi­att is — hajlamos a tüdő vészre. Turcsányi valamennyit sorra vizsgálja. Rendel és ad nekik, ami a gyerek gyógyításához szüksé­ges, De ki adhat annyit, hogy a szülőknek pénzük legyen egészséges lakásra, a mai drágaság mellett jó élelemre egész éven át? Ez a meggondolás vezetett a szünidei gyermektelep eszméjéhez. Biztosit,ani kell legalább a nyáron át, hogy a legszegényebb szülők gyermekei jó levegőn és jó tápláló­kon lehessenek. Az idén két, esetleg három helyen kell felállítani szünidei gyermekte­lepet. Az egyik Újszegeden lesz, a strand­fürdő mellett, itt helyezik el majd az an­golkórom és vérszegény gyermekeket. A gyermekkemutatókon már irja is össze Tur­csániy, akiket ide múlhatatlanul fel kell venni. A szükséges berendezés — a. katona­ság jóvoltából! — megvan, nem kerül pénz­be. A gyerekek ellátására azonban «ok pénz kell. Sosem csalódtunk, amikor a sze­gedi társadalom megértésére és áldozatkész­ségére appelláltunk. Minek ezt az ügyet sok szóval ajánlani? Babák és kicsinyek szánal­mas sorsa kit nem indifjansí mag? Van-e ember, akit a kérdés társadalmi, gazdasági és állami jelentősége meg ne ragadna és ha van, nem sebzi-e szivén ezeknek a csöppsé­geknek sorsa, akik jobban tápláltak lenné­nek, ha a háború nem csigázza tulmagasra az árakat, ha az apjuk itthon van és keres és nem a fronton küzd, vagy már halott. Adakozzék mindenki a szegény szegedi beteg gyermekeknek. Minden legkisebb ado­mány életeket segít megmenteni. Mindnyá­jan tudjuk, hogy mennyit adott már a1 leg­különbözőbb jótékony célokra a szegedi tár­sadalom. Ujabb adományait mégis fölemelt fővel és bátran kérjük. Nem volt még moz­galom, mely nemesebb ügy szolgálatába szegődött volna. És nem volt még cél, mely inkább parancsolta volna mindenkire, hogy erszényét megnyissa. Eddig a következő adományok érkeztek a. szünidei gyermektelep céljaira a Déhna­gyavipszág szexekesztőségéhez: -Szegedi Kenderfonógyár 400 Back-inalom 300 Magyar Kender- és Lenipar 300 Szeged-Csongrádi 200 Szegedi Hitelbank .100 May Gyuláné 100 Várnay Dezső 100 Kereskedelmi és Ipar-bank. 50 Neu Ernő 50 dr. Orkonyi Ede 25 Gyöngyös-jelige 25 'Pásztor Jancsi és Pisti 20 Geinler Jenő 10 Összesen 1680 Az adományokat dr. Orkonyi Ede kú­riai bírónak adjuk át, aki dr. Turcsányival hei-endezi és vezetni fogja a szünidei gyer­mektelepet. Egy gyorsfényképet a sokból. Cigány­asszony jön -sorra gyermek bemutatón. Hu­rutos a kisfia, aki húsos, jól megtermett gyerek. Megvizsgálja Turcsányi és kérdi az öregkor küszöbéhez ért asszonyt: — Hány gyereke volt? — Tizenkettő. — Mind ilyen erős, mind fölnevelte? — Nyolcat, főorvos ur. — Az ura katona? —• Igen, kérem. A múlt héten itthon volt szabadságon. — Aztán mit hozott magának? — Egy gyereket, -kézit csókolom, ha az isten is ugy akarja. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. KiadéMvaíel 81 •aacaMaa aaaaBaaaBaiaaagaiBaiBaiaxataaaaaiigaaagaii 3 HÍREK ONO A szegedi honvédnap. Most van legteljesebb pompájában az ujszegedi Erzsébet-liget. Estenden, ha a nyugati égboltról a paloták tetején átszória a r anyaiig arát a lenyugvó nap, olyan ez a nagy, dtszcs park, mint egy fényben úszó tündérkert. Ha pedig belejutunk, akkor szinte elkábulunk a- különféle illattól, me­lyek versenyre kelve egymással, nyújtják felénk a kellemes, édes élvezetet. Most virágzik a hárs és a vadgesztenye. Megejtő, gyönyörű illatukkal körülfolyjék az embert a szeJlőrvel játszó levelek lágy zenével kedveskednek, a pihenőre térő ma­darak még beleszólnak a bájos koncertbe s ezek igy együttvéve, az erdő titokzatossá­gávad és varázsával megragadják a gondba merült lelket és marasztalják: még ne menj, még pihenj, élvezd a nyár szépségét, a fák ozonát, a liget íhüvösségét, oh, mert oly közel a hervadás, amikor mindennek vége, amikor a -szint sárgára festi be az el­múlás .... Ebben az évben most vasárnap lesz leg­szebb á -liget. A honvéd-nap ragyogó dél­utánjára haza szállnak a hősök lelkei a tá­voli harcterek egyre laposodó sírjaiból és a virágok illatával a falevelek csevegésévél, a madarak vidám daláv&'l, ' mintha újra életre ébredtek volna, hivni fogják Szeged népét: jertek, jertek emberek, hozzátok el a szivetek kincsét, töröljétek le pilláitokról a könyeket, melyek értünk, szép, ifjú, deli honvédekért sajtolt ki lelketekből a halál fájó érzése és mulassatok, játszatok ma a mi emlékünkre, a mi gyászba borúit özve­gyeink és árváink javára .... Az özvegyi fátyolnak és az árvaságnak nagy a szo­morúsága ós nehéz minden perce, ezt vi­gasztaljátok meg és ezt könnyitsétek meg azokkaL a fillérekkel, amelyek gazdagítani fogják a szegedi 5-ös honvédek özvegyeinek és árváinak segítő-alapját . . . •És ezen a szép nyári délutánon meg fog indulni a város apraja-nagyja, keresni fog­ja a vidám élvezetek között a fényes oltárt, ahol megilletődve teszi majd le filléreit a legszebb, a legnemesebb jótékonyság nevé­ben. Mert van-e ennél nemesebb, szebb ada­kozás: megfizetni azoknak, aikik nótás ajak­kal, bokrétás, sz adagos katona.sapkáva.l, a bátorság szent érzésével vonultak el előt­tünk három év óta mindeüriibb oszlopok­kai oda, ahol a halál borzalmas munkája közben az ágyuk ós gépfegyverek bömbölik és kattogják az elmúlás legszomorúbb ha­lotti-énekét? . . . Van-e szebb adakozás: megfizetni a hazáért megsemmisült ifi u életet? , . . Mert most azt fogja Szeged né­pe megfizetni. Az értünk elcsendesedett szi­vek csekély d-Lját fogja megváltaini minden­ki, aiki az ujszegedi rózsaligetbe elviszi fö­lös krajcárjait- a fekete fátyolba bevont ra­gyogó oltár aranytálcájára. És ezen a szép nyári délutánon tiszta­lelkű kedves asszonyok és lányok fogják Nágel Manónó úrasszony vezetése mellett fogadni a megilletődve jövő embereket éa mindjárt az első negyedórában meggyőeik

Next

/
Thumbnails
Contents