Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-26 / 148. szám

4 MLMAG tAtéÜMtíZAG tízeged, 1-917. itiníusáái iMagyaronszágrik nem szabad mwmiává len. •ni. A nagyobb jogegyenilősé'tervek be kejl köiveí'kiezmie. Isten temiber eilőtt vállfa,, lioigy 'éve'k 'során át való iBcjg(fanjioÍ,ás •után Itoatároztáik el magu'kat a választójog behozatal-ária és ez a kormány programjárrafk alapja. lam'eKyöl áll vágy bukik. (Hosszán tar tó 61jen-zés és tap's -a baJol'tdaton 'és !a középten.) Szünet után Tisza félreértett szialvaiiit magyaráz-ía ki beszédében, majd ;a iviitát megsz'akitották. Az üSés 9 .órákor ért véget. 3Cofá/( nagygyűlése a városházán. — A hatóság meg akarja szervezni a piaci árusítást. — 'yamaíba-n árdrágítás miatt, mert üke tót ve• etrt.t, 'hogy a .gabonát bőmet keTeskadőik'n'ek adják eb Tudomása »v'ani arról ás; hogy íi romáit- betöréskor vallósággall- erőszakkal keltett (megakadályozni a románokkal való barátkozásbau,, . Tiszának erre a kijelentésére óriási zaj tör ki,,— még miudlig itt van? kiabállják, — menjen ki innen; mit keres itt. Tisza ezután igy folytatja: A román né"p nagy rész a telj/esi tette kötelességét, de egy része megszökött vágy bujkált. A h&tárívMékeken olylan jelenségek történtek, lameltyiek azt (mutatják, hogy a román nép könnyem megtántoritható h'azafiasságában. Az intetllilgetmcia íraiternizallt ai betörő románokkal Le jköl vonnunk a konu zekvenei-ákat, a 1'agszígorubb (ilnt'ézkedések szükségesek, különösen a román tanítókkal és lelkészeikkel szemben1. , ; Metianu -ievetére térve kijelenti, liogy íi hazaárulókat meg kell. büntetni, de .mindig az volt nz elve, hogy .a nemzetiségek, jogos kívánságait teljesíteni kell. Ez n' felfogás vehette Metianjühoz irt levelében, amelyet Vázsonyi, mint hazaárulást emiitett. Konstatálja, hogy ia Métiami-félé levél a 8 (holdas és 20 koronás cenzusra vonatkozott, nmteliy igen igazságos volt. A másik ,hfazaárulása, amit Vázsonyi emlit'eitt, az, hogy egyes nemzetiségi iskolákban megengedte ;az lany'anyieÜ.veh Malüó tanítást. Ezt az álláspontját fentaríj;t mta is és figyelmez t'eti A-pponyit- az elkeseredésre, ha példásul, hazafias svábjaink és (tótjaink -nem (tudnaniak ítriajd szíi'ieikkeil beszélni. Áttérve a választójog kér'dfeére, kiíje.te,n'ti, ne /higyje Anjríássy, hogy a kormány választójogi javaslatával a probléma végleg lékeriil! a uapirenidről. A történedmi feMős,ség a kormányrai (hárul.,Szóló nem hátrál meg, de hajlandó a következő békeajánldtfot fenni: ; t Az ipari mubkiájsekra voriátkozóliag fpjuindó azcyiwl kikc\mgátni fi váta^zfóJogí 4 ; vényt ás kimondani a 24 év ós kor. 'u&F't. • isi koimolly sére'liméket akarnák szánt akkor ezien az apón könnyen mesgtefotiík, (jia A'o.r álasztöjcJgi ja/vasf-Jiát i *n fogadja arorszáigi mindig fentari- íta ne,m„_., és fenn fogja \ldrfmii a radif.álifímussai szemben is. (Élfebizcs a iopboldalpitj.) , , , , i (Válaszok Tisza bdszédépp.) Tsz'a beszédé után az elnök szünetet liendelt él. < Szünet után Serbán /Aiklós nagy zaj•ban /védekezett Tiisza vádjait eldein. Ezután Apponyi válaszolt Tiszának. A ma^v r állam j—- ..íondqtita — a netmzeti•sit 1 együtt egységesén1 áll íelilent elllenst^wiiiknei... Kijelenti, hogy ai rómáu tanítók ég., rétavvtii szemben-, jineg fogij'a erősíteni a magyarság ipozidióit. (Taps.) Az összés uen zei.ségi tanitó'képzőkiben az állaim hatíhaiós befolyását fogja (érvényesíteni. I A kormány — folytatja t— 'kész vállalr.i 'a felelősséget a (választójogi javaslatért. »T sza szep-eratisztikus ibékejajánlatát igazág taiantraH tartja 'a gazdasági munkásokba! -zembpf!, ii'k'krck nagv része magyar (Saját 'tudósítónktól.) Hétfőn délután öt' órakor soíba netoi tapa.sz!tialt látogatottságnak' örvenidett a váriosiháza közgyűlési terme. A to-talm'as terem, amely csak főispáni inistallációíjíor v'agy választásoknál szokott törvényhatósági ' bizottsági tagokkal ugy ahogy megtelni., ez alkaOoanimal zsúfolásig tele volt _aszszcnyokk'al, akik a szegedi koíiaipia:rt "kópviselték. özvegy Molnár Ant'alné, a közismert Annus néni -és Palotás JczsoSnié, a nópszbi ii Julcsa néni vezetésével mér délután 3 óraikor kezdtek gyülekezni a szegedi 'piac tefljibatalUmi kegyelmé&ségei, lak'iket dr. Somogyi Sziivefezter -polgár-mester ,,órtek'ezlet"-re ibivott össze. Kis esoportokiban jötteik a tenyeres-talpa® vagy c-ingár és ráncos (képű ha'tiataoíaisaágok, miiuidegy'iik niatgával hozta teitüinö fegyverét: a már sokszoro.sau kipróbált, damaszkuszi élű nyelvét. Pál ór'a nnulva már teljesen megtelt a közgyűlési terein, de azért egyre érkeztek, kérlelhetetlen kövelikezetesKiéggel a kiskgitő és fartaliók cfiapa'tok, ugy, hogrj- négy óra felé niiár lehették vagy bároonszázan. Né•hiány rendő.r, két rendőrkapitány vezetésével kalauzolta és helyezte el őket magy ílgyelem'mel, élénken vigyőzMa aauia, hogy senlki ne 'íiljön a másik nyafkáiba. Két oldalt elől a tejfeles- ós tuTÓskcifáik ülteik, mögöttük a osiirkeköfáik foglaltaik helyet,, középen a gyümölcsös!, 'sajtos- és zöldlségtfcoifák -helyezkedtek el. Negyed öttkor már élémk eszm'ec.sere volt hallható a gyülekezés színhelyén. Amikor be léptünk, éppen egy 'ptrosikápü, alacsony tömzsi aisszorniy ki'ábATt torkaszakadtából : — Teca, te fogd.be a.szádat, te túrós vagy!A Teca meg igy replikázott: — Te zöldséges . . . Mást i,s aikjart nyilván mondani, de atmikoir be.n-niünket anogfl át.oíü; elhal IgáitötL Egy törvénylhlatósá'gi bizottsági tag volt velem, aki jelenleg főhadnagy, de iigen nagy ösaneretségnek örvend a nép .körében. Ivét asszony mindjárt oda. iis jöitt hozzánk és az együk engem tisztelt meg biztalnnával: — Tekintetös ur, — mondta, — nyissa már meg ezt az értekezést. A váro.s'atya nyájasan kérdoizíe: — Hát magmik., mit árulnak itt? — Hivattak bemniürslbet, — felelt egyszerre vagy öt is, — aztán egy időseíbh nén'i maigy Tavaszul hozzá tette: — Nyilván drágasági pótlékot akarnak adni nékünk. . ' , — Maguk már igy is elég drágák, — mondotta a főhadnagy. Miikor tízenbiáiban voltaim, azt mondták a katonáim: „Nem árért vérezünk mi ittqn, hogy odahaza nyamorogjon a családunk az élelmiszeruzsorások miatt." A ko-fáik erre mindjárt elszéledtek és csendesen próbáltak a helyükön maradni. öt ói la volt körülbelül, anniiikior a polgármtester és Balogh Káiroly tamiácsios., a közélelmeizésd hivatal vezetője bejöttek a közgyűlési tcffcimte. Egyszerre általánios lett a csönd. A polgármester a következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: — Asszonyok! Azért kérettük ide magukat;• hogy megbeszéljük la -mi pi'aci bajainkat. Azt hiszem, viaíameninyiefii megegyeznek aíb'ban, bogy már tűrhetetlen a drágaság a. piateon; ihogy a szegény efmher akiinek 2—3 korona a Papi jövedelme, nem tudhat megélni. Pedig nagyon sokan vairaak," akiknelk niaies töíhb jövedelnnft'k. A rendőrök, a szolgák, a leVélliordók Iriizony nem igen keresnők többet. 'Miagulldlíal .akarom tehát megbeszélni, hogyan lehetne segíteni rajtuk. Elmaradta ezután a polgár mester, hogy a 'felsőbb ihat óságok egy ojahb .szialbályit akarnak Víetbe léptetni, az elővásárlási tilalmat, a mellyel egyszer már próbálkoztak Szegeden. Eszerint délelőtt 10 óráig iveim voln'a szabad vásárolni a termelőtől olyanntak, akii nem a saját részé re vesz, Ivaueni eladásra. Mivel a 'kofáknak iis élni kell azoinlban,, lehietne eze.n a haljon segíteni akkor. Ina a kofákat meg lehet'nc szervezni. Eddig ngyiannis az idézte elő 'főllcépen a piaci drágaságot, hogy h!a. a termelő például egy koronát kiért az e.gyillc kofától a IkifumipM kódújáért,' akkor a. imésik mindjárt ráligért egy tizet, vagy hus-zat és a fogyasztó-, iilak eladta hűbért. — A hatóságnak az a célja, — folytatta a polgármester, — hoigy a termelőknek. Maguknak és a fogyasztóknak érdekével ösiszeegyeztcis.sük az igazságot. (Zúgás.) — Kiválasztunk mjaguk kiöaül néhányát, akifk jól tudinaik beszélni . . ., .aizaz tirdoim, hogy maguk azt mindnyájan tudnak . . de olyanokat, akik a- 1 égért él un es ebbe.k és ezek fogják meg állapi,tani a termelőkből, a fogyasztó közönségből é,s a közélelmezési rendőrség egy képviselőjéből a illa kit amid ó bizottsáiglbian a níaipi áinat. Csak assdk-nak sízalbad mlajd vásárolná 10 óra ellőtt i'S, ak'ilk a közélelmezési hivatalnak vásárolnak, ezek „halósági bevásárlók" lesznek és aacip,, piros karszalagot kapraalk. Itt közibe szólt özvegy Szücs-Borus Istvánné és keresetlen szaylakikal ainniak aiz aggodalmiának adott kifejezést, hogy aíklkor a többi kofáik netm kaphatrúalk árut. A többi kofáik erre egyszeame fölugráltak, mind kitódult a terem közepére és egyszerre Tagy ötvienen akartak .miaigyiaráznd a polgármiesttieraiek. A tapimt.ato,s rendőrök alig bivtálr a helyűikre kafliaaizolni őket. Az egyíiik ur igy érvelt: — Maga a Pillicih ur helyén ül, ne kiabáljon ennyire, — Itt meg a Jászlai plébános ur ijjt min-, dig, — maga se lármázzon annyira.