Délmagyarország, 1917. június (6. évfolyam, 128-151. szám)

1917-06-24 / 147. szám

Üteged 1917. Junius 24. között vannak. ^Kifogásolta hagy a mosta•ni kormá'nyabskitáissaí ikaiposaltaiíba'n milyen iwiidorittó (tiiltókéidósek vadiilak f-őiapláMii, államtitlkáirii, sőt /imniszteri állások körül. Kijelenti, hogy ti munkapárt sohasem követelt /kommánilkóta, áiyiáso^iit. A Matatom ékveziet'ébdl! nem kfár.tiii'nk és nem kap tudlk semmit, de túlit ük az igazságtalan vadtaikat, mert kötetessé gátakét keltett teljesitetai. A Joibbolidöl 'tapsjaii' mellett Tisza tör'tónieflimí 'niaigysslágöt fejtegeti. . , Utána bánó Radvánszky Antal1 szólalt Telt Apponyi a kiegyezési kérdésiben, Eattyhyány pedig a ikiilpalitikáibafn nem ért egyét <a» ni/nisZtereMkkel. Antal Géza rámutat arra, begy tAippo'nyii a líejgéleseibben' jhaircel a 'kiegyezés ellen. B'attihyány atnamt-i Kakát volt. A vátoszíójog, amelyet hozna/ nem a' demokrácia /diadala. Majd ha a'lklallí-i mas ember kariil erre a .helyre, ,az iiesz a ídemhkrácta ciiadjjRllia. ' Gróf Batfjiyány Tivadar visszaútasit-. KaaaaaaBaaBaBBBfiaBaeaaaaaaeaBüaaasisoasaasgBeit tiausiet Lantos Béla, Huszonhat eszen tedővel ezelőtt egy szép, sugár diákember jött; ki az alsóvárosi tanítóképző-intézet szárazbejárásu kapuján és ugy érezte, hogy azoknak a szép ál m 'O k nak a legszebbje, — amelyeket finom, ihletett lelkével, a«z -ujszegedi sudár nyárfák alatt megálmodott — valóra, vált. Nagy, diószinü szeme lázas ifényben égett, az arcán a boldogság bíboros, nyugodt Ifelhője mosolygott s a szive, az édes anyát állandó szeretettel körülölelő gyermekszív, ugy vert, ugy nyugtalankodott, mint a szelíd galambé, amely érzi, hogy az életbe jutott; s ,az élet most már csak boldogságot és tiszta búzaszemeket 'fog részére juttatni,.. iA szóp, sugár diákember kezében ezen a felejthetetlen napon egy ív fehérpapiros lobogott. .Egy ív diósgyőri papiros, amelyre csupa dicséret volt irva, értékes útravaló a sol,. Ígérő jövő számára. A tamitói okiétól v a (fehér papír, mely akkor a sok-sok i. i . _ ',snak, igyekezetnek, tanulásnak s az ezekkel járó küzdelmeknek jutalmaként ékeskedett az ifjú kezében, s olyan volt, mint egy hűséges, szerelmes sziv, amelyhez rajongva, túláradt boldogsággal kell beszélni. A szive fölé rejtette az írást, a jövő sziines reménységét és biztatetását és sietett vele haza, a csöndes ujszegedi tanitóházba, ahol a galamblelkü anya s a hivatását, buzgón teljesítő tanítómester várták szorongó lélekkel. Az ifjú nem birt szólni, kezet csókolt az egymást példásan megbecsülő és mélyen szerető öregpárnak és mosolygott. (Ez * mosoly mindent elárult... A hófehér anyasziv kristálya, csillogó gyöngyökként perdült le az élet. viharától felszántott keskeny arcra, az apa, a kis alacsony, őszbecsavarodott tanítómester pedig büszkén nyújtotta fia felé a kezét és csak annyit mondott: szívből üdvözöllek!.., Akkor még a mai platánfák helyett öreg nyárfák rezeghették húsos leveleiket az ujszegedi ligetben. S ott, ahol ma az orgonaós utána, rózsa-erdő pompázik és ejti varázslatos csodálatba a szemlélőt, szintén, rezgő nyárfák ezüstözték be kétszínű tor jaikkal az „részegedi népkertet". Ide jeti az ifjú, a tanítóvá avatott nagydiák, ide, a kedves, meghitt helyre, a fehér törzsű nyárfák közé, a>z óriásifü és szederindás erdőrészletre, ahol annyiszor hallgattat a madarak énekét, a szellők bizalmas suttogását s ahol ha fáradtan letette maga mellé, az összefaragcsált, festetlen fapadra, az oskolás könyvet, oly szépeket, oly csodás lelketelringató álmokat álmodott ifjú lelke . . < Ide jött most is, ide vezetett az első útja s •ja, imiinithiai <ő anJalnt-baírát votlna. • Egyszer; imáir össze álföltcllia ama (munkapártiak ífóv•sorát, akiik a vÖIasiAójo.g nieálett íotgüiaftafe állást ós 'ezek között .volt Anitái ;Oéza is. : (Vázsonyi felszóliüáw.) Antal sZepiicly.es kérdésiben szókaEt fel, maiid utána 'Vázsytjiyi igiazságü.gyminiisziter emelkedett iszólásra. Reflektált Jakab ffy és Radvánszky beszédere, amelyben őt tiámaidíá'k. Rámutat airra, hogy afmig a 'rroint'on küzdőknek a .szávazaltii jog meigddását. Tisza ridegten visiszautaisi'totta, aiddlig Metialnu;hoz levelet irt (Zajos iközíhekiiáltásolk a. .ioíbb oldalon: Nej /gyanúsítson!) . . . igfehás levelet irt, amelynek tanít álma az, hagy megígéri a roraáholkniak, hogy a rgjük nézve sérelmesnek MrtátJ bájaéztójigi szakaszodat revízió alá veszi. Ezután hosszaislam polemizál még Jakaibffy.val, akii személyes megtá•niadtaitása camtíii kért eszet és Vázsohyiival .vitatkozik. Az eC-ttök a vitát ezufáu me(gsza•ki'tja és a tegközeietóbi ülést hátfőre thai ki. I elő ve vén szive fölé rejtett oklevelét, szeretettel, boldogsággal áradt föl leikéiről a sok szinte gondolat, a sok rejtve tartogatott meleg érzés. Az anyjára gondolt. A drága jó anyára., aki nyolc .esztendőn át. minden nap forró csókkal ós féltő aggodalommal eresztette útnak a .fiát a, városba, el nem mulasztván neki mondani: vigyázz drága gyermekem magadra, a kocsiulra ne menj, mert ott sok gondatlan ember hajtja a lovakat, a. bidról se nézz le a folyóra, mert a viz mélyéből láthatatlan szellemek nyújtják fel kezüket, és maguk után rántják az ilyen .kisfiúkat, mint te vagy... Mgiyázz drága magzatom, mert ba lkj esik velfd, meghassad utánad a szivem... Ezek most mind eszébe jutottak az ifjúnak, az uj tanítónak, itt az árnyas lombok alatt. És beszélt a sokgyermekes jó anyához, hálát séajtott hozzá ós fogadalmat, tett, hogy azt a sok, nagy szeretetet kamatostul fogja visszafizetni neki. Az álmok legszebbje im.' itt valóra váltan, egy gyönyörű iáiképet nyújtott neki a jövendő életre... A másokat nemesítő, csendes, önzésnélkíüi szakadatlan 'munka és a szintén másokat: uj és uj nemzdeékeket- nemesítő, művelő és felemelő nevelés jelentek meg előtte tüneményes fénytől övezve jövő életcél gyanánt... És t&kkor kilépett Lantos Béla az életbe. Magával vivén amit a kultura és az anyasziv nyújtott neki: a tudást és az emberszevetetak Ezzel a két értékes, nemes tulajdonsággal kezd munkába, ezekkel dolgozik? ma, ezekkel sorakoztatja ma az ifjú nemzedékért az iskola fülledt levegőjében és a társadalomért, az iskolafalakon kivül, az egész városban, elévülhettem szép érdemeit és sikereit és ezért gyűjti napról-napra mindjobban a kartársak, az elöljárók b az ő lankadatlan munkáját megértéssel, becsű léssel figyelő és jutalmazó emberek szeretetét maga köré. Ha most szokásos felsorolással akarnám megvilágítani Lantos Bélának huszonöt év óta M'lytatott munkásságát, fel kellene említenem, hogy mint tanító 189.2-ben kezdte meg szép, lelkes és mindenki által méltatott tanítói működését 'Szagod népének javára, hogy mint igazgató-tanító tizenöt év óta vezeti a csongrádi-sugáruti elemi népiskolát, továbbá, hogy körülbelül tizennyolc óv óta, mint a tanítók képviselője munkál közre az iskolaszékben Szeged város népoktatásáért, hogy tizenöt év óta szorgalmas mivelője az iparostanonc-iskolában az iparostanoncok ma még — sajnos — nem valami nagyon csiszolt lelkiéletének. És fel kellene sorolnom, Ihogy a tulajdonképpeni hivatásán kivül, a társadalmi életben úgyszólván minden hasznos munkálkodásból kiveszi a maga részét, hogy mindezekre a közélet maga szólítja föl Lantos Bélát és állit ja; minden alkalommal sorompóba. Hogy a törvényhatósági bizottság agilis tagja, a licvá a legteljesebb bizalom tizennyolc észten. dő előtt egyszerre két kerületben ismegbizást juttatott neki s ő a rókusi kerületét fogadván el, ma is ennek ai kerületnek a polgárságát képviseli hűséggel ás szeretettel. Hogy számos egyesületnek elnöke, titkára s az ezekkel járó munkát gyönyörű eredményekkel intézte és intézi el. Hogy ezek az eredmények maradandó becsű alkotásokkal gazdagították Szeged városát, ugy, hogy csak & Széöhenyi-téren levő Rákóci-szohrot és az ujszegedi templomot említsem fel, melyek közül az elsőnek ő volt, mint. a Rákóciegyesület elnöke, az indítványozója, utóbbinak a létrehozásában pedig, mint főtitkár, egyik leglelkesebb és fáradhatatlan munkatársa. Politikai szerepléséről is meg kellene emlékeznem, ha részletes felsorolását akarnám munkásságának itt adni, amely szereplés, mint a 48-as párt alelnökéé, mindenkor szerény, icrtetésnélkiili és elvhíi volt, ugy, hogy ha ezt más párt mellett fejtette volna ki, a jutalom legalább is valamely tanfelüg tjei őségben' jelentkezett- volna számára. Irodalmi munkásságát, is részletezhetném, mert ennek jelentékeny voltát értékesen igazolják a helyi lapokban kifejtett különböző irányú eikkiei, továbbá, elfogadott számos tankönyve és a csonprádvármegyei tanítótestület történetének vaskos kötete. Ámde nem célom, bogy ezekkel az életrajzi- aidatoknak minősilihető részletekkel ós ugy a hivatásszerű, mint közéteti munkákkal ma a huszonöt) év fordulóján Lantos Béla érdemeit felsoroljam. Ma Lantos Bélát hasznos és szép életpályájának ennél a fontos határkövénél egy percre meg akarom állítani, azokkal az emberekkel egyetemben, akik őt becsülik és szeretik, hogy érezze a szívnek melegségét, fényét, mely őt körülöleli és útját beragyogja. Meg akarom állítani ós az elösmerés koszorújának egy friss levelét óhajtom ezekben a sorokban neki átnyújtani, melyek arra emlékeztetik, hogy huszonöt esztendei munkája alatt hűséges ragaszkodással és kitartással haladt kitűzött kettős célja: az önzésnélkiili munka és a n\e lólés Belé. S hogy ezeket mindjobban megközelíti, annak az ő szeretettelteli nagy szive is segítője. Nincs az a kérő szó, amit ő meg- nem hallgatna cs nincs az a munka, a m-i a polgárság javára és a jótékonyság előmozdítására irányul — el ne vállalna. Azok közé tartozik Lantos Béla, akik a létek kincseit s a sziv szeretetét lassankint- fölaprózzák és odanyújtják embertársaiknak... Nesz,tok, legyetek boldogok!... Én lassankint elpazarolom fényemet, s ha majd elfog a fáradtság, ha majd cserben hagy a munkaerőm, akkor sem fog az • elröppent, ifjúságért és férfikéiért bánat érni, mert tudom, hogy a fény. embertársaim lelkét ragyogja be. Akkor is boldogan vonulok félne, mint élő példa, mert gyönyörködtetni fog munkáin gyümölcs-e. Ezért is nincs Laaitos Bélának irigye. Mint a legtöbb munkás embernek van, leginkább azok közül, akik rendszerint félrevonulnak a közért való nehéz munka elől és léhán, kaján mosolygással bíráskodnak mások szorgalmas, kitartó és hasznos munkája fölött. A nemes pályafutásnak hujzonöt éves fordulójánál szeretettel állunk meg előttied Lantos Béla s ha nagy szerénységed, bármennyire ás iparkodik elhárítani a baráti üdvözlést, kitárt karokkal fordulunk feléd s a lelkünk meleg érzéssel öleli át szolid telkedet, mert mi tudjuk és érezzük, hogy] mi a munka és az embetnsoéréfiet... -V- , - j