Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-13 / 113. szám

Szeged, 1917. május 13. DÉLMAGY AKORSZÁ G 5 Beszélgessünk. * Megalakult Szegeden a Tüdőgümőkór Ellen Küzdő Szövetség. (Saját tudósítónktól.) A tiidővész elleni küzdelem budapesti központja felhívta dr. Wolff Ferenc tiszti főorvost, hogy indítson mozgalmat Szegeden és alakitson egy szervet, amelynek feladata a tüdővész elleni küzdelem. Ugyanebben az időben dr. Kovács József indítványára a törvényhatósági bizottság megbízta a tanácsot, hogy dolgozzon ki részletes programmqt a tüdővész elleni küzdelemre. A tiszti főorvos meghívására szombaton délután 5 órakor a városháza bizottsági termében értekezletre gyűltek össze e tárgyban a szegedi jótékony egyesületek vezetői, a különböző hatóságok, tanitók, gyárak igazgatói, a munkáspénztár és a munkás szakosztályok vezetői. Az elnöklő főorvos a rnzgalom célját és eszközeit a következőkben jelölte meg: — A cél az, hogy a Magyarországon legjobban fenyegető népbetegséget lekíizdhessük és ennek érdekében a Tüdőgümőkór Ellen Küzdő Egyesület megalakuljon. A háborúnak nemcsak a harctéren, ittíhon is vannak szomorú következményei, különösen a közegészségügy terén. Néhány veszedelmes betegséget, a vénhast, tífuszt és kolerát sikerült a minimnmra csökkenteni, de ezekkel szemben még egy igen nagy veszedelem fenyegeti az ország jövőjét: a tiidővész, a melynek elterjedése nagv méreteket öltött. Ezt a betegséget a legtöbb ember gyermekkorában szerzi és a későbbi körülmények folytán meggyengült testben lángra lobban a betegség csirája. Kifejlődésélhez természetesen nagyban hozzájárulnak a harctéri szenvedések, az itthon maradottaknál pedig a rossz táplálkozás és, túlfeszített munka miatt hatalmasodik el a baj. Ezzel a fenyegető veszedelemmel szembe kell állni és a hatóság és az állam hathatós támogatásával sikerül is ia célt elérni. Azonban a védelem nemcsak az állam és a hatóság feladata. Az állam törekvéseit a társadalomnak is istápolni kell, különben csak félmunkát lehet végezni. Utal arra, hogy a szervezett német társadalom az állam támogatásával mily hatalmas intézményeket tudott teremteni. A társadalom munkakörének legfontosabb része a tuberkulotikus betegek felkutatása. Itt kezdődik az individuális védőmunka. Qondozó szervezetet kell létesíteni, melynek az lesz a feladata, hogy minél humánusabban juttassa a beteghez az állam és a társadalom segítségét. Végül kéri, hogy az értekezlet bizza meg őt a megalakítandó egyesület ügyvezető elnökségével, majd felolvasta az alapszabályokat. Dr. Szalay József főkapitány szólalt fel ezután! A védekezésnek — úgymond — ma más módjai vannak, mint amilyen sablonokhoz régebben ragaszkodtunk. Az erők egyesítésének ujabb, modernebb formáját találták ki, mikor egy ilyen akcióba minden társadalmi intézményt, hatóságot és tőké.t bevonnak. Az egyesületesdi játék ma már túlhaladott dolog. A védekezés összefügg' az anyák és csecsemők védelmével. Jön majd másik védekező akció is, mint a venerikus betegségek, az alkohol elleni küzdelem. A. most megalakítandó szervnek tehát nem kell egy külön egyesületnek lenni, tagdíjakra, alapszabályokra, tisztikarra nincs szükség, legyen csak egy elnök és ennek legyen egy segítőtársa. Javasolja, hogy az értekezlet a hatóságokat, a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági érdekképviseleteket, valamennyi nőegyesiilet elnökségét, a pedagógusokat "é*s minden tagdíj, tisztikar nélkül alakítsa meg ezt a védekező szervet. Ha a szervezés munkájával készen lesz, a város és az állam a legnagyobb mértékben vállalják magukra a megjelölt célok megvalósítását. Dr. Hollós József kifejti, hogy a tiidővész elleni küzdelem, bár husz éve folyik, még mindig csecsemőkorát éli. Ennek oka az, hogy a kérdést eddig a régi formában akarták megoldani. Főfeladat, hogy az államot és hatóságokat megfelelő intézkedések megtételére szorítsák, amit az állam eddig" mindig a társadalom vállaira igyekezett áthárítani. Ha az állam husz év óta ugy tekintette volna a tiidővész elleni küzdelmer, mint a közegészségügy elválaszthatatlan részét, már sok intézményünk lenne. Végűi fölemiitette, hogy vasárnap délelőtt tartandó előadásában meg fogja jelölni a védelem irányát. Dr. Wolff Ferenc tiszti főorvos szerint az eredmény nem attól függ, hogv a szervnek egyesület, vagy szövetség a neve. van-e tagdij, vagy nincs, hanem attól, hogy a vezetősége és tagjai miképpen idolgoznak. Itt azért van szükség egyesületre, mert az országos központ ilyen egyesületeket állit fel s az ezekkel való egyöntetűséget keli biztosítani. Végül jelzi, hogy az egyesületnek már is van ötvenezer koronája. Másodelnökül Lendvai Sándort, pénztárosul Kúszó Eleket, ügyészül dr. Regdon Károlyt ajánlja^ Dr. Turcsányi Imre szövetséget ajánl egyesület helyett, ihogy ezt a szervet ne kössék alapszabályok, hanem szabadabban működhessék. Wimmer Fülöp szintén a szövetséget ajánlja s az értekezlet igv is határoz. Végül a tiszti főorvos a szövetség célját a következőkben jelölte meg: Négy gondozó létesitése, az állam és „a hatóság támogatásával tüdőszanatóriüm felállítása. Budapesten értekezett báró Korányival és gróf Klebelsberggel. kik Ígéretet tettek, hogy lépéseket tesznek egy 500—1000 ágyas alföldi népszanatórium felállítása érdekében. Végül a kórházban külön osztályt kell létesíteni a súlyos giimőkorosak részére. Távolabbi cél az erdei iskolák és munkásotthonok stb. létesitése. t Dr. Hollós József főorvos vasárnap délelőtt 11 órakor a városháza közgyűlési termében a tiidővész elleni védekezésről előadást tart. A közérdekű ügyre való tekintettel dr. Wolff Ferenc városi tiszti főorvos kéri, hogy a közönség a tüdővész elleni védekezés módjait ismertető előadáson minél nagyobb számban jelenjék meg. Magyar találmány, magyar készítmény nem ért még el olyan sikert, mint a Diana sósborszesz. Évről-évre rohamosan emelkedik a fogyasztás s ma már közel évi 15,000.000 palack Diana sésborszesz kerül fogyasztásra kizárólag Magyarországban, de az ország határain tul is eljutott már e páratlan szer hirneve. Tengerentúli államokban ép ugy ismerik és fogyasztják, mint idehaza. Magyarok, ha külföldre utaznak, okvetlenül magukkal viszik, mert aki egyszer megszokta, nem tud már meglenni nélküle. Igazán: szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy nem volt még készitmény, mely ily rövid idö alatt ily páratlan népszerűségre, közkedveltségre tegyen szert, s ennyire nélkülözhetetlenné váijék. Ha kutatjuk e siker okait, azt látjuk, hogy nem a rek Iám, nem a szervezési munka, nem a kínálat hozta létre ez a csodálatos sikert, hanem az az egyszerű tény, hogy aki egyszer bármilyen bajánál a Diana sósborszeszhez folyamodott segítségért, e biztos hatású háziszerben föltétlenül megtalálta amit keresett s ezért aztán később is állandóan ragaszkodott hozzá, kijelentvén, hogy amig csak lesz a világon Diana sósborszesz, házából ki neui hagyja fogyni. Ára 1.30 fillér. Kapható mindenütt. FőelMfúhelii: Diana HeresHedelml Reszu.-Táps. BUDAPEST, Nádor-utca 6. sz. Én: Adj' Isten! A fahonvéd (mogorván néz, maga elé bámul és jó ideig hallgat. Majd megszólal): A jó Isten adjon, amit akar, de föltétlenül adjon olyan emberiekeit, akiknek ebben a véres időkben tiszta a kezük és a lékiismeretiik. Én: Ilyen is kerül. A fahonvéd: De olyannak nem szabadna kerülni, akinek se a keze, se a lelkiismerete nem tiszta. •Én: A tiszta szem között mindig kerül konkoly. A fahonvéd: Az a baj, liogy fölös számmal. Ma-holnap már odajutunk, hogy több lesz az oesn, mint a tiszta. (Egy pár pillanatnyi hallgatás után.) És mi oka volt annak, hogy a legújabb szegedi kis tükröt nem tarthatták a közönség elé? Én: A cenzor miatt. A fahonvéd: A liáborit ideje alatt sok mindenfélét megtanultam, de annak, hogy ml az a cenzúra, nem tudtam a nyitjára jönni. Miféle szerzet lehet az? fin: Nem szerzet az, hanem régmúlt időnek a hagyománya. Most él és virul. Hogy még meddig? Isten a tudója. A lényeg az, hogy van. Hót hogy is mondjam osak? Cenzor az annyit tesz magyarul: gát, kerékkötő, vagy legjobb esetben miskároló. A fahonvéd: A teremlburáját neki, hát herél? Én: Gondolatokat, De nem mindig és nem mindenütt eyformán. Néha Budapesten megszabad ugyanazt írni, amit Szegeden nem szabad, de Szegeden nem igen lehet meginti azt, amit Budapesten, vagy Balmazújvároson szabad. A fahonvéd: No, nem is lennék én Szegeden újságíró. Én: Ami azt illeti, tudok jobb és kiadósabb foglalkozást is. De akit ide láncolt a sor. sa, az ugy járja a kálváriát, aliogy lehet. Az újságíró sok mindent megszokik, avgy a lege rosszabb esetben megszökik. Van középút Is. Furfanggal él. Kell, hogy erre rendezze be az eszét. A fahonvéd: Ami azt illeti, mindegyiknek srófra jár az esze. Különben pedig mit csinál ilyenkor, ba furfanggal kell élni? Én: Játszik. Idő, liely, meg miegymás nem fontos előtte, oda és abba az időbe helyezi az eseményeket, ahol és amikor a játékát elkövetheti. És elköveti. A fahonvéd: Nem értem. Én: No majd megmagyarázom. A köles ügy nem kelhetett ki idejére a cenzúra miatt. Erről a legújabb termésről már beszélték nton-utfélen az emberek, a fővárosi újságok is megírták, csak a szegedi sajtó keze volt megkötve, a szája meg bekötve. Ilyenkor a srófos eszű újságíró el kezd játszani. Az esemény szinhelyét átteszi digóföldre, (Annába. (La superíba!) És luganoi híradás alapján megírja, hogy Genuából köles csempészés történt Franciaországba. A fahonvéd: Kezdeni már pedzeni. A köles Genuában is köles, éppen ugy, mint Szegeden, ahol a csempészet éppen olyan bűn, mint Genuában. És megíródik a teljes történet, csak azzal a külömbséggel, hogy a tudósításban Genua szerepel Szeged helyett. De ennek békét hagy a cenzúra. Én: Persze. Genuában szabad a csempészet, sőt örvendetes jelenség. És még örvendetesébí), ba híradás van felőle. De szegedi dologról ne irjon szegedi újság, arra valók a pestiek. Azoknak szabad. A fahonvéd: A kis kölésit neki! Hát ez már figurás játék. Küönben manapság minden játék. A színházi pályázat kiírása is játék volt. Én: Komolynak senki se vette, még azok sem, akik az idegenből pályáztak. írások vannak róla. íme, igy játszadoznak a város jó 'hírnevével.