Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-12 / 112. szám

delm agyarország Szeged, 1917. máus 12. R béke ünnepe Németországban, — A Délmagyarország tudósítójától. — Berlin, május 8. Nemrégibeq halt meg Podbielski, a po­. rosz államminiszter, aki közvetTBn modora és száraz humora okán oly nagyon népszerű volt Berlinben. A maga reszortján kivül sok mindenféle dolog iránt érdeklődött von Pod­bielski, nagy barátja és támogatója volt a sportnak és nem utolsó sorban sokat foglal­kozott az idegenforgalmi egyesülettel (Cen­tralstelle für Fremdenverkehr Qross-Berlins) amelynek elnöke volt. Január huszadikán halt meg a miniszter és néhány órával előbb még elnökölt ennek a berlini idegenforgalmi egyesületnek az ülésén, — ez volt az utolsó konferenciája von Podbielskinek. Olvan ér­dekes ideát tárgyalt ekkor a berlini idegen­iforgalmi egyesület, amelynél érdekesebb terv kevés meriilt fel a sok idegenforgalmi pro­gramúiban, amiről a háború óta hallottunk. Von Podbielski utolsó ülésén arról volt szó, hogy a berlini idegenforgalmi egyesület — természetesen a város támogatásával — kiállítást rendezzen, amelynek a neve és a karaktere szövetséges kiállítás lenne. Egy hatalmas arányú — ugyan lehet-e ma Né­metországban valamit csinálni, ami nem hatalmas arányú; v — kiállításról van szó. a melyet tulajdonképen világkiállításnak lehet­ne nevezni, mert hiszen fel fogja ölelni azt a földterületet, amely most a világot jelenti számunkra. Ennek a kiállításnak a résztvevői a szövetséges hatalmak lennének és enneK a roppant földterületnek, amelv az Északi­tengertől Kis-Ázsiáig terjed, itt volna meg a kicsinyített „földi mása". Gondolatnak is izgató és hatalmas ez a projektum, amelyet ha megcsinálnak — aminthogy meg fognak csinálni — szinte történelmi szobrot emel­nek vele annak az uj világnak, amely most •van keletkezőben. A gondolat a berlini ide­genforgalmi egyesületé, amelynek egyik ki­tűnő tagja, a hírlapíró dr. Lundau tansziroz­za az ideát, de ez a Világkiállítás, amelv u •szövetségesek világát foglalná magában, sokkal több volna a valóságban, mint Berlin idegenforgalmi akciója. Középeurópai gon­dolat. poiitika. gazdasági átalakulás, világ­történelem -•- minden benne van ennek a ki­állításnak az ötletében. Von Podbielski iga­zán nagy koncepciójú ember volt és meg lehet érterii. hogy ezért az ötletért lelkesedett. Nekünk, magyaroknak egészen speciális érdekünk volna ennek a kiállításnak a meg­valósításában. A magyarság évtizedek óta töri magái az -után, hogy elismertesse és megismertesse magát a külfölddel. Eddig minden ilyenfajta akciónk sikertelen maradt, az igaz, hogy iiiem is valami nagy tehetség­gel szerveztük meg az effajta dolgainkat. A magyarsagra most jó konjunktúra jár. de ezt a konjunktúrát ki kell 'használni, alkalom kelt hozzá, hogv kihasználjuk. A berlini szö­vetséges kiállítás ötletét hallván, azok a nagyon okos szavak jutottak az eszembe, a miket az öreg tudós Eucken professzortól hallottam. Mennyi érték van a magyarság­ban, —- mondotta Eucken — mennyi újszerű­ség. mennyi ki nem használt erő — hát miérr nem-jönnek ide hozzánk, akik szeretjük ma­gukat; mért nem hozzák ide a kultúrájúkat. a művészetüket, az irodalmukat, mindenüket. ami értéket jelent, hadd ismerjük meg és hadd szeressük meg.... Egy szövetséges-ki­állítás nem a legjobb alkalom volna-e a ma­gyarságnak a bemutatásra Németországban? Landau, e témáról irván, rámutat arra, hogy a bécsi világkiállítás divatba hozta a Keletet, — a berlini szövetséges-kiállitás talán di­vatba fogja hozni a legnyugatibb Keletet, a magyarságot. Hol tart most a berlini szövetséges-ki­állitás ötlete? Az ötletnél. Beszélnek róla, tanácskoznak fölötte és alkalomra várnak, hogy megcsinálják. Egy-kettőre ekkora anK nyu dolog nem is megy. esztendők előké­szítő munkájára van szükség, amig egv ilyen kiállítást meg lőhet csinálni, de ehhez az előkészítő munkához már most hozzáfognak ennek az okos, sz*ép és monumentális terv­nek a mozgatói. Az alkalom pedig, amely­ből kifakad a berlini szövetséges-kiállitás megvalósítása, valószínűleg a háború vége lesz. Monumentálisabb ünnepet e szövetsé­ges-kiállitásnál a világnak e nagy ünnepére nem lelhet kitalálni. Nekünk, magyaroknak, pedig sok jó és okosa,n önző okunk megvan arra, hogy a legnagyobb szimpátiával kisér­jük ennek a szép gondolatnak a fejlődését a megvalósulás felé. V. M. Az orosz munkás- és katonafanács nemzetközi konferenciát hiv össze a béke ügyében. Stockholm, május 11. Pétervárról táv­iratozzák: A munkás és katonatanács közli: A munkás és katonaképviselők tanácsá­nak végrehajtóbizottsága május 9-iki ülésén kimondotta, hogy: 1. megragadja a kezdeményezést egy nemzetközi szocialista kongresszus össze­hívására; 2. e konferencián való részvételre fel­szólítja a nemzetközi proletariátus mind­ama pártjait és frakcióit, amelyek a mun­kástanácsnak a világ népeihez intézett fel­hívásával közös alapon állanak; 3. külön bizottságot állit össze a vég­rehajtóbizottság és a szocialista pártok kép­viselőiből, hogy a konferenciát szervezzék és programját kidolgozzák; 4. közvetlenül felhívást intéz a világ népeihez és külön felhívást a szövetséges államok szocialistáihoz a békéről és a kon­ferencia egybehi vásárol; 5. a végrehajtóbizottság megbízottakat kiiltl a semieges és szövetséges országok­ba, hogy érintkezésben álljanak a szocialis­tákkal és külön megbízottakat küld Stock­holmba, hogy a konferenciát elökésízitsék; 6. a konferencia egy semleges állam­ban fog összeülni; 7. a végrehajtóbizottság nélkülözhetet­len feltételnek tekinti, hogy szabad oda- és visszautazást engedjenek minden pártnak és minden frakciónak kivétel nélkül és eb­ben az arányban beható előterjesztést intéz valamennyi kormányhoz és határozottan követeli, hogy a többségi csoportok nyilvá­nosan követeljék kormányaiktól, hogy a -kisebbségi tagoknak is engedjék meg az elutazást. A munkástanács e pétervári határoza­tának megérkezése után nyomban összeült a Stockholmban időző nemzetközi szocia­listák konferenciája, hogy a munkástanács határozatával szemben állást foglaljon. E tanácskozás eredményéről kommünikét tesz­nek közzé. A német szocialisták békeföltételeit ismertették az orosz szocialistákkal Stockholm, május 11. A pétervári mun­kás- és katonatanács végrehajtóbizottságá­nak ülésén — mint a hivatalos Pétervári Távirati Ügynökség közli — Borgbjörg elő­terjesztette a dán, svéd és norvég szocia­listák meghívását az orosz szocialistákhoz, hogy vegyenek részt a stockholmi nemzet­közi konferencián. Egyben Borgbjörg is­merteire a végrehajtóbizottsággal a német szociáldemokrata többségi párt békefeltéte­lei is, melyeknek főbb pontjai a következők: A német szociáldemokraták többsége elismeri a nemzetek szabad fejlődésének jogát, kivánja a kőtelező nemzetközi dön­tőbíróság intézményét, helyesnek vallja azt az álláspontot, hogy Németország tartozik kiüríteni és visszaadni a meghó­dított és megszállott területeket, Orosz­Lengyelországban népszavazást kell ren­dezni, hogy a lakosság szabadon döntsön afölött, önálló akar-e lenni, avagy Orosz­országhoz, esetleg a német birodalomhoz csatlakozzék-e. Szerbia, Románia és Bel­gium régi önállóságukban hel.vreáHifcan­dók. Bulgáriának meg kell kapnia Mace­dóniát, Szerbia pedig kijuthat az Adria­tengerre. Ami Elzász-Lotharingiát illeti, a határ kiigazítása barátságos megegye­zés utján nem lesz nehéz. Jelezte Borgbjörg, hogy a német szo­ciáldemokrata kisebbségi párt programmja még messzebb megy ennél. A végrehajtó­bizottságban vita indult meg. amelynek során a felszólalók -rámutattak, hogy az ajánlott megoldás Elzász-Lotharingiát ille­tőleg nem egyeztethető össze a nemzeti­ségek szabad fejlődésének elvével. Maga Borgbjörg is belátta ezt, s kénytelen volt IÉÉ fonyó Sománál

Next

/
Thumbnails
Contents