Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-10 / 110. szám

Szeged, 19>17. május 10. délmag y arorszag Himlőjárvány fenyegette a várost. (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt arról kezdtek suttogni, 'hogy Szegeden hólyagos himlőjárvány lépett fel és meglehetős mértékben szedi áldozatait. Akkor utána jártunk a dolognak és meggyőződtünk róla, liogy csak bárom eset fordult elő, amellyel azonban a járványos betegség — ugy látszott — be is szüntette szereplését. A himlőmegbetegedések az ujszegedi gyermekmenhelyei! törtértek, aliova behurcolták a betegséget. Mikor már ugy látszott, hogy nincs baj és a járvány nem fenyeget többé, uj megbetegedések történte]., de most már sokkal nagyobb méretekről volt szó és halálesetekről is hallottunk. Ezek a hírek, bár túlzottak voltak, részben mégis igazaknak bizonyultak. Ma már nincs semmi baj, mert a városban csak egy megbetegedés történt, az ujszegedi gyermekmenhely pedig már annyira megtisztult a bajtól, hogy csütörtökön fel is oldják a zár -silói. Hogy a baj miként került Szegedre, azt nen; sikerült eddig megállapítani. A gyermekmenhely! ekkel együtt összesen nyolc megbetegedés történt Szegeden, ezek közül bárom "halállal végződött. Két haláleset történt a gyermekmenhelyen, egy pedig az egyik katonai kórházban, ezenkívül két beteget ápolnak még a járványkóiibázbau. Április '22. óta ujabb megbetegedés nem történt. (Megkérdeztük dr. Wolff Ferenc tiszti főorv -f, aki a következőket mondta: — Először három valódi himlő-eset bizonyul! be a gyermekmenhelyen és mind a báron. gyógyult. Ezután még két eset történt, két gyermekdajka betegedett meg s két eset halállal végződött. Természetesen amint az első v-setet megállapítottuk, azonnal a legszélesebb körű óvintézkedések történtek s a gyermekmenhelyet lezártuk. Ma már azonban ott sincs baj s az intézet felszabadni a zár alól. A városban csak egy eset történt. A Gál-utcában betegedett meg valaki s ez a betegség még most sem folyt le. de itt is lefogtuk idejében a bajt, ugy, hogy" innen tovább nem terjedhet. Végül két katona betegedett meg. A legutolsó megbetegedést április 22-én jelentették be. Dr Turcsányi Imrével, a gyermekmenhely igazgató-főorvosával is beszéltünk, aki elmondta, hogy a betegséget először április 18-án fedezte föl. Az ujszegedi menhelyre az •ország minden részéből hoznak gyermekeket és nem lehet pontosan megállapítani, hogy miképp hurcolták oda a betegséget. Ma már •nincs baj, az intézet zár alatt volt, a lappangó -: idő elmúlt és ezalatt ujabb megbetegedés nem történt. A menhely már csütörtökön fölszabadul a zár alól. Minthogy hír volt róla, hogy az Árpád•ottbonban is történt megbetegedés, kérdést intéztünk ez irányban dr. Orkohyi Ede kúriai bíróhoz, a fiatalkornak felügyelő hatóságának elnökéhez, akitől a következő megnyugtató és a hírekre cáfoló választ kaptuk: — Az Árpád-otthonban, bála Isten, egyetlen megbetegedés sem történt. Mikor hallottam, hogy az ujszegedi gyermekmenhelyen himlő van, azonnal lezárattam az Árpád-otthon . Igy kikerültük a bajt. Nem volt egyetlen betegünk sem. A Szegeden történt megbetegedések a hólyagos himlő (variola) esetei voltak. Ez a betegség a legragályosabb valamennyi között. Legutóbb a iptu.lt esztendőben lépett föl Felsőtan.'váii. Mikor a beteget a jórványkórházba szállították, egy gyermek is ólálkodott a kocsi körül. Ez is megkapta a veszedelmes bajt. Természetesen a lovakat hajtó kocsis sem szabadulhatott tőle, majd rövidesen a tanya több pontján történtek himlő-megbetegedések. Sikerült megállapítani, hogy valamennyi megbetegedés ettől az egytől származott. Akkor is a legszigorúbb óvintézkedésekkel tudták elejét venni a már-már egyre jobban terjedő bajnak. E szigorú intézkedések közé tartozott az is, hogy .Felsőtanyán akkoriban 'húszezernél több embert oltottak be himlő ellen egy hét leforgása alatt. HÍREK ocoo Weiner Miksa Mikszatk-képe. Dr. Cicatricis Lajos főispán védnöksége alatt pünkösdkor megnyíló müipari kiállításnak egy igen érdekes irodalmi vonatkozású tárgya is lesz. Egy arckép, mely ,Mikszáth Kálmánt az ország elhunyt illusztris íróját abból az időből ábrázolja, amikor 'Szegeden hirlapiróskodott. Szegcdi riportereskedése idején már kezdtek sasszárnyai nőni, az irodalom barátai már láttáik, hogy a kis tömzsi Mikszáthból hamarosan nagy ember lesz. Ezért már akkor váltósa gos „udvara" volt. Egy-kettőre „.Mikszáth-asztal" alakult a régi Hungária-szálloda (az Iskola-utcai öreg gimnázium mellett) éttermében, ahol naponkint, különösen esti imm»' ka után, összejöttek az akkori nagyfejű bohémek,óirók, -színészek, festők s többen a közelid szereplői közül. Élt akkoriban Szegeden egy Lippai Bertalan nevű piktor, akit dilettáns-ifestőnek tartottak ,az (ismerősei de azért őnála is, észrevették a magasbavágyó sasszárnyak növendék-tollait. Egyszer bemutatott a MikszáIliászt álnál egy képét. Egy női arcképet. A legfényesebb kritika volt reá az, hogy nem szólt senki, csak csodálkozott. — Szép — jegyezte meg később Mikszáth. 1 — Valóban szép — mondták rá a többiek is a Mester •megjegyzése után. Hát szép is volt, gyönyörű iperszóna. A szinház „tündére". Makó Lajos n.aivája. — No kedves barátom — mondta később Mikszáth — ha maga ilyen szép képet .tud festeni, akikor nagáhól nagy ember lesz, még a római pápát is le fogja pingálni. Lippai kapott a dicséreten, szaván fogta Mikszáth öt. — Ha ilyen karriert jósol nekem Kálmán bátyám, hát kérem, alapozza is meg. Engedje meg, hogy lefesthessem Önt. Az írófejedelem lapos mosolylyal fogadta az ajánlatot. Felhúzta, szokása szerint, a jobb vállát, a virzsiniát kivette a szájából és nagy nyugalommal válaszolt: — Egy feltétel alatt! — Kérem. — Ha a kép nem Ikerül nyilvánosságra. Nem szeretek üveg alá kerülni. Csodálkoztak az emberek. Mikszáth meg nyugtatta őket: — Az irót nem szükséges lepingálni. Az iró arcképének a müveiben kell meglenni. Ha nincs meg, akkor nem érdemli meg, hogy piktor lepingálja. iPár hét telt ezután, a kép elkészült. Lippai bejelentette a társaságnak: — Kész van csak még karika kell a rámára. — Rá kell akasztani, — jegyezte meg valaki — aztán inad leleplezzük. — Nem lehet — rázta a kezét Mikszáth. Nem is jutott a kép soha nyilvánosságra. Elfeledkezett róla a -társaság is, Lippai Bertalanról is elfeledkeztek, mert ő is itthagyta, nemsokára szűkebb hazáját: Szegedet . . . Esztendők múlva, mikor már Mikszáth Kálmán is budapesti nagyságos ur lett és a. Pesti Hirlap-nak Írogatta fényes karcolatait. A t. Házból meglátogatta a nagy irót Weiner Miksa, a .kereskedelmi és iparkamara fáradhatatlan, munkás alelnöke. Régi barátság fűzte őket össze. Mikszáth jóformán mindennapos vendég volt a városi bérház első emeleti liires legény lakáson, Weiner Miksánál, aki nagyrabecsülésből igazi mecénása volt neki. Megölelte Mikszáth Weiner Miksát, mikor meglátogatta eskü-téri lakásán. — No csakhogy egyszer már te is kíváncsi voltál rám . . . Hej Miksa, Miksa sóséin felejtem el a barátságodat . . . Nézd-e anyjukom — vitte nagy diadallal Weiner Miksát a. felesége elé — ez az ur volt a legjobb barátaim egyike Szegeden. Örülök — mosolygott Mikszáthné — És mégis olyan ritkán méltóztatik bennünket felkeresni. Azután meleg baráti beszélgetés folyt le tovább egy órahosszánál. Mikor el akart jönni, Miksát áh a dolgozó szobájában egy képre mutatott: — Nézd-e Miksa, ez még szegedi szerzemény. Lippai lepett meg vele . . . Emlékszel-o még ráf — Hogyne. Emlékszem hát. — Tudod-e mi lett Síelőié? — Nos? — A Vatikánban él Rómában. A pápát is lefestette . , . Mosolyogva tette hozzá Mikszátl i: Megj ósol-t-ai11! — Gyönyörű kép — jegyezte meg Weiner Miksa — Sokért nem adnám, ha az enyém, lenne. — Tetszik önnek? — Kérdezte -Mikszáthné. — Nagyon tetszik . . . Sok kedves és kellemes emléket ébreszt fel bennem. — Nohát fogadja el -tőlem emlékül . . ön úgyis olyan jó barátja volt a férjemnek .. Mit szólsz hozzá Kálmán? Az Írófejedelem elérzékenyedett és válasz helyett szelíden megcsókolta a feleségét . . . Igy került a kép ismét Szegedre Weiner Miksa birtokába, aki azóta kegyelettel őrzi a, becses fotográfiát: az ifjú Mikszátbot, melyre ma is sokan kellemesen, kedvesen emlékeznek vissza. Az érdekes festménynek ez lesz az első nyilvános szereplése. Sajnos, a régi emberek közül már kevesen nézik meg, mert azóta sok meleg baráti sziv elcsöndesedett, kik a város, rekonstrukciójának mozgalmas korszakában sok szép napot eltöltöttek egymás között szeretetben, barátságban . . . —V/