Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-27 / 125. szám

Seaged, 3917. április 8. A tüdővész leküzdése Szegeden. Amidőn arra vállalkozom, hogy a világháború harmadrk esztendejében előadást tartsak a tüdővész leküzdéséről, fölvetődik előttem a kérdés: érdemes-e e cél eléréséért dolgozni? Érdemes-e általában az emberek egészségére, bosszú életére, a gyermekek megmentésére, a jövő nemzedékek javára és boldogságára törekedni? Érdemes-e, mialatt a háború milliószámra, pusztítja az egészséges embereket, a, férfiak színe-javát s mikor nem is vagyunk bizonyosak, hogy a jövő nemzedék nem azért nő-e csak fel, hogy szintén véres áldozata le; gyen a jövendő évtizedek iizérciuek és politikusainak? Valóban gondolkodni lehet a fölött, nem jobb-e az emberiséget szomorú sorsára bizni, mint valami öngyilkos-jelöltet és semmit sem tenni a megmentésére? És mégis azt mondom: félre ezekkel a gondolatokkal! Hisz nem az emberek a roszak és ostobák, hanem az intézmények. szokások és törvények azok, amelyek lehetővé teszik az emberek testi és szellemi elnyomását és ezek alapján a vérengző háborúkat s amelyeket lerombolni és ezek romjain a jövő társadalomnak, az egészséges, boldog, megértő emberek társadalmának alapjait lerakni minden becsületes és lelkes ember legszentebb kötelessége. Ennek az átéraése tette nekem is kötelességemmé, hogy amikor a rettenetes em"berpirsztitásban különösen időszerűvé vált a betegségek leküzdésére, a közegészségügy megjavítására való törekvés: én is szót kérjek és szerény eröniihöz képest hozzájáruljak a Legnagyobb és legveszedelmesebb emberpusztitó, a tüdővész leküzdésének legalább /helybeli irányításához. Annál inkább szükségesnek tartóm ebbeli fölszólaláisomat, mert a szegedi tiidővészellenes szövetség megalakulása alkalmából a tüdővész leküzdésének teljesen uj irányát akarom kijelölni, mely .homlokegyenest ellenkezik a Magyarországon és jórészt másutt is eddig követett módoktól és irányoktól. Ma már minden féligmeddig müveit ember tudja, hogy a tüdővészt egy végtelen kicsiny, csak ezerszeres nagyítással látható előírta : Dr. HOLLÓS JÓZSEF. lény: a tuberkulózis, magyarul giimőkór baci 11 u sa okozza, trillát fertőző betegség. A bacillusok óriási mennyiségben tenyésznek a beteg tüdejében vagy más giimőkóros testrészében, ahonnan a beteg váladékkal, főleg a köpettel kerülnek a felszínre. Az ilyen köpet minden kis részecskéje, milliószámra tartalmazhat élő, fertőző hapi Húsokat, melyeket nagy ellentálló képességük jellemez. A direkt napfény ugyan elég gyorsan elöli őket, de sötétebb helyen, beszáradt állapotban évekig is megtartják életképességüket. Egy tüdővészes ember lakása éveken át egész sereg uj lakó fertőzésének lehet okozója. De nemcsak a köpettel: a köhögéssel is kirepülnek baeillusok a levegőbe s igy a köhögés tüdőbeteg állandó Veszélyeztetője marad környezetének, családjának. mühelybeli vagy hivtotoJ társainak egyaránt. Különösen nagy számú és különösen fertőzőképes baci Must tartal mazhat a köpete a tüdővész kezdetén, amikor még többnyire sem a beteg, sem környezete nincs tudatában betegségének és igy annál inkább váHbatik a fertőzés köz veti tőjévé. A betegség előrehaladottabb szakában a tüdőben számtalan .fekély és kise^b-n'agyobb, In^ha ököl nagyságú üregek keletkeznek, amelyek óriási mennyiségben termelik a habi Hu sok kai telt váladékot, s az ilyen, -utolsó évét. leélő tüdővészes beteg naponta 2—-3, sőt 4 deci mennyiségű köpetet űrit, amellyel mindent, amivel érintkezik, ruházatát, fehérneműjét, ágyneműjét, szobájának padlóját és falait megfertőzi és rettenes szerencsétlenségének öntudatlan terjesztőjeként valóságos élő forrósa a tiktővészes fertőzésnek. Sóba egy tiidővészes anélkül meg nem hal, hogy maga helyébe egy csomó utódot, szenvedéseinek folytatóit ne állítaná. Könnyen érthető, hogy minél kisebb területen, minél több emberrel érintkezik a tüdőbeteg ember, annál nagyobb áldozatainak száma; tehát minél több gyermeke van, minél zsúfoltabb lakásban él, minél zsúfoltabb műhelyben vagy hivatalban dolgozik. 11—14 éves korban 53%-ban talált tuberkulózist, mint mellékes leletet. Ezzel az eredménnyel teljesen összevág egy másik bácsi orvos, Pirquet vizsgálata., aki 613, látszólag egészséges gyermek közül egy általa fölfedezett vizsgálati módszer (a tuberkulin bőrreakciója) segítségével 1 éves korban 3%-ban 2—4 éves korban 33%-ban 4—6 éves korban 17%-ban 6*-l() éves korban 33%-ban 10—12 éves korban 55%-bán állapított meg tuberkulózist. 12—14 éves korig tehát a gyermekek felénél több fertőződik a hacillussal anélkül, hogy egyelőre gümőkórosakwak látszanának. A betegség lappangó állapotban van, csak a test belsejében, főleg a tüdők körül lévő nyirokmirigyekbe fészkelték l»e magukat a baeillusok, ahol évekig is' elmaradnak különösebb veszedelem nélkül; időnként belekerülnek a vérbe s elegendő bármely ok. mely egyikmásik testrész vagy az egész szervezet ellentálló képességét csökkenti, pb ütés, nagyobb meghűlés, valamely fertőző betegség stb., hogy a giimőkóros betegség már a gyermekkorban kifejlődjék a legkiilömbözőbb alakban, egyszer mint osigolyaszú, vagy csipő, térd, lábizületi betegség, másbor mint hashártya vágy mellhártyatuberbulosis, avagy a rohamosan balállal végződő agyhártyagyulladás stb. A legtöbb esetben azonban a fertőzés az egész gyermekkorban lappangó állapotban marad s csak -» serdülés alatt vagy még inkább a serdülés után megy át ebből a stádiumból nyilvánvaló gürnőkórba, többnyire tüdővészbe. Ha már a gyermekek felénél bekövetkezik a giimőkóros fertőzés, ugy nem lehet csodálkoznunk, hogy végeredményében alig vau ember, aki ezen a fertőzésen át nem esett volna, A boncasztal tapasztalatai alapján a felnőtt emberek legalább 80%-áná! a giimőkóros fertőzöttség kimutatható. Hogy van az mégis, hogy csak minden 6-ik ember bal meg tüdővészben, vagyis 100 közül csak 17? i Az ellenálló képesség és az alkohol. Mint minden fertőző betegségnél, ugy a giimőkórnál is a szervezet bizonyos fokú védekezést fejt ki a behatoló fertőző anyag ez esetben a tuberkulózis baeilhisai elten. A sejtek, nevezetesen a vérsejtek bizonyos anyagokat fejlesztenek, amelyek a baeillusok végnélküli elszaporodását akadályozzák, esetleg a már elszaporodott baeillusokat el is pusztítják, az általuk termelt mérgeket pedig bizonyos ellenméreg termelésével megkötik. Minél egészségesebb a szervezet, főképen a vér, minél kevesebb bacillus hatol a szervezetbe és a behatolás vagyis a fertőzés minél ritkábban történik, annál inkább képesek ezek a védekező frők annyira kifejlődni, hogy a betegséget, kiküszöböljék. Fontos tényező a. veleszületett, immunitás is, mely bizonyos mértékben mindenkinél megvan, kinek elődei, több nemzedéken át már toherkulosieban szenvedtek. Ezek a. védőanyagok (immiuntestek) ugyanis átöröklődnek s igy az ilyeneknél a betegség jobbindnlatu formában mutatkozik, vagyis tovább marad lappangó állapotban, lassabban terjed és hajlamosabb a megállapodásra és gyógyulásra. Másrészt ezek hiánya magyarázza meg-, hogy ha olyan családban fordul elő a t.iidővész, amelyekben eddig nem volt, az többnyire rosszindulatú, rohamosabb jellegű, aránylag gyorsan halálra vezető. Szintúgy van ez olyan néptörzseknél is, amelyeket eddig a giimőkór megkímélt s amelyeket a behurcolt tüdővész rövidesen kipusztít. A gyermekkorban, vagy akár későbben i Tszenvedett fertőzés nőnél tovább marad lapA tüdővész öröklésének hite. A családban való fertözötiség. A családban való fertőzöttség oly gyakori, hogy mostanáig fantartotta magát a tüdővéss •öröklésének a hite. Ma már ez a kérdés tisztára akadémikus jellegű, gyakorlati jelentősége az átöröklésnok nincsen. A tiidővészes apa vagy anya azonban sorra fertőzi gyermekeit, akik vagy még a gyermekkorban, vagy a serdülés után. többnyire pedig felnőtt korukban pusztulnak el tüdővészben. Rettenetes az ilyen tiidővészes család sorsa. Orvosi gyakorlatomban nap-nap után találkozom ezekkel n szerencsétlen tiidővészes szülőkkel, akik akár szegénységük, akár tudatlanságuk miatt, akár közegészségügyi intézményeink Ihiibetetí len és szégyenletes elmaradottsága és hiányossága miatt együtt élnek, illetőleg kénytelenek együtt élni gyermekeikkel. Hosszú érek szenvedései után meghal a beteg. A gyermekek már ekkor sápadtak, soványak, betegesek. 15—18 éves korban egyik a másik után kezd el köhögni, vért klöpni, leromlani. Talán sikerül egyik-másiknak tovább húzni a betegség lappangását: annál rosszabb reá nézve. A halál angyala ott tébeg fölötte s akkor bontogatja szárnyait, mikor már a leányból anya, a fiúból pályavégzett ember s talán szintén családapa lett, hogy nemzedékről nemzedékre vigye át emberirtó csiráját. Emlékszem a sok közül egy ilyen tragédiára: egy 36 éves férfihez hivattak, kit a tüdővész végső stádiuma már hónapok óta az agyihoz kötött s aki a betegség iszöteődmányei: bélgihiwfkór és gégesorvadás miatt hihetetlenül szenvedett. 70 éves anyja ápolta, ő maga is már beteg, köhögés. Férje házassága első éve óta köhögött; 12 gyermeke volt, s az apa akkor halt meg tüdővészben, mikor az utolsó gyermek egy éves volt. Mind a 12 gyermeke felnőtt s valamennyi a serdülés után kezdett el köhögni. Egyik-másik néhány évi, többnyire azonban 8—10 évi betegség és szenvedések kapcsán egymás után pusztultak el tüdővészben, néhány leánya családanya korában, apró gyermekek, tü dö vészjel ül tok visszahagyásával. Most van a, sor utolsó, 12-ik gyermekén. A szerencsétlen pnya végigszenvedte férje és valamennyi gyermeke lassú halált tu.saját, ő maga is immár tüdőbetegen, asztmásan várja a szábaditó halált, A fertőzés legtöbbször a gyermekkorban kezdődik. Ámbár a tüdővész inkább a felnőtt kor betegsége, maga a fertőzés a .legtöbb esetben már a .gyermekkorban megtörténik, A gyermek különösen hajlamos erre s az alkalom bőven megvan reá főleg tiidővészes szüleikkel való szoros érintkezésben. Gyakoriságára nézve hivatkozom Hamburger bécsi orvos statisztikájára, aki a bécsi gyermekklinikán végzett 617 olyan boncolás közül, hol nem a tuberkulózis okozta a halált: 1 éves korban 4-5%-ban 2 éves korhan 17-%-ban 3—4 éves korban .30%-bari 5—6 éves korban 34%-bau