Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-24 / 122. szám

4 JJELM A G Y ARORSZÁG (Szeged, 1017. május 24. A világ szocialistái és a stockholmi konferencia. Berlin, május 20. A stockholmi szocia­lista békekonferencia terve a 'hollandj szocia­listáktól s mindenekelőtt Toelstrától indult ki. A belga huysmans, aki mint az inter­nacionálé végr.elrajtóbizottsagának a tagja Hágában maradt, aláirta a meghívót, ami kiváltotta belga bajtársának, a most rendesen Havreban székelő V and erveid e-nak az ellen­zését. A dán szocialisták, akiknek Símming miniszter és Borgbjerg, a dán pártlap 'ki­adója. a vezérei, rögtön csatlakoztak a 'hol­landokhoz. Az antant-barát svéd szocialis­tákat azzal nyerték meg, 'hogy az elnökséget felkínálták a svédek vezérének. Branting­tna'k. Ezzel a holtand-skandináv iroda meg­kezdte buzgó tevékenységét Stockholmban, ahol Oroszországba utaztában május 12-én megjelent Vandervelde is, akit Branting üd­vözlő beszéddel .fogadott. Vandervelde, mi­ként Branting mondotta, a háború alatt megőrizte erkölcsi tekintélyének nagy presz­tízsét. A belga vendég igen hálás volt, de azt a felszólítást, hogy „az imperialisztikus központi hatalmi politika támaszaival" kon­gresszusra üljön, u.iból határozottan vissza­utasította. Ausztria-Magyarország szociál­demokratái huszonkét delegáltat jelentettek be, azok között mint Ausztria német szociál­demokráciájának képviselőit: dr. Adler Vik­tort, dr. Éllenbogen Vilmost, dr. Renner Ká­rolyt és Seitz Károlyt. A magyar delegátu­sok névsorát fölösleges ismételni. Német­országból is igen gyorsan érkezett meg a hozzájárulás és csak Melhring Ferenc van azon a véleményen, hogy nein tudná azon tanácskozóterem levegőjót szivni. amelyben megtűrik a német szocialista többség dele­gáltjait. Soheidemanm, Ebertet és másokat. A berlini rendörigazgatóság azon kísérlete ellen, hogy a Haase-csoport tagjaitól meg­tagadja az útlevelet, sikeresen lépett föl a többségi csoport azon nyilatkozatával, hogy akkor ők is .lemondanak stockholmi utjukról. Milyen nehéz lenne a német többség képvi­selőinek a helyzete olyan konferencián, a melyen Halasé társai nem jelenhetnek meg, tudhatja mindenki, aki •némileg ismeri á külföld hangulatát. Habozás nélkül fogadták ei a meghívást azok a nem hivata'os olasz szocialisták is, akik mindig a háború ellen harcoltak és akiknek bátor sai'tószerve az A van ti. Vanderveldet megelőzően Oroszország­ban jártak az antant-barát svéd Branting, a francia szocialisták Thomas, íminiciós 'mi­niszter vezetése alatt, a svájci Grimm és a •dán Borgbjerg. Ez utóbbit az egész antanf­•sajtó heves szitkozódásai kisérték és német ágensnek tüntették föl." Talán 'azért is kellett az orosz határ átlépése előtt 13 napig Hapa­randában vesztegelnie. Borgbjerg ugyan csak a dán szociáldemokrácia képviselőjé­nek mondta magát, de a munkás- és katona­tanács előtt a német szociáldemokrácia bé­lkep rogra/mját és annak a belga, lengyel és szerb kérdésben való állásfoglalását is ki­fejtette. Erre a munkás- és katonatanács elítélte „a német szocialdemokriáciáirak az orosz polgári sajtóban valói megrágalmaz­íatását" és elhatározta, hogy „-az internacio­nális szociaKsztikus békekonferencia kezde­ményezését maga veszi a kezébe", mivel „az orosz forradalomnak ilyen konferenciára való meghívását senkisem fogja visszauta­sítani", és mivel „csakis a legszélesebb ala­pon nyugvó konferenciától váltható a béke javára igazi eredmény." A Novie Jiza kö­zölte, hogy az orosz szoeiálforradalmárok „maximalista" frakciója 140 szóval 6 ellen visszautasította a Scheidematrnal és Borg­bjerggel való minden összeköttetést és a stockholmi konferencián való részvételt. E nyilatkozatnál, mely egy kis csapatocskától ered, hasonlíthatatlanul fontosabb az a tény-, bogy a munkás- és katonatanács a stock­holmi konferenciáról mitsern akar tudni és sajnos, még ismeretlen időben — maga akar meghívókat szétküldeni. Az amerikai szocialisták egy része et­lene van a stockholmi konferenciának, mert azt „a német császár veszedelmes manőve­rének" tartja. Ámde az amerikai szociáldemokrácia több­sége nincs ellenszenvvel a konferencia eszméje iránt. Angliában Rarnsay Macdonald, aki a háború első napjától fogva megtartotta nyugodt, kritikailag elemző eszét és barátai, Snowden és Anderson rendkiviili energiával dolgoz­nak a konferencia érdekében. Az ő fárado­zásaik legbuzígóbb ellenfele Henderson, aki a Labour Party végrehajtó bizottságát irá­nyi tj a. A francia szocialistapárt titkárságá­hoz intézett levelében ellene" nyilatkozott a konferencián való mindennemű részvételnek. Közölte a franciákkal, hogy az .angol bizott­ság 9 szóval 4 ellen elítélte a meghívást és azzal az eszmével foglalkozik, hogy jujoius közepére Londonba összehívja az antant­szocialisták konferenciáját. Egyúttal bejelen­tette egy angol küldöttségnek .Oroszország­ba való kiküldetését. Macdonaldék most a •békeeszme összes híveivel egy „Egyesült Szocialista tanácsot" alkarnak összeállítani. Henderson befolyásának az ellensúlyozásá­ra. Ok maguk pedig a Labour Party enige­délyéve! vagy anélkül Stockholmba készül­nek. A stockholmi konferenciával seholsem foglalkoznak .annyit és olyan kitartóan, mint Franciaországban. A legtöbb lap föl van háborodva. Gúnyolódnak és csúfolódnák, mindazáltal a kisebbség tagjai, Longuet Jear: vezetése alatt, a konferencia érdekében fá­radoznak. Ezért ia Comité directéur nyilat­kozatot bocsátott ki, .atnely azt mondja, hogy a stockholmi konferencia nincs szabálysze­rűen összehiva. De különben is az inter­nacionálénak mindig az volt az álláspontja, hogy háború esetén á szocialistáknak a tá­madóval szemben a megtámadottnak a párt­jára kell áilaniok. Németország és Ausztria­Magyarország „rettenetes és gyors" táma­dásra egyesült és Ausztria Szerbiára vetette magát, Németország pedig erőszakosan nyi­tott magának utat a semleges Belgiumon keresztül. Es a támadó országok egy szo­cialistája sem mozdult meg. A stockholmi konferenciának tehát az volna a legfontosabb feladata, hogy a német, osztrák és magyar többségi szocialistáik ,bűnös képviselőit on­nan elkergesse. Ez esetben elmegy Stock­holmba a francia párt is. Ha erre nem vál­lalkoznak, francia szocialista ott nem beszél­het a párt nevében, arra senki megbízást nem kap. Ezek a száraz tényállások egymás mellé állítva. A stockholmi konferenciának május 15-én kellett volna megnyílnia. A francia kisebbségi párt inditványára aztán elhalasz­tották junius közepére és ma netn tudni, vájjon megtartják-e és mikor. De ha létre is jön. lesz-e annyi hatalma, hogy ennek a bor­zalmas háborúnak véget vessen? A háború­ban álló országok egyikében sincs a szociál­demokráciának uralkodó vagy döntő hatal­ma a parlamentekben. Stockholmban az el­lenséges országok szocialistái kezet nyújt­hatnak majd egymásnak, de az a kéz — üres lesz. Néni vetendő meg azonban a kon­ferencia indirekt /hatása. Ha proklamálják ott a szent békét, annak a tűre két.séktelenül tűzgyorsa­sággal elterjed a legtávolabbi harc­terekre is. A Délmagyarország telefonfai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 31. A gorlicei frontáttörés emlék­ünnepe a 101-esek frontján. — A hadseregparancsnokság engedélyével. — i/iareállás, 1917. május 8. Nemrégiben hírt adtunk már arról, hogy' a 101-es bakák frontja mögött az ezred pa­rancsnoksága üdülő otthont létésitett, mely céljának teljesen megfelelően immár hetek óta áldásosán működik. Most ismét1 alkalmiam van beszámolni, egy fölötte szép eseményről, mely ebben az Otthonban lejátszódott, A történelmi idők legdicsőségesebb ese­ménye a gorlicei frontáttörés volt. Ez a vi­lágra szóló nagy esemény fenekestül felíor­ditóÁta a hatalmas orosz frontot és ezzel kap­csolatosan a mi vitéz csongrád-megyei 101 -es bakáink is hatalmas csapást mértek az akkor még támadó formában levő orosz hadse­regre. Ebben az időben a lQl-es bakák Zem­plénmegye Világ nevű kis ruthén község ha­tárában állottak, ahol erős bástyaként, hősi elszántsággal őrködtek a nemzet nyugal­mára rátörni készülő ellenség előtt, mindad­dig, amíg 1915 május 2-án a gorlicei front­áttörés bire megérkezett. •Jól felkészülve, a félelem legparányibb nyoma nélkül támadták meg a derék ma­gyar bakák a Kárpálok Beszkidek nevű ge­rincét, hol az oroszoknak erősen kiépített állásai húzódtak végig. Május 7-én reggel 9 órakor a 101, 29, 33. gyalogezred a 92-ős porosz ezreddel együtt harcolva, erős .elkeseredett harc után .kizök­kentette a minden érővel védekező oroszo­kat a reménytelen ellenállás siilyedésóből és hat-alma® lendülettel mintegy negyven kilo­méterei- vetette vissza, majd hónapokon ke­resztül üldözte tovább egész Wolhiniáig, hol ma is áll a front. A történelemben tlanul álló nagy győzelem aztán teljesen legyengítette, meg­törte az orosz sereget, mely még ina sem volt képes támadó erőre kapni. Mindössze részleges, sikertelen támadásokról számolhat­nak be, melyeknek rettenetes áldozatait nein volt képes az elért eredmény kárpótolni. (Ennek a nagy napnak az emlékét ünne­pelték meg a 101-esek üdülő otthonában. Május 6-án estefelé szokatlanul sok szür­ke katona ácsorgott az üdülő otthon körül, mintha nagy falragaszok öles reklambetüi csalták volna ide őket, hogy itt iinep lesz ma. És a minden bereklamirozás nélkül összese­reglett katona-közönség nem is csalódott .eb­ben, mert tényleg ünnep volt, a gorlicei front­áttörés cm lékiinn epe. Egyszerű, kedves műsor tarkította az emlékezés ünnepélyét. Tanulságos felolvasás, mely az ezred két év előtti háborús dicsősé­geit, sikereit tartalmazta, azután ismertetése­a görlLeei frontáttörésnek, volt zene. szavalat és kis színdarab, melyet egyszerű katona-mű­kedvelők tanultak he erre az alkalomra. Az ünnepélyt a jelenlévők Himnusza nyitotta meg. Gyönyörűség volt, nézni azt a sok átszellemült magyar katonát, akik ma, a háború harmadik esztendejében is friss erővel, lelkesedéssel mondták el a magyarok imáját. (Ezután egy kis bohózatot mutattak be, melynek előadása alatt állandó, hangos ne-

Next

/
Thumbnails
Contents