Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-20 / 118. szám

Szeged, 1917. május 20. Cffia^MAGYAíRORSZAG 7 Tréfálkozna a menyecske, de nem bir. .Máskor talán azt mondaná, hogy lám, mégis csak jól mondja a példabeszéd: vagy megvakul, vagy megsántul!... De most, most... csak auy­nyit mond: — Az én uram is oda van. ,— Hun? — Az orosz fronton. Legyint az ember, megérinti a kalapja pe­reméjét, aztán tovább megy. Most virág se nyílik, a bodzafa, se haj 1 ik út a drótkerítésen, se apró csirkék nem csipog­nak minden háznál, buz&alj sincs, kukorica sincs, csak jajszó, bánat és köny. És .Julis néni se szitálja már a sütésihez való kenyérlisztet, meg Marcsa, a szeplős képű kmtyukalány, se keresi estenden a széles nyánf a teknőt. Jó Ko­vács Pista bátyánk is elköltözött. Széles, őszbe­hajló Dainjanidh-szakál!át nem lengeti többé a szellő, okos. barna szemeivel nem inti a » gyerekeket a csonkatornyu iskolában többé: csak számolni tanuljatok gyerekek, számolni... Milyen bölcs volt az öreg 48-as. Ö is .elment a deszkás-temetőbe, tálán megsejdítette ezt a ránk szakadt, fvirradás nélküli feketeséget!... Ki tudja!?.. Békés, csendes, galainblelkü em­ber volt. Kúthoz érünk. Sarkon csobog a sugarat keresztezésénél, itt is van egy sánta ember meg egy kackiás menyecske. A sánta mankón biceg, a menyecske vizet ereszt a köcsögbe. —r Nini Imre — szói meglepődve — magá­val mi van? — Mi vónaL. Kicseréltem Etelkám a Sá­liamat. — Látom. — Nézze, e, ezt kaptam ráadásul — mutat az ezüstéremre.' — Hun? — Az oroszok cserélték ki... Írják is a cimborák, hogy bej sánták, sánták, de jó is mán nektök... Ők most az olaszoknak küdöz­getik a meggyniagot. Istenem, mit tudjon erre szólni az ember. Mit?... Kinek vau igaza, annak-e, aki most itthon a mankóról viccel, vagy aki most bir­kózik az ugató halállal? Régi idők, boldog idők! Most van már igazuk az öregeknek, akik még azt is megjó­solták hogy jön idő, amikor kimennek az em­berek a temetőbe, megcsókolják a sírkeresztet és ugy sóhajtják, ihogy csak ti, ti vagytok igazán boldogok, akik odalent vagytok már... Azután ujra megyünk, bandukolunk a szép, tiszta selyöm városrészben, áthaladunk a Ta­bánon is, ahol fekete cigánygyerekek játsza­nak az árokparton, itt se látunk embert. Csak kócoshaju, félmeztelen cigányajaszonyt, a napos oldalon, a házak előtt. És vékony7, sápadt em­berszámba menő legénykéket, amint 'hónuk alatt a hegedűvel ballagnak arra befelé, .aihol mindezek dacára még csillog a hiu élet, zajo­-ak az utcák és tele vannak a mulatóhelyek. Palotás Pausztinnak szépséges hazája ma olyan csöndes. Szomorú ínég a dal is, amely kiröppen az udvarokból. És az asszonyok, a knronülö gyerekekkel is olyan bánatosan néz­nek a pázsitos körtöltés felé, amelybe bele­olvadnak a városvégi utcák, mintha arról vár­nának valami jót, valami vigasztalót, ezen a csendes, alkonyatba boruló májusi napon . . . Kötzöd be szépséges magyar lantodat öregedő kedves vitézem. Szegednek dicsőséget szerzett, fényes lelkű lantosa, kötözd be fekete fátyol­lal s aniig a bátor katona a hűség bizodalmá­val néz a harcterek felé ós hallgatja az ágyuk ide nem jutó, távoli nioraját. a Hazáért meg­szakadni kész szívnek minden nemes érzésé­vel, addig pengess bús estén egy nagyon bá­natos dalt a Te szép szegedi „selymes" földed­ért, amely vonaglik most ás sir... Cserz)y Mihály. HÍREK ocoo Az Akadémia két szegedi könyvről. Az Akadémiai Értesítő legutóbbi számá­ban olvassuk a jelentést, a Pesti Magyar Ke­reskedelmi Bank 2000 koronás jutalmáról. Ezzel a dijai olyan munkát jutalmaznak, amely az utóbbi öt év alatt magyar nyelven nyomtatásban megjelent, u közgazdasági életre vagy a pénzügyi gazdálkodásra gya­korlati fontossággal biró kérdést kellő tudo­mányos készültséggel tárgyal, vagy ily mii nem létében a hazai közgazdasági és pénz­ügyi ismeretek előbbre vitelében számottevő irodalmi terméknek ismertetik el. A jelentés két. szegedi könyvről is megemlékezik a kö­vetkezők ben: SzüXs Mihály Szeged város támogatá­sával „Szeged mezőgazdasága" (1914. 465. 1.) címmel a szegedi Dugón its-Társaság által jutalmazott pályamunkát irt, amely igazán megérdemli a méltánylást és dicséretet. Sze­retettel, tudással, a részletékig terjedő lelki­ismeretességgel vázolja a nagy alföldi ma­gyar város éltető forrásának, a mezőgazda­ságnak múltját, és- nagyon érdekes képet nyújt arról, hogy mily helyzetben volt ezen mezőgazdaság közvetlenül a háborút meg­előzőleg. Müve egyébiránt foglalkozik a föld­birtok statisztikájával, a művelési ágakkal, a birtokelosztással. Vázolja a tanyai gazdál­kodást, feltünteti a birtokforgalmat, az el­adósodást és mindazokat a törekvéseket, ame­lyeknek köszönheti Szeged mezőgazdasága, hogy odáig emelkedett, ahol ma áll. Nemcsak a tisztán mezőgazdasági, hanem az általános közgazdasági és sociális szempontok tekinte­tében is megbízható útmutató, egy munká­ban, törekvésben és értékes tapasztalatokban gazdag életnek megbecsülésre méltó gyümöl­cse. Amennyiben azonban leíró természetű, az alapítólevél szövegezése szerint a pályadíj kiadásánál számbavehető nem volt, habár más- tekintetben ugy színvonalánál, valamint a felfogás és kidolgozás önállóságánál fogva a kellő mértéket mint monographia feltét­lenül eléri s mezőgazdasági irodalmunk leg­értékesebb müvei közé tartozik. Tonelli Sándor: a Magyar közgazdasági érdekképviseletről irt, az Országos Iparegye­sület által kiadott (Budapest, .1914. 238. 1.) tanulmányában nagyon figyelemreméltó dol­gozatot ad azok kezébe, akik a gazdasági élet fejlődése tekintetében folyton erősbülő szerepet játszó érdekképviseleti alakulások iránt érdeklődik. Főleg német források alap­ján tanulmányozza a kérdést, azonban, kellő figyelemmel van arra, hogy ezek tanulságait saját viszonyaink érdekében le is vonja. A. jelen pályadíj tekintetében a tanulmány azért nem jöhet számiba, mert túlnyomó ré­szében nem egyéb, mint. gyakorlati célokat szolgáló és mint ilyen, hasznos kimutatás a magyar érdekképviseleti alkotások szerveze­téről és működéséről. A szerző célja nem az volt, hogy mélyremenő, tudományos értékű dolgozatot nyújtson, hanem, hogy részlete* képét nyújtsa főleg annak, mi történt ebben az irányban nálunk, ismertesse a. szóbanforgó alakulások múltját, jelenét és legalább bizo­nyos fokig vázolja a jövő fejlődés irányát is. E tekintetben! szerzőnk hasznos munkát is végezett. 0 — Minisztertanács. Budapestről telefonálja tudósítónk: Szomibat délután 4 órákor gróf Tisza István miniszterelnök elnök lésé ve! minisztertanács volt. — Az „Az Est" jelenti: Telefon: MBZSBIÚSfiB 455. Telefon: PÍIZTfil 11-85. Hétfőn és kedden Nagy cirkusz dráma 8 Bertini Léda A cirkusz porondján Páratlanul álló cirkusz-atrakciós dráma! Előadások 5, fél 7 és fél 9 órakor. lfftlvirsk* Páholyülés 1*60, zsölye 1*20, I. hely 1 kor. JieftJdl OK. fi. hely 80 fillér, IIL hely 50 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents