Délmagyarország, 1917. május (6. évfolyam, 103-127. szám)

1917-05-17 / 116. szám

Szeged, 1917. május 17. A közgyűlés Almássy Endrét választotta meg igazgatónak A törvényhatósági bizottság szerdai közgyűlésén döntött a tanács színházi határozata ellee beérkezett íölebbezéselk ügyében. Dr. Bródy Miklós visszavonta a fölebbezését és azt csak Ballci Kálmán és Kardos Andor tartották fenn, A tanács a saját határozata elfogadását ajánlotta, amit a közgyűlés meg is tett és 58 szóval 36 ellenében Almássy Endrének adtg e színházat. Az ügyet dr. Gaál Endre kulturtanácsos referálta. Ismertette a beérkezett pályázatokat. — Szavazzunk! Szavazunk! — hangott fel egyszerre minden oldalról. Dr. Balassa Ármin a referátum kiegészítését kéri. A fölébbezések felolvasását kívánja, mert ng.v látja, hogy az egyik fölebbező nem is kéri, hogy a közgyűlés az ő javára döntse el az ügyet. A fölebbezésen túlterjedni nem lehet. Dr. Gaál Endre nagy zajban olvassa fel a iólebbezéseket. Az ügyhöz elsőnek Meák Gyula szól hozzá. — A közhangulat — úgymond — az volt, hogy akárki pályázik, Almássy kapja meg á színházat. A szinügyi bizottság tagjai ezt nyíltan meg is mondták. Wimrner Fülöp: Ez nem áll. Akkor nem ismeri a közhangulatot. Meák Gyula a jelenlegi vezetést nem tartja megfelelőnek. A szinügyi bizottság ülésén ő megmondta, hogy ha Almássy akarná, nívósabbá tehetné a színházat, mire egyik tanácsos ur megjegyezte, hogy azt nem is fogja akarni. Olyan igazgatót kell választani, aki a város nivóbeli követelményeinek megfelel. Különben n pályázatokat a bizottság nem tanulmányozta eléggé, mielőtt döntött volna. Dr. Balassa Ármin: A szinügyi bizottság a legalaposabb taglalás alá vette a pályázatokat és Meák Gyula csak akkor érkezett, mikor már szavazás előtt állott a kérdés. Tehát alap nélkül mondja, hogy a pályázatok nem részesültek kellő és komoly megfontolásban. Arról szói, hogy mikor egy bizottság kimondja egy igazgatóról, hogy az a foglalkozásában nem válik be ez nem egyéb, mint hitelrontás. Dr. Cicátricis Lajos főispán: Primadonnáról, igazgatóról nem csak szabad, hanem kell is kritikát mondani. Dr. Balassa Ármin: Egészen .más a .művészi krilUyú De ez hitelrontás. Mindazok, a miket a pályázók felihoznak, mint tapasztalati tényeket már átéltük. Hogy a szinház nem érte el fejlődése tetőfokát, annak a háború az oka. Pásztor József arra mutat rá, hogy miért nem lehet. Almásy Endre a szegedi szinház igazgatója. Foglalkozik a szinügyi bizottság és a tanács döntésével. A bizottság tagjai már előre Almásynak Ítélték a sziníházat, mikor még nem is tudták, hogy ki fog pályázni. Hibáztatja ezenkívül, hogy a szinügyi bizottság zárt ülésen hozta meg a döntését. Mikor arról van szó, hogy ki kerüljön a szinház élére, * akkor nem lehet zárt ajtók mögött tanácskozni. A háborút nem tartja a nivótlauság okozójának. A nők nincsenek a harctéren. . Szól a színtársulatban uralkodó "nagy fegyelmetlenségről. Bokor Pál: Jót is mondjon róla. Pásztor József: Azt nem lehet. Végül arról DÉLM A)G YARORSZÁG szól, hogy a közönség nem azért megy színházba, mert ott nívósak az előadások, hanem mert nincs más szórakozás. 'Almásy helyébe Balla Kálmánt ajánlja. Wimnur Fülöp: Zárt ülésről ő nem tudott, pedig jelen volt az ülésen. Az igaz, hogy megmondták, hogy kire szavaznak. Ez nyilt és becsületes dolog. A színtársulatról szólva dicsérő szavakkal illeti annak működését. Egyetlen vidéki magyar városban nincs olyan' hősnő, nincs olyan szende és naiva, mint Szegeden és az előadások teljesen nívósak. Kéri a tanács javaslatának elfogadását. Dr. Cicatricis Lajos főispán: Következik a kérdés föltevése. Husz bizottsági tng beadványban kéri a névszerinti és titkos szavazás elrendelését. A névszerinti szavazást elrendeli, a titkos szavazást azonban törvényes ok hijján el nem rendelheti. Dr. Gerle Imre szerint itt választásról van szó. Titkos szavazásra azért lett volna szükség, hogy a szavazók minden erőszaktól meg legyenek kiméivé. Dr. Cicatricis Lajos:. Itt fölebbezésről van v/ó, nem választásról. Az ív benyújtói erre visszavonják kérelmüket és azt kívánják, hogy csak egyszerűen felállással 'szavazzanak. Erre következett a szavazás. Az első kérdés volt, hogj; a közgyűlés elfogadja-e a tanács javaslatát, ötvennyolc szavazást számlál össze Rack jegyző. — Ellenipróbát kérünk! — hangzik. A főispán Rendeli nz ellenpróbát. A tanács javaslata ellen harmiuchatan szavaznak. A közgyűlés tehát 58 szavazattal 36 ellenében Almásy Endrét választotta meg igazgatónak. iá es s URÁf MA ess *aa Magy. Tudományos Szinház 523 x r • y ^ r Ma csütörtökön május hő 17-én • Uj ffllPíi iMI • 'Állat az emberben. Dráma 3 felvonásban. Minden jelenetében izgalmas és eredeti filmdráma. A A A A Előadások d. u. 5, fél 7 és fél 9 órakor, csütörtökön d. u. 2-től kezdve. Jegyek dé után 3-tól, csütörtökön fél 2-től előreválthatok. Helyárak: ZsöJve 1-20,1. hely 1.—, II, hely — 80, Ilii. -.50 fillér 5 Apró történetek. - Régi idők emlékei. Egy-két esztendővel később, hogy dr. Hollós József Szegeden megtelepedett; megalakította az alkohol ellenes egyesületet. Felejthetetlen emlékű Tömörkény Istvánunkat is kapacitálta, hogy lépjen be az egyesületbe, ha nem hosszabb időre, hát egy, vagy félesztendőre. Tömörkény belépett az egyesületbe és addig, mig tagja volt, még szinét se látta az alkoholnak. Noha megfordult a megszokott baráti körben, részt vett a bohém összejöveteleken, szódán ál, vagy málnaszörpnél egyebet nem ivott Ebben az időben történt, hegy a szokásos disznótoros vacsorát adták dr. Kószó Istvánok, amelyre hivatalosak voltak a család jóbarátai. Zeiros falatok kerültek az asztalra, meg az izes minőségű paprikások. amelyekre ugyancsak csúszott a rizlingi, vagyr a siller. Mindenki fenékig ürítette a poharát, csak Tömörkény" szürcsölgette a szódás málnaszörpöt. Kínálgatták egy-két kortytyal, kérlelték, egy csak egy pohárkával igyák a társaság kedvéért, de a nagy iró ellenállt a csábitgatásnak és mást, mint szikvizes málnaszörpöt, nem ivott. A társaság nagy részének imponált Tömörkény álhatatcssága, csak azt sajnálták, hogy egy kissé szótlan volt és igy nem élvezhették páratlan humorát, játékos kedvének csodás megnyilatkozásait, A társaság italozó csoportja egyre biztatta, kínálgatta, de Tömörkény hajthatatlan maradt, Taschler József, egyike a legzamatosabb előadóknak, aki sok témát adott a hatlatatlan Írónak, maga is a kérlelők közé állt, ám kárba veszett minden fáradsága. Majd hirtelen meglóbázta a kezét és szúrás tekintettel mérte végig Tömörkényt és rászólt: . — Ugyan, hogy" nem szégyönlöd magad, hogy igy csúffá töszöd a társaságot magyar embör létödro ... . * Amíg színpadon szerepelt, minden esztendőben le-lerándult Újházi Ede Szegedre. A közönség ugy kívánta a vendégszereplését, mint. a gazda ember nagy szárazság titán a* érlelő esőt. A Mester is szívesen jött legújabb szerepeivel, sőt olyankor is ellátogatott hozzánk, amikor a színházban nem lépett föl. Szerette a várost, a közönséget is és elszórakozott meghitt barátaival és ismerőseivel. Ebéd- és vacsora utáni időben persze az alsós járta. Amilyen nagy művész volt a színpadon, olyan koca-játékos volt a zöld asztal mellett. De szórakoztatta a kártya, különösen az alsós és ha nagyritkán mellé szegődött a szerencse és véletlenségből nyert, nem lőhetett bírni vele, hangos vo-lt és jókedvű és mókás természete ugyancsak megnyilatkozott. Egy este, a Kisfivass-ban való vacsora után, társaságóval együtt betért a kávéházba. Alig lépett be, mór terítve volt az asztal, amelyen ott. díszelgett a kártya. — Na, ki játszik, marhák? — Szólalt meg a Mester. — Ha ugy tetszik Mester, inad én, — szó* lalt meg egy ur, akinek fehér volt a szjve, de vörös a haja. — Gyerünk. — És már le is ülteik és Újházi osztotta a lapokat. Az adu zöld volt, de együk sem vette föl. — Na, mire? — kíváncsiskodott a Mester. A partner a vörös hajjal boritott fejére