Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-12 / 87. szám

mmmm ÍÍELLMAGYAROBSZÁG íázeged, 1917. április 12. télelének gyors végrehajtása érdekében megkerestessék. Egyidejűleg felkéri a Lloyd-Társu­lat a város tanácsát, hogy a magy. kir­kereskédelerrnigyi és földművelésügyi mi­nisztériumokkal -a Szegeden létesítendő téli, illetőleg kereskedelmi kikötő ügyében folyamatban volt, de a háboru alatt félbe­szakított tárgyalásokat újból megindítsa s a kikötőnek a szegedi magy. kir. folyam­mérnöki hivatal 19! l-ben elkészített tervei szerint való mielőbbi kiépítését erélyesen szorgalmazza. Dr. Somogyi Szilveszter köszönetét fe­jezi ki, hogy erre az értekezletre a város fiatóságát meghívni szívesek voltak és csak arra kéri az elnököt, hogyha a jövőben ha­sonló közérdekű ügy kerül tárgyalásra, is­mét hívják meg a városi hatóságot, .mert az is meg van győződve arról, hogy a város jövő fejlődésének a kereskedelmi és gazda­sági élet fellendülése vetheti meg az alapját. A maga részérőt teljes egészében a magáévá teszi a beterjesztett határozati javaslatot. A háboru után bizonyára sok fontos kérdés megoldásának a feladata fog 'hárulni ,a kor­mányra, mégis a folyamhajózásra nagyobb súlyt fognak fektetni. A Maros árvízvédelmi •szempontból szabályozva van. de külön kell szabályozni a hajózhatóvá tétel szempontjá­ból. A Tiszánál ezt ugy oldották meg, 'hogy, kotrómiihelyeket állítottak fel. A Maros ha­józhatóvá tétele, hasonló kotrómühelvek fel­állítását teszi szükségessé. Természetesen ez sokkal nagyobb költségbe fog kerülni, mini a Tiszánál, mert <a Maros gyors folyása révén nagyon sok homokot .szállít magával­Helyesnek tartja, hogy az érdekelt megyék­hez átiratot intézzenek és ezek országgyű­lési képviselőit is megnyerjék a tervnek. Abban azonban nem ért egyet az előadóval, hogy ezt a kérdést előbb kellene megoldani, onint a Ihina-Tisza-csatorna kiépítését. En­nek a megvalósítása igen fontos és Szeged szempontjából az a fődolog, ha nern közvet­lenül Szegednél, ugy Szeged felett torkoljon ia csatorna a Tiszába és semmi esetre sem Szeged alatt. Ami a másik kérdést, a ke­reskedelmi kikötő létesítésének kérdését ille­ti, az a városnak is nagy érdeke. A mi for­galmunkat a vasút tette tőnkre és a keres­kedelmi kikötő esetleg ismét helyre fogia állítani. A hatóság mindent el fog követni, hogy az ügyet megvalósulás stádiumába segítse. Balogh Károly a Maros szabályozásá­val kapcsolatban szükségesnek tartja a part­biztositás megvalósítását is. A viz árja már évek óta rendkívül pusztítja a jobboldalt, a baloldalt pedig növeli. A kereskedelmi ki­kötő létesítését nagyon fontosnak tartja. A város, mint ismeretes. 44 katasztrális holdat ajánlott fel erre a célra és mindent el kell követni, hogy a kormány támogatásban ré­szesítse a tervet. Ohláth Lipót azt hangoztatja, hogy tu­laj ckmképen nem a Maros szabályozásáról kell beszélni, hanem hajózhatóvá tételéről, mert ez ,a fontos közgazdasági érdek. Weiner Miksa köszönetet mond Aczéf Géza elnök­nek, amiért ezt a nagyhorderejű kérdést fel­színre vetette . és ezáltal nagy érdemeket szerzett az ügy megvalósulása körül- Ton-elli Sándor munkájáról is elismeréssel nyilatko­zik. Biró Benő főmérnök megállapítja, hogy egy folyó hajózhatóvá tétele a szabályozás­sal karöltve jár és gazdasági szemponthói nagyon .fontosnak tartja, liogy mielőbb meg­valósuljon a szép terv. Miután a határozati javaslatot az érte­kezlet egyhmguan elfogadta, Aczél Géza el­nök ismételten köszönetét felezte ki a ható­ság tagjainak megjelenésükért és annak a reményének adott kifejezést, hogy az a nagv értekezlet, amelyen az érdekelt törvényható­ságok képviselői és számos közgazdasági tekintély is részt fog venni, hamarosan ösz­szeül és törekvéseinek hatásos kifejezésével arra birja a kormányt, hogy támogassa kellő­képen a terv megvalósítását. Hajó-katasztrófa Nagytéténynél. — Harminc-negyven áldozata van a szerencsétlenségnek. — Budapestről jelentik: A l>unagő4ia.iózási Társasáé Zrínyi nevű szemiélyszállitó hajója, aaiieiv 480 utassal' Belgrád felé tartott, kedden éjjel 11 órakor a nyílt Dunán, a Csepelsz ige te Tököl község magasságában, összeütközött a Fereiic-osjatorna részvénytársaság Viktória ne­vű .szállitódiajójával. A Viktória a Zrínyit de­rékon találta. A Zrínyi hátsó része másM pere alatt viz alá merült. 384 utast sikerült meg­mentem, tizenkét embert a vizből Hiúztak ki. Az áldozatok számát föltétlen bizonyossággal megállapítani nem lehet, mintán a Zrínyi uta­sai közül Budafokon sokan lesaállottaík. A fe­délzet és az első osztály utasai mind meg,me­nekültek. a hajófenéken elhelyezett zárt másod osztály utasainak azonban, nagy része a vizbe merüli. Valószínűnek látszik, liogy mlrután csak a másod osztályú kabinok sérültek meg, az áldozatok száma körülbelül 30 lehet. A hajónak viz alá merült részén a második osztály volt, ahonnan egyetlen keskeny lépcső vezet fél a fedélzetre. Ehhez a lépcsőhöz tódult az a sok szerencsétlen, akit az összeütközés pillanatában hirtelen elárasztott a hideg özön. Irtózatos küzdelem játszódott le ennél a lép­csőnél. a,melyen alig fért ki egyszerre egy-két ember. Az összeütközés pillanatában a lépcső alján állott Glöckver András de.esi gazdálkodó felesége,. Odalent nagyon meleg volt, az asz­szony a fedélzetre igyekezett az ura után, aki néhány perccel előbb ment ki. Egyszerre lökés rázta meg a hajót, Glöekner hátrafordult és akikorra a felesége már nyakig állott a vükben. Vérfagyasztó jajgatás, sikoltozás, ordítás hal­latszott a hajó belsejéből, mindenki az ajtóhoz igyekezett A segítségért kiáltó emberek Glöek­neruábe kapaszkodtak, aki legközelebb állott a kijáratlioz. Az asszony képtelen volt felmen­ni a lápcsőn, mert egész tucat kéz markolta meg a baját, karját, lábát, ruháját. Bettem«tes küzdelme volt ezekkel a kezekkel, amelyek rongyokra tépték a ruháját, sőt a. ulpat i,s le­húzták a lábáról. Az ura hozzá ugrott és az ő segítségével sikerült valahogyan kimenekiünie a liidtg vizből, egy-ketten még jöttek utána, azután megszűnt a dermesztő halálsíaj. A víz­zel, elárasztott ajtón csak a levegő bugyíboré­ikolt, már ki. Szemtanuk elmondják a katasztrófáról, bogy az összeütközés éjjel 11 órakor történt, A Zrínyi rendesen ki volt világítva, amig a Viktória csak az utolsó pillanatokban, amaikor két hajóhossznyi na lőhetett a Zrínyitől. gyúj­tott világot. Az első segítséget hajnalban két órakor a Wiáhekm nervü osanrargőzös, hajnali négy órakor pedig a Gizella u.evü asavargőzös nyújtotta, Adddg az utasok az összetört ós zá­tonyra jutott hajó fedélzetén tartózkodtak. Az utasok köziül azok haltaik még, akik főár le­feküdtek az összeütközés előtt. SchmeH Antal, a Viktória kapitánya igy mondta esi a katasztrófa lefolyását: ' — Nagytétény hajóállomás és a serfcás­hizlaló közötti vonalon a tököli oldalon halad­va az őrt álló 'matrózzal idejében megvizsgál­tattam a jelző lámpáikat, hogy jól égnek-e? Ezt azért tettem, anert nagy távolságban észre­vettem a közeledő Zrínyit. Minthogy a lámpák jól égtek, az őr a helyiére ment A fenti vonal irányában hajómat az .eilőirt irányban vezettem, vagyis a Dunának a folyás irányában való baloldalán, A Zrínyi a Duuán leifelé haladt és a jelzett vonalon átvágott a Dunán a tököli part felé. Borait, esős, holdvilágos egÉe volt, de a Viktórián a lámpákat jól látták, követke­zésképen a Zrínyi szeniélyzeténdk is látni kel­leli a Viktória íáiiKpajelzését, amely jelezte, hogy a Viktória az olőirt utvonalat tartja meg. Alikor láttáim, liogy a Zrínyi átszelte a Donát, a kormányosnak parancsot adtam, hogy a ha­jót tartsa a tököli part mentén, hogy amennyi­ben a Zrínyi fordulni akar, össze, ne ütköz­zünk. Midőn azonban a Zrínyi keresztirány­ba egészen a Viktória közelébe érkezett, síp­jeleket adattam. De hiába. A Viktória arra nekiment a Zririyjjijek ás abba behatolt. Össze­ütközés után a viz sodra rávitte hajóm a part­menti köhányásra. Igy zátonyra jutottam. Mi­ikor már szilárdan állt a hajóm, esolnafcoödkal és 3 eauheirrd segítséget küldtem a Zrínyinek. A csalnak ok mintegy öt fordulót tettek ,a Zrí­nyi és a part között, utasokat i,szállítva ki. Ekkorra uriár a Zrínyin megszűnt a pánik, mert láttáik, liogy a hajó hátulja nem siilyed el és a kapitány az utasokat a hajó hátuljáiban helyez­te el. A Zrínyi kapitánya, Marinics Marín a kö­vetkezőket mondta el a katasztrófáról: — Én a hajómmal a nagytétényi parton haladtam lefelé. Amikor a sertéshizlaló közelé­be értem, megpillantottam egy pislogó lámpát, A koncentrált fén 0§ram HÉ fonyó Sománál HPSMHHn iZZZfa rola osramfuor, üvegre ^urhik töltve 2000Wattig <0 mm

Next

/
Thumbnails
Contents