Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG -(Szeged, 1917. ápaTiö 4. Vilmos császár Az Unióban elrendelték a hadsereg és a flotta mozgósítását, ami a hadiállapot kimondásának önként értetődő következménye. A -kikötőkben mintegy száz német halót lefoglaltak, több német állampolgárt letartóztattak : -miniden ugy történik, ahogy Anglia sugalmazza. Még az Unió iradviselésének vezeését is az antantra akarják bízni. Egyébként az antantnak ismét van örömre oka: Cuba is kimondotta a hadiállapotot Németországgal. Wilson legújabb üzenetében megint apostolosikodik, noha az egész háborús imanővér nyilvánvaló: mint hadviselő fél, az Unió is részt akar venni a béketárgyalásokon, amelyeken érdekeit — harcra felkészülten — kívánja érvényesíteni. Wilson elhatározásában ez a szempont volt a legfontosabb; amiket üzenetében összehord, az mind a közvélemény megtévesztésére való. Oroszországgal, ugy látszik, állandóan foglalkozni kell. Az óriási birodalomban most nagy a zür-zavar. Az ideiglenes kor-: mány hatalma nem általános. Legutóbb Odesszában, most pedig Mongólországban tört ki a forrongás, ahol a helyőrségek hűségben megmaradtak a cár mellett. Pétervárott sem állt még teljesen helyre a rend, véres összeütközések vannak időnként. Miljukov külügyminisztert hóditó tervei miatt a békepárt el akarja mozdítani -a külügyminiszterségből és az elkeseredés oly hagy, hogy állítólag már merényletet is követtek el ellene. Buohanan angol nagykövetnek pedig az ideiglenes kormány politikája nem nyert-e meg a tetszését és e-nínek nyíltan kifejezést is adott és ezért a kormány, mint az egyik jelentés hírül adja, fogva tartja Buohanant ,-a-z orosz forradalom egyik főrendezőjét. Ha még tovább igy érlelődnek a dolgok, Oroszország részéről ujabb meglepeítéselkre lehetünk elkészülve. Az ortodox egyház főpapjai sem akarják elismerni az ideiglenes kormányt és ismerve az orosz nép vallásosságát, -ebből -még -komolyabb bajok lehetnek, ha az orosz kormány nem szakit eddigi háborús politikájával. A békemozgalom már a francia szociálist ák között is tért hódit. Május elsejére nagy -tüntetést terveznek a béke mellett és a munkások (között felhívásokat terjesztenek, hogy május elsején mondják ki az általános sztrájkot. Késő éjjel érkezett az a jelentés, -h-ogy Vilimos császár Németországban elrendelte a népjogok kiterjesztését. Az antant tehát ezután a demokráciára sem hivatkozíhatik, mint kisajátított jelszóra. A mai -nap legújabb eseményeiről szóló jelentéseink itt következnek: BERLIN, április 7. A Wolff-iigynökség jelenti: A császár a "kancellárhoz rendeletet intézett, amelyben többek között a következők állnak: A német nép még sohasem mutatkozott oly szilárdnak, mint ebben a háborúban. Az a tudat, hogy a haza elkeseredett önvédelmet folytat, csudálatos megnyugtató erőt gyakorol és minden áldozat ellenére rendütetten maradt az akarat a végsőt Is latbavetni a diadalmas végső küzdelembe. A birodalom fennállásáért folytatott e küzdelem uj korszakot vezeti be. Különböző alkalmakkor kifejtette Ön, hogy mily szellembea építendőik iki állami életünk formái, hogy tereit adjunk népünk minden tagjának az együttmunkálkodásra. Ez alapelveket, mint tudja, helyeslem. A haderőnek, mint igazi néphadseregnek megtartása volt célom uralkodásom kezdete óta. Arra törekedve, hogy a nép és a monarchia közt az összesség javát szolgáljam, elhatároztam, hogy megvalósítom a belső politikai, gazdasági és szociális életünk kiépítését, ahogy azt a hadihelyzet megenged. Hogy azonban ez rögtön a háboru szerencsés vége után bekövet,kezhessék, amely szerencsés vég, mint bizakodva remélem, már nincs messze, kívánom, hogy az előkészületek haladéktalanul megletessenek. A porosz országgyűlés áíallakitása különösen a szivemen fekszik. A képviselői választójog megváltoztatására az előmunkálatok már megtörténtek, most megbízom Önt, hogy az állammsniszterium határozati javaslatait -terjessze elém abból a célból, hogy harcosaink hazatérésekor Poroszország belső alakulásának alapvető munkája gyorsan végrehajtható legyen. Nekem is meggyőződésem, hogy Poroszországban nincs helye többé az osztály-választójognak. A törvényjavasÜaímak gondoskodnia kell a képviselők közvetlen és titkos választásáról. c!vidám, fiam utravalója. Ugy irom néked kis fiam e verset, Mig életemnek ciszu fája korhadt, Mindennap egy .vonA, lassan és szelíden, Hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. Halbakra vált már a szivem verése, A vérem néha lángolt, de lehülten, S ha futni kellett volna a futókkal, Egy utcapadra csüggeteg leüUem. Egy képet akarok te néked adni, Olyant, mi nékem kiskoromban tetszett, Hogy életünk, melyet ma könnyel élünk, Ugy hasson rád, mintegy ódon fametszet, A háboru kalandor üstökössét Rajzolgatom a vigasztalan égen, Te egykor rátekintesz majd e képre, S ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. Mert mostan éltél. A magyar igére Alig nyitottad gyenge, drága szádat. Tejről beszéltél, mézről és anyáról S csizmák tiporták ártatlan hazádat. Jaj, kis magyar, Te bénák közt tipegtél A jodoform és karból illatában Mankókkal játszottál budai kertben <S szegény rokkantak néztek haloványan. • i m Akik ma éltek, azok porba rogytak. A krisztiisi-szclidek nem beszéltek. Akik ma. sírtak száraz szemmel álltak •S ájult szavakat mondtak el a szélnek. Aggastyán sem tud szólni igy a múltról. Se pókhálós könyv, mely bölcs és hideg lesz, Figyelj reánk, akik itt vérben állunk. Hajolj hozzánk, a ma verő szivekhez. Aranyt neked, aranyt, niyrhát és tömjént. A kisdednek, a dacosan nö vőnek. Ki felkanyarodsz uj koroknak ormán. Aranyt tenéked, s az arany jövőnek. Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam, Az ősi birtok szálljon reád újra, Az ember álma, az erő. a minden. A föld. a föld, a szent föld, hallel ujja. Én, éhenkórász rímelő apostol, A mélyből a magasba epedek fel. És látlak téged, biztosan, a földön, Fehér villába, hófehér ebekkel. Vág)/ gépkocsi ba n. a utószem ü reggel, Mintha az egész világ ura volnál. Vagy erkélyen, az orditó tömegben, Párnás ajtók níögöA\ a telefonnál. Az reggel, hogy e látnók verset írtam. Az áprilisi szél borzolta lanyhán A bokrokat, s nehéz-sötét sóhajjal Nézett anyád reád a kis verandán. Még nem csüggedt le az idő özönje Ée egyre nőtt az ár és nőtt az átok. ,S mint járvány-cédulák halotti házon Rikitottak a bus, skarlát plakátok. Most Imid meg ezt: és tudd meg. merre mentek Testvéreid az emberek, szegények. De azt parancsolom neked utolszor Halál helyett, kiáltsd ujjongva, élet. Mi elveszünk, mind. Én is cih elődöm És csomagolom csöndesen a ládám. De te maradj itt és beszélj helyettem. Kit embernek neveztelek, kis Adóm. 1917. április. Kosztolányi Dezső.