Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-08 / 85. szám

— 'is i 7 süegpp. Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁm. A szerkesztőséül telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI.ÁRA; egész évre 28.— K. negyedévre 7.— K. félévre . . 14.— K. egy hónapra .40 K. Egyes sztai fira lo fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja: 81. Szeged, 1917, VS. évfolyam, 85. szám. i Vasárnap, ápriis 8. eltámadás a. A kereszténység legnagyobb ünnepe harmadik fordulón találja fegyverben a keresztény világot. A megváltás véres adóját százezrek rótták már le és a feltámadásért milliók hasztalan zsolozsmáznak. Vájjon érzik-e a bűnbánat mardosó kínjait, akik ezeket a keserves éveket az emberiségre zúdították és akik okozói annak, hogy nyugalmunknak, kulturális életünknek, pusztulásunknak és veszésünknek véres nagyhete egyre tart? Ki volt az idén is nagyszombaton, ki templomban, körmenetben a magábaszállás áhítatos pillanataiban ne. a harcterek zajló eseményeire gondolt volna, amelyek három éve őrlik a gyenge és áldozatul odadobott embertestet. Ki volt, ki a megbocsájtás kiengesztelő érzéséve! emlékeznék azokra a véres kezű emberekre, kiket az események erős lendülete leszorított onnan, ahol szilárdnak hitt pozícióban hajszolták biztos halálba a tizés százezreket? Az Oroszországban sötét középkori módon uralkodott Romanov-dinasztia megérdemelt és gyors bukása a véres viaskodásnak olyan eredménye, amelyet a háboru bajkeverői nem céloztak, de amely némi kárpótlást jelent a bőségesen kiontott vérért mindenkinek, aki az emberiség haladásának, a liberálizmus és demokrácia minél rohamosabb térhódításának makacs harcosa. Ki hitte volna három év előtt, hogy jöhet olyan erős földindulás, mely az orosz birodalmat alapjaiban rázza meg és néhány nap alatt a legdemokratikusabb államok sorába emeli ? Ha van győzelem, mely egész Európa részéről áldozatot érdemel,' ez azok közül való. És ha van elégtétel a terjeszkedési hóbortért kiontott sok vér ellenében, a legszebbek egyike az a győzelem, amelyet az elavult, durva, sötét, kínos és kegyetlen orosz despotizmuson aratott a friss és feltörő, tevékeny és energiákban gazdag orosz forradalmi szellem. Az ember szinte azt szeretné mondani az idei szomorú és százszorosan gyászos nagyszombaton: vessétek le a fekete ruhát anyák és özvegyek, szűnjetek meg zokogni apát-vesztett fiuk és fiukat vesztett apák, az események méiyén misztikus erők működnek, melyek sorsunkat láthatatlanul irányítják, mindannyiuknak, akik meghaltak, sikerült győzniök, mint annak a négyszáz diáknak, akiket tobzódó uralma utolsó napján pusztíttatott el a cár, százezrek vérehullása kellett ahoz, hogy Európa testéből a legnagyobb fekély kipusztuljon, győztünk! A demokratikus szellem lesz ennek a háborúnak legnagyobb győztese. Lényegtelen epizóddá törpül, hogy Wilson a hadüzenet perceiben is folytatja szemforgató politikáját, hogy Lloyd George és elvbarátai még mindig a mi megsemmisítésünkben látják a háboru célját. Akit hatalmi őrjöngés el nem kábított egészen, csúfos vereségek meg nem aláztak teljesen, annak meg kellett most már látnia, hogy az európai történelem utja egészen más irányt vesz, mint aminőt ők szabtak volna neki. Meglepő minden esetre, hogy Lloyd Georgék, akik elvégre okos emberek, hatalmukat az orosz események után is megtörhetetlennek hiszik. Véges emberi ésszel föl nem érhető, hogy föl nem mérték eddig azoknak az erőknek egyensúlyát, amelyek három év óta tusakodnak az európai harctereken. Gróf Czernin külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatában a háboru összes terheit viselő polgárságról is nyilatkozott. Nem a felső tizezerek — mondta — hanem a milliók hozták meg a háborúnak áldozataikat. A milliók! A milliók, akik ebben a minden eddiginél izzóbb vérkeresztségben vetetik észre újra magukat, ragyogtatják erejüket, csillogtatják meg szent névtelenségüket és bontakoztatják ki továbbra jövőjüket. A milliók, akiknek nevében elrúgták az atyuskát, a milliók, akikért foly ez a háboru, a milliók, akiket hatalma gúzsába kötne az angol hatalom, a milliók, akiknek jóléte, boldogulása még háborús célnak is szent, a milliók, akik emberek még akkor is, ha nem az angol király alattvalójának, vagy rabszolgájának születtek. Harmadik fordulóját érjük fegyverzörgés közepette a kereszténység legnagyobb ünnepének. A cél, melyet a történelem rendelt e háborúnak, megvalósulóban. Nyilvánvaló, hogy e fájdalmas, veszteségekben mérhetetlen, csapásokban és szenvedésekben fölérhetetlen vérkeresztség után uj Európa fog jönni, melyben a polgárság szabadabb, a jólét nagyobb és általánosabb, a szabadelviiség tisztább, a demokrácia makulátlanabb és hódítóbb lesz. A milliók alapos megismerésének, őszinte megbecsülésének, vele jobb és becsületesebb érvényesülésének kora van közeledőben. A milliók élni fognak, munkájuk és gondterhes fáradozásaik gyümölcseit élvezni is fogják. A milliók — Angliának nem háborús cél, ezért hagyja érintetlenül bel- és külpolitikáját a diadalmas orosz forradalom, amelyet például a magyar nemzet képviselőháza egyhangú lelkesedéssel koszorúzott meg. A feltámadásért a milliók már nem sokáig zsolozsmáznak. Nyugalmunknak, kulturális életünknek és pusztulásunknak véres nagyhete szalad a befejezés felé. E háború törékeny testű áldozataival a reakció és despotizmus bukik a történelem sírjába. Anglia mellett a cári uralom szenvedi a vereséget. Oroszország állni fog, ép úgy, mint a monarchia. Győztes a demokracia és a liberalizmus lesz.