Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-07 / 84. szám

iSzaged, 1917. április 7. D É LM AG Y A R 0 RSZ A G 9500 fogoly a toboli hídfőnél. BUDAPEST, április 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A toboli Stochod hídfőnek tegnapelőtt jelentett elfoglalása alkalmával 130 tisztet és több mint 9500 főnyi legénységet elfogtunk, 15 ágyút, mintegy 150 géppuskát és aknavetőt és nagy tömegű hadiszert zsákmányoltunk. Tegnap sok helyen élénk ágyuharc és nagyon serény repülőtevékenység folyt. A keletgaliciai arcvonalon egyik repülőnk lelőtt egy ellenséges repülőgépet. A Najowka mentén az oroszoknak azt a kísérletét, hogy egy aknarobbantás után megtámadjanak bennünket, csirájában elfojtottuk. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, április 6. A nagy főhadiszállás jelenti: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Rigától délre, a ZlotaLipa és Narajowka mentén, valamint Stanislautól délre az orosz tüzérség tetemes mennyiségű lőszert zuditott állásainkra. Egy aknarobbantás után a Brzezanytól délnyugatra emelkedő Popielieha magaslat ellen előretörő orosz támadás meghiúsult. A Stochod-menti toboli orosz hidfö elfoglalása alkalmával április 3-án 130 tiszt, több mint 9500 főnyi legénység, 15 ágyú és mintegy 150 géppuska és aknavető, valamint minden féle íajtáuj sok hadiszer jutott kezünkre. József főherceg vezérezredes arcvonala; Nincs újság. Mackensen vezértábornagy hadcsoportja: Nincs lényeges esemény. LÚDENDORFF, első főszáíiásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) HÍREK A német csapatok sikeres vállalkozásai a nyugati harctéren. BERLIN, április 6. A nagy főhadiszállás jelenti: Az Artois-fronton a tüzérségi harc az utóbbi napokban jelentékenyen fokozódott. Állásaink különösen Angrestöl egészen a Scarpre nyugati partjáig tegnap idöközönkint mindenféle kaliberű erős tüz alatt állottak. Többszörösen előretörő angol osztagokat árokvédő csapatunk visszavert. Az Aisne-arcvonafon is a tegnap jelentett és a tervezett terjedelemben teljes sikerrel járt vállalkozásunkkal Rapesolatban Sapigneul mellett, Rhelmstöl északra élénk tűzharcra került a sor. Itt 15 tisztet, 827 főnyi legénységét elfogtunk, 4 géppuskát és 10 aknaive tőt, valamint sok lőszert zsákmányoltunk. A franciák ellentámadását Sapigneul és a Neuviüe között visszavertük. A Maas nyugati partján a déli órákban az ágyútűz átmenetileg erősbödött. Derült időjárás mellett a repülök nappal ós éjjel élénk felderítő és támadó tevékenységet fejtettek ki és számos légiharcra került sor. Egy négy repülőgépből álló angol repülőrajt, amely Douai mellett előrenyomult, egyik portyázó repíilöcsapatunk megtámadott és megsemmisített. Mind a négy repülőgép vonalaink mögött hever. Richtholen báró főhadnagy ezek közül kettőt, 35-lk ós 36-ik ellenfelét, lőtte le. Az ellenség ezenkívül 8 repülőgépet vesztett el légiharcban, ikeftöt pedig a földről lőttünk le. Részünkről három repülőgép tűnt el. LÚDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály) Fölgyújtott ellenséges lőszerraktárak a Vardarvölgyben. BUDAPEST, április 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Délkeleti harctér: A helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, április 6. A nagy főhadiszállás jelenti: A Cserna-hajlás keleti fölén a tüzérségi tevékenység idöközönkint foko(zódott. A Vardar-völgyben repülőink bombavetései nagykiterjedésű lőszerraktárakat fölgyújtottak. LÚDENDORFF, első főszállásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A Délaiagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 8*. Az olasz fronton nincs változás. BUDAPEST, április 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Nem volt különös esemény. HÖFER altábornagy, Repülőink sikeresen bombázták Grado és Gorgó katonai műtárgyait. BUDAPEST, április 6. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Több tengeri repülörajunk április 4-én éjjel sikeresen vetett számos legsúlyosabb és súlyos bombát a gradói és görgői katonai műtárgyakra, különösen a repülöhangárokra. A hangárakban több telitalálatot lehetett megállapítani. Az egyik repülőgépünk nem tért vissza, a többi mind épségben tért meg állásainkba. HAJÓfiADPARANCSNOKSÁG. 0000 Az utcára megyek, mert dolgom vau és itulsoká utuiradita.in reggel a kávéházban. Át akarok menüi a villamos síneken, ide meg kell1 állnom, mert .villamos jön, végre felmegy, alkkor látom,, bogy a másikon már ott a másik. Amikor ezt is kivártam, kocsik jönnek, kettő-három egyszerre, nem lehet átmenni, mert legázolnának. Egyszer azonban vége van mégis, szabad az u-t, elérem a járda túloldali részét. Azt hiszem, most már mehettek utamra tovább, gyorsan, de minő tévedés, nagy lesöpört ember jön szembe rám és arra is, amerre, én megyek. Be kell fúrnom magam a tömegbe, a könyökömmel utat törni magamnak, beszél ni hiába akarnék. Nem is akarók. De a kezem is kifárad egyszer és kénytelen vagyok lassabban menni, amig kiérek a tülekedő csoportból a kevésbé forgalmas ntra. Itt már .mehetek (gyorsan előre; megnézem az órám: •tudtam, hogy ez lesz a vége. élkésteim most, akár ne fa menjek tovább, kár volna, mindig a közepére érek el mindennek, ez tűrhetetlen, jó volna isirni, sírni: . . . Mégis, van némi reményem, bogy talán még nem teljesen késő sietni alkarok, ekkor ismerős jön szembe rám, vidáman köszön, ia vállamra üt hatalmasan, amelyben esős napokon a reumám fáj, azután kérdezősködik, mi a legújabb jelentés, hogy vagyok, mit vacsoráztam tegnap és mikor irtak utoljára kedves szsüüeiffi? Nem, nincs menekvés, ez az ember megöl, ihogy jön velem mindenütt, nem is megyek tovább, neki mindegy, merre megyünk és jobb lesz, ha most visszafordulok már, legalább az ebédről nem .késem el . . . ... A villamosra nem lehet fölszállni, a perornon egy hölgy áll, fiatal, szép, a lépcsőn az udvarlója beszélget vele, vidámam gondtalanok, nekik nem fáj semmi. (Hangosam nevetnék és a szemeikben delejes, furcsa tüzek égnek, a kezük is össze-összeér néha ós ilyenkor összekapcsolódik egymással két finom, ápolt ujj és egymás szemébe mélyednek. Föl kellene szállnom a villamosra, de nekem nines szivem megzavarni őket, olyan csudás önömmel vannak teli, olyan szép az életük, a tavasz körülöttük, a, szeles nagypéntek ... A kalauznő vár, hogy menjek, mikor látja, nem akarok megmozdulni, csönget, a: kocsi elindul, én Jienimaradok. iMajd . . . majd a következő villamossal gonidolom és tovább várok, a fejem el-elcsavarodik : a távozó villamost nézem, az ablakon átragyog a lény szőke haja, mintha izzó arany tüz lenne, amely megégeti, elégeti a szivemet, — ugy fáj ez a vidám és szép aranyfolt nekem, aki sohasem kacaghatok szivből, boldogan, akinek távoli oltár minden szebb női alak ós mosolygó száj, suhogó selyemruha. És a fiatalemberre 'gondolok, a a legújabb tavaszi férfi és fiu öltönyök, felöltök és Raglánok ezelőtt Holzer ésAbonyi Szécheny i-tér 2.