Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-07 / 84. szám

Kged, 1917. április 7. DÉLMAGYARORSZÁG T)rága virágszálak. — Szemlélődés a virágpiacon. — (Saját tudósítónktól.) A háborús konjunktúra mindennek kedvez, amit adni é's venni lehet és az áremelkedéshez nem föltétlenül szükséges, ihogy valami közszükségleti tárgy legyen. Az elszánt magassági versenyben az árak nem törődnek azzal, hogy mihez tartoznak, nem belső értéknövekedés folytán, hanem önmaguktól emelkednek fölfelé aszerint, amint az uzsorára való nagy hajlam diktálja. Hogy az élelmiszerek és más szükségleti cikkek árai rohamosan emelkednek, még érthető. Olyan dolgok ezek, a melyek szükségességét ki lehet használni. De nem tudjuk megérteni, hogy fejlődhetett ki a legnagyobb uzsora a virágok körül, melyekre még a legjobb akarattal sem lehet ráfogni, Ihogy általános szükségletet elégitenének ki. Az értékük abban áll, hogy szépek és illatosak. Ez az érték pedig mindig állandó. Hogy a virágok árai .mily nagy mértékben emelkedtek, arra rendkívül jellemzők azok az adatok, melyeket a Széchenyi-téri virágpiacon- szedtünk össze. Sorra jártuk az összes virágos sátrakat. Elsősorban is az árak teljes egyformaságát tapasztaltuk- 'Legfeljebb egy-két fillér eltérést láttunk egyik, vagy másik sátornál, de ezt is csak ritkán, Ugy látszik, hogy közös megállapodás köti őket ugyanazokhoz az árakhoz, részben azonban az is az oka ennek, hogy a beszerzési források is nagyiészt azonosak. Az első sátornál egy cserép jácintra kezdünk alkudozni. — Mennyibe kerül? — kérdjük egy virágos kofától, kinek ráncos arca, hajlott háta a legélesebb ellentétben állott az alku tárgyát képező virág üdeségével és frisseségével. — Öt korona, — mondta rá az asszony olyan hangon, mintha egy megfölebbezhetetlen birói ítéletet mondott volna ki. Egy ilyen cserép virág valamikor, még tavaly ilyenkor is egy korona volt annak, aki nem szeretett alkudozni, más hetven-nyolcvan fillérét is megkaphatta. Alkudozni próbálunk. — Három koronát kap érte, — mondjuk olyan hangon, melyben viszont benne volt a virág lebecsülése. Ezt azonban személyes sértésnek vette az öregasszony és dohogni kezdett: — Hogyis ne! Ilyen gyönyörű virágot 3 koronáért. A cserép is többet ér, mint három koronát. Meg még hozzá a virágHogy megvigasztaljuk, egy csokor ibolyára kezdünk alkudni. Még meg is dicsérjük a szép, kék, diszkrét illatú virágot, melyből talán huszJbuszonöt szál volt egy csokorba kötve. — Hát ezt mennyiért adja? — Hetvenöt krajcár. De csak most adom ennyiért, mert haza akarok menni. — Nem is tuidrága — hagyjuk rá, — viszont azt sem lehet rámondani, hogy olcsó lenne. De négy hatost testvérek között is megér annak, aki ibolyával táplálkozik. A párbeszéd folytatását nem közöljük, csak annyit jegyzünk meg róla a kritika jogári, hogy az nem állt azon a nivón, melyen a francia színdarabok dialógusai állnak. Tovább mentünk egy másik sátorhoz. Az eredmény itt is ugyanez volt. A harmadik virágos asztalnál egy csokor gyöngyvirágot akartunk megvásárolni. Ez tényleg nem volt drága, de annál inkább hervadt és valószínű, hogy a virágos asszony ezt a hervadtságot számította le a virág értékéből, mikor a tiz szál virágot egy korona és husi fillérre becsülte. Az ibolyát ő is ugyanannyira mondta, mint a másik kofa. Érdeklődni kezdtünk a virágok drágaságának oka felől. Megtudtuk tőle, hogy elsősorban a beszerzési források drágultak meg. A virágos aszszonyök a kertészeknél szerzik be áruikat és már itt sokkal magasabb árakat fizetnek! a tavalyiaknák Ezekhez az árakhoz azután nem a mult évi csekély hasznot számítják* hanem már a mai uzsoraáraknak megfelelőt, vagy lehetőleg még annál is többet. Igy történik, hogy az árusítónők gyakran száz perceníes haszonra dolgoznak, ami még á mai konjunktúrák mellett is figyelemre méltó dolog. Vannak, akik saját maguk termelik a virágokat, ezek viszont a virágmagvak és a munkaerő drágulására hivatkoznak. Aki a virágpiacon ma olcsón akar virághoz jutni, legfeljebb csak gorombaságot kaphat, ezt pedig igazán nem lehet a gomblyukba tűzni. „Kincsen (imitt <Umt<« annál {Hifibb Van tynycrink" Orosz foglyok a fronton Német csapatok az elmúlt héten lkiranováeinál jelentős sikereket értek el ós számos orosz foglyot ejtettek. A „Berliner Tageblatt" haditudósítója, aiki a német, harcvonal legelső árkaiban tartózkodott, ütközet után az elfoglalt orosz árkok 'betekintésére indult és érdekes tapasztalatait, valamint az orosz foglyokkal: váló beszélgetését a I pétervári farra dalomról -a következőkben irja le: Az utón találkoztam, visszatérő rohamcsapatainkkal. • Még Játszott rajtuk a néhány órával ezelőtt elmúlt -harcok erőfeszítése és izgalma. De a győzelem öröme is ott ragyogott iaz arcukon. Elmondták, hogy az ellenséges megszálló csapatok a közeiharciban is bátran viselkeditek és hogy azok az orosz rohamcsapatok, amelyeket a többiektől azzal különböztetnek meg hogy acélsisakot viselnek, több bátor ellentámadási kíséreltek meg a németek által elfoglalt árkok ellen. Egy orosz aknavető legénysége az utolsó pillanatig kitartott és csak kézigránátokkal 'tudták őket közelharcban) ártalmatlanná tenni. Az orosz foglyokat a baramovici-i katonai táibor egyik pajtájában helyezték el. Legtöbben a ifagyapottal födött földön heverésztek s mélyen, aludtak. Megkíséreltem, hátha megtudom tőlük, milyen hatást keltettek a fronton levő katonaságnál az orosz forradalom eseményei. Már támadásunk előtt néhány nappal az oroszok nagy feliratokat állították árkaik elé s ezeken a következő állt: „Nekünk nincsen többé cárunk, ellenben annál inkább van kenyerünk," -na forradalomról. — Egy másik táblán azt üzenték nekünk az oroszok, hogy Oroszország most felébredt és hogy nem a cár, hanem az a nép uralkodik, amely mostanáig vak volt és amelyet Nikolajeviics Miklós eddig vasláncokkal tartott a kezében.• Oroszország belsejében csend va» és nincs drágaság. Fegyvert: fogtak, hogy megvédelmezzék Oroszországot a konok német ellenséggel szemben és bogy megszabadítsák attól a német uralomtól, amely az oí- , szagot orránál fogva akarja vezetni. .Beszélgetésibe elegyedtem egy fogollyal, akinek társadtól elütően feltűnően intelligens arca és megjelenése volt. Elmondta, hoigy a fronton legtöbhnyire előretolt őrségeknél teljesített szolgálatot, ÍKaliscbból való és csalk törten beszéli ia német nyelvet. — Mi sohasem szerettünk benneteket, németebet — mondta — inert ti tökéletesebbek vagytok és kiszolgáltatták magunkat az angoloknak. A forradalomról szóló első hint ezredparancsnokunk tudatiba velünk. Azt mondta: „Az tttyuskát lemondattuk, és'iköztárísaság vagyunk, mini Amerika." — Társaink ezzel nagyon meg voltak elégedve, de a legtöbben azért örültek, mórt több ennivalót kaptak,, mint azelőtt. Minden ember minden második napon négy font kenyeret kap, egy vegyed font hiast, estére pedig meleg levest. Végül azonban erős kételyeit fejezte ,ki a® iránt, hogy ez a jobb élelmezés mindvégig fog-e tartaini, vagy csak ideiglenesen. Egy másik: Szentpéterváriról származó A koncentrált fény Osram fényé Sémánál í, íj i