Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-05 / 82. szám

.^MAS Y ARO RSfcK* (A főispán beszédet) Dr. Becsey Károly rövid válasza után dr. Cicátricis tagos főispán szólalt fel és két dologra mutatott rá- Az egyik az, (hogy íf javaslat szerint a város forszírozza az egész belvízkérdés komplexumának végleges elintézését. A másik dolog pedig ez; Ha valamely viz bármilyen oknál fogva elérkezik egy társulat területére, társulati vízzé válik. Kell, hogy e viz levezetésének minden terhe a társulaté legyen. A város közönségének azt az álláspontot kell elfoglalni, ihogy a Fehértó vize a társulat által átvétessék. Ide kell még ver.ni a zsilipkezelési szabályzat megváltoztatását is. Végül szükségesnek tartja, hogy ha az Ármentesitő Társulat a mostani munkájával végzett, a Holt-Tiszát is ürittesse ki. Ezután szavazásra került a sor. A közgyűlés nagv szótöbbséggel a tanács javaslatát fogadta el dr. Becsey indítványával szemben. Végül Kossuth Lajos-sugáruti telkek vételárának fedezete tárgyában határozott a közgyűlés, mely este hét óra után ért véget. mnniiminiimmiinninH«umH»iimniiiMnmiiiium jfiz orosz murjkásoké és fonáké a fjatalonj — Hans Vorst cikke a Berliner Tageblattból. — ségtöl is szerzett volna be adatokat, felszólalásába h nem lett volna oly sok tévedés. Becsey azt mondta, hogy az árviz Csengeléig tart Itt a Fehértó áradásáról van szó, amelynek semmi köze nincs a csengelei vadvizekhez- Hogy mint vizjogi hatóság nem tett eleget a kötelezettségének akkor, miikor a csatorna száraz volt, ez azért történt, mert a csatorna nem volt száraz. Ez különben sem a vizjogi hatóság teendője. Azonban ó mint a tanács feje is elfogadná a szemrehányást, ha a csatorna a nyáron száraz lett volna. Ezután elmondja, hogy milyen intézkedések történtek az áradás megakadályozására. Ismerteti az 1500 méter hosszúságú töltés keletkezésének történetét egész az utolsó n apóik történetéig. Szól az Ármentesitő Társulat legutóbbi közgyűléséről, amelyen ő kívánta a zsilip felnyitását. A' zsilipet azonban még nem szabad telieseti kinyitani, mert ellenkező esetben a viz elöntené a Bo~ demot és Szentmihálytelket. Bőven ismerteti a Duna-Tisza közének vízrendezését és végül a tanács javaslatának elfogadását kéri. Nagyon feltűnőek voltak az utóbbi napokban a Pétervári Távirati Ügynökségnek azok az erőfeszítései, amelyekkel az orosz nép és „az orosz munkások és katonák pártjának" a hangulatát a háborúra elhatározottnak, sőt a háborúért lelkesedének rajzolta. Ebből azonban nem szabad azt a következtetést levonnunk, mintha az orosz radikálisok és azok vezérei: Cseidze és Kerenszki stb. most már tényleg hozzá alkalmazkodtak volna a haladópárti polgárság imperialisztikus törekvéseihez- A munkás- és katonabizottság hivatalos lapjának a vezércikkéből különösen egy mondatot magyaráztak félre. Ez a mondat igy szól: „A monarchikus Németország tudja meg, hogy a forradalmi Oroszország minden erejét bódításai biztosítására fogja szentelni." Ez a mondat ugyanis nyilvánvalóan a belpolitikai és nem területi hódításokra vonatkozik. Hisz a Pétervári Ügynökség kommentárja is azt mondja, hogy az illető cikk a Németország elleni védelmi háború szükségességéről szól. Az orosz radikálisok, a leghatározottabban ellene vannak az imperialisztikus hódításoknak és kizárt dolog, hogy a Miljukov által hirdetett hadi célokkal egyetértsenek. Ép oly elsietett dolog volna azonban a Pétervári Ügynökség fáradozásait manővernek tekinteni, hogy ezzel megkönnyítse a tárgyalások bevezetését. Bizonyos ugyan, hogy ép akkor, amikor valaki az ellenséggel tárgyalni akar, az elszántság benyomását iparkodik felkelteni, de ennyire bizonyára még nem értek meg a dolgok. A polgári haladó köröknek ugyan nem fog sikerülni a radikális elemeket eredeti hódítási programjuk hasznosságáról meggyőzfii, azonban a legutóbbi napok orosz híradásai mégis azt a benyomást keltik, hogy a háborúra izgató agitáció mégsem volt egészen eredménytelen. Ugy látszik, sikerült neki számos radikális elemet meggyőznie arról, hogy a „mindenáron való békére" irányuló követelés veszélyezteti a "demokrácia vívmányait és hogy a német imperializmus győzelme a jövőre nézve is kérdésessé teszi Európa békéjét és nyugalmát. Nálunk rendesen lebecsülik azok ereiét, akik ilyen érvekkel dolgoznak a külföldön, l nevezetesen lebecsülik azt a félelmet, amit az Európában való német hegemónia előidézhet. Németországban tehát azt hiszik, hogy ezt a félelmet egyik-másik általánosságban tartott nyilatkozattal egy csapásra el lehet oszlatni, miközben sajnos ezek a nyilatkozatok nem is számolnak mindig elegendőképpen a külföld pszichológiájával. Ez áll még arra a sürgönyre is, amelyet a német szociáldemokrata párt az orosz szocialistákhoz intézett- Az a kívánság, „hogy az orosz nép haladása járuljon hozzá ahhoz, hogy mielőbb biztosítsák a világnak a békét, a melyért a német szociáldemokrácia a háború kitörése óta küzd", túlságosan kiélezi azt a vitás pontot, amely a német és külföldi szociáldemokrácia között fennáll. Ép ez nem alkalmas arra, hogy a megértés akcióját támogassa. Közben megkaptuk a Rjecs március 18iki számát, mely nyolc napi szünet után újból megieleftt. Ebben tisztább képet kapunk az eseményekről, .mint amilyent a sürgönyökbőt alkothattunk magunknak. Habár a kadétok e lapja inkább a polgári demokraták pártján áll, kivehető belőle, mily alaposan készítették elő ezt a forradalmat ép a radikális elemek. Jellemző, hogy bár a tömegek fellázadására az éhség adta meg az utolsó lökést, utcai gyűléseiken mégis rögtön felhangzottak a politikai követelések. Abból a körülményből pedig, hogy a csapatok a különböző kaszárnyákban önként és egyöntetűen csatlakoztak a forradalomhoz, látható, mennyire forradalmi hangulatban volt a hadsereg. Érdékes az is, hogy a munkás- és katonakép viselők tanácsa egyidejűSzftgffii 1Ö17. április 5. leg vagy talán Még (hamarább alakult meg, mint a duma végrelíajtóbizottsága, íhz á 'benyomásunk, mintha a duma ellenzékfeheíf nem sikerült volna ez a forradalom, ha aehí jött volna segítségére alulról ez ia forradalmi szervezet. Igy magyarázható meg aztán az az óriási befolyás, sőt közvetlen ellenőrzési jog, melyet a munkások és; katonák tanácsa: rögtön gyakorolt. A legtöbb kormányrendeleten rajta ál), hogy ez a tanács jóváhagyta azokat. Az a rendkívül fontos közvetítő szerep, amelyet Kerenszkí töltött be, igen jellemző- Ü mindkét szervezet bizalmát bírja. Az a feltevés, hogy a duma ellenzéke nemcsak a dinasztikus államformát akarta fenntartani, hanem hogy Miklós cárral is meg akart alkudni, teljes mértékben beigazokíst nyert. Azonban a hatalom annyira a munkások és katonák kezébe került, hogy a polgári pártoknak végül még az államforma . kérdésében is a legmesszebbmenő engedékenységet kellett tanúsítania. •unHHH>nmi»n«m>aiuam»niuu»a«» A Depositenbank igazgatóit elitéiték. Bécs, április 4. A bécsi főtörvényszék elnöke, Altmann országos törvényszéki tanácsos szerdán délelőtt 10 órakor hirdette ki az ítéletet a Depositenbank igazgatóinak árdrágitási bünpörében. .— A bíróság a vádlottakat — mondta Altmann — bűnösnek találta a vád értelmében és az 1916 évi augusztus 21-iki császári rendelet 2t-ik §-a alapján a következőképen ítélt: Dr. Kranz Józsefet kilenc hónapi súlyos fogházra és 20.000 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén további négy hónapi súlyos fogházra; dr. Ereund Richárdot kilenc hónapi súlyos fogházra és 15.000 korna pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén további négy hónapi súlyos fogházra; Rubel Eisig borkereskedőt három hónapi súlyos fogházra és 10.000 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén további három hónapi súlyos fogházra; Félix Frigyest pedig hat hónapi súlyos fogházra és 20.000 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén további négy hónapi súlyos fogházra Dr. Freund Richárdnak és Rubel Eísignek büntetéséből leszámítják az eltöltött vizsgálati fogságot. Az elitéltek kötelesek az Ítéletet saját költségükön a bécsi hivatalos Wiener Zeitung- ban közzé tetetni, 'továbbá az eljárás összes költségeit viselni. Schwarzwald Leó és Perlberger Norbert esetét a bíróság ebből a bünpörből kikapcsolja és 'ellenük uj eljárás fog megindulni. Az itélet indoklása kimondja, hogy a. bíróság meggyőződött arról, hogv dr. Kranz lózsef a hadseregszállitásj célokra felállított sörbevásárlási központot arra használta fel. hogy árdrágitási üzelmeket folytasson. Az a körülmény, hogy ezt meggazdagodási célból tette-e, vagy sem, nem változtat a dolog természetén, mert az idézett császári, rendelet nem nagy nyereségről, hanem túlságosan nagy árakról szól. De különben dr. Kranznak személyes érdekeltsége is volt az üzleteknél, mint a Depositenbank főrészvényesének és elnökének. Természetes dolog, hogy a Depositenbank üzleteiért annak tisztviselője felelős büntetőjogilag, mert a bankot mint jogi személyt nem lehet felelősségre vonni. • Dr. Kranznak az a védekezése, hogy nerri tett különbséget a sörbevásárlási központ és a Depositenbank között, nem helytálló, mert ő megbízást adott dr- Freundnak, hogy a Depositenbank számára eszközöljön bevásárlásokat, aminek semmi értelme sem