Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-04 / 81. szám

Szeged, 19.17. április 4. DKLiMI AGYARORSZÁG 3 Vagyonos tanyaiak; akik hadisegélyért könyörögnek. (Sajtü tudósítónktól.) A tanyai asszonyokat látjuk a színház páholyaiban, a mozik első helyein, ott vannak minden ékszerüzletben, vásárolnak aranyat és ezüstöt, selymet és bársonyt, a színek valósággal orgiákat ülnek. ruháikon, otthon vannak a cukrászdákban, szóval mindenütt megjelennel, ahol megjelenni uri dolog, megvásárolnak mindent, ami drága, rikitó és ízléstelen — és találkozunk velük még egy helyen, ott, ahol a hadisegélyeket irják. Képesek naphosszat a városházán ácsorogni, hivatalról-hivatalra járni, reszketni az egy koronás segélyért, követelni és fenyegetni, éhségről rémmeséket mondani és utána, ha kellemesen kielégedietlenkedték magukat az uri osztály jó dolga miatt, elmennek a boltokba, ahol megvásárolnak mindent, amit elég drágának tartanak. Nem azokról írunk, akik a hadisegélyre tényleg rá vannak utalva. Nem azokról, a kiknek a fillért is tiz felé kell osztani, hogy egy-egy falat kenyér jusson az éhes ernberfiókák szájába, hanem azokról mondunk el néhány érdekes apróságot, akik valósággal dúskálnak a pénzben, de a hadisegélyt sokkal energikusabb hangon követelik, mint azok, akiknek a segély egy napi késedelme már egy napi éhezést jelent. Bokor Fái helyettes polgármesternél, ahol délelőttönkint valóságos kongresszust tartanak a hadisegélyes asszonyok, valamint azokban a hivatalokban, ahol a hadisegélyre szorulókat a lajstromokba bevezetik, igen sok érdekes jelenetet lőhet megfigyelni. Aki ezeket látja, aligha vonhat le túlságosan kedvező következtetést a mi tanyai népünk önzetlenségére vonatkozólag. Hétfőn délelőtt egy idősebb tanyai aszszony jelent meg siránkozva a helyettes polgármesternél. — No mi baj néne? — -kérdi! Bokor Pál. — Hát -kérem, az a baj, hogy nekem is jussom van a hadisegélyre s mégsem kapok. — Dehogy nem kap. Ha jussa van, akkor kell kapnia— Hát persze hogy van rá jussom, mikor íkét fiam van a harcban. — No ha igy van, akkor menjen csak be ide a szomszéd hivatalba, majd ott megvizsgálják az ügyét. — A szomszéd- hivatalba? — kérdi újból az aszony. ' — Oda. Itt van a közelben. — Voltam ott már -kérem. — És mi történt? — Kiutasítottak. — Miért? — Azt mondták, hogy én nem szorultam rá. — Van talán, valami vagyona? — Van egy kis földecském — siránkozik tovább. — Egy kis fökiecském van. — Mekkora az a kis földecske? — Harminc hold. De teher is van rajta — teszi hozzá sietve— Mennyi teher? — Van azon ezer korona teher is. — No néni, — mondja a helyettes polgármester — ha húszezer korona teher lenne rajta, akikor se kapna hadisegélyt. Nagyon elszomorodott a néni, mikor meghallotta, hogy egy jómódú asszony nem kaphat hadisegélyt. „ Nem is hisszük, hogy belenyugszik a sorsába. Valószinü, hogy rövidesen ismét megjelenik a hadisegélyes hivatalban, hogy követelje a koronás hadisegélyt, mert ezer korona teher van a harminc holdas birtokán. Nem az egyedüli eset ez, sőt nem is ritkán történik meg ehhez hasonló. A hivatalban, ahol ezeket az ügyeket kezelik, természetesen már jól ismerik az apró ravaszi ságokat, melyekkel a tanyai asszonyok élnek. Első -kérdés a vagyoni viszonyokra vonatkozik, melyek felöl körülményesen kikérdezik, sőt a bemondott adatoknak utána is kutatnak. Ha a kutatás adatai megegyeznek a bemondott adatokkal, csak akkor veszik fel a jelentkezőt a hadisegélyesek lajstromálba. A napokban egy pirosárcu -fiatal menyecske jelentkezett hadisegélyért. Bársony ruhát viselt, ujján három aranygyűrű volt. A jó mód, a pénz suhogott a ruháján, mikor beperdült a kopott hivatali szobába. — A hadisegély miatt jöttem, mert a2 uram katona. Tessék kiállítani a cédulát — mondja. — Vagyona van-e? — KeVés. Az una-mnaik, annak Van. — Mije van az urának? — Tanyája. Husz hold földje, szőlője is van. Nagyon elégedetlenkedett, mikor megmondták neki, hogy nem kap hadisegélyt Vannak olyanok is, akik otthon előkeresik a legrongyosabb ruháikat s abban kísérleteznek, de hiába. A városházán már ismerik Őket és apró zavargásaikkal kudarcot vallanak. r Az ellenség sikertelen támadása északon. BUDAPEST, április 3. (Közli a minisizterelínökii sajtóosztály.) A Bisztrica és Szoíotvin-ska mentén orosz felderítő csapatok előretörései meghiúsultak. A Dnyesztertöí észalkra helyenktní fokozott tevékeny séget fejtett ki az orosz tüzérség. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese BERLIN, április 3. A nagy főhadiszállás jelenti: Lipót bajor herceg vezértábornagy arcvonala: Diinaburgtál északkeletre többszörösen bevált támadó csoportjaink az orosz állásból 1 tisztet, 93 főnyi legénységet és 2 géppuskát hoztak magukkal. Miaíjawitschitől északkeletre .is teljes sikerrel járt egy felderítő előretörésünk, amely foglyokban I tisztet és 25 főnyi legénységet eredményezett. Baranoviehöl északkeletre több orosz század megtámadta egyik tábori Örsünket, amely az erős tűzelőkészítés ellenére teljesen megtartotta állását. A zlocow-tarnopoli vasút mindkét oldalán, a Zlota-Lipánál és a Dnyeszter mellett az oroszok élénk tüzelését nem követték gyalogsági támadások. A Bisztricánál és Szolotvinskánál előnyomuló orosz vadász-osztagokat előztük. József főherceg arcvonalán és Mackensen vezértábornagy hadcsoporíjáiiál lényeges esemény nem történt. LUDENDORFF, első föszáliásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! A német tüzérség eredményes munkája nyugaton. BERLIN, április 3. A nagy főhadiszállás jelenti: Amastól északra heves ágyú harc. Állásaink ellen előrenyomuló több angol földerítő osztagot visszavertünk. Az angolok és franciák erőszakos felderítései, amelyeket a Bapaumetol északkeletre és St. Duemtintől nyugatra húzódó harctérületen jelentékeny erőkkel hajtottak végre, az ellenségre nézve megfigyeléseink és a foglyok kijelentései szerint rendkívül nagy veszteségékkel jártak. Noreuitoél több mint 300 angolt szállítottunk vissza, azonban az angolok géppuskatüzébe kerültek és Így csak 60-an érték el vonalainkat. Coussy le ChateaunáJ a soissons! országúttól keletre tüzérségünk csapatóősze vonásokat figyelt meg és azokat szétugrasztotta; a Champagneban, Ríponttól (félre pedig megsemmisítő hatásával egy készülőben levő támadást fojtott el. Az ellenség fógíharcokban 4 repülőgépet vesztett, amelyek közül kettőt Richthofen báró főhadnagy lőtt le. LUDENDORFF, első föszáliásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály! Sikeres csatározások a délkeleti fronton. BUDAPEST, április 3. (Közli a milüszterelfliöiki sajtóosztály.) Az Ochrida-tótól keletre csapataink behatoltak az ellenség árkaiba és foglyokkal tértek vissza. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, április 3. A hagy főhadiszállás jelenti: Az Ochrlda- és Presiba-tó között csapataink behatoltak a franciák előretolt állásaiba. Az ellentámadásokat viszszavervén zsákmánnyal térték vissza parancs szerint vonalaikba. — Moxiasztlrtól északra egy kis francia támadás meghiúsult LUDENDORFF, első föszáliásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz fronton nincs változás. BUDAPEST, április 3. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály-) Nem voK különös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese.