Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-04 / 81. szám

Szeged, 19.17. április 4. DKLiMI AGYARORSZÁG 3 Vagyonos tanyaiak; akik hadisegélyért könyörögnek. (Sajtü tudósítónktól.) A tanyai asszo­nyokat látjuk a színház páholyaiban, a mo­zik első helyein, ott vannak minden ékszer­üzletben, vásárolnak aranyat és ezüstöt, selymet és bársonyt, a színek valósággal orgiákat ülnek. ruháikon, otthon vannak a cukrászdákban, szóval mindenütt megjelen­nel, ahol megjelenni uri dolog, megvásárol­nak mindent, ami drága, rikitó és ízléstelen — és találkozunk velük még egy helyen, ott, ahol a hadisegélyeket irják. Képesek naphosszat a városházán ácsorogni, hivatal­ról-hivatalra járni, reszketni az egy koronás segélyért, követelni és fenyegetni, éhségről rémmeséket mondani és utána, ha kelleme­sen kielégedietlenkedték magukat az uri osztály jó dolga miatt, elmennek a boltokba, ahol megvásárolnak mindent, amit elég drá­gának tartanak. Nem azokról írunk, akik a hadisegélyre tényleg rá vannak utalva. Nem azokról, a kiknek a fillért is tiz felé kell osztani, hogy egy-egy falat kenyér jusson az éhes ernber­fiókák szájába, hanem azokról mondunk el néhány érdekes apróságot, akik valósággal dúskálnak a pénzben, de a hadisegélyt sok­kal energikusabb hangon követelik, mint azok, akiknek a segély egy napi késedelme már egy napi éhezést jelent. Bokor Fái helyettes polgármesternél, ahol délelőttönkint valóságos kongresszust tartanak a hadisegélyes asszonyok, vala­mint azokban a hivatalokban, ahol a hadi­segélyre szorulókat a lajstromokba beveze­tik, igen sok érdekes jelenetet lőhet meg­figyelni. Aki ezeket látja, aligha vonhat le túlságosan kedvező következtetést a mi ta­nyai népünk önzetlenségére vonatkozólag. Hétfőn délelőtt egy idősebb tanyai asz­szony jelent meg siránkozva a helyettes polgármesternél. — No mi baj néne? — -kérdi! Bokor Pál. — Hát -kérem, az a baj, hogy nekem is jussom van a hadisegélyre s mégsem kapok. — Dehogy nem kap. Ha jussa van, akkor kell kapnia­— Hát persze hogy van rá jussom, mi­kor íkét fiam van a harcban. — No ha igy van, akkor menjen csak be ide a szomszéd hivatalba, majd ott meg­vizsgálják az ügyét. — A szomszéd- hivatalba? — kérdi új­ból az aszony. ' — Oda. Itt van a közelben. — Voltam ott már -kérem. — És mi történt? — Kiutasítottak. — Miért? — Azt mondták, hogy én nem szorul­tam rá. — Van talán, valami vagyona? — Van egy kis földecském — siránko­zik tovább. — Egy kis fökiecském van. — Mekkora az a kis földecske? — Harminc hold. De teher is van rajta — teszi hozzá sietve­— Mennyi teher? — Van azon ezer korona teher is. — No néni, — mondja a helyettes pol­gármester — ha húszezer korona teher len­ne rajta, akikor se kapna hadisegélyt. Nagyon elszomorodott a néni, mikor meghallotta, hogy egy jómódú asszony nem kaphat hadisegélyt. „ Nem is hisszük, hogy belenyugszik a sorsába. Valószinü, hogy rövidesen ismét megjelenik a hadisegélyes hivatalban, hogy követelje a koronás hadi­segélyt, mert ezer korona teher van a har­minc holdas birtokán. Nem az egyedüli eset ez, sőt nem is ritkán történik meg ehhez hasonló. A hiva­talban, ahol ezeket az ügyeket kezelik, ter­mészetesen már jól ismerik az apró ravasz­i ságokat, melyekkel a tanyai asszonyok él­nek. Első -kérdés a vagyoni viszonyokra vonatkozik, melyek felöl körülményesen ki­kérdezik, sőt a bemondott adatoknak utána is kutatnak. Ha a kutatás adatai megegyez­nek a bemondott adatokkal, csak akkor ve­szik fel a jelentkezőt a hadisegélyesek laj­stromálba. A napokban egy pirosárcu -fiatal me­nyecske jelentkezett hadisegélyért. Bársony ruhát viselt, ujján három aranygyűrű volt. A jó mód, a pénz suhogott a ruháján, mikor beperdült a kopott hivatali szobába­. — A hadisegély miatt jöttem, mert a2 uram katona. Tessék kiállítani a cédulát — mondja. — Vagyona van-e? — KeVés. Az una-mnaik, annak Van. — Mije van az urának? — Tanyája. Husz hold földje, szőlője is van. Nagyon elégedetlenkedett, mikor meg­mondták neki, hogy nem kap hadisegélyt Vannak olyanok is, akik otthon előkeresik a legrongyosabb ruháikat s abban kísérletez­nek, de hiába. A városházán már ismerik Őket és apró zavargásaikkal kudarcot val­lanak. r Az ellenség sikertelen támadása északon. BUDAPEST, április 3. (Közli a mi­nisizterelínökii sajtóosztály.) A Bisztrica és Szoíotvin-ska mentén orosz felderítő csapa­tok előretörései meghiúsultak. A Dnyesz­tertöí észalkra helyenktní fokozott tevékeny séget fejtett ki az orosz tüzérség. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese BERLIN, április 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Lipót bajor herceg vezér­tábornagy arcvonala: Diinaburgtál észak­keletre többszörösen bevált támadó cso­portjaink az orosz állásból 1 tisztet, 93 fő­nyi legénységet és 2 géppuskát hoztak ma­gukkal. Miaíjawitschitől északkeletre .is tel­jes sikerrel járt egy felderítő előretörésünk, amely foglyokban I tisztet és 25 főnyi le­génységet eredményezett. Baranoviehöl északkeletre több orosz század megtámad­ta egyik tábori Örsünket, amely az erős tűzelőkészítés ellenére teljesen megtartotta állását. A zlocow-tarnopoli vasút mindkét oldalán, a Zlota-Lipánál és a Dnyeszter mellett az oroszok élénk tüzelését nem kö­vették gyalogsági támadások. A Bisztricá­nál és Szolotvinskánál előnyomuló orosz vadász-osztagokat előztük. József főherceg arcvonalán és Macken­sen vezértábornagy hadcsoporíjáiiál lénye­ges esemény nem történt. LUDENDORFF, első föszáliásmester, (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! A német tüzérség eredményes munkája nyugaton. BERLIN, április 3. A nagy főhadi­szállás jelenti: Amastól északra heves ágyú harc. Állásaink ellen előrenyomuló több angol földerítő osztagot visszavertünk. Az angolok és franciák erőszakos felderítései, amelyeket a Bapaumetol északkeletre és St. Duemtintől nyugatra húzódó harctérü­leten jelentékeny erőkkel hajtottak végre, az ellenségre nézve megfigyeléseink és a foglyok kijelentései szerint rendkívül nagy veszteségékkel jártak. Noreuitoél több mint 300 angolt szállítottunk vissza, azonban az angolok géppuskatüzébe kerültek és Így csak 60-an érték el vonalainkat. Coussy le ChateaunáJ a soissons! országúttól keletre tüzérségünk csapatóősze vonásokat figyelt meg és azokat szétugrasztotta; a Champag­neban, Ríponttól (félre pedig megsemmisítő hatásával egy készülőben levő támadást fojtott el. Az ellenség fógíharcokban 4 re­pülőgépet vesztett, amelyek közül kettőt Richthofen báró főhadnagy lőtt le. LUDENDORFF, első föszáliásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály! Sikeres csatározások a délkeleti fronton. BUDAPEST, április 3. (Közli a mi­lüszterelfliöiki sajtóosztály.) Az Ochrida-tó­tól keletre csapataink behatoltak az ellen­ség árkaiba és foglyokkal tértek vissza. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, április 3. A hagy főhadi­szállás jelenti: Az Ochrlda- és Presiba-tó között csapataink behatoltak a franciák elő­retolt állásaiba. Az ellentámadásokat visz­szavervén zsákmánnyal térték vissza pa­rancs szerint vonalaikba. — Moxiasztlrtól északra egy kis francia támadás meghiúsult LUDENDORFF, első föszáliásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz fronton nincs változás. BUDAPEST, április 3. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály-) Nem voK külö­nös esemény. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese.

Next

/
Thumbnails
Contents