Délmagyarország, 1917. április (6. évfolyam, 79-102. szám)

1917-04-03 / 80. szám

u Szeged, 1917. április 3. Lakásínség Szegeden. Oroszország belső állapotai. — Irta: Johannes V. Jensen (Kopenhága.) — Tavaszikor a Keletről való 'visszautaz.tamban a transszibiriai vasúton jöttem Oroszországon keresztül. A mostani nagy események oly élénken idézik fel emlékemben, mint láttam akkor 'Oroszországot először, röptében, ahogy az ember valamit vonatról lát, de elmoshatatlanul. Olvadás idején volt, de a korai 'fázós virágok már ott Virultak a vasúti töltésen. Oroszország ezért él tavaszi hangulatban emlékemben. És láttam parasztokat és parasztgyerekeket, igazi parasztokat, aminőket valaha láttam és aminőknek a láthatására sóha többé nem számítottam. UJgy vonzották, mint az elvesztett, de újból fellelt szülőföld. A legtöbb ember Nyugateurópából utazik Oroszországba és a megfogyatkozó fcuitura benyomását nyeri, én azonban az ellenkező irányból jöttem, miután hónapokon keresztül lefokozta igényeimet a Kelet és. a kinaiak nívója. Ha keletről jő az ember Oroszországba, nemcsak az az érzése, hogy ez már Európa, hanem a legrégibb és a maga módja szerinti előkelő Európa. Ázsiainak csak akkor látni Oroszországot, ha az ember toVább .'utazik Német- és E randaországba- Ott ezt a könnyed ázsiai népparfümöt hamar minősítjük kulturátlanságnak. Vakard meg az oroszt és kibújik belőle a tatár, mondják. Viszont azonban ha Oroszországból jön az ember, feltűnő az igazi uyugateurópainak if igy elemreméltó szárazsága — ha ezt megvakarjuk, bizonyára csak csontot érünk. Oroszország Szibériában kezdődik. A Mandzsúriában az ekebarázdák még görbe vonaluak, valószínűleg azért, hogy a gonosz szellemek ne tudjanak e földeken járni, meri a -kínaiak fölfogására jellemző, hogy sz/erintök a gonosz szellemek csak egyenes vonalban tudnak menni. Ebben a babonában az orosz nem osztozik, mert Szibériában a barázdák már egyenes vonaluak. A hosszú ázsiai ruha átalakul itt kaftánná és európai szabású kabáttal végződik. Közbenső fok a szibériai parasztnak az a szokása, hogy a ruháját a dereka körül kötéllel fogja össze. Egyébként megvan a saját csizmadivatja, hatalmas nemezbéléssel, a melynek készítésére gondolva a kirgiz jut .az ember eszébe. Csak rövidebb utakra alkalmasak, de valószínűleg az egyetlen lábbeli, amellyel e vidéken a láb melegen tartható. Az egyik állomáson láttam egy parasztot, aki lehúzta a csizmáját, mert valami nyomta a lábát, bizonyára beleszorult valami a csizmába — és csakugyan, egy diónagyságu kavics volt benne. Ilyenek az orosz paraszt Idegei. Szibériában találkozunk az igazi orosz iiéptipussal, amely régi, felhasználatlan ösztönökről mesél- Látni embereket, akikről leri a szegénység és tudatlanság, de azért nem ziillötték. A nyomor nem tudja őket tönkre tenni; jámborok mint az ökrök, jólelküek, izárkózottak. iHabár fantasztikusan piszkosak. nem visszataszitóak- Az egészséges ember sohasem áraszt egészen kellemetlen szagot, ha keresztsége óta em érte is víz a testét. Kevéssel való beérésük rokonszenvet keltő. Az állomásokon láthatni ezeket a szófukar gnómokat, amint a földön ülnék fehér kenyeret majszolva és teát szürcsölve hoz- 1 zá. És ez még ünnepi lakoma, mert odahaza száraz fekete kenyér az eledelük. A szibé- | riai vasúti állomás körül ott terül el a telje- 1 sen sík cs kopár alföld az, ég minden tája felé. Ezen az óriási térségen laknak ők 1 és évenként ha egyszer jön egyikük-másikuk sok mérföldnyi távolból az állomáshoz. Vasutat látni szórakozás nekik. A fehér kenyér elfogjraszíása után egy mesével gazdagabban tér vissza az ő sárkunyhóiába valahol a sikságon, ahol néhány más vakondokkal faluvá verődött össze. Távol a láthatáron néha a kémények és füst egy-egy sora látszik, ott laknak ők. Mélyebben Oroszország felé a falvak mind nagyobbakká válnak, itt-ott a házak egész utcája, de mindig megőrizve egérszürke félig földbe süppedt kinézésüket. szürke faházak, fakó széna boglyák., Szokásaira és külsejére nézve egy-egy Diogenész minden paraszt, egyszerűségük azonban valódibb, mint e ravasz cinikusé. Arckifejezésük általában a lappokéra vagy még inkább a svéd-lapp keveréktipusra emlékeztet. Egészen szőrösök, bozontosak, védelmid az éghajlat ellen, 'lelkükben primitívek- Az orosz úgynevezett vallásos, valójában határtalanul pogány sötétség leri róluk. A hosszuhajó pópák inkább a sámánokra emlékeztetnek, semmint a nyugateurópai értelemben vett papokra. Azonban ó-észak tipusu parasztokat is látni Oroszországban, sőt tisztább típusban, mint a'kár Skandináviában és Németországban: magas, karcsú legények rézsárga hajjal és erős szemöldökkel. Á vonatról ílátni, amint a magas tömpeorru legények az itatóhoz lovagolnak vagy zöidszinü .blúzokban a vasúti töltésen dolgoznak, csupa hosszú, szélesyálílu fickó, mintha valamennyi ugyanazon férfiformára volna öntve. Ezekből áll az orosz katona-anyag. Ezek a jólelkű legények mindent képesek elviselni, de gyűlöletre képtelenek. És ezeknek a sorsa most az, Ihogy milliószámra hulljanak el. Miért? ... Vájjon, hogy érzi magát az, orosz parasztleány, aki elveszítette a kedveséi? Oroszországban látni még igazi parasztleányokat, akiknek szép szerény arcát fejkendő övezi. Mezítláb vagy hosszúszárú csizmában integetnek és mosolyognak a vonat felé a mezőről, ahol béresmunkát végeznek. A hó elolvadt és csak hellyel-közzel látni az árkokban vagy bokrok alján egy-egy fehér sávot- Sok-sök mérföldnyire terültek el a megszántott földek. A nagy, nyilt. meztelen Oroszország ott kérkedett a tavaszi ég alatt az ő folyóival, mocsaraival, nyirfaerdeivel. Kis pompás szélmalmok forogtak az áprilisi szélben, a falvak földrakásoklhoz hasonlítottak, amelyekről félig elolvadt a hó. Kint a hótól megszabadult, még terméketlen és a nap melegétől füstölgő szántóföldeken játszadozó parasztgyermekek ugráltak. Miután a hosszú, hosszú télen a kályha mögött a kuckóban üldögéltek, most, hogy a hó eltakarodott, kijöttek játszani. Látom, amint lehúzzák a harisnyájukat és megpróbálják, milyen hideg a mocsarak vize. felmásznak a létrás szekérekre és sütkéreznek ..városba kocsikázást" játszva — milv ismerős ez nékem. Az egyik állomáson, miután átrobogtunk a Volgán, parasztgyermekek gyönyörű, hidegkék tavaszi kökörcsint kínálnak. A kicsinyek szerények, kézen fogva állanak a perronon a napfényben, de még jeges levegőben. Egészen olyan a szaguk, mint azé a népiskoláé, amelybe gyermekikoromban jártam ... 1 Ezek talán csak nem estek még el, a behívások talán még nem ragadták el őket, habár azok, akik akkor tizenkét évesek voltak. most tizenöt vagy tizenhat évesek- Reméljük, hogy az ő kedvükért véget vet a harcnak az az uj Oroszország, mely e tavasszal született meg. A Délmagyar ország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. (Saját tudósilónktól.) Mig mások repeső örömmel, lesve várják a majálisok lágy havát, addig sokan — minden nap, mely közelebb viszi őket szép májushoz, minden map a karcsú bárányfelhők helyett borús, .zivatart jelző fellegeiket látnak maguk felé csoportosul ni. Meri közeleg a május %ós vele együtt jönnek a lomha, nagy butorszállitó kocsik, a költözködő emberek vándoraitja ós a bosszúságok egész bosszú sorozata. Az idei május .pedig igein sok bosszúságot ígér az ártatlan lakóknak, akik arra a mártirsorsra jutottak, hogy máshol kell tanyát verniük. Mert most nincs lakás, nincs, elbújt, mint a sárg-a arany, ide hogy hová — az kérdés, szörnyű nagy probléma. És ezt a problémát nagyon nehéz megfejteni. Találgatunk, ezt is, azt is felrójuk okául, de egyik sem igaz, ez sem, az sem. Pedig a ilaikások inem let t elk kevesebbek, még meg 'is szaporodtak egy pár uj házzal, a családok is öszszébb húzódtak egymás közelébe, néhol kéthárom család él egy lakásban és még sincs — nincs. A házibéreket iis felemelték, a házaikért .pedig, hallatlan és hihetetlenül óriási vagyonokat. fizetnek. A háziúrnak felmondania sem szabad a legújabb miniszteri rendelet értelmében. [Lehet, hogy a háború által meggazdagodott családok, mikor házat vették maguknak, lefoglalták .az egész épületet és részben ez is oka .annak a nagy, szinte elviselhetetlen lakásmizériának, amely jelenleg Szegeden uralkodik. .Előlkelő családoknak képezi legnagyobb .gondját, hogy hová költözzenek .a rohanva közelgő május elsején a felmondott lakásból. Hogy némi véleményt .alkothassunk .magunknak erről ia nagy .mizéria felől, a Délmagyarország munkatársa felkereste a legilletékesebb, legjobban informált helyet, az egyik szegedi laíkásközvetitő iroda tulajdonosát aki kérdéseire a következő választ adta: — Hogy most iSzegeden és általában az egész országiban uralkodó lakásmizériának mi az oka, arról a legkevésbé van fogalmam. iMost a legnagyobb lakásforgalom idején, irodámban egyetlen üres lakás sincs 'bejelentve, noha máskor alig győztem a címeket nyilvántartani. Véleményem .szerinti nem kevés helyet foglalnak el a még most is itt tartózkodó erdélyi menekültek, kiknek mindegyiküknek külön lakásuk van, Azonkivül a háború kitörésekor nagyon sok katonatiszt és közkatona családa költözött Szegedire és ezeknek nagy része még most is itt .tartózkodik. .És most jön a május és a háziak kapuin, nem függauek lakáshirdető cédulák, a kiürülő lakásokat a lakásnélküliek százai lesik és a kivonulók pedig talán a ibutorkocsik mélyén találnak ideiglenes otthonra. Rnle EJS íKSHBHi JL takaríthat meg havonta a A9 n | fir n Hl BrS n • világítási számláján, ha a mllll hihihi világhírű félwattos OSKAM •^ilk hejh # i izzókörtékkel világit KiUlM Ifi fii FOHVŰ SOMA U fii I R ü KISHAJ I Világítási vállalatánál • J9 • ÍM Szegeden. — Telefon 165.