Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-13 / 60. szám

Szeged, 1917. március 14. DÉLMAGYARORSZÁG ö „Éljen Kisrománia!" — A demoralizált román hadsereg. — Harctér, március 8. Sok előtt még most is probléma, hogy miképen sikerülhetett Romániát olyan egykettőre meghódítanunk, holott hatalmas haderővel, — körülbelül hétszázezer emberrel — és teljesen uj katonai felszereléssel, technikai eszközökkel és ágyukkal rendelkezett. Tényleg különös is, ahogy a romániai offenzíva történt. Az egészet boszorkányos ügyesság, főleg merészség jellemzi. Mi a harctéren, akik részt vettünk a nagy játékban, egyszerűen lutrinak neveztük el íhadmü'veleti vállalkozásainkat. Mert sose voltunk többen, még annyian se, mint a románok, csupán tüzérségünk volt erősebb és különb. Az első összecsapásnál a román katonaság szine-virágával kerültünk össze, Ezek még elég erőseknek és bátraknak bizonyultak, mert álmodni se merték, hogy a feltartóztatás nélkül sikerült betörés mámorát hamarosan kiverjük a fejükből. Mikor azonban azt érezték, hogy a lavinaszerűen minden irányból megindult veszély egyre nő, olyan csüggedtté váltak, íhogy senki se tudta őket felrázni lelki tespedtségükből. Amilyen álnok és ravasz a román, ha biztonságban érzi magát, ép olyan gyáva és elaljasoöott, ha egyszer tudja, hogy hiába vitte saját bőrét a vásárra. Példaképen emlitem meg, hogy mikor már Bukarest felé közeledtünk, a csoportosan felénk közeledő, és a maguk jószántából fogságba került román katonák hangos kacajjal kiabálták: — Éljen Kisrománia, nem kell nekünk Nagyrománia. Éljen Ferenc Jóska! Aztán tapsoltak és táncoltak örömükPusztulás fenyegeti a szegedi állatállományt. ben és aziránt érdeklődtek, hogy hol a „divizia", ahol jelentkezhetnek. Kényelmesség tekintetében felülmúlhatatlanok voltak. Esti pontos időben 'hagyták abba a lövöldözést és réggel kezdték meg újból, szintén a megszokott pontos időben. Éjjeli vállalatokba nem bocsátkoztak sohasem. Olykor, ha nappal bennünket hátraszorítottak és időközben ránk esteledett, hajnalig bátran pihenhettünk közvetlenül az orruk előtt, a,z üldözés nem' jutott eszükbe, avagy inkább nem akarták. Őszintén szólva, sokszor szidtuk őket az offenzíva alkalmával, amiért oly példátlan gyorsasággal futottak. Már untuk, hogy naponta 30—35 kilométert gyalogoljunk és néha egy kis verekedés után vágytunk. A románoknak azonban Bukarestig ehez különösebb kedvük nem igen volt. Öreg, harcedzett bakáink ezért gyakran emlegették: — No ezzel sem dicsekszem el otthonHisz ez valóságos szinház, nem háború. És azután, ihogy Bukarest elesett, természetesen még hasznavehetetlenebbé vált a román katona. Átöltözött polgárnak és egyszerűen visszaszökött otthonába. Offenzivánk sikerét főleg az biztosította, hogy Romániát egyszerre több irányból támadtuk és Így a nagy fejetlenségben azt se tudták, hogy hol közeledik feléljük a legnagyobb veszély. Ezáltal a tartalékerő elosztásáról sem tudtak kellően gondoskodni. Ugy veszem észre, hogy hamarosan az antant egy-két államánál is lesz ilyen eszeveszett kapkodás. Aa eredményét mindenki sejtheti. Példa: Szerbia, Montenegró, Románia. Homo. Erős következményekkel járó jelenségek mutatkoznak. Közeledik a válságos helyzet, — baromfi, sertés tenyésztésünket 'végpusztulás fenyegeti. De miindezen veszedelmet meg fogja előzni lóállományunk és tehenészetünk szétzüllése. Lelhet, hogy hatóságunk is látia a közelgő veszedelmet, de ezt halmozott teendője közepette — mit a közélelmezés problémája idéz elő — nem akadályozza megA rettenetes veszedelem már elérkezett, de azért nem lehet észlelni semmiféle intézkedést; holott előrelátással, 'ha véglegesen nem is, enyhiteni tudna a bekö'vetkezendőkön. Delhát ennek a nagy magyar alföldi városnak és környékénekmi is a 'baja? Avagy minő veszedelem tömkelegébe pillanthatunk be? Lóállományunk erősen pusztul és erőtlenné válik, — ma-holnap már kocsi igánk sem lesz, — széna- és erőtakarmány hiánya miatt. Vájjon hogyan végeztethetjük el a tavaszi szántás-vetés nagy munkáját, amit a késői tél, esőzések, talajvizek, közlekedési utaink elpusztulása kétszeresen megnehezített. Városunkat és egész környékét, Csongrád, Torontál és Csanád megyéket a 'katonai kincstár nagy lóállománnyal árasztotta el, az összes széna és takarmány termést rekvirálással elvonta gazdaközönségünk keze alól, az összes különben is csekély mérvű erőtákarmánnyal együtt. Ma Szeged nreszsze körzetében nincs semmiféle takarmány, nincs kukoricánk, nincs zabunk, nincs árpák. Korpaközpontunk házi állataink részére egész hónapon alig tud néhány kilót kiadni, amit tulajdonkép házi állataink pár nap alatt elfogyasztanak. Csak szegedi külterületi viszonyainkat tekintve, tudott dolog, hogy az ottani .lakósok száma 40.000-re megy. Tanyai lakosságunk ismeri és jól végre is t'udja hajtani a belterjes gazdálkodást. Mindenféle szárnyas házi állattól kezdve okszerűen tenyészti a sertéseket, lovakat és szarvas-jószágot. A magtermeléstől kezdve, burgonya, káposzta, paprika, gyümölcs és szőlő m ívelésig meghonosított mindent. Most ezt a nagyszámú tanyai gazdaközönségünket a mostoha, vizes esztendő most már másodéven keresztül tönkrejutással fenyegeti. Kukorica,, árpa, zab és erőtakarmány nélkül nem képes fentartani a tenyésztésre alkalmas szárnyas jószágait, sertéseit, teheneitMindent piacra hoz és rettenetes gazdasági csapás fog bekövetkezni, a szárnyasoktól kezdve végig minden gazdasági ágon keresztül. -Félszázados gazdasági tapasztalataim alapján merem állítani, hogy tanyai lakosságunk évenkint a baromfi tenyésztés, tojás és sertésekből nagyobb évi jövedelmet tudott bevenni, mint átlag a gabonamag vak árából. A katonai kincstár városunkban és környékén tartott nagyszámú ióállományával felélte az összes takarmányunkat. Néhány nap óta a takarmány'hiány anynyira felemelte azok árát, hogy ma már egy 3 kilós kötegii lucerna ára 3 és fél korona, egy 3 kilós kukoricacsomag 1.50—1.80 korona. Erőtakarmány egyáltalán nincs, s most, midőn a tejnek oly rettenetes ára vau, a lapok tele vannak friss ellésü tehén és fiatal sertések eladására vonatkozó hirdetményekkel. Ma trtiuden gazda szabadul tőle; mert mérsékelt tartás mellett is elfogyaszt minimálisan egy tehén 8 kéve kukoricaszárat, aminek ára 24 korona, azután, ha beszerezhető, elfogyaszt 4 kilő korpát, ennek ára minimálisan számítva 1 K 20 fillér, igy 1 tehén napi tartása szük és hiányos takarmányozás mellett is belekerül 20—25 koronába; de ez a számítás még csak ma reális. Az is megtörténheti, hogy 10—15 nap mu i.Va kifogyunk minden takarmányból és egyáltalán semmi áron sem lehet beszerezni takarmányt, mert ha .az ország más határában volna is a vasúti forgalom nehézkessége és a közönségtől való elvonása azt lehetetlenné teszik. Ha fáradságot nem ismerő polgármesterünknek a lapokban közölt nyilatkozata érvényben marad, hogy kukoricát 'közönségünk egyáltalán nem kaphat, be fog következni a mezőgazdaság csődje; azután elméletileg képzett helyi tudósaink beszélhetnek a többtermelésről, megvitathatják azt jobbról és balról és ezen vitatkozás alatt bekövetkezik a gazdasági pusztulásunk, melynek újbóli felélesztése évtizedbe kerülhet. Közegészségügyi szempontból pedig a gyermekek, betegek és öregek nélkülözni fogják a tejet; mert mig május közepéig megjön a zöld takarmány, ha addig a hátóságunk nem tesz valamit, elpusztul tehénállományunk is. PilUch Kálmán. Az SJaió egyelőre nem szakit a monarchiával. Berlin, március 12. A Wotfi-ügynökség jelenti: Mint az Associated Press Washingtonból jelenti, ott hivatalosári közzétették, hogy Magyarország és Ausztria válaszjegyzéke a vizalatti harc kérdésében nyitva hagyja az ajtót további tárgyalásokra. A monarchia jegyzéke elhalasztja a szakítást, mert bár magáévá teszi a kíméletlen harcmodort, barátságos hangon van irva. Hü valamilyen félreérthetetlenül ellenséges tény nem idézi elő váratlanul a nyilt szakadást, az Egyesült-Államok nem fognak döntést kierőszakolni. Amerika hivatalos álláspontját akkor közlik a nyilvánossággal, ha Wilson és Lansing a válaszjegyzék hiteles szövegét áttanulmányozta.