Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-06 / 54. szám

fízegcd, ISIT. .március 6. DÉLMAGYARORSZÁG 3 Moraht Hötzendorfi Conradról. Berlin, március 5. •Még 1915 októberében egy svájci tiszt, aki tíkos szemmel figyelte, meg .a .háború fejlődését, Conrad v. Hotzendorfról ezeket irta: „'Klánt a onii semleges .világunkban kevéssé (ismerjük, sőt Ausztria-Magyarország és Németország ellenségeinél is kavésbbé forog 'a neve mint más Ihadlveztéreké és tábornokoké." Hogyan lehetséges, Ihogy mióta a népek e küzdlellme (kezdetét vette, ez a név, kárijik egyik legnagyobb neve. titkon vrrágozhaltoitt? Ha gyakran írtak arról. Ihogy a csendes szerénység iaz alaposan képzett császárt és királyi tisztek egyik legszeretetreméltólbb jellelmivonáSa, ugy Conrad 'von .Hötzendorf leigyléüiiséigle érre a legjobb bizonyság. Csendben működik, 'amióta legfőbb hadura nagyobb föladlatckikal bízta meg és szövetséges hadseregünknek ez a jelentős feje mind ihallgafabbá és szerényebbé Heti, minél hatalmasabbá lett tervezése és cselekvése. A nagy hadvezérek mindenben szerények voltaik. Azok pedig, akik önmaguk mellett űztek propagandát, rendesen nem ismerték fel a rájuk Iháruló feladat súlyát. Sokszor szerencséjük volt és azt ki tudták használni. Conrad hadi dicsősége azonban szilárdabb alapon nyugszik és ha egykor a kutató 'minél alaposabban fogja elemezni .az ő terveit 'és tetteit, annál nemesebb értékekre fog bukkanni. Károly császár (hogy egyúttal magyar király is, arról ugylátszik megfeledkezik Moraht. A szepk.) a kettős monarchiában, Nébietorszíágban, Bulgáriában és Törökországban annyira tisztelt tábornokot a legmagasabb kitüntetéssel 'és elistaerő szavaikkal fölmentette a császári és királyi vezérkar vezetésétől iés ezt a hivatalt más, bevált kezekre bizta. De a Végső győzelem szempontjából oly értékes erő untat' Conrádé, nem lesz kikapcsolva. A háború köváikező ideiében vkilószinüleg hadserég-vézéri minőségben fogjuk Őt látni, A nagy Moltkenkkal való párhuzam közel fekvő, ö róla mondta Schiessan: „Mikor arra hivattatott, ihogy valamit a hallhatatlanság érdekében tegyen, hatvanötéves volt. Az íróasztal mellől dolgozószobája magányából jatt. Kevesen ismerték és senkísem vetett rája ügyet. Ő nem. vol't hadvezér, hanem csak a vezérkar főnöke, ő neim volt parancsnok, hanem csak tanácsadó; sohasem húzta ki a kardját a harctéren és nem is tartotta kezében azt a botot, .amely a legnagyobb parancsnoki méltóság jelvénye. Ö a -térikép, körző és toll embere voilt." Janson 'tábornok Moltkét befejezett, önmagában harmonikus egyéniségnek 'mondotta. „A .nagyszerű tehetség sajáíszerüen mozgalmas életében csodálatos tudássá érlelődött. Mindig ugyanaz maradit, tekintet nélkül arra, vájjon kevéssé észrevétel ve a háttérben állót t-e, vagy pedig a legnagyobb megtiszteltetésnek volt-e részese. Kötelesség és munkakedv voltak tevékenysége rugói. Ö beérte azzal a tudattai, hogy nagyot cselekedett 'és királvániak s hazájának hasznára volt." Azt hihetné .a.z ember, hogy ezek a minden korok legnagyobb vezérkari tisztjét jellemző szavak Conrad von Hotzendorfról szólanuk. Csakhogy az ő pályafutása a császári és királyi vezérkarban sokkal mozgalmasabb és eseményekben gazdagabb 'volt, mint Moltkéé. Mint annak idején Moltike, nem lépett-e Conrád is csak mint tanácsadó a hadsereg szellemi munkásainak az élére, amikor tarra a nehéz és he\roikus .elhatározásra keltett iutlni, hogy Oroszország felvonulását merész off&nziva által visszauMsitsá? Vájjon egyéb volt-e, mint a hadsereg főparancsnokának „tanácsadója", amikor a hadvezérek Dél-Lengyelországban és Galíciában az -orosz „szörnyet" visszavetették, föl tartóztatták és csaknem elvéreztették? Nem kellett-e az ö kardiának is a hüvelyében maradnia, amikor arról volt szó, hogy a Kárpátok bérceit a népeik még megmaradt virágjának -a szivevérével kell megvédelmezni? És vájjon akkor, 'amikor a feledhetetlen limauovai napokon az ő úttörő eszméli szerint ment végb'e a támadás és amikor végül a •tarnov—gorlicei döntő áttörés történt, szabad volt-e igényt tartania a legfőbb parancsnoki méltóságra? Amikor megindult az OUászcfszág elhini heves offenzíva. — az ő agyának a müve, — szerényen megmaradd á térkép és körző emberének. A világháború leghosszabb ideje elzúgott föíöttünk. Conrad von Hötzendorf kötelességtudása és munkakedve megmaradtaik cselekedetei rugóiul. Most azonban ismeri öt a világ es az utóvilág — azt hisszüük mindazokkal, akik őt hálásan tisztelik — remélhetőleg „egykor vitatkozni fog arról, elérte-e Napoleont, felülmulta-e őt, vagy pedig alatta maradt-e." Ezek Schliéssen szavai Módikéról. Ugy hangzanak, mint a jövendő napok jóslata. Azt az érzést keltik, mint a\ Dolomitok haxYis csúcsainál, a kaimáhiiii alpokról és a Karszt mkigc&fyMiairól egy pilUMás a MvássÁat téAhes Veneziára. Ha a tábornagy Ikezébe kerül a parancsnoki bot, hogy győzelmesen kifejezze AusztriaMagyarország -ellensége ellen a háborút, boldogabb tesz, mint amilyen Moltke volt, akinek a legnagyobb vágya: valaha önállóan vezérkedhetni, teljesüleflen maradt. Miután Moraht még arról a rendkívül kedvező benyomásról ir, melyet benne Conrad akkor 'keltett, amikor őt 1915 márciusában a főhadiszálláson fogadott 'és Björn Björnson felette .kedves szavait idézi, igy fejezi be cikkét: . — Sok, végtelenül sok hálával tartozik ennelk a tábornoknak, a hallgatag hadvezérnek, a művésznek, ennek a hajthatatlan határozottsága és a kiolthatatlanul melegszívű, hűséges embernek Németország is. polgári vendéglői állii fői a város. (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési tanács hétfőn délután 6 órakor Balogh Károly pénzügyi tanácsos elnöklésével ülést tartott. A tanács elhatározta, ihogy a városi közélelmezési szervezet keretében a legrövidebb időn belül 'fölállítja a polgári vendéglőt, amelynefe eszméjét a szombati ülés keretében elevenítette föl Szász Ernő gyárigazgató. A közélelmezési tanácsnak ez az első érdemleges munkája és ha tervet a kivitelnél kicsinyeskedésekfee 1 el nem rontják, olyan szociális intézményt 'létesítettek Szegeden, amely hamarosan éreztetni fogja jótékony hatását 'és amely a polgárság körében bizonyára a jól megérdemelt elismerést 'vívja ki, A közélelmezési hivatal hirdetménye, rmelyben a vendéglő vezetéséhez alkalmas egyének ajánlatát kéri, a napokban fog megjelenni és igy alapos v remény, hogy a létesítés .sem fog sokái© Ásni. A városi polgári vendéglő vezetéséA3 alkalmas egyént könnyen találhat majd a Közélelmezési hivatal és ha merülnének is föl nemi nehézségek a továbbiak szervezése körül, az újból fölmerült tervet másodszor is elejteni, vagy elrontani nem szabad. A városi vendéglőt ugy kell megszervezni, hogy oda szívesen menjen el mindenki: teihát jó és ízletes ellátást kapjon, megfelelő kiszolgálással és megfelelő árért. .Tekintettel arra, hogy éppen most állunk a tavaszi munkák kezdetén, a városi vendéglő olcsóbbá tételét igen könnyen elérhetné és biztosíthatná a város. Ennelk módja az lenne, hogy kertészetet rendeznének be egyenesen a városi vendéglő céljaira, mint teszik •azt a kórháznál is és imaga a város termelné be a 'Vendéglőhöz szükséges főzelékeikét és zöldségféléiket. Esetleg .— őszre — sertéseket is lehetne hizlalni & városi vendéglő céljaira. A közélelmezési tanács hétfői iilésérői a következő tudósításunk számol be: Balogh Károly a szombati ülés jegyzőkönyve kapcsán közölte, hogy a városi polgári vendéglő megvalósításának terve lényegesebb akadályokba nem ütközik. , Dr. Szalay . József rendőrfőkapitány, szerint a polgári vendéglő fölálli'tásához első' sorban tisztességes helyiség és jónevü vendéglős kell. Főképen azonban hatósági támogatás kell az anyagbeszerzésekhez, A polgári vendéglőt hetenkint kétszer hallal, a bodomi rétről zöldségfélékkel láthatná el a város, továbbá a -szükséges lisztet is beszerezhetné számára. Ha a város mindezeket biztosítja, kap alkalmas vállalkozót, aki 20 százalék haszonrészesedésért hajlandó lenne ennek létesítését és vezetését elvállalni. Szász Ernő nem tartja megfelelő megoldásnak, hogy a 'vendéglő vezetője részesedést kapjon az (üzleti forgalomból. A polgári vendéglő vezetőjének is fix fizetést kell •kapni, mint a közélelmezési hivatal többi •alkalmazottjának. A közélelmezési tanács többsége Szász Ernő álláspontját fogadta el és megállapította, hogy a polgári- vendéglő két 'részből -fog állani. Az egyik része közös-konyha jelleggel fog birni, amennyiben itt csak kihordásra lehet ételt kapni, mindenkinek ia saját edényében. Itt természetesen minden olcsóbb lesz, mint a másik részben, amely rendes polgári vendéglő lesz. A részletkérdések megállapításával egyébként később foglalkozik a közélelmezési tanács, amely elhatározta meg, hogy -a vendéglő- vezetésére alkalmas egyének ajánlatát a legközelebb bekéri. Ezután a mult évi mérleggel foglalkozott a közélelmezési tanács, amelyet lapunk más helyén ismertetünk.