Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-01 / 50. szám

igte&ged, 1SŰ7. március 2. DÉLMAGYARORSZÁG 3 kerülne eladásra, még az esetben is bőséges több jövedelme lesz a városnak az eladási árból. De több jövedelme lesz közvetett uton is, mert más a birtokos adófizető képessége és más a bérlőé. Nem hagyhatom figyelmen kivül azt sem, bogy a városra nehezedő sürgős beruházásokra meglenne a kellő fedezet. Oda lenne azonban 8—10.000 ihold —• mondanák a kishitűek. Hát nem lenne oda, mert hasznos befektetéseknél az ellenérték nyilvánvaló — az is meghozná bőségesen azt a jövedelmet, amit az eladott föld hozott s fedezve lennének a város elodázhatatlan beruházásai, az eladott 8—10.000 hold megmaradna mint adóalany és megmaradna még mindig több mint 60.000 hold városi birtok. Semmi ok nem forog fönn, ami az eladás ellen szól. Közszükséglet lett az ma már, még pedig sürgős, nehogy a szegedi polgár nagyobb tömegben menjen ismét ide-. genbe földet vásárolni. Inditvány adandó he a törvényhatósághoz, hadd tűnjék iki a közgyűlés nézete. A gyakorlati oldalához még hozzászólunk. H. S. Rz árvaszéki elnök a jótékonyság szervezéséről A parcellázás - többtermelés Mindannyian tudjuk, hogy kisebb' tagu birtokokon intenzivebben lelhet a termelést .fokozni — a talajviszonyokat jobban lehet kihasználni és a piaci szükségletet jobban lőhet fedezni. Bátran vethetné ellenéül bárki is, hogy ezen előfeltétel Szegeden a parcellás bérleti rendszerrel ugy is megvan: tminek tehát az örök (parcellázás? Nem is ebből a szempontból kívánok a parcellázáshoz szólni,. habár ennek is jelentős kihatása van a termelés nagyságára, mert a. tanyai paraszt saját földjét, a saját tulajdon földjét — későbbi időben az apja, nagyapja örökölt birtokát — megbecsüli, jobban szereti, mint a város földjét; a gyermekekben beleoltódik ,a főidnek mint olyannak a szeretete. Mi gazdák tudjuk, mi az a föld szeretete, például semmi esetre se az, amit az ember a — tápéi réten lát. Ha pedig a gazdában él a szeretet a föld és iminden iránt, ami azon él, nő, vagy terem, aa nem; marad hatás nélkül a termelés hozadékánál. De ez csak egy mellékszampont leíheí, — bár nem tartom annak. — midőn arról van szó, hogy adjon-e el a város bizonyos mennyiségű földbirtokot vagy ne. Más szempontok jönnek itt tekintetbe, imég pedig először a szociális, másodszor a financiális szempontok. Ha bármelyik oldalát is nézi azonban az ember, nyugodt mérlegelés után minden esetben azt a határozott választ kell hogy adja, hogy igenis adjon el a város földet, de nemcsak hogy adjon el, hanem erkölcsi kötelessége, hogy eladjon, erkölcsi kötelessége, hogy öreg, 30—40 év óta nemcsak adófizető, de bérfizető polgára, aki öregségére összegyűjtött egy pár hold földre való tökét s végnapjait a saját földjén kívánná elélni, ne legyen kénytelen ,a város területéről kiköitözködni s a szomszéd falvak területén venni a megélhetést biztosító kis földecskéi. Számtalan példa bizonyítja, hogy ez most igy van, a város sok polgárát veszíti igy el. Könnyen érthető ez a ragaszkodás a saját földbirtokhoz. Mi sem bizonyítja jobban a anagyar paraszt lelki vágyódását a föld után, minthogy szülőföldét, ahol gyermekkorát, élete java idejét töltötte, kevés megfontolás után képes otthagyni, ha arról van szó, hogy a saját földjére mehet. Az egész életen át verejtékkel szerzett az a néhány hold örökföld, a mezei munkás nyugdija, az lebeg lelki szeme előtt egész életén át. Más irányban is erkölcsi kötelessége a városnak a földeladás. A 'háború végeztével minden város gondoskodik jóelőre részben a saját rokkantjairól, özvegyeiről és árváiról, nem is egy, hanem többféle irányban. Szeged város a nagyobbrészt líöldmivelő lakosságáról nem is gondoskodhat nagyobbszabásu támogatással, csupán, a mezőgazdaság keretében. Erkölcsi kötelessége, hogy ne kegyelemkenyér, ne egy függő viszonyú bérlet-rendszerű támogatás legyen az, hanem a rokkant, az özvegy a sajátjába helyeztessék, hogy a biztos megélhetés lelki megnyugvása fokozza, vagy kárpótolj: számukra az élet egyéb, elveszett örömeit. Ez a két főszempont kell ihogy vezesse a várost, mint erkölcsi testületet a földeladásra. Nézzük már most az ügy financiális részét. Részletkérdés maradna, hogy mely területet, vagy területeket szemelné ki a város az eladásra. Semmi esetre a belső földeket. Külső földeknél az eladási ár mindenesetre kisebb lesz s a jelzett 3000 koronán jóval alul maradna. Az azonban feliétlenül bizonyos, hogy az eladandó földbirtok a mai bérösszeg ötszörösét jövedelmezné. Ha még számításba veszem azt is, hogy a rokkantak és özvegyek részére az eladandó föld egynegyed, egyötöd része kedvezménye* áron (Saját tudásifónktól.) Közöltük már, hogy a központi sególybizottoág keddi ülésén dr. Pálfy József árvaszéki elnök fölszólalásában a jótékonyeélu előadások központosítását indítványozta. A Délmagyarország munkatársa fölkereste az árvaszéki elnököt, hogy az érdekes és bizonyára mindenki előtt rokonszenves tervről bővebb tájékoztatót kérjen tőle a nyilvánosság számára, dr. Pálfy a következőket volt szíves mondani: * — Áz ülésen elhangzott indítványom ötletszerű volt. Miután azonban kellő gyakorlati jelentősége van, a bizottság magáévá tette az indítványt és ma értesültem róla, hogy nem idegenkedik attój. a polgármester ur sem. — A fölvetett eszme nem uj keletű. Még 1907-ben történt, hogy* dr. Lázár György polgármester fölszólított, hogy a gyámhatósági szervezetre vonatkozólag tegyek neki előterjesztést. Ezt a kívánt előterjesztést 1907 májusában el is küldtem a polgármester urnák, akivel közöltem, hogy a gyámhatóságot érintőleg szervezeti szempontból előterjeszteni valóm nincsen, általánosságban azonban volna néhány észrevételem. Igy foglalkoztam n szegényügyi közigazgatás kór désével. Ez a közigazgatási ág — irtam előterjesztésemben — jelenleg nem tartozik a gyámhatóság hatáskörébe, kívánatos volna azonban oda való fölvétele. Nézetem szerint ugyanis! a gyámhatóság volna' legilletékesebb ezeknek az ügyeknek ellátására, annál is inkább, mert az elhagyott gyermekek ügyének a gyámhatóságok hatáskörébe utalásával a szegényügyi adminisztrációnak egy igen jelentékeny részét már úgyis törvény hozáailag az árvaszékekre ruházták. — 'Ezzel az előterjesztéssel kapcsolatosan bemutattam egy teljesen kész szegényügyi szabályrendelet-tervezetet, amelyet az •elherfeldi minta alapul vétele mellett a székesfővárosi, aradi és még néhány város modern szegényügyi szabályzatának fölhasználásával "készítettem és a szegényügy iránt érdeklődő néhány nemes emberbaráttal letárgyalva helyi viszonyainknak megfelelően átdolgoztam. A tervezetben, amely már •tiz eztardő óta járja a közigazgatási hivatalokat. a tanács van megjelölve a szegényügyi adminisztráció központi szervének és utalványozó hatóságának, a rendőrség pedig nyomozó közegnek, azonban már akkor hangsúlyozottan föl emiitettem előterjesztésemben, hogy helyesebbnek tartanám, ha az árvaszék vezetné ezt az ügyöt teljesen. Ma ez a nézetem csak megerősödött és az alaki akadályokat, amelyek ezt meggátolják, köny nyű volna legyőzni. Ilyen akadály többek közt, hogy az árvaszéknek nincs utalványozási joga; ám, ha 16 millió koronát kezelünk egy évben, akkor a szegényügyi büdzsét is kezelhetnénk. Egyébként ez is könnyen megoldható kérdés, a szegényügyi előadó legyen tagja a tanácsnak és már minden rendben van. Elvégre egy árvaszéki elnök rangsorban is alig különbözik a tanács tagjaitól ós a közgyűlésnek, közigazgatási bizottságnak éppúgy tagja, mint a tanács tagjak Azt a törvényes akadályt, amely most gátolja az ilyen átszervezést, igen könnyen legyőzhetnénk, csak éppen utána kelene nézni egy kicsit. Egyébként, is ezer megoldás kínálkozik ezeknek az ügyeknek rendezésére és a formaságok nem. lehetnek akadályai ilyen szociális jelentőségű terv megvalósításának. — Szerdán utánanéztem, mi történt a tiz év alatt előterjesztésemmel ós szabályrendelet tervezetemmel. íMegállapi toltam, hogy az akták fölött nem mult el teljesen tétlenül az évtized és a polgármester ur azt í« közölte, hogy az elmúlt idő alatt -beszereztek egynehány szükséges adatot a tervezethez. Most, liogy újból fölszinre került a terv, ezt a szabályrendelet-tervezetet közelesen le fogjuk tárgyaltatni, annál is inkább, miután a polgármester ur maga ia barátja a szegény ügy rend-azése eszméjének. És erre szükség is van, humanitárius és szociális szempentokból egyaránt. Ennek keretén -belül aztán igen könnyen meg lehet oldani a jótékonyság központosításának munkáját is. Megegyezés lehetősége Oroszországgal. Bécs, február 28. A Zeit-nek jelentik: Hc'debrancl képviselő Hamburgban a konzervatív párt gyűlésén kifejtette, hogy a wémet nép számára, amely jól tudja, hogy a háború elérkezett a döntő fejezet elé, nincs többé visszafelé vezető ut. Á tengeralattjáró naszádok be fogják váltani a hozzájuk fűzött nagy reményeket cs maholnap a tengerekről cl fognak tűnni a hajók. Nem szabad többé tekintettel lenni Amerikára, de Franciaországra sem, viszont Oroszországgal nemsokára barátságos viszonyt lehet létesíteni. Békefeltételeink ma már ne*i ugyanolyanok, mint voltak akkor, mikor a központi hatalmak békét kínáltak. Ha majd győzelmesen fejezzük be a háborút, hadikárpótlást kel! követelnünk, hogy Németország kifizethesse azokat az adósságokat, amelyeket a háború következtében vállalt magára.