Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-03 / 52. szám

6 DÉLM AGYAR ORSZÁG őseged, 1917. március II Közös konyhák létesítésével foglalkozik a köz­élelmezési tanács. (Saját tudósítónktól.) A közélelmezési tanács pénteken délután Balogh Károly ta­nácsos elnöklésével ülést tartott. Az; ülésen megjelentek: Bagári Kálmán. Szász Ernő, dr. Végman Ferenc és Völgyesi János gaz­dász. Balogh Károly jelentette, hogy a tanács megbízásából utasitotta Völgyesi János gaz­dászt azoknak a városi földeknek összeírá­sára, amelyek a kiskertek célfainak legin­kább megfelelők és amelyek fölött a város még szabadon rendelkezik. Völgyesi közli a közélelmezési tanácscsal, hogy a megbízás­nak eleget tett. Mintegy husz katasztrális holdnyi földterület áll a város rendelkezé­sére a kiskertek céljaira. Ezek a földek a következők: A Kálvária-sor 16 szám alatti egy holdnyi földterület, amelyen 16, a hon­védcsapatkórház előtt levő Kelemen és Glöckner féle telek, amelyen 33, a köz­vágóhídon tul, az utászgyakorlótértől a re­pülőtér felé a szérűskert és a vasút közti földterület, amelyen 129, az ujszegedi labda­rugó telep átellenében fekvő városi föld, a melyen 12 parcella hasznosítható. Javasolja a gazdász, hogv a vásártér területéből, mi­után az a vásárok céljaira a mai viszonyok között úgyis túlságosan nagy, szakítson ki a város a kiskertek céljaira öt holdnyi föld­területet, amelyet 80 parcellára lelhetne fel­osztani; ezenkívül pedig a rc/eusi állomás mögött, a fásítások alján levő 48 parcella nagyságú földterületet is adtia a kiskertek céljaira. Balogh Károly: A vasúti tisztviselők is kértek a várostól földterületet konyhakerté­szet céljaira. Ezt a két területet majd a vas­utasok részére biztosítjuk. A közélelmezési tanács ehhez hozzájá­rult. Völgyesi János közli még, hogy a kör­töltés szalagját hétfőn és kedden fölméreti. Itt öt-hat holdnyi földterületet kap a város a kiskertek céljaira. Balogh Károly a jelentéssel kapcsolato­san közli, hogy palántákról és vetőmagvak­ról is kellene gondoskodni a kiskertek cél­jaira. Utasitani fogják a városi főkertészt, hogy a szükséges melegágyi berendezéseket készíttesse el haladéktalanul és intézkedni fognak a vetőmagvak beszerzéséről is. A kiskertekhez különösen korai káposzta, őszi káposzta, paradicsom, vöröskáposzta, kel­káposzta, karalábé és édespaprika magot fognak beszerezni. Szász Ernő megemlíti, hogy gyárában még a mult évben közös konyhát létesitett az orosz foglyok számára, egyben pedig kihirdette a munkásai között, hogy minimá­lis árért bárki étkezhetik -a közös konyhá­ról. Eleinte nem .akadt jelentkező, a viszo­nyok súlyosbodásával azonban egyre többen •keresték föl a közös konyhát, ugy, hogy jelenleg mintegy 1000 ember étkezik a gyár közös konyháját; Ez az eredménv adta azt az ötletet, hogy nem volna-e jó, ha a város is fölállítana ilyen közös konyhákat. A maga részéről ezt nagyon szükségesnek tartaná, annál is inkább, mert már a háboru harma­dik esztendejének végét éljük, amikor a megélhetés, nehézségei a maximumra foko­zódtak. Balogh Károly közli, hogy még a mult évben beadott egy ilyen irányú indítványt Sipos Iván hirlapiró. A tanács tárgyalás alá is vette ezt az indítványt és ezzel kapcsola­tosan elhatározta, hogy a közkórház kony­hájával létesít egy ilyen közös étkező-helyi­séget. Völgyesi János: Ez volt az első kala­pácsütés a tervre. Ez tette lehetetlenné an­nak keresztülvitelét. Balogh Károly ismerteti ezután a to­vábbi intézkedéseket. Annak rendje és mód­ja szerint meghirdették, hogy aki erről a konyháról étkezni akar, jelentkezzék. Ötven­öten jelentkeztek. Miután ilyen csekély szám mellett az intézményt létesíteni nem lehe­teti, a terv elaludt. Az ilyen közös étkező­helyet a közönségnek olyan csekély há­nyada venné igénybe, hogy annak állandó jellegű létesítése lehetetlen. Szász Ernő nem tartaná túlságosan nagy bajnak, ha erre az igazán szociális intézményre kezdetben ráfizetne is a város, ugy, hogy eleintén olcsóbban számitaná az ételeket az önköltségi árnál. A gyakorlat később megmutatná, mennyire lehet fölemel­ni az árakat. Balogh Károly nem ellenzi a terv ke­resztülvitelét. De előbb fölhatalmazást kell kérnie ,a közgyűléstől, hogy a váiiható defi­citet a város viselje. Dr. Végman Ferenc szerint a kérdés megoldása most nem időszerű. Most csak­nem minden ember ellátta magát már éle­lemmel. Szász Ernő: Nem azokra gondolt, akik háztartást vezetnek, hanem ,a munkásokra, 'iparossegédekre, szegényebb iparosokra, kis­hivatalnokokra és általában nőtlen emberek­re. Esetleg két részire lelhetne osztani a kérdést, két konyhát lelhetne fölállítani, egyiket népkonyha jelleggel, másikat pedig a hivatalnokok részére, természetesen két különböző árral is. Dr. Végman Ferenc szerint a kérdést legkönnyebben a vendéglősök bevonásával lelhetne megoldani. Amint a kereskedőkre rá­parancsol a közélelmezési hivatal, hogy kö­teles ezt, vagy azt az árut kiárusítani, ugy a vendéglősökkel is meg lehetne ezt tenni valamelyes alkalmas formában. Balogh Károly: A megoldásnak még1 egy módja kinálkozik és pedig a mozgókonyhák rendszere. Szász Ernő: Fölszólalásának tulajdon­képpeni célja leginkább csak az volt. hogy hozzá kell szoktatni az embereket, hivatalos köröket alhlhoz, Ihogy nem szabad vissza­riadni attól, hogy bizonyos áldozatokat hoz­zon a város a szegényebbek segítéséért. A közélelmezési tanács végül is ugy ha­tározott. hogy tárgyúini fog a kérdés meg­oldása fölött. 5zegedi törzstiszt hőstette Harctér, február 26. Ahogy lapozgatok a naplómban, felidé­ződnek emlékezetemben a mult ősszel a Zsil völgyétől délre lévő határmagasilatokon le­folyt küzdelmes harcok. Eszembe jut október 23-ika, amikor a legszebb sikereket aratta az ezred. Tündöklően ragyog elém egy szegedi honvéd törzstiszt neve, melyre olyan büsz­kék voltunk ezen a napon, bogy a viselőjét vállunkra emelve szerettük volna mutogat­ni, lia © 'közeliinkben tartózkodott volna, A /Vulkán-hágóra vezető uton, Dimpul Cos il őrön tartózkodott az ezredparancsnok­ság. Ugyancsak itt rendezett be a 301. had­osztály is egy telefonközpontot és igy ennek a révén állandóan tájékozódtunk a déli ha­tármagaslatok ellen megindított általános támadás részleteiről. Az ezred jobbszárnyán, a Braia 1440-esen mint zászlóaljparancsnok, Barsy őrnagy pa­rancsnokolt. Tőle jobbra a D. Piscul Ruses 1628-as ellen a bajorok támadtak és ugy volt tervezve, bogy a I). lMutu 1723 magaslat ellen Barsy őrnagy bárom századdal a "ba­jorokkal együttesen támad. Délelőtt 11 óra tájban felszállt a köd és a tüzérség megkezdte derekas munkáját. Délben megszólalt a hadosztály és azt a hi­hetetlen hirt közölte, hogy a tüzérségi cso­portparanosnok jelentése szerint a bajorok már a D. .Mutun vannak. A jelenlévők el­képed telk erre az értesítésre és mindannyian resteltük, hogy a bajorok tultéttek a ma­gyarokon. Ezredparancsnokom azonnal a te­lefonhoz szólította Barsyt és parancsot adott az előnyomulásra, egyben meghagyta, liogy állapítsa meg, vájjon hol tartanak ez idő szerint a. bajorok. Erről Barsy már előzőleg gondoskodott járőrök utján, azonban jelentés hozzá még nem érkezett, amiből azt követ­keztettük, liogy a fizomszádcsoport még mesz­sze lehet a kijelölt ©óltól. A bizonytalan állapot miatt nagyon nyugtalankodtunk. Nyugtalanságunk még inkább fokozódott a hadosztálynak arra az ujabb értesítésére, hogy a bajorok nem a magaslaton, hanem annak déli lei tője v: van nak, tehát .az oláhok hátába kerültek. Az elönyomolásban lévő csonka zászló­alj parancsnoka erre ismét parancsot ka­pott, hogy most. már siessen és támadjon a lehető legnagyobb lendülettel, mert a D. Mu­tun csak kisebb ellenséges erő lehet, vagy • egyáltalán semmi sem. Barsy magára ha­gyatva meg is kezdte a támadást. Közben egyre alkonyodott és siirü köd keletkezett, ami a tájékozódást igen megnehezítette. Nem volt, tüzérségi előkészítés sem, mint ahogy azt eredetileg elhatározták. iMikor a zászlóalj körülbelül ezer lé­liésre közelitette meg a határmagaslatöt, megszólalt az oláhok tüzérsége és hamaro­san oilyan élénlk ellenséges gyalogsági tüz követte, .amiből arra lehetett következtetni, hogy a meredek D. Mutut legalább másfél zászlóalj erejű csapat tartja megszállva. A folytonos harcokban kipróbált öreg honvé­dek élén Barsy megállás nélkül haladt előre. Talán büszke magyar vére dacolt benne, hogy különben megrongált szervezettel ma ga tanúsítson hősies magatartást olyankor, amikor a gyengeséghez még a teljes elhagya tottsáig tudata járult. A merész nekilendü­léssel megkezdett támadás nem történhetett veszteség nélkül. Alig hatszáz lépésre a tetőtől súlyosan megsebesült egyik századparancsnok, ami az egyöntetű vezetést még jobban megnehezí­tette. (Barsyt nem tántorította vissza semmi­sein. Közvetlen közelében megsebesült a tisztiszolgája, elestek a küldöncei. Munkáját megnehezítette az is, hogy telefonon állan­dóan érdeklődtünk és parancsot kapott, hogy most már a hadosztály felső paran­csára egyedül foglalja el a D. Mutut, mert annak még ma feltétlenül a birtokunkba kell jutni. Leírhatatlan az az izgalom, amit az ez­redparancsnokságnál percről-percre kiállót­tünk. Este nyolc órakor ismét hívjuk telefo­non a zászlóaljat. Nem jelentkezik. Szinte őrjítő volt a helyzet, mert nem is sejtettük.

Next

/
Thumbnails
Contents