Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-23 / 71. szám

4 DÉLMAGYARORS&ÁG Szeged, 1917. imárakis US. Cllenséges határ njentén. — A Délmagyarország tudósítójától. — Lugano, március dió. Egészen (különös érzés, ha az ember az ellenség földjétől légvonalban alig yt kiloméiernyire van és mégis teljes biztonságiban éretheti magát. Ha "kitekintek az ablakomon a tó iráiivában. annak túlsó oldalán Gaprino és Oavallino (házikóit látóim, amelyek a Monté Caprino (oldalához fecskéi észkiek (módjára tapadnak. Ha pedig szemem a hegy lejtőin felkúszik, a geráncvonalat .éri, taonely az olasz-svájci határ. De lent a tó partján is egy olasz falucska fekszik, Campiorae, a melyet svájci terület zár (körül. Ez (a kis darabka föld, amely az olasz művészet történetében, mint a hires műépitészek szülőföldje/oly nagy szerepet játszik, annak ideién a milanói (érsek tulajdona volt, amelyet az egyik német-római császár adott neki hűbérül. Mikor a svájci őskantonok a Oáortiia melletti véres ütközetben legyőzték a milanói herceg csapatait, a mai tessini kantonról lemondott ugyan a herceg, de a magas egyházfejedelem iránti tiszteletből a falucska megmaradt a „dueato di, Milano" kezén és ezieni a következő évszázadok sem változtatták. Egészen sajátságos érzés, ha az ember gőzhajón Luganoból kiindulva Üampione előtt megáll. Két karabinieri délceg alakja látható a kikötői (tódnál, ahol őrt állatnák. A hajó csakhamar folytatja az útját a svájci terület mentén, Bissone melleit, át a melidai híd alatt 'és nemsokára eléri Morcote szép/ festői falvat, amelynek magasan fdkvő ciprusókkal körülvett templomát oly sók művész örökítette meg képben. Egy negyed óra múlva a hajó ismét az olasz parthoz közeledik, Portó Ceresio állomáshoz, ahonnan a villamos vasút nem, több mint egy óra alatt Milanóba vihetne, persze, ha nem volna háború! Hány tavasszal vagy ősszel itt lidiiiő német tette meg annakelőtte ezt a kirándulást a lombardiai dombvidéken keresztül és a termékeny, iparban gazdag síkságon át Észak-Olaszország élénk fővárosába, hogy a jellegzetes olasz utcai zsivaj után újból és még nagyobb örömmel lélvezre Lugano idillikus nyugalmát. Most azonban senkisem hagyja el a hajót és a karabinierik és katonák hiába Várnak arra a pillanatra, hogy hazájukat megvédjék az „alattomos tedeschi" ellen, akik svájci földről esetleg beosonhatnának olasz területre. Nem kell felniök. A központi hatalmiak polgárai imég soká-soká fogják kerülni azt a földet, amely Valamikor olyan vendégszerető voll és azután olyan ellenségessé lett. Nehezen lesznek elfelejtihetők azok ia napok, amikor a nemeitek, magyarok és osztrákok lakásait és üzleteit egy őrjöngő csőcseléktömeg, melyet a ikormánv közegei felizgattak, .kirabolt és (felégetett . . . Ám a hajó nem törődik a mi gondolataitikkal és folytatja az útját nyugat felé. Jobbról a Monté Salvatore és a Collina d'orő integetnék át. Ez utóbbinak dél felé néző csúcsán szanatórium épült, amely az ólasz újságok fantáziájában annak idején olyan nagy szerepet játszott. Német erődmiinek mondották eldugott ágyukkal, az ott elhelyezett ártatlan betegéket pedig német tiszteknek tartották; Mielőtt a luganói tó nyugati öblébe jutünk, hajónk keskeny csatamán halad (keresztül. amelynek egyik oldala svájci, másik: olasz. Balról az olasz alpok előhegyei emelkednek, amelyek a Lago Maggiore felé vonulnak és szembetűnik egy barátságos városka: Ponté Tresa az ő bájos vüfáivaí 'és kertjeivel. A Tresa folyó olasz és svájci félre osztja és a hidon szigorú őrt állanak a két állam katonái ... De Luganótól keleti irányban is csak hat kilométernyire fekszik a hűtlenség és az árulás zaja. Mindjárt a Monté Bié mögött fekszik a Monté Bogtta, amelynek keleti lejtője már Olaszországhoz tartozik. Néhány száz méternyire Gandriától, ettől a kedves halászfahitól, ött állanak a háromszinü olasz határoszlopók, mig a tónak a másik partján, nem messze Santa Margheritától két vámőrházikó jelöli a határt. Olasz földön a tó északi partján két barátságos falucska Gandnia. (és San Mamete, a honnan a Fogazzam regényei által híressé lett Val Solda ágazik el. A hajó azonban elsiet mellettük és egyenesen ParlezZába megy, annak a rövid vasúti vonalnak a végpontjához, amely a luganói tavat a szomszéd tóval összeköti. Megint az a sajátságos színjáték, hogy az ember mint ellenséges alattvaló svájci hajón nyugodtan és biztonságban oiasz területen tartózkodik, habár nem is szárazföldön. Látnivaló persze semmi különös nidm akad: piszkos, félig rombadőlt házak, rongyokba öltözött utcai suhancok, délceg karabinierik, akik valószínűleg szabadságon vannak és örülnék, hogy legalább némi időre odahaza vannak, távol csapataink támadásaitól. S az ember ismét visszatér Luganóba és a Caíé Riviérában megissza ia tejszínjétől meg nem fosztott uzsonnakávéját, egész nemzetközi társaságban van és legszívesebben azt hitetné el magával az ember, hogy a különböző nemzeteknek ez ia keveréke nemcsak a béke eme szigetére szorult, amelyet a Svájc ebben a borzalmas világháborúban képez. Azokra a „régi, jó" időkre gondol áz ember, amikor minden ország férfini és asszonyai kellemesen és jól érezték magukat Itáliában és önkéntelenül is feltolul a kérdés, vájjon, ;ha egykor ismét béke lészen, vissza fog-e térni a nemzetközi együttlét szép szokása, vagy pedig megmarad-e továbbra is a permanensnek hirdetett gyűlölet. Itt tett megfigyeléseim alapján van némi remény arra. hogy a különböző nemzetek hozzátartozói ismét jól fognak megférni egymás mellett. Mert a Svájcban a különböző hadviselő államok fiai között egyáltalán nem uralkodik az a gyűlölség és ellenszenv, amely a sajtóban, de iküönösen az antant sajtójában jut oly étesen kifejezésre. Mily sokszor láttam Luganóbain 'németeket olaszokkal, osztrákokat |ranciákkal és magyarokat oroszokkal' nyugodtan és békésen elbeszélgetni. Mintha az lett volna az érzésük, hogy a háború hatalmas elemi jelenség, amelynek alá kell hogy vesse magát az egyén, amely azonban' neon szabad, hogy megakadályozza abban, hogy emberiesen érezzen és az 'ellenséges nemzeteik hozzátartozóival tisztelettel bánjon. A Svájc az ö tarka népkeverékével ilyformán magában rejti a népek jövendő kibéküíésének a csiráját és még a szomszédban látszó országgal szemben is olv jövendőről ábrándozhatik az, ember, amelyben a Humanitas és Charitas fogja boldogító erejét érvényre juttatni. Th. E. takaríthat meg havonta a világítási száraiáján, ha a világhírt fálwattos OSRAM izzökörtékket világit. Kinitt som világítási vállalatánál a Szegeden- — Telefon 165. Magyar hadifoglyok a pétervári forradalomról. Berlin, március 21. Huszonkét kiesei*élt rokkant magyar hadifogoly Oroszországból ma ideérkezett. K rokkant magyar katonák elbeszélése "teljes képet ad a forradalom kitöréséről, melyeket eddig csak ellenséges jelentésekből lehetett bizonyára tendenciózusan megtudni. Odesszából és Moszkvából február 18-áa kellett volna elszállítani a magyar hadifoglyokat. Az utolsó pillanatban azonban lemondták a szállitást, mert lehetetlen volt a sebesülteket a városból a pályaudvarra szállitani. Csak egy 'hét múlva lehetett Jeiíüggöny zött ablakn vasúti kocsikon a moszkvai pályaudvarra vinni őket, a városon keresztül való szállítás éjszaka minden incideiis nélkül történt. Szentpétervárott a muff hétfőig maradtak a magyar hadifoglyok és csak akkor szállították őket tovább lazaretautomobiloikon ki a finn pályaudvarra, ahová hosszú utazás után reggel 8 órakor érkeztek meg. A kora reggeli órák dacára a város külső kerületeiben izgalmas és élénk volt a hangulat. Csendőr- és kozákőrjáratok vonultak végig a városon. Fegyvertelen katonák vegyültek a tömegbe, akik fiatal sihededek közt osztották szét fegyvereiket és muníciójukat. A magyar hadifoglyokat szállító automobilokat a tömeg egyszer csak hirtelen megállította. Egy lövésre kész fegyverrel ellátott csendőrt, aki a soffőr mellett iilí, 'leráncigálta és elhurcolta a tömeg, az automobil ajtaját pedig felrántották. Az orosz katonák és polgárok be akartak rohanni, de amikor megismerték a magyar katonákat. megajándékozták őket cigarettáikkal és békén tovább engedték a transzportotA finn pályaudvaron igen sok csendőr és katona volt összevonva, akik azonban passzív viselkedtek, ellenben a délelőtt folyamán véres harcok fejlődtek iti a csendőrök és a tömeg között. A pályaudvaron megfigyelték a magyar rokkantak, hogy a tömeg újra és újra a csendőrökre támad. A lakosságot fölfegyverzett diákok tüzelték harcra és (rengeteg sebesült maradt az utcai harc színhelyén'. Öt órakor hagyhatták el végre a magyar rokkantak a pályaudvart. A pályudvaron igen sok, a sebesültek vonatán utazni akaró külföldi emberek voltak. Az orosz katonák szívélyesen beszélgették a magyar katonákkal. Üdvözölték a magyar bajtársikat, akiknek már szabad hazautazni és azt mondták nékik, hogy megelégelték már a háborút és az orosz katonaság elérkezettnek látja az időt, 'hogy véget vessen a háborúnak. Az orosz fronton a legénység ellátása ,a lehető legrosszabb. Többnyire orosz gárdakatonák valtak, (akik elmondták, hogy Moszkvából hozták őket Petervárra, A rigai frontról is nagyon sok katonát hoztak. Egy finn .katona elmondta a magyar rokkantaknak, hogy a forradalom kitörésének kezdete az volt, hogy a munkások a szentpétervári nagy fegyver- és lőszergyárat elhagyták. A gyárra felügyelő tisztet agyonlőtték és. a műhelyekből felfegyverezve. eltávoztok. Az első utcai harcoknál hatszáz .halott volt-,