Délmagyarország, 1917. március (6. évfolyam, 50-78. szám)

1917-03-20 / 68. szám

Szegted, 1917. március 18. DÉLMAGYARORSZÁG 77 fiz öreg munkások börzéjén. — Hét és tiz Korona napszámot kérnek. — (Saját tudósítónktól,) A legényeik elejét-már a háború otejéa elvitték, u-t átrak következtek azok, akikre már csak ráfogták, hogy a legényeik éleiéhez tartoznak és .most csak az öregek vaunak itthon. Nem lehet moiwlani, hogy a háborút kizárólag a legények csinálják, az itthoinnaraítt öregek i.s értenek hozzá. Legalább is ahhoz, amit frontmögütti háborun-aik, vagy világos és könnyen érthető hadi nyelven offenzívának neveznek. Ebben a háborúban az egyik fél állandóan defenzív, mig a. másik /folyton támad s mindig tért nyer. A vődwke/aak a kispénzűek, a. támadók a háborús konjainBetura ügyes és energikus kihasználói. Ezek sorába tartoznak az öreg kétkezi munkások is. Székhelyük,.kaszinójuk, (piacuk és (börzéjük a Tisza partján van. Előbb, még a második, harmadik és negyedik uutangl.ich sorozás előtt csak a fiatalok domináltak, ina. mór azonban ezek eltűntek s az öregek maguk maradtak. Ötventől hetven, hetvenöt évesek s már rég kikoptak vplua a munkából, ha az erős (karok hiánya az ő reszkető®, öreges lassúságra urank újukra nem szorítaná az embereket. Rá'könyökölnfik a töltés .mellvédjére s szótlanul ibániiulják a kiszélesedett, vizet. Ha szó esik, az is aháborúról esik, meg arról, hogy az urak mind elviszik a szegény eanlber pénzéi Csak meg kell nézni a korzót — igy mondják — mind tele van gazdag ur.i népeikkel, .miig 'a -szegény napszámos emíher agyontönheti, zuzlbatja magát, még sem fizetik meg. — Nem is tpémz ebbe' a -drága világba', amit fizetnek, — vélü az egyik. — Má' pedig én nem leszek kutyájuk bagóér', — szól rá a másik s ilyenformát .mond a harmadik, negyedik, ötödik, tizedik is. Kis ideig hallgatjuk őket s odamegyünk az öreg elégedettenűeedőkOiöK. Kiválasztjuk a legörcigebbnak látszót A haja. feíhór, a háta hajlott, a keze reszkető® s az arcán .több a ránc, mint ahány esztemidiő élváluiTEo/fct a feje ifölött. — Na-pszám kellene — mondjuk. Az öreg végignéz s anág lassú, kényelmes mozdulattal a pipáját serkenti jobb tűzre, mogorván kérdi: , — Aztán miféle napszám1? Mer' én mindenfélét nem válhilok, csak ha könnyű munka. — Ládákat kell szögezni — nyugtatjuk meg az öreget. Hamarjában raem leöletett más neki való könnyű munkát kitalálni. Az öregnek azonban ugy látszik ez sem igern volt Ízlése szerint való, mert nagyőri, megvárakoztatott a válasszal. Csak egy-két pere .multán .felelte: — Hát nem bánom nő. Az urnák mögtoSKÖm. — És mit kér? Erre ujabb szemle következett, mialjd amikor az eredménnyel .nnegeű/égedott, kimondta a határozatot: — Hét koronáért nem bánom. — Ké,t napra ? — kockáztattuk meg ezt a nagy szemtelenséget, ami az öreget felboszantottai —.Hát mrég mit nem goudiulna az url? Hót koronáért két napig dolgoztatná az emíbert? Reggel nyolc, tu 1 délig, meg kettő ti il hatig hét korona. Ha. megadja, jó, Iha nem adja, majd megadja más. Köll m-ost a munkás nagyon. Odább .luantünik egy másiMioz, egy harmadi kihoz, iltáidaszögeliésre. egyik sem vállalkozott hét koronán alnl. De csak a nagyon öregek •kértek ennyit. A keiviáslbíbé reszketŐsek és hajlott hátnak nyolc-tiz koronás áraikat szabtak olyan munkáért, amit talán hdkébemi iqgy koronáért is -szívesen le-Iiválla.l.tak volna, ha ugyanezért az árért egészen fiatal napszámos nem akadt volna. Beszélget tünk egy köveset a,z egyik tízkoronás öreggel. Ezeíket mondta: — Tutija -uram, az ugy van, hogy most .nincs munkás-, fhát m-ost mi is jók vagyunk. Mikor békében munkát kerestünk, csuk ránW néztek- s -aact- mondták, hogy -nagyon öregek vagyunk, Nem kenettünk. Most mindig akad munka és a t,iz koronát is szívesen megfizetik, meg akkor sem saolfhatnaik, ha ne.ni dolgozunk1 olyan gyorsa, mint fiatal korainkban tudtuk. — Hátha tiean tudnak^ rendesen dolgozni, miért .kérnek 10 korona napszámot? — Ja kérőm a drágaság. Az az oka initidöniielk. Mög aztán mögéntinöljük. .Végül hat korona napiszámot Ígértünk. Ne.au vállalta egyik sem. InkábCr tovább pipáztak és sütkéreztek a. napon, .mely most is olyan ragyogóan tud sütni, mint békében. flz orosz forradalom gazdasági okai. Az orosz forradalom okai részben a háború által okozott gazdasági bajokban keresendők. Kisebb-nagyobb méretű nehézségeket a népeknek e küzdelme, minden abban részes országnak, de .még a semleges államokban is okozott. Oroszország azonban már a béke idején is nagy mértékben rá volt utalva a külföld pénzügyi és gazdasági támogatására s igy a 'háború gazdasági .következményeit annál súlyosabban kelj éreznie. Az orosz kormány ugyan nem nélkülözte Anglia támogatását, sőt az Egyesült-Államokét is élvezte, de (bármekkorák is voltak ezek az összegek Anglia és az Unió részéről — ha nem is készpénz, /hanem hadianyag formájában '— távolról sem voltak elegendők arra. hogy a cári birodalmat súlyos gondóktól megmentsékAnglia nem is adta -meg támogatását mindén ellenszolgáltatás nélkül és a többek között megkövetelte az orosz állami bank aranykészlete egy részének a kiszolgáltatását. Másrészt pedig, -mivel a -belföldi hadiköles önjegyz és nem járt sikerrel, a háború financirozásáról kisegítő bankjegyekkel kellett gondoskodni. A .háborít kitörése előtt, még pedig 1914. j-ulius 14. az orosz állami bank bankjegyforgalma 1630 millió rubelt tett ki. Ezt 1600 millió értékű aranv fedezte. 1917. március 8-án dacára a bei-forgalom — bár csekély — hozzááramlásának. ép az Angliának kiszolgáltatott aranykészlet miatt, ez az állomány lesülyedt 1477 millió rubelre. Ugyanakkor azonban. a bankjegyforgalom 9793 millió rubel volt. A fedezetará.ny tehát, amely a háború előtt 98 százalék volt. leszállott 15 százalékra. Nem meglepő ilyforrnán, hogy az aranyvaluta teljesen megromlott és hogy a papirpénz érték/folyama tetemesen sülyedt. 10 font sterling a háború előtt 97 rubel volt, ma pedig Londonban ugyanaz az összeg 163 rubel. Ha Oroszország folytathatta volna erős kivitelét, csekélyebb lett volna az -orosz papirpénz elértéktelenedése. A kivitel fentartása azonban két okból volt lehetetlen. .Először a Dardanella-zárJat és egyéb forgalmi akadályok miatt, de -másodszor azért is,' mivel a háború által okozott mezőgazdasági termelés csökkenése miatt nem volt gabona a külföldnek adható. Az utolsó teljes békeesztendőben, 1913-ban, Oroszország európai határán át 1420 millió értékű árut vitt ki, inig az importált áruk értéke 1320 millió volt. A birodalom ázsiai határán át 99 millió rubel értékű áru ment ki és 153 millió értékben jött be Oroszországba- A nyugati forgalom aktívuma eszerint az orosz kereskedelmi mérlegben 200 millió rubel, a keletil forgalom passzívuma pedig 54 millió rubel. Mennyire másként alakultak azonban ezek a viszonyok a háború kitörése óta! 1916-ban az európai határon ' 1800 millió értékű behozatallal szemben mindössze 470 millió rubel értékű a kivittl. Kelet felé 105 millió értékű áru imént ki és 950 millió értékű jött be, ugv hogy -1916-ban a kereskedelmi összmérleg 2175 millió értékű pa-sz. szivummal záródik. Már fönnebb megmondottuk, hogy nagyobb forgalmi lehetőségek -mellett sem volna Oroszország abban a -helyzetben, hogv gabonát exportáljon. Ez legjobban kitűnik abból, hogy dacára annak, hogy a termés benf-maradt az országban. a gabonahiány és éhínség mindjobban emelkedett. Haris Vorst -- akinek a Berliner Tagebtatt-bim Oroszországról irt kitűnő cikkei közül a D-l magyarország is hozott már néhányat —- tévesnek mondotta azt a nézetet, hogv az orosz éhínség föoka a forgalmi -nehézségekben keresendő. Már a békés idő nagy mezőgazdasági terménykivitele csakis a népélelmezés rovására volt lehetséges. S igy semmiképpen sem hihető-, hogy az orosz hatalom mai birtokosainak módjukban fog állani ezen, nehézségek fölött úrrá lenni. A munkaerők és sok minden hiánya következtében a mezőgazdasági -termelés továbbra is csökkenni fog. A szervező intézkedések által való kiegyenlítés, ahogy azt Németországban látjuk, az óriási terjedelmű orosz, birodalomban már önmagában is nagy nehézség, és megbízható hivatalnoki szervezet hiányában egyenesen lehetetlenség. A pénzügyi bajok sem szüntethetők meg. Mindennap uj meg uj óriási összegeket nyél el. Anglia támogatása pedig a saját és többi szövetségeseinek a szükségletei miatt korlátolt- Az amerikai pénzvilág viszont ugyancsak meg fogja fontolni, hogy ennek a háború által megingatott és forradalofhdulta birodalomnak .továbbra is bocsásson-e pénzt a rondelkezésére. *maaraa«nsa A forradalmi kormány Krímbe szállüfatja a cárt. Ignatiev hadparancsa a katonákhoz. Stockholm, március 19. A Dagens Nyheter jelenti: A haparandai orosz konzul 'hírt kapott Pétervárról, hogy a forradalmi (kormány eltökélt szándéka Miklós cárt Krímbe vinni s üdülés céljából ott fogja tartani. A finnországi csapatok főparancsnoka, Ignatievt ábornok hadparancsot intézett a katonasághoz. Felszólítja a csapatokat, hogy alkalmazkodjanak az uj rendhez. Egyáltalán nem mutatkoznak jelek arra, hogy a finnországi helyőrségek rokonszenveznének a régi uralommal. Figyilemre méltó, hogy Sveaborg várának helyőrsége, amely már régóta forradalmi hajlandóságot mutatóit, csatlakozott az ideiglenes kormányhoz.